"1925. december 1-jén délután 5 órakor felavatták a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt.-t. Még ezen a napon este 8 órakor indult meg a folyamatos rádiós műsorsugárzás avatóünnepséggel, majd hangversennyel."
Mostanában gondolkodtam el, mennyire lételemem a rádiózás, a rádió hallgatás. Bírom én a podcastokat, bár még keveset találok szájam íze szerintit, egyelőre zavar az amatőr, teljesen privát beszélgetésbe kagylózás, a beszédtechnika hiánya, meg ilyesmik, de nem adom fel, keresek tovább.
Szerencsére gyerekkoromban nagyon sok időt töltöttem falusi nagyszüleimnél, akiknél rádióra indult a reggel, én is imádtam (és persze nem értettem) a vízállás jelentést, hallgattuk az "iermát", így értettem a Ki nyer ma? (játék és muzsika tíz percben), aminek soha egyetlen kérdésére sem tudtam válaszolni, követtük a Szabó családot és a rádióból szólt az esti mesém is. Ekkor lett lételemem a rádió hallgatás.
Boldog voltam a Bartók rádió indulásánál (1987), innen lett előbb a nagy szakítós, majd az esküvői bevonulós, még később elválós zeném Bhrams 3. szimfóniájának 3. tétele, hallga csak, hogy mindenre JÓ
A rádió, az kell, rádióval ébredek, rádió mellett főzök, takarítok, teszek-veszek, és most a három hetes itthoni veszteglés során vettem észre, hogy eltűntek a huzamosabb ideig hallgatható rádióadók, szépen, fokozatosan, ahogy hallnak ki a rádiót hallgatók. Szomorú ez? Nekem nagyon. Még lehet készüléket vásárolni, nekem is van új, apámnak is (aki jövőre 80) vettem, de ő már nem tudta elsajátítani, hogy nem egy gombnyomásra indul. A választék könnyű és mégkönnyebb zenei adók, egyházi csatornák és kormány szócsövek, köztük a kiherélt Petőfi rádió, sehol egy közéleti, kultúrális, művészeti ésatöbbi témákat taglaló, beszélgetős csatorna, ami még magnak volt, az is hígul és lassan eltűnik a netben.....
Ünnep helyett gyásznap nekem ez a Magyar Rádiózás napja, pedig olyan szívesen köszönteném öt év múlva a 100. születésnapon.
Mára koronavírusban elhunyt újabb 154 beteg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése