Nem tudom, írtam-e a blogra a lassan húsz éve végzett kenyérkereső szakmámról, vagy a hobbik, az érdeklődési körök, napi morfondÍrok kiszorították innen ebben a sok évben - jutott eszembe talán azért is, mert idén március végén, a részleges otthon dolgozás idején a munkám velejét kitevő témáról morfondíroztam pár oldalt:
A zuglói
minimumjövedelem-juttatás a koronajárvány előtt
2015. március – 2020. március
Egy
családsegítő feljegyzései
Öt év egy segély életében is komoly idő.
Ha újra monitorozza majd az önkormányzat ezt az öt éve elfogadott patchwork
szociális rendeletét, bizonyára sok érdekességre fény derül.
Családsegítőként dolgozom Zuglóban, és
itt dolgoztam akkor is, amikor 2015 elején olyan jelentős átalakítás zajlott le
a szociális segélyezés országos rendszerében, amely többek között a munkanélküli-
és a lakhatási támogatásokat is súlyosan érintette. Erre reagálva Zugló meghozta
új, azóta számos alkalommal módosított, a képviselőtestület erőviszonyait
mindenkor magán viselő szociális rendeletét, mely Karácsony Gergely
polgármester és Szabó Rebeka szociális ügyekért felelős alpolgármester szándéka
szerint kifejezetten a jövedelemmel nem, vagy rendkívül alacsony jövedelemmel
rendelkező háztartások minimális biztonságának előteremtését célozza.
A rendelet születéskor még külön
intézményként működtek a Családsegítő és a Gyermekjóléti Központok, ami
leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a családsegítő
intézmények a gyerekeket nem veszélyeztető ügyekben dolgoztak családokkal (ezenkívül
persze egyénekkel is), a „gyermekjólétik” pedig a gyermekeket közvetlenül veszélyeztető
esetekkel foglalkoztak közel húsz éven át – egészen 2016-ig. Mert ekkor ebben
is országos, rendszerszintű átalakítás következett, létrejöttek a Család- és
Gyermekjóléti Szolgálatok és Központok, és a törvény ezekre az intézményekre
nézve a gyermekjóléti munkát tette meg fő, szinte kizárólagos feladatként.
Amelyik szolgálatnál (önkormányzatnál) erre kapacitás van, természetesen nem
tiltott egyéb tevékenységet végezni, lehet például adósságkezelési és
munkanélküliek számára is szolgáltatásokat nyújtani.
A szociális rendelet előkészítése
rendkívül komolyan zajlott, a felkért független szakértő cégek munkájukba
bevonták a szociális problémákkal közvetlenül foglalkozó intézmények
munkatársait is, és nem csak vezetői szinten. Így történt meg, hogy mind a
rendelet előkészítésében, szövegezésben, mind pedig a megvalósításban is
aktívan részt vettem, veszek.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a helyi rendelet (7/2015. (II. 27.) önkormányzati rendelet Zugló szociális és gyermekvédelmi pénzbeli, természetbeni támogatásainak és szociális ellátásainak szabályairól) többek között a támogatások jogosultsági
feltételeinek megállapításában is pozitívan tér el az irányadó 1993.évi III. törvényben megfogalmazottaktól.
Ilyen pozitív változás például a megengedett vagyon mértéke. Sajátossága még,
hogy a jogosultság és a támogatás összegének megállapításához egy egy fogyasztási egységre jutó egyenlő értékű
jövedelmen alapuló számítást alkalmaz, valamint hogy a jövedelmek egy része
100%-nál alacsonyabb részben kerül beszámításra. További részleteket erről a
jogszabályban találhatunk.
A minimumjövedelem-juttatás maximális
összege 28.500.- (ettől eltérni felfelé a jelenlegi magasabb szintű
jogszabályok értelmében nem lehet), a támogatás jogosultsági és folyósítási
feltételeit ebben az írásban nem részletezem, de néhány (az önkormányzat felé
korábban már jelzett) kérdésre kitérek.
Mikor a közel húsz éven át a családsegítő
szolgáltatásokat és a gyermekjóléti szolgáltatásokat elkülönülve ellátó
intézményeket összevonták, sokan aggódtak, aggódtunk amiatt, hogy a
gyermekjóléti, gyermekvédelmi feladatok számosságuk és természetükből fakadó
megterhelő hatásuk miatt is túlsúlyba kerülnek, félő volt, hogy csökken,
megszűnik így a segítők kapacitása a nem gyermekes személyek, háztartások
problémái iránt.
Az eltelt idő tapasztalata azt mutatja,
hogy ez így is történt, még a nagyobb településeken, a magasabb családsegítő
létszámot működtető fővárosi kerületekben is óhatatlanul háttérbe szorul egy felnőtt
ember hátralék-, életviteli vagy anyagi problémája egy gyermek
veszélyeztetéséhez képest. Nagy súllyal nehezedik kollégáinkra a szerencsésen
fellendülő gyermekvédelmi jelzőrendszer működtetése, de az adminisztratív
terhek extrém növekedése, a szoros határidők, a gyermekjóléti szolgáltatás
során végzett komplex munka terhe is.
Az önkormányzattól (GDPR előtt) kapott
információk alapján egyidőben úgy 800 fő körüli összesen azok száma, akik (kétezer
forinttól a maximum összegig) minimumjövedelem-juttatásban részesülnek.
Az
intézményi átalakítást követő egy év tapasztalataira reagálva alakult meg a
minimumjövedelem juttatásban részesülőkkel dolgozó csoportunk három fővel, mert
„a háztartás aktív korú tagjai, akik nem rendelkeznek munkaviszonnyal, illetve
foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszonnyal, együttműködnek a Zuglói Család-
és Gyermekjóléti Központtal abban az esetben, ha a minimumjövedelem-juttatás havonta
fizetendő összege meghaladja a 13 000 forintot” (idézet a rendeletből)
Az együttműködés formája többféle lehet:
-
egyéni esetvezetés során személyes
találkozók, tanácsadás
-
az Intézmény más szolgáltatásainak
igénybevétele: jogi tanácsadás, lakhatási tanácsadó csoport, munkavállalási
tanácsadó csoport, pszichológus, családterápia, mediáció, különböző csoportok
-
bármilyen más intézmény, szervezet
szolgáltatásának igénybevétele a közösen megfogalmazott cél elérése érdekében
Az esetek nagy százalékára jellemző,
hogy a munkába állás rövidtávon nem megvalósítható, az okok különfélék: nem
piacképes képzettség, vagy a képzettségének megfelelő munkákat fizikai állapota
miatt nem tudja vállalni, vagy mentális állapota leromlott, vagy tartós
munkanélküliségben megrekedt, esetleg egyedülálló kisgyermekes, ezért teljes munkaidőt vállalni nem tudó,
ésígytováb.
A minimumjövedelem-juttatásban részesülő
személyekre leginkább az jellemző, hogy rendkívül különbözők, ügyfeleink között
van 18 éves és az öregségi nyugdíjkor határát éppen betöltő, vannak, akik nem
fejezték be az általános iskolát, és akad dr előtagot viselő is.
Ügyfeleink zömére jellemző a nem
piacképes végzettség, a tartós munkanélküliség, a halmozottan hátrányos helyzet.
Ugyanakkor az egészségügyi, mentális, lakhatási és egyéb szociális problémák,
amelyek a munkaerőpiaci elhelyezkedést gátolják, egyre nagyobb számban jelennek
meg a korábban megfelelő életkörülményű és biztos megélhetéssel rendelkező,
felsőfokú képzettségű ügyfeleinknél is.
Az előző években fokozatosan bővült a
kötelező kapcsolattartást szolgáló csoportjaink száma, ma már 8-10,
folyamatosan, havi rendszerességgel nyitott és időszakosan zárt csoportot is
működtetünk.
A csoportok elsősorban az ügyfelek
személyiségének, kommunikációjának, asszertivitásának fejlődését, ismereteik
(elsősorban munkaerőpiacra vonatkozó) bővítését, fejlesztését célozzák.
A motiváció mellett rendszeres
elfoglaltságot is biztosítanak, aminek jótékony hatása érezhető a tartósan
munkanélküli, a beszűkülés jeleit már mutató ügyfeleinknél.
A csoportrészvételt azoknak javasoljuk,
akiknél úgy érezzük, az aktuális helyzetben inkább a közösségi együttlét
jótékony hatásai szükségesek, valamint a nyugdíjazást megelőző időszakban, ha
az ellátásig személyes esetmunkában kezelendő probléma nincs.
Az eltelt öt évre visszatekintve úgy
látjuk, hogy ügyfeleink nagyjából 10%-a helyezkedik el rövidebb-hosszabb időre
az elsődleges munkaerőpiacon.
Felmerülhet a kérdés, mi a helyzet a 90
%-kal?
Egy részük más ellátást vesz igénybe:
öregségi nyugdíj, valamely aktívkorú nem foglalkoztatottak segélye, ápolási
díj, gyes; elköltözik a kerületből….vagy éves felülvizsgálattal ugyan, de
folyamatosan veszi igénybe a támogatást.
A szociális segítő munka célja
minimumjövedelem-juttatás együttműködés esetében elsősorban az elhelyezkedés,
azonban az irány nem minden esetben egyenesen ez. Az ügyfél gyakran nagyon
távol áll a munkaerő-piacra való integrációtól, ilyenkor az elhelyezkedés
útjában álló problémák feltérképezése, megfogalmazása, tudatosítása és azok
megoldásához való közelítés felé indulunk (egészségügyi, mentális, családi
kapcsolati stb. problémák )
Ügyfeleink egy részének ahhoz kell
segítség, hogy az elhelyezkedés egyáltalán céllá váljon.
Az, hogy hazánkban milyen nagy a nem bejelentett
foglalkoztatottak száma, a támogatottak körében is megfigyelhető; hosszú időn
át végzett nem bejelentett munka után, nem jogosulván az aktívkorúak
támogatására, veszik igénybe a minimumjövedelem-juttatást, ahogy arra is
találunk példát, hogy a támogatás folyósítása mellett vállalnak nem bejelentett munkát (vagy jövedelemnek szintén
nem minősülő egyszerűsített foglalkoztatásban vesznek részt) (emlékeztetőül, a
támogatás legmagasabb összege 28 500.- lehet).
Amennyiben tudatos a rendszeres nem
bejelentett munka választása, végzése, egyéni konzultációk során tárjuk fel az
okokat és hogy lenne-e lehetősége (és hogyan) ilyen vagy hasonló bejelentett
munka végzésére.
Előfordul, hogy egy múltbeli hitelből
származó adósságteher miatt választják inkább a nem bejelentett munkát, az
indok az, hogy amint hivatalosan munkába állnak, bérükből, fizetésükből
letiltásokat eszközölnének a hitelezők, úgy azonban rendkívüli módon
elszegényednének.
Ha az ügyfél ragaszkodik a rendszeresen
végzett nem bejelentett munkájához, és abból elégséges jövedelemre tud szert
tenni, igyekszünk rávilágítani arra, és elfogadtatni azt, hogy ezt az
önkormányzati támogatást majd akkor vegye igénybe, ha valóban szüksége lesz rá.
(El lehet képzelni, mekkora sikerrel tesszük ezt.)
Ügyfeleink közül többen családi kisegítő
munkát végeznek, (ápolási díjra nem jogosító, de) magát ellátni nehezen tudó
szüleiket, rokonaikat, ismerőseiket gondozzák élelemért, lakhatásért vagy akár
pénzért cserébe.
Több középkorú ügyfelünk él idős, de ellátásra
nem szoruló szülőjével, ezekben az esetekben az öregségi nyugdíj kiegészítéséül
szolgál a minimumjövedelem. Ezek a háztartások zöme nem jogosult az
önkormányzati támogatások közül a lakásfenntartási támogatásra például,
jövedelemhatár túllépése miatt.
A 18-25 éves korosztályból kikerülő
ügyfeleinkre jellemző, hogy szülői családban élve veszik igénybe a támogatást,
egy részük mereven elzárkózik mindenféle képzés elől, és a „nagybevételt” hozó
álommunkára vár.
A rendeletben nem szerepel, de a gyakorlatban
bevett, hogy mentesül az együttműködés alól a nappali tagozaton tanulmányokat
folytató támogatott, függetlenül életkorától, a folyósított összeg mértékétől
és attól is, hogy az adott lakásban élők (jellemzően szülői család) milyen
vagyoni és jövedelmi helyzetben vannak. Ezzel a minimumjövedelem-juttatás
egyfajta tanulmányi ösztöndíjként működik jelenleg, ami működtetése pártolandó lenne
ugyan, de egy másik, kidolgozottabb formában.
A jogszabály szövegéből is érzékelhető -
ahogy az a rendeletet előkészítő koncepció és szakmai megbeszélések vezérlő
elveként meg is fogalmazódott -, hogy a rendeletalkotó célja a rászorulók
elérése, és számukra pénzbeli, a szociális esetmunka és egyéb szolgáltatások
biztosítása.
Valóban, számos olyan ügyfelünk van
jelenleg is, akik létfenntartására komoly veszélyt jelentene ennek a
támogatásnak a megszűnése, a teljesség igénye nélkül: azok a mentális és
pszichiátriai problémákkal élők, akik más ellátásra nem jogosultak, egyéb,
elhelyezkedést gátló egészségügyi problémával élők, a nem piacképes
képzettséggel rendelkező 55 éven felüliek, az ő számukra továbbra is a
jelenlegi formában, vagy esetenként akár további
könnyítéssel javasolnám a támogatás folyósítását.
Eddig jutottam magamban a minimumjövedelem-juttatásban részesülő ügyfelekkel folytatott munka tapasztalatain gondolkodva 2020 március elejéig…
…aztán jött a koronajárvány, aminek középtávú munkaerőpiaci következményeit én, szociális munkát végző teljességgel megbecsülni nem is próbálom, de amúgy hétköznapi nyelven szólva, úgy gondolom, lesz teendő a helyi, és bízom benne, hogy a központi segélyezésben is bőven, hogy „senkit ne hagyjunk az út szélén”.
Budapest, Zugló 2020. 04.01
(azóta a rendeletet módosították, finomhangolás helyett hentesbárddal)