Nem is tudom, hány hete készülök egy megszólalásra, úgy volt, hogy élőszóban kell előtárnom a gondolataimat, most már egy email is elég lenne, és gyakorlok nap mint nap, mondogatom magamban, keresem, hogy honnan kezdjem, mivel a tánctudásom sem erős, szeretek a kályhánál kezdeni gondolatban is, de valahogy sosem azt hallom a válaszomból, amit valóban mondani szeretnék.
Mert mit is szeretnék valójában most, hogy hat év szoros követés, folyamatos gondoskodás után újabb mérföldkövet hozott a covid (tavaszi időszaka), lehet-e ebből a fizikailag, szellemileg leromlott állapotból visszajönni, vagy ez a folyamat (ki tudja, milyen szögű és milyen hosszú) lejtőre került, működik-e az önellátás, vagy ahogy tapasztalom teljeskörű ügyintézés és az életvitelhez napi szintű személyes kontroll szükséges-e?
Nálam most két hónapja ez a minden reggeli kérdés, aminek megválaszolása sokkal nehezebb, mint hogy én úgy érzem, úgy látom, hogy csak úgy van biztonságban, ha folyamatosan, figyelemmel és jóindulattal van mellette valaki.
Közben az a (jogosan) nekem szegezett kérdés, hogy akarom-e, folytatom-e azt a januárban megkezdett (csoportos) önkifejezési utat, ami négy társamnak mélyen gyökerező, évtizedes, sok-sok örömöt és mély (helyenként feldolgozhatatlan sérüléseket okozó) szabadidős tevékenység, némelyiknek hobbi, és akad köztük, akinek szenvedély.
És hogy vagyok én ezzel, hogy most, miután úgy tűnik a (múltban sikeres) csoport egy főnix madár, és hamuvá kell válnia ahhoz, hogy majd valamikor újra röpüljön, mert a (velem együtt) pár új tag nem eredményezte azt a vérátömlesztést, hogy az összeomlás csupán covid - időszakos gyengélkedés maradjon.
Eleinte azt a választ ízlelgettem, hogy én ahhoz a négy emberhez jelentkeztem, akiket a facebookon láttam, hozzájuk vágytam bekapcsolódni, tőlük tanulni, ez most bedőlt, és át kell gondolnom, én merre tovább, mert a négy tagból maradt három, aztán kettő, és a kettőből is egy, aki hiszi a feltámadást vagy újjászületést vagy lélekvándorlást.
Az évi rendes csoport/társulatkovácsoló tábor lett színtere végül a szétbomlásnak, bár a felszínen, szövegszinten a tovább (most már heten) együtt jelent meg, de, könyörgöm (magamnak), ne csak tudjam, használjam is, hogy ne azt figyeld, amit beszél, hanem azt, amit csinál.
....
Az évi rendes csoport/társulatkovácsoló táborban hangoztatott - ez egy hobbi - néhány lehetséges szinonimája a netről: szenvedély, időtöltés, passzió, kedvtelés, szabadidős tevékenység
Most azt a választ ízlelgetem, legutóbbi munkahelyi szupervízión hallottak mintájára, hogy a szívem szerint igen, szeretnék részt venni a (szerintem ez egy) szakma gyakorlásában, de a fejem jelenleg bambán bámul reggelente a tükörbe, amíg nem jutok a fentebb vázolt, apámat érintő kérdés megválaszolásához közelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése