Drága Karcsi hozott nekünk egy vödör csicsókát az Indiaiút2019október útitárs találkozóra (köszi Karcsi!), és vállalkozó szellem, azaz kísérletező főző lévén, én is hoztam haza egy zacskóval, hogy csicsókafasirtot készítsek.
A csicsóka először ott cselezett ki, hogy a borzasztóan egyszerű sikálása (mert mindene ehető ennek a csodanövénynek akár nyersen is) tripla annyi időbe telt, mintha simán hámoztam volna (mert valami élősködő gomba módján tapadtak hozzá a földszemcsék).
Utána jódarabig nyerésre álltam, míg lereszeltem a kb. 60 dkg. csicsókát, hozzá kevertem 1 kisebb fej apróra vágott vöröshagymát, sót, borsot és kedvenc fűszerkeverékem, két lapos (kisméretű) evőkanálnyi zabpelyhet és 1 ilyen kanálnyi tönkölylisztet.
Még ott is győzelemre gyúrtam, mikor melegíteni kezdtem a serpenyőben a kevéske kókuszolajat, de amikor a pogácsák nem akartak összeállni a markomban, éreztem, hogy a csicsóka berúgja (az amúgy tévedésből megítélt) tizenegyest, ezután próbáltam csicseriborsólisztbe forgatni, és így hosszas fohászkodásaim kíséretében a serpenyőbe került egypár csicsókapogácsa, ami sütés közben morzsálódott ugyan, és két lapáttal is alig tudtam megfordítani, de kihűlés után valamennyire egyben maradt, és az íze mennyei.
Szünet
A kelkáposzta-krumpli szabdzsival (vagy sajátos kelkáposztafőzelékkel) kiegészült ebéd után újult erővel támadtam, a panírozásra szánt 2 teáskanál csicserilisztet még a masszához kevertem, és egy kiolajozott cserépedénybe öntöttem, tetejét szeletelt mandulával szórtam meg (ez elhagyható természetesen, vagy bármilyen maggal helyettesíthető), és közepes lángon pirosra sütöttem. (Az állaga így más lett, mint a pogácsás változatban, ahol félig nyers maradt, de ez az íz is csodás.)
Így lett a meccs eredménye 1:1
p.s.: maradt még pár darab csicsóka, jövő héten visszavágó :D
p.s.2.: vigyázat! életem első fázisfotói következnek: