évvégi ételek

 

december 24 - 29

zalai baboskáposzta (vegán)

kókuszos karfiolleves (vegán)

vegán csokimusse

paprikás lisztben sült ponty (nem vegán)

zelleres krumplipüré, gyöngybab-saláta (vegán)

paradicsomleves magyar menza módra, sült zellerkockák fűszeresen (vegán)

vegán gyros, gyöngybab-saláta, árpaorzottó, sült zellerkockák (minden vegán)

az előzőhöz képest új a saláta - fűszerkeverékkel párolt borsó és a marinált sült tofu (minden vegán)

mára 131 beteg halt meg koronavírusban Magyarországon

sült cukkini citromszósszal és spenótos csicsóka, azaz előétel és főétel egy vasárnapi vendéglátáshoz

 A sült cukkini 

úgy készül, hogy félujjnyi karikára vágjuk a cukkiniket, kisebbekből fejenként egyet számíthatunk. Gyengéden besózzuk és 15 perc elteltével letörölgetjük a szeletkéket. L. ezután kukoricaliszbe forgatta, de szerintem ugyanilyen megfelelő a célnak a zabpehelyliszt is (vagy, amilyet akarsz). Ezután aranybarnára sütjük, mi repceolajat használtunk, valamitől úgy érzem, ez nem nyomja meg a gyomrom, nem bő olajban, a teflonos palacsintastőbe csöpögtettünk egy teáskanálnyit az olajban, először nagy lángon lezárjuk a cukkinik mindkét oldalát, majd közepes lángon pár perc alatt kész, hiszen a cukkini még nyersen is jó lenne (de most megsütjük azért persze). Félreteszzük egy tálra, amire papírtörölközőt tettünk, hogy felszívja a felesleges olajat.

Egy tálkában összekeverjük (2-3 személyre) egy fél citrom levét egy gerezd zúzott fokhagymával (ha nagyobb adagban készítjük, a hozzávalókat növeljük) két evőkanál olivaolajjal és bármilyen fűszerrel, amit szeretünk, például bazsalikommal vagy kakukkfűvel vagy borsikafűvel vagy lestyánnal, de fűszerkeverékkel is.

Ezzel az öntettel meglocsoljuk a cukkinikarikákat és lefedjük egy időre, akár egy órára is, hogy az ízek összeérjenek, önmagában előételnek kiváló.

sült cukkini citromszósszal

Spenótos csicsóka:

1 kg csicsókát meghámoztam és kis kockákra vágtam

1 evőkanál repceolajon dinsztelrtem egy nagy fej kockázott vöröshagymát és ráraktam a csicsóka kockákat. Só, kurkuma, római kömény, szerecsendió, bors lett a fűszere és lefedve saját levében párolni kezdtem. Mikor félig kész lett, hozzátettem egy kocka fagyasztott aprított spenótot (szerintem a paraj porciók is ugyanígy használhatók), 1-2 gerezd zúzott fokhagymát és egy bögre növényi tejet (más tejjel, vagy tejszínnel is elkészíthető persze, de a tejszínnel vigyázzunk, mert elnehezíti az ételt), lefedtem, mire a spenőt kiolvadt, kész is lett ez a főétel.

az első lépés, hámozott csicsóka, karikázott cukkini

Siker volt az ebéd (a desszertről nem írok, mert gyári, volt és nem vált be), étketés után  Darjilingben vásárolt zölt teával segítettük meg az emésztésünket, és egy jót beszélgettünk. Annál jobbat, mert arra is ki voltunk éhezve

A csicsóka kontra én (első és egyáltalán nem barátságos) mérkőzés eredménye 1:1

Drága Karcsi hozott nekünk egy vödör csicsókát az Indiaiút2019október útitárs találkozóra (köszi Karcsi!), és vállalkozó szellem, azaz kísérletező főző lévén, én is hoztam haza egy zacskóval, hogy csicsókafasirtot készítsek. 

A csicsóka először ott cselezett ki, hogy a borzasztóan egyszerű sikálása (mert mindene ehető ennek a csodanövénynek akár nyersen is) tripla annyi időbe telt, mintha simán hámoztam volna (mert valami élősködő gomba módján tapadtak hozzá a földszemcsék).

Utána jódarabig nyerésre álltam, míg lereszeltem a kb. 60 dkg. csicsókát, hozzá kevertem 1 kisebb fej apróra vágott vöröshagymát, sót, borsot és kedvenc fűszerkeverékem, két lapos (kisméretű) evőkanálnyi zabpelyhet és 1 ilyen kanálnyi tönkölylisztet.

Még ott is győzelemre gyúrtam, mikor melegíteni kezdtem a serpenyőben a kevéske kókuszolajat, de amikor a pogácsák nem akartak összeállni a markomban, éreztem, hogy a csicsóka berúgja (az amúgy tévedésből megítélt) tizenegyest, ezután próbáltam csicseriborsólisztbe forgatni, és így hosszas fohászkodásaim kíséretében a serpenyőbe került egypár csicsókapogácsa, ami sütés közben morzsálódott ugyan, és két lapáttal is alig tudtam megfordítani, de kihűlés után valamennyire egyben maradt, és az íze mennyei.

Szünet

A kelkáposzta-krumpli szabdzsival (vagy sajátos kelkáposztafőzelékkel) kiegészült ebéd után újult erővel támadtam, a panírozásra szánt 2 teáskanál csicserilisztet még a masszához kevertem, és egy kiolajozott cserépedénybe öntöttem, tetejét szeletelt mandulával szórtam meg (ez elhagyható természetesen, vagy bármilyen maggal helyettesíthető), és közepes lángon pirosra sütöttem. (Az állaga így más lett, mint a pogácsás változatban, ahol félig nyers maradt, de ez az íz is csodás.)

Így lett a meccs eredménye 1:1

p.s.: maradt még pár darab csicsóka, jövő héten visszavágó :D

p.s.2.:  vigyázat! életem első fázisfotói következnek:

Vega vagyok-e?

Rögtön a megoldásra ugrok, teljesen mindegy, hogy szerinted, szerintem a nagykönyv szerint vegának (vegatáriánusnak) minősülök-e és ennyi, de azért leírom az elejét és a közepét is, mert épp itt volt az ideje táplálkozási identitásom rendezésének.

Ötödik éve döntöttem úgy (elvágólagosan), hogy nem eszem 'húst' (ezt mindjárt bővebben kifejtem) mától, hogy több nyers, párolt zöldséget és halat egyek végre.

Addig a legvadabb mindenevők táborát erősítettem, kedvencem a szalonna, a kolbász, a hurka, disznósajt, böhönyés husik, pacal és társaik, de ezek mellett szívesen fogyasztottam halakat és mindenféle zöldségféléket is.

Csakhogy! Ha választani lehetett, akár csak fejben (,hogy példul mit főzzek), folyton folyvást a húsos kaják győztek kiütéssel, én pedig vágyakozva gondoltam halra és zöldségre virslifalás közben.

Ennek tettem pontot a végére, mikor Lili először utazott Izraelbe (annak, hogy hova utazott semmi köze az elhatározáshoz), csak ahhoz, hogy mire visszaérkezett, már nem volt otthon se felvágott, se vagdalthús (aztán neki persze vettem, és készítettem, amit kívánt, de ez már az ő története).

Azóta amit eszem: tejtermékek, zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék, gombák, halak (utóbbi talán heti 1 alkalomra jön ki átlagban).

Amit nem eszem: kétlábú és négylábú állatok semelyik részét.

És ehhez semmi köze semmiféle filozófiához (erre sem büszke nem vagyok, sem nem szégyellem, ez tény), csak csupán így eszem annyi zöldséget és halat, amennyit szeretnék, és azért tartom ezt már több, mint négy éve, mert így érzem jól magam. És pont. 

A jó érzés már az első napokban megmutatkozott, energikusabb és teherbíróbb lettem, érezhetően könnyebb lett az emésztés, könnyebb a hasam. Ezt segítem időnként reggeli zabkása-kúrával is. (Azért kúra, mert ebben nem vagyok kitartó, egy darabig zabkása, aztán más, aztán újra zabkása, aminek receptje most éppen ez: másfél evőkanál nagyszemű zabpehely, 1 lapos evőkanál tönkölykorpa, 1 teáskanál mák, napraforgó mag, szeletelt mandula, lenmag keverékére forró vizet öntök kb. 2-2,5 dl, úgy szeretem, ha híg, 10-15 perc után eszem) (Ezt a zabkását, vagy bármely reggelit megelőzi az 1 pohár minimum szobahőmérsékletű, kiskortyokban fogyasztott víz citrommal vagy anélkül.)

Ha azzal, hogy nem vásárolok és nem eszem 'húst' hozzájárulok az állatvédelemhez, környezetünk védelméhez,  a fenntarthatósághoz, az külön öröm nekem mindennap, de az, hogy "vega" vagyok, vagy se, nem igazán érdekel (kivéve azt az esetet, mikor az idei szociális munka ünnepünkön, amihez nem mellesleg szabadnap is jár, rizst tudtam enni a svédasztalról és egy kevéske salátát, mert a saláta rögtön az elején elfogyott, nekünk hármunknak, húskerülőknek sem jutott).

További jó étvágyat kívánok!

ez a legutóbbi vacsorám, kecskesajtos saláta
a Kis Présházban (Bartók Béla út 44.)

patiszondícséret

No, most képzeld el, a rántott patiszon ízére vágytam, ezért hosszas várakozás után, hátha valaki megszólít, hogy nem kérek-e, mert éppen sütött, a vonzás törvényét valószínüleg ösztönösen működtetve, meg lettem szólítva, hogy kérem-e, van-e kedvem elkészíteni a kettő szép, egészséges csillagtököt.

Volt, szombati ünnepi ebéd lett (azért ünnepi, mert mindig ünnep, ha főzök) (jó, azért is ünnepi, mert piszok sok idő a pucolás, panírozás és picike serpenyőben a pár darabonkénti kisütés + krumpli, kukorica, saláta), de mindannyiunknak nagyon ízlett, annak a meghívottnak is, aki felnőttkora ellenére először kóstolt patiszont (és komoly húsevő) és persze nekünk is Lilivel. A patiszonok Borsod vagy Nógrád megyéből származtak (majd megkérdezem azt a kedvest, akitől kaptam), és rendkívül erős héjjal rendelkeztek, valami furcsa és meglepő mozdulattal a kést tartó hüvelykujjam begyét bírtam megsebezni trancsírozás közben, de elég pontosan, mert gyorsan pirosra színeződött a kezemben szorongatott tökszelet, ilyenkor nagymamámtól tanulva első dolog, hogy gyorsan csap alá (előbb az ujjam, aztán a tök), majd belenyomtam az ujjam a sótartóba, jól mutatott rajta az enyhén rózsaszín himalája só, (ma már csak sajog és dagadt kicsit), és ekkor még csak az egyik patiszon felénél tartottam.

Aztán ilyen lett:

paradicsomsaláta (persze, a hagymás változat :) )

házi steakburgonyával

Bulgursaláta

Montenegróban a nyaralás alatt készítettük először, úgyis mondhatjuk, hogy spontán, és nagyon kedvünkre való lett, ezért megtartjuk ezt a szokást.

Vittünk "zacskós" bulgurt, de az mindegy is, hogy zacskós vagy másmilyen, az a doboz, amiben két zacskó van, talán 125g egy zacskó tartalma és egy zacskóból kijön két adag.

Tehát ezt vagy azt a bulgurt megfőzzük és közben apróra aprítunk két közepes, vagy egy nagyon nagy paradicsomot, nem baj, ha sok a leve, ne vesszen kárba egy csepp se, és két gerezd fokhagymát is (utóbbit nagyon apróra, vagy át is nyomhatjuk ilyen célra gyártott nyomón)

Mikor megfőtt a bulgur, (ha zacskós, akkor kibontjuk lecsepegtetés után a forró zacskóból) és egy salátástálba borítjuk, ráhalmozzuk a paradicsomot és a fokhagymát, szórunk rá tetszés szerinti (sajnálom, de tényleg jó lesz bármivel, amit szeretsz) zöldfűszerrel szárított vagy friss állapotban, mi bazsalikomot használtunk és 2-3 evőkanál olivaolajjal meglocsoltuk, jól átforgattuk, és azon melegében megettük.

A képen látszik, hogy egyik alkalommal zabfasirt is lett (porból) hozzá, de aztán már csak önmagáért készítettük.

Jó étvágyat!

Hozzávalók 2 személyre:

bulgur kb 20 dkg

paradicsom két közepes vagy egy nagy vagy ízlés szerint

fokhagyma 2 gerezd

friss vagy szárított bazsalikom, vagy kakukkfű, vagy más

olivaolaj 2-3 evőkanál

téli (?) főzőcske

jajj, nagyon január van, 0 fok körüllel, ritka naplátással, savanyú káposztával

a Pennyben annyira finom vecsési káposztát kapni, amit nem kell kimosni, és időben kell elkezdeni a főzését, mert különben elcsipegetem nyersen :D

most két savanyú káposztás recept között lesz egy kakukktojás is tofuból

Téli káposztaleves céklával répával:

lemértem: 50 dkg a savanyú káposzta

40 dkg a cékla

30 dkg a répa, amiket feldolgoztam, de szemre alakítottam a hozzávalókat, így ettől bátran el lehet térni, az biztos, hogy ennyi répához-céklához bátran felhasználhatjuk az egész 75 dkg zacskó sav.kápit

egy nagyobb fej hagymát felkockáztam, olajon dinsztelni kezdtem, később dobtam hozzá két gerezd fokhagymát, megszórtam római köménnyel és tandoori masalával és egy teáskanál vega fűszerkeverékkel (tetszés szerint fűszerezhető, de tényleg!), jól átkevertem, hozzá öntöttem a káposztát, a nagyobb darabokra cikkezett céklát, nagyobb darabokra hagyott sárgarépát és 6-7 dkg, jól átmosott gerslit (árpagyöngy), megint átkevertem, pár percet hagytam így, majd felöntöttem kb. 2 liter vízzel, de annyi víz kell hozzá, amennyire sűrűre, vagy hígra szeretnénk, én egytálételesen szeretem, kb másfél óra múlva lett kész fedővel bugyogtatva, tálaláskor friss, apróra vágott szórtam meg, isteni finom

itt még nincs rajta a kapor

Kínais sült tofu

1 nagy fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

hüvelykujjnyi gyömbér

25 dkg tofu (natúr, vagy ízesített)

10 dkg sárgarépa

szójaszósz

tápióka liszt

olaj

víz

1 evőkanál almaecet

a hagymát vékonyra szeletelem, és kevés olajon dinsztelem, hozzáadok két vékony szeletekre szelt fokhagymát és a darab gyömbért szintén vékony szeletekben, majd a répát zöldséghámozóval lemezekre vágva, közben vékony és ujjnyi széles hasábokra vágom a tofut, ha a hagymás alap már jól megpárolódott, óvatosan adom hozzá a tofut, finoman forgatjuk, hogy minél kevesebb törjön szét, de érje mindkét oldalukat a hő, picit süljenek, ekkor alaposan meglocsoljuk szójaszósszal, itt is igyekszünk, hogy minden részét érje a tofunak, és kb másfél perc múlva besűrítjük két evőkanál tápióka liszt és 3-3,5 dl (hideg)  víz keverékével, hozzáadunk 1 (kisebb) evőkanálnyi almaecetet, ettől szép fényes lesz, majd kb. 2 perc múlva kész is (sózni nem kell)

rizzsel, krumplival, spagetttivel....

a krumplit sós vízben félig főztem, majd a sütőben margarinnal hintve készre pirítottam

Rakott káposzta

savanyú káposzta

vöröshagyma

alma

gersli

pirospaprika

só

tandoori masala

a 2 fej hagymát felszeleteljük a beáztatott és beolajozott cserépedény aljára szórjuk, erre kerül egy réteg káposzta, fűszerek, a hámozott, szeletekre vágott alma fele, a kb. 20 dkg jól megmosott gersli fele, újabb káposzta réteg, fűszerek, az alma másik fele, erre a gersli másik fele, és végül a harmadik fele, megszórjuk pirospaprikával és felöntjük vízzel (az én cserépedényem gyorsan párologtat, kb. 3/4 óra múlva újra fel kellett öntenem), lefedve tesszük a (hideg) sütőbe, a sütő felmelegedése után közepes lángon addig sütjük, míg megpuhul a gersli, elpárolog a víz, én úgy szeretem, ha szottyos marad

gyorsan fogyott, alig volt idő fotózni

vöröshagyma

régi vágyam, hogy megénekeljem a vöröshagymát, nem általában a hagymákat, hagymaféléket, hanem magát ezt a rőtvörös ruhában kerekedő konyhai alaptartozékot, a vöröshagymát. kamaszkoromban a kisvárosban annyiszor néztem meg a moziban a Hyppolit, a lakájt , ahányszor csak adták. sokszor adták és én ettem a zsíros kenyeret és " hagymát hagymával". jól elvoltunk vörös barátommal főzve, sütve, nyersen, időnként egy kis lila-, póré-, új- társát is bevettük a csapatba. mikor sérelmezni kezdtem, hogy csak alapanyagnak nézik, zsiradékkal és pirospaprikával hevítve, akkor kerestem ötleteket hagymaszósz, vagy hagymakence, fűszeres tepsis hagyma készítéséhez és itt említeném meg a hagymalevest, amit imádok, akár francia, akár nem (csak ne legyen benne tejszín). egészen addig tartott a szerelem, amíg meg nem hallottam egy talán piaci gasztrofilmben, hogy "a hagymák közül nyes fogyasztásra a vöröshagymát nem, csak a többi, kevésbé intenzív fajtákat ajánljuk". és ekkor én, az álhatatlan ezt nyomban elfogadtam és követni kezdtem, azóta ha tehetem, lila-, póré- és újhagymát fogyasztok hőkezelés nélkül, de azokból sokat. vörös barátom (ha még mondhatom így) feldolgozva kerül a kenyérre vagy főfogásként az asztalra, mert arra továbbra is figyelek, hogy alapzöldség legyen

indiaiasan

Nem tudok elszakadni az indiais ízektől, bármibe kezdek, ha eltökélem is, hogy ez most aztán hagyományos lesz, vagy franciás legalább, aztán azt veszem észre, hogy szórom a garam masalát, meg a római köményt, a kurkumát és rosszabb esetben aprítom a gyömbért. Ma is így történt.

Patiszon egy tucat fűszerrel

Először felkockáztam a patiszont.
Úgy szoktam nekiállni, hogy félbe vágom, a vágott felére fektetve másfél-két centis szeleteket vágok, ezután hámozom, szedem ki (csak, ha túl nagyok) a magokat és most nem túl kicsi kockákra is vágtam a patkókat.
Egy tálban meglocsoltam 1 evőkanál olajjal és szórtam rá garam masalát, római köményt,asafoetidát,

 kurkumát, bors-lepkeszegmag-koriander friss őrleményét, egy kevés csípős chili port és egy ujjpercnyi aprított gyömbért. Ezekkel jól összekevertem és állni hagytam.

Ezután tettem föl a rizst. Na, ez a másik! Nagymamámtól kilestem a pergő, száraz rizs készítését és igen nehezen sikerült a keleti konyhához jobban illő 'összeálló' rizs főzése, de mára már megy,
a kis fazékba felteszek két és félszeres mennyiségű vizet, mikor felforr, sózom és beleöntöm a megmosott a rizst, lefedem és lassú tűzön hagyom, hogy fortyogjon. Mire beszívja az összes vizet, úgy 20 perc alatt, kész is. Nagyon szeretem egy darabka fokhagyma belefőtt ízével, de mostanában egy csillagánizs üde zamatát főzöm bele.

Vissza a patiszonhoz! Egy mély teflonserpenyőben az aprított fokhagymát megfuttatom (olaj nem kell) és beleöntöm a patiszon kockákat, alapos átkeverés után egy kicsit hagyom nagylángon, majd hozzáöntök 1dl fehér bort (lehet vizet is) és lefedem úgy percre. Ezután aprított petrezselymet és kaprot keverek hozzá, már fedő nélkül hagyom kisebb lángon és átkeverem. Most sózom és miután a tűzről leveszem, egy jóadag joghurtot keverek bele.

Nem kevertem össze a rizzsel, mellé tálaltam, nagyon ízlett nekünk.

Lesütött sóska

egy evőkanál olajon megolvasztunk, karamellizálunk egy evőkanál cukrot, majd rádobjuk a fél kilónyi megmosott sóskát (szárostul-mindenestül) és egy 15 centis darab póréhagyma vékony karikáit, mindegy, hogy a fehér része, vagy zöldje. Megsózzuk, őrölt ördöggyökérrel (2 mokkáskanál vagy fél teáskanál) fűszerezzük, mivel hirtelen lottyad, gyorsan átkeverjük és hozzáadunk egy fél fej salátát, vagy egy egésznek a külső leveleit kicsit összetépkedve és 5-10 deka apró kockára vágott bármilyen sajtot, én egyszerű trappistával csináltam, kb. két percig kevergetve sütöttem, a sajt nem folyt szét és kész. Puha kenyérrel, pirítóssal egytálétel, de köretnek is jó.
Ha spenóttal csináljuk, hagyjuk el a cukrot, inkább a végén egy kis citromlevet (igazit) nyomjunk rá.

Fehérboros céklaleves

Ezt a levest a tavasz jegyében kevergettem, de télen is élvezettel fogom szürcsölni :)

Fél kiló vagy valamivel több céklát és úgy 30 dkg krumplit kis kockára vágva teszünk fel sós vízben lefedve főni, a lé három ujjnyira lepje el. Később tegyünk hozzá negyed citromot héjastul, őrölt vagy mozsárban tört koriander magot. Eközben kislábasban 1 evőkanál finom kukoricadarát szárazon megfuttatunk, felöntjük másfél deci hideg vízzel és a leveshez keverjük, majd hozzáöntünk még 1,5 deci száraz fehér bort is és egy csipet őrölt borssal, egy csapott kávéskanál őrölt gyömbérrel, meg egy kávéskanál asafoetida -val (őrölt ördöggyökér indiai boltban kapható) ízesítjük és még 5 percig közepes lángon főzzük. Eközben egy evőkanál olajon alaposan megdinszteljük egy szál póréhagyma apróra vágott zöldjét (a fehér részét megesszük máshoz). A levest simára turmixoljuk és végül hozzáadjuk a dinsztelt hagymát betétnek.

sárgaborsó újratöltve

Tar

Az általam eddig látogatott két sztúpa -Zalaszántó és Tar- megtette hatását, napok óta indiai ételeket készítek nagy megelégedésre. Ez igazából a legutóbbi tari látogatás eredménye, mert ott konyha is működik, a zalaszántói Béke sztúpa szellemiségével nyűgözött le, igyekszem is minden évben legalább egyszer pár órára elmélyülni az árnyékában. Taron inkább az idegenforgalmat célzó, kereskedelmi jellegű park van születőben, sok szépséggel, de eklektikus, elnagyolt és zaklatott formában.

Édes felesborsó

25 dkg feles/sárgaborsót áztatás után babérlevéllel és sóval felteszünk főni dupla mennyiségű vízben. Fél óra múlva adjunk hozzá 3-4 db közepes, lehúzott héjú és feldarabolt paradicsomot vagy 2 dl paradicsomszószt és kis lángon főzzük tovább fedő alatt. Közben egy kis serpenyőbe tegyünk 1 evőkanál ghi-t (margarint vagy vajat) és kezdjünk pirítani 1/2 kiskanál római köményt, majd tegyünk hozzá 1 kiskanál őrölt gyömbért, 1/2 kiskanál asafoetida-t és 2-3 evőkanál kókuszt. Állandó kevergetés közben pirítsuk pár percig. Ezután keverjünk hozzá 2 kiskanál cukrot és 1 kiskanál mézet  (vagy fordítva) :), Öntsük bele a dahlba, még öt percig főzzük fedő nélkül és kész.
Tálaláskor pár csepp citromot nyomtam rá, így lett édes és picit savanyú :)

Fő a zöldség

Ha eddig jellemzően a hagyományos alapanyagokat és fűszereket, ízesítést használta valaki, szokta meg és szoktatta meg a családjával, nem könnyű teret nyitni a gazdag fűszerezésű, zömében zöldséges életmód felé, de nem is lehetetlen és az a jó, hogy valóban finom.  A lényeg a bátor és megfontolt kísérletezésen, az alkotó főzésen, az ízharmónián van. Könnyű ezt képviselnem, mert alapból nyitott vagyok a hazaitól bármennyire eltérő ízvilágra, kedvelem a sósat édessel, az édeset savanyúval és az erőset is, nané mostanában nem is ettem erőset :) Azt vettem észre, hogy leginkább azt az ételt kedvelem, amiben kellő arányban megjelenik az édes, a sós, a savanyú és igen, akár a keserű is.

A zöldségételeket wok-om nem lévén magas falú serpenyőben vagy sütőben kerámia tálban, jénaiban készítem, amihez épp kedvem van. Azt hiszem, az nagyon nagy lépés, ha nem úgy kezdünk mindig egy ételt, hogy szalonna-vöröshagyma-pirosparika (én is kedvelem ezt a kombót is alkalomadtán). Minap főztem paprikás krumplit, kicsi olajjal, vöröshagyma, pirospaprika, só, krumpli. Szalonna-kolbász nélkül olyan mesés lett, hogy még! Fűszernek majorannát és a végén zellerzöldjét kapott :), de nagy kedvencünk a zöldborsós paprikás krumpli szintén szalonna-kolbász páros nélkül :)

A fűszerek nagy téma még! Nagymamámtól lestem el, aki són, borson, saját őrlésű pirospaprikán kívül nem használt semmit, a húslevesbe a végén mindig szórt egy késhegynyi szerecsendiót :) mennyei!

Nos, fűszerek és ízesítés, szép és óriási gazdag lehetőség a változatosságra és a gyönyörködtetésre, azt hiszem, vannak alapfűszereim, amiket több ételbe és gyakran, és vannak a meghatározó ízek, amiket szükség szerint használok, bár az is igaz, hogy nem főzök mindennap :).

Sózni gyengén sózok, észrevettem, az erős sózás elnyomja a többi fűszert, nem érvényesülhetnek, felesleges pazarolni, ilyenkor csak zavaróan hatnak, ha valami sótlan marad, előfordul bizony, mert a sók is különböző erejűek, az asztalnál utána sózunk :)

Bors, fehér vagy fekete (módjával), őrölt római kömény, vega fűszerkeverék, friss petrezselyem, ezek a top fűszereim. Nagyon kedvelem a kakukkfüvet, bazsalikomot, majorannát, borsikafűt, szerecsendiót, kurkumát, curryt, koriandert, tárkonyt, borókabogyót, most ennyi jut eszembe. Ízesíteni citrommal, finom ecettel (tárkonyos, must, balzsam) szoktam, no meg szója szósszal. 

A zöldségeket gyorsan készítem el fűszerekkel, (a krumplin kívül nem szükséges teljesen puhára főzni egyiket sem, hiszen nyersen is ehetők!) vagy kapnak joghurtot, vagy nem, vagy kapnak sajtot, vagy nem, vagy kapnak öntetet, vagy nem, de megkedveltük őket nagyon :), nálunk a zöldség már jó ideje kilépett a köret kategóriából :)