A hét igazi vége
2007-01-28 19:41 vasárnap
Inforg szakmai nap a Művészben. Na ilyenekért érdemes élni. Lili fél 11kor távozott, pizsama, ágy húz vissza, kávé kihűlőben. Mi is megy most, mit érnék el? Telefon Anitának. Ha netán és ha mégis, te biztosan nem, csak délután és este? Telefon lerak, uzsgyi a zuhany, a negyed 12est még elérem! (Már megint Anita)....
Negyed tizenkettő, H. Éva frissen Iphigéniáról vissza velem Csolnokra, a rabtáborba. Varga Ágota filmje. És még egyszer Varga Ágota. Ha én ezt az élményt tovább mesélem. A szikárság, a távolságtartó közvetlenség, az arányok! Így lehet(ne) történelmet tanítani, a dolgokat megmutatni, elgondolkoztatni, ámulatba ejteni. Én, a néző, aki nincs érintve a témában (H. Éva megjegyzése a film után egy ekképpen megnyilatkozónak: "Mindannyian érintettek vagyunk"), látom a vásznon, akik érintve vannak, rabok, őrök, ezek hozzátartózói és más kedves, vagy kedvetlen emberek, hallom mit éltek meg, elképzelem hogyan élték meg, hogyan élték túl, hogyan kompenzálták, ahogy a kérdés a filmben el is hangzik, látok, hallok és tanulok, tanulom az embert, az életet, magamat.
Ezután kis pihenő, majd egy film egy kubai állatáldozós (meg zöldség-mag áldozós) vallásról. Biztos jó. Aztán rögtön Bódis Kriszta filmje a Falusi románc, alcím meleg szerelem, ami nekem egyik sem, vagy mindkettő, habár mindinkább Bán Mari filmje alcím egy szeretet természete. Nekem. Magyarázhatjuk, mi miért működik úgy és máshogy, hogy mit lehet, mit lehetne, azt talán mégse. Ezen a filmen nincs mit vitatkozni, nem tudom elképzelni a néző-alkotó találkozót, ezt a filmet megnézed és dolgozik tovább. Benned. Kié az igazság? Nem mindegy?
Szombat 2.rész
2007-01-29 10:46 hétfő
Bódis K így konferálta fel a filmet: Nézzék szeretettel!
Hát én nem szeretettel néztem. Kíváncsisággal, némi félelemmel vegyest, hogy vajon mit szólok. A szeretet később jött. A söröknél, a cigiknél még nem, a hollywoodi csillogást nélkülöző fogzománcoknál sem, de Bán Mari sötétbe vesző mondatnál: "Engem hívott?" már ott volt, tudom.
Na, e szeretettől eltelve indultam a Pluszba, Lili is lassan érkezik, holnap meg a vendégek, takarítani is kell még ielőt robogunk a koncertre, a zongoratanárnő énekel. Jön ám a 13 éves hat előtt (papás nap volt) elkeseredettség, világ- és önfájdalomarcán, aminek hangot is ad:"sehová sem megyek, nincs kedvem, menj ahová akarsz". Mire én hátulról, csellel szóba hoztam az Inforg napot, az autonómiás filmet, mi lenne, ha...Hívom H. Évát a hírrel, ő lakonikus "Te tudod", én magamban, "akkor minek hívtalak", majd a villamosra rohanva gondolatban elmondom Évának, hogy ez a film 12est kapna: 12 éven aluliaknak nagykorú felügyeletével ajánlott. Lili 13 és én vagyok a nagykorú.
A folytatás folytatása
2007-01-29 11:06 hétfő
Szörnyen izgulok, bár bizalmam teljes, délelőtt láttam a Csolnokot és azt is a Varga Ágota jegyzi Muhi Klárával (őt sajnos nem ismerem), szóval hiba nem lehet.
De akkor is, az a kicsi köz ott az elején, mikor még forró volt a téma 2004 nyarán, az a köz, az a (van közünk egymáshoz) érzés, nos az eluralkodott.
Nehéz volt végigülni, drukkoltam a filmnek, az alkotónak, aztán nagy megkönnyebbülés, igen, ez az.
Elhangzik benne minden, amit én mondanék, kérdeznék, mint szülő, vagy amit mondanom, kérdeznem kellene. S megint a fegyelmezett Varga Ágota. A hallgattassék meg a másik fél is. A harmadik is. A sokadik is. Szülő is, szak- és szaktalan résztvevő is, meg a tiszteletreméltó sztárpszichológus is. Meghallgattuk. Ettől függetlenül a film figyelemfelkeltő, figyelmet kiáltó. Már megint mi jövünk: adunk neki?
Végtelenül az Inforg napról
2007-01-29 19:43 hétfő
Tudtam én, hogy jól éreztem magam, de hogy ennyire?
A Muhi Klára-Varga Ágota filmnek - ami egyébként versenyben a filmszemlén és holnap vagy holnapután izgulhatok érte-, a címe nyugtalanít csak egy kicsit. -Koreszmék és táborok- Harmadik nekifutásra sikerült megjegyeznem. Folyton korszellem jött a számra. Koreszme, koreszmék...hát, de jobb címet nem tudok. Még utána kell néznem, mikor, melyik Tv vetíti, hogy híresztelni tudjam.
A Bódis Kriszta filmről még annyi, az ürügyül szolgáló, pőre tabu témán túl az ember, a gyerek megnyilvánulását, létezését, a személyiségre jellemző kiútkeresését érzékelni-figyelni, az izgalmas, a felkavaró, a nyugtot nem hagyó inkább ez volt.
n+1 Inforg
2007-01-30 16:42 kedd
A koreszmék és táborokhoz:
Kérdezem a 13 évest, milyen volt?
L: Jó volt.
Én: Nem volt hosszú? (60 perc, erős pszichikai hatások)
L: Nem, jó volt.
A megkérdezett középkori kalandtábor lakói, a megcsúfoltakkal hasonkorúak sem voltak bőbeszédűek, nem jöttek tűzbe, nem keltek ki magukból, mint például én (a felnőtt, a szülő). Talán -jutott most eszembe-, ezt már némelyekbe beleneveltük, már megszokták, már természetes, már ilyen az élet, (ahogy sztárpszichológusunk is megjegyezte a filmben), hogy a gyerekkel, az ifjúval, a függőségben élővel mindent lehet?
És ugye ilyen "kis tréfákat" a nagyok, a felnőttek egymással is elkövetnek.
Princeton
2007-01-31 21:25 szerda
Princeton University Orchestra a Zeneakadémián, ingyen
Hát volt egy különös bukéja ennek az estének. A zenekar izgalmas, erősen, néhol agresszívan, gyors tempóban játszanak a végsőkig kihozva a hangmaximumot a hegedűkből. Élvezetes volt. A különös buké a profi és dilettáns nézők keveredéséből adódott. Örültem is, hogy ingyenesség iskolai szervezés eredményeképp nagyon sok család életében először jutott el ide, de talán nem itt kéne mindenkinek kezdeni. Hétköznap fél nyolckor este a Coriolan nyitány és a Dvorák G-dúr szimfónia még csak hagyján, de egy Prokofjev Borisz Godunov egy ebben a formában elő nem adott színdarab kísérőzenéje (a színlapból vagyok ilyen tájékozott), ami párbeszédek aláfestő zenéjének, háttérzenének készült, rövid szösszenetekből, helyenként improvizációnak tűnő futamokból áll. Jó, hogy előre felkészültem ilyen lehetőségre is, így nem ütött meg a guta, amikor az előttem ülő gyerekek, heten, minden darabkezdésénél eszeveszett vinnyogásba, röhögésbe kezdett. Érteni nem igazán értem ennek pszichológiáját, még ha először is láttak élő embert hangszeren játszani, talán az erős élő hanghatás válthatja ki ezt, de szegény nyolc év körüli kislány, csak súlyos szülői dorgálásra bírta abbahagyni a visítást. Aztán időnként szundikált kicsit, ettek, ittak, de azt hiszem, jól nem mulattak.
Én igen, mikor műsoroztak, becsuktam a szemem és már ott sem voltam közöttük, beleugrottam a zenébe, de ezt nem bírom sokáig, egy idő után félni kezdek.
Lilinek az utolsó Copland mű tetszett, ő egy amerikai xx. századi szerző, egy cowboy balett négy táncát hallottuk. Ebben nagyon érdekes ütős szekció volt. Pergő, vidám zene.
Nekem a Prokofjev vitte a prímet. A zenekar hatalmas, nagy létszámú, csupa-csupa fiatal. Ennek is egész más a sugárzása, mint, amit megszoktunk. Istenbizony, érezni lehetett a sok fiatal ember összeadódott életenergiáját.
Nem is voltunk ma fáradtak, pedig nem sokat aludtunk. (Ezt Lilivel egyeztettem, csodálkozott ő is.)
Éjfél után
2007-02-03 00:29 szombat
Türelmesen várok a szokásos péntek esti misztikus filmemre, mostanában már majdnem másnap adják, de előtte szundíthatok kicsit, erre a képernyő alján látom futni a feliratot, műsorváltozás, már megint a nevetséges politika. De ez még butább, mint ami eddig volt..., az előre beharangozott időt nem tudták kitölteni vele, mi lesz akkor, 1 óra reklám? Eszembe jut, milyen jó, hogy a munkámba nem rondít bele a politika. Ugyan néhány ember mondja, kihez húz, szidja, kritizálja a másik oldalt, de hozzám ugyanolyan problémákban fordulnak segítségért. És senki sem kérte még, hogy értsek vele egyet, vagy valljak színt. A bajban ez valahogy nemigazán számít. A segítség pedig segítség, mindegy honnan jön? Nem tudom, de örülök, hogy a munkában nem akadályoz a politika, csak a TV nézésben. Ennél rosszabb ne is történjen velem, akkor boldogan élhetek!
névjegyek
2007-02-12 16:56 hétfő
Egy sikeres magyar ember amerikában, egy sikeres magyar ember Magyarországon.Az első ifjabbik Malek Miklós. Az a magát nem mutogató, hízelgő szavakat nem váró, elhivatott természet, ami a portréból kiviláglott ámulatba ejtett, ilyen van? Hogy őrizhette meg ez az ember a természetes, belső tartását, hogy nem sugároz, sem sértettséget, se bezzeg megmutattam, nesztek-et, csak mesél magáról, munkájáról. Gratulálok Toldi Máriának, Malek Miklósnak!
A másik J. T. a sz-i balett főmuftija, aki 18 évesen került frissen végzett néptáncosként a társulathoz, én abból az időből ismerem. 15-16 év telt el azóta. A kérdező Novák Péter volt, akit szeretünk, sokszor egyetértünk és drukkolunk, érdekes volt éreznem azt a tisztelgő, kissé talán érdektelen színt a hangjában, mellyel kérdéseit feltette. Juronics büszkén beszél indulásáról, guruvá válásáról, hogy energikus, akaratos fiatal ember volt, ugrana a történetben úgy öt évet, de nem lehet, luk marad a helyén, ezért csak-csak belekezd, "Akkor volt a híres Ruszt botrány, mikor kilépett a prózai társulatával, mert nem felelt meg neki."Ennyi. A kezdő J. T. bizony ott ugrált Ruszt, társulata magánügyileg pedig egyik bájos színésznője körül, próbákon, büfében, közös darabok során szívta magába a színházat, a szakmát, elismerem sikeresen. Emléke erről ennyi, ami az idézet. De hogy is lehetne több. Alig volt több, mint egy évad, amit Szegeden töltöttünk. Nekem annyira sűrű volt, hogy nem hittem magamnak, mikor utána számolta. Aztán az utolsó padban A Független Színpadnál, lehetséges, hogy az csak 2 évad? Á, nem, hisz ezek voltak életem gerince, ez összesen három évad? Ha hozzáadjuk az egerszegi négyet, kábé az nálam is hét. Hét év. Ráadásnak egy kis Merlin, mennyi is az, kettő, nem is tudom...de mindegy is, az már a levezetés.
Kicsit megrázom magam és ideírom, amit a portré közben papírra vetettem:
A rendszerváltás küszöbén, a politika csapkodásában, a tanácsi ülések döntéseitől rettegve telt az idézetben időszak, mivel "kicsi" vagyok, nem tudom, mitörtént, de Ruszt igazgatói posztját érintette az utolsó határozat, , mire felálltunk együtt a harc után és Független Színpad nevű társulat született, mely élt pár évig.
Valentin naphoz
2007-02-15 22:40 csütörtök
Mindenkinek,akit illet:
Köszönöm hálásan a Valentin-Bálint napi levélkéket, telefonokat, SMSeket, üzeneteket, jól esik érezni, hogy hangot vagy betűt érdemel a rámgondolás ezen a szép napon.
Figyelem! Sziveket nem küldök és nem cserélek vissza. (használtat sem)
asztrológussss
2007-03-02 14:25 péntek
Nem tudom az aszcendensemet. Egyelőre. Lehet, hogy nem is bánom már. Egy kedves asztrológus tanuló ismerősöm ránézett a horoszkópomra, úgy messziről. Igen sötéten nézett rám, igyekezett nagyon finoman fogalmazni, sok, komoly nehézségeket okozó szögeim vannak. De ez sokszor nem baj, tette hozzá szegény, mert így aztán tényleg nem unalmas az élet, hogy folyton küzdeni kell valamivel. Én eddig azt hittem, csak magammal küzdök. Ha győzök, rendben lesz minden. Hát, lehet, hogy mégse. Nem láttam rajta a lelkesedést, hogy boldog örömmel számolgatna engem. Mikor mondtam neki, hogy egy ideje úgy élem napjaimat, hogy bízom benne, most dolgozom le karmikus adósságaimat, és a következőben már jobb lesz, sóhajtott nagyot, milyen jó, hogy így fogom fel. Valami nagy guzmi lehet a csillagjaim körül! Akár meg is könnyebbülhetek, mint a csípőficamommal. Ahogy kiderült, hogy jogos 35 évnyi fájdalom, hiszen betegség van ott belül, megnyugodtam, nem voltam kényes, nyafka eddig. Most, hogy a csillagok is megírták....nem, ettől mégsem lett könnyebb. Csak véglegesebb.
Most akkor ünnepelünk?
2007-03-14 17:30 szerda
A cím csak megtévesztés a dátum miatt, én ünnepelek majd szombaton az iskolatársaimmal, egyelőre gombóc a gyomromban a holnap miatt. Igen, amiatt is, hogy ne legyen semmi zűr, csak kicsi, Pesten is, meg persze …..-en is, de ott máshogy. Ilyen állapotban nem is tudok semmi magvasat kigondolni.
Helyette:
„Néha úgy érzem, nem is éltem,
csak egyre készültem, csak vártam.
Kerestem, kutattam, reméltem,
találok valakit, hogy szolgáljam.
S ímé csüggedten, szárnyszegetten
ifjúságom verdes szívemben.
S egy esős, őszi és beteg
Napon nagy tort, nagy búcsút tartok.
"Ifjú évek, ég veletek!"
Gáncs,dölyf többé nem háborgattok,
Ha születnél, ha belehalnál
akkor se leszel fiatal már.
De mintha azt súgná az írás,
Ifjúságom él még, csak szunnyad.
Fölösleges hát a sírás,
nincs ideje halotti tornak.
Előttem éled minden: éledj!
Gyúlj, indulj, búsulj és reménykedj!”
Bella István fordította Oszip Makojev ukrán költő írta A címe Gondolat
vonaton
2007-03-19 17:41 hétfő
A vasúti kocsiban három felnőtt ült. Olvasók. Csend. Az egyik középkorú nőnél életmódtanácsadós folyóirat, kis természetgyógyászat, jóga, a másik középkorú nő dianetika szakirodalmat olvas bőszen, a helyes egyetemista formájú fiú a Biblia teremtés részébe mélyed. Csend. És néma áhitat. Beszélgetést egyik sem kezdeményez.
világháló
2007-04-03 10:31 kedd
Visszafognám magam, ha bírnám, ámde nem is akarom, megszűnt a röghözkötöttség április elsejével és ez nem is áprilisi tréfa! Persze, bólogat a rutinos felhasználó, hiszen ez természetes, hozzátartozik az élethez, mint a kézmosás. Most már nekem is. Csak lassan, megfontoltan, nem válni függővé és tényleg, mégcsak másfél órája ugrálok ide-oda és bíztatom magam, hogy ez csak a kezdeti lelkesedés és elmúlik, vagy mérséklődik, vagy? Jókedv a tetőfokon, a nap majdnem süt, a madarak csicseregnek (valahol) Én ezt az angyali zúgást hallgatom, amit a gép hallat. Zene füleimnek.
Zene és szöveg
2007-04-10 23:32 kedd
Nos, Julia Roberts nélkül is lehet jó filmet csinálni, de egy Hugh Grant kell mindenképpen hozzá.
Apróhirdetésben: Ha már nevetni is tudsz azon, hogy elmúltál 40, akkor ez a te filmed, ha még nem, lehet, hogy a film hozzásegít.
Sírva lehet röhögni egyes, kedves jeleneten, aztán icipicit gondolkodni is, ezt a filmet se negyvenes nő írhatta, de nem baj, a férfiaknak úgyis mindent megbocsátunk. Azt persze nem tudtuk meg, hogy Hugh pontosan hány évest is játszik, azt bezzeg igen, hogy megint egy ippeg harminc jutott neki szerelemsorsul. Ahogy elnézem, jópár évig így lehet ez még. Vagy több. Ha nem kap addig csípőprotézist. (Aki látta a filmet, érti)
én, meg az iwiw, meg
2007-04-22 00:19 vasárnap
Hosszú tartózkodásom után csendes szerelem volt kialakulóban az iwiw, meg köztem. Lassan, fontolgatva haladva kerestem meg régi-régi, vagy csak szimplán régi résztvevőit életemnek, olykor-olykor könnyet ejtve a billenytyűzetre az adatlapból, képekből kivilágló sors láttán. (őket még nem jelöltem be) Többször meglepődtem, kik jelölnek, emlékszik?, ki is ő?, jaj de jó, már nem tudtam a nevét, meg ilyenek. Sokaknak írok, válaszokat is kapok, de sokan jelölnek csak úgy, sőt ha belegondolok levelest alig kaptam, erre ijedtemben, ha ez így illik, levél nélkül jelölök, ő automatikusan vissza, de ebben nincs semmi élvezet. Ha válaszol, lelkes levélírásba kezdek, aztán van mikor kapcsolok, csak regisztrálnom kellett és az örökös nyavalya, vajon szívesen emlékszik-e rám. Valaki azt mondta, miért baj ez, ha nem akar, legfeljebb nem jelöl vissza. És én ezt akarom? Áh, dehogy, ezért aztán lassan, fontolgatva haladok és maradok a levél kíséretnél, sok lelkes, üdvözletet, szép szót "gyűjtök be" így és nemcsak ismerőst.
A csendes szerelem egy kicsit sérült miután két hosszú és mély tartalmú levelem szállt el a nihilbe az iwiwemen. Kicsit tán elkapattam őt, azért kezd szórakozni velem. Nem tudom, kitartsak vagy lecseréljem?
Cseresznyefa
2007-08-17 15:04 péntek
Olyan, mint egy orosz színdarabban, legyen mondjuk Csehov? Egy festői szépségű cseresznyefa alatt nyugágyban ölemben laptoppal elmerengve, csak a jót osszam-e meg, vagy jöhet kevéske üröm is az idilli délutánba? Meg kell mondanom, jó a szomszéd falu teleháza. Csak pár kilométer, biciklivel majdnem edzés, plusz azonnali szauna, sok gép - kevés ember - kedves házigazda hölgy, netezés után pedig hazafelé újra kettő az egyben: bicajozva szauna, vagy szaunázva bicaj. Az érzet ugyanaz. A cseresznyefa alól kitekintve: na, ebből maradok most ki (testvéremnek, cégének hála). Vicc nélkül: minden elismerésem Balatonszentgyörgynek, a kisbalatoni gyöngyszemnek, a falu legkönnyebben megközelíthető pontján, a működő(!)könyvtár mellett tart nyitva ez a barátságos, csendes és kedvelt szolgáltatás. És emberi időben, délután kettőtől este tízig, hogy milyen olcsón, azt már kéretik hozzáképzelni! Üdvözlet Balatonszentgyörgy! Most már nem hagyhatom ki berényemet sem, az álmos, tartózkodó Balatonberényt. Igen, álmosnak és visszafogottnak tűnik még nyaranta is, néhány büfé és étterem, minimális mennyiségű bazár, fodrászat és persze tetko lehetőség. Kb. ennyi. Meg a rendezvények. Egész nyáron mindenféle kedves, egyszerű fellépőnek és nézőnek egyaránt örömet okozó színpadi megjelenések. Előfordult itt kamarakórus és tűzoltó zenekar, modern tánc és miegyéb. Én a modern tánc estét élveztem végig, majd másfél óra egy sörpadon, de könnyeztem-nevettem a kezdetleges hangpult vezérelte produkciókat, a helyiek, Boglár, Pécs és a művészet meglegyintette Szőlősgyörök előadásait. Az amatőr fellépőknek mi amatőr-profi nézők lelkesen, hosszan tapsoltunk, a felénél már hitték is, nekik szól, hogy köszönjük már kaptunk néhány tekintetet, félszeg mosolyt, a végén pedig a bensőséges házi köszöntésnél már együtt énekeltünk.
A ruha teszi az embert
2007-08-19 12:32 vasárnap
Láttam egy papot. Az én klerikális életemben már ez is hírnek számít, de én egy fiatal, délceg papot láttam. Igencsak feltűnő jelenség volt magányosan - a mise után már eloszlott a tömeg Zalaegerszeg főterén a zebránál-, ahogy az augusztusi szél lengeti fekete ruhája alját. Milyen impozáns látvány! Ez (is) értéke az egyháznak, hogy ilyen pompás megjelenést nyújtanak hivatásos szolgái a mindennapokban. A lágyan redőző, lefelé bővülő "köpönyeg", a villanó gallér. Közelben a trendi szafari, hawaii, vagy simán farmeros legények, de akár a mise-díszbe öltözött hölgyek, urak is minden igyekezetük ellenére csak azt mutagatják a világnak, ami előnytelen: kacska lábak, tömzsi derekak, ereszkedő fenekek, terebélyes potrohok, vagy akár pipogya lábak, horpadt mellkasok mindenfelé, de ha az alkat még guszta is, tuti, hogy annyit mutat, ami már magánügy. (De könyörgöm, nem az enyém.) Hogy el tudtuk rontani az öltözködést erre a századra! A leplező elegancia nosztalgiája. Az aláomló, sejtető, vagy jótékonyan elfedő leplek, sálak, kendők és kalapok, a korzó...Közelebb érve fürkészve látom csak fiatal, délceg papunk induló sör, vagy misebor-hasát. Ez igazol. No ugye, jobban el kellene takarnunk magunkat.
2007. szeptember 20.
2007-09-22 09:42 szombat
„Köszönet a csekélységnek,
ahonnét előtörnek
a mindössze csak megálmodottak;
Köszönet a semmiségnek,
ahol váltják alakjainkat
a levegő alakjai;
üdv a folytonos kőzuhatagnak,
hullámoknak és orsóknak,
ahol a kő kivirágzik.” Weöres Sándor Másvilág
Jó egy éve már, talán kettő, hogy lelkemhez közel álló ismerősöm kezembe adta könyveit. Akkor, amikor kellet már. Akkor már éltem át szerettem távozását úgy, ahogy azt ma szokás. Űr, szégyen a mai napig is. Méltatlanul addigi életéhez -és én további életemhez- ment el. Még nem tudtam, mi ez a hiány. Polcz Alain írásaiból, mint tankönyvekből tanultam-tanulom, pótlom a hiányt. Először csak megnyugodtam. Aztán erőre kaptam. Életembe illesztettem. Mikor elmenni készülővel találkoztam már eszerint gondolkodtam. Életem legmegrázóbb köszönetét kaptam tőle.
