sült cukkini citromszósszal és spenótos csicsóka, azaz előétel és főétel egy vasárnapi vendéglátáshoz

 A sült cukkini 

úgy készül, hogy félujjnyi karikára vágjuk a cukkiniket, kisebbekből fejenként egyet számíthatunk. Gyengéden besózzuk és 15 perc elteltével letörölgetjük a szeletkéket. L. ezután kukoricaliszbe forgatta, de szerintem ugyanilyen megfelelő a célnak a zabpehelyliszt is (vagy, amilyet akarsz). Ezután aranybarnára sütjük, mi repceolajat használtunk, valamitől úgy érzem, ez nem nyomja meg a gyomrom, nem bő olajban, a teflonos palacsintastőbe csöpögtettünk egy teáskanálnyit az olajban, először nagy lángon lezárjuk a cukkinik mindkét oldalát, majd közepes lángon pár perc alatt kész, hiszen a cukkini még nyersen is jó lenne (de most megsütjük azért persze). Félreteszzük egy tálra, amire papírtörölközőt tettünk, hogy felszívja a felesleges olajat.

Egy tálkában összekeverjük (2-3 személyre) egy fél citrom levét egy gerezd zúzott fokhagymával (ha nagyobb adagban készítjük, a hozzávalókat növeljük) két evőkanál olivaolajjal és bármilyen fűszerrel, amit szeretünk, például bazsalikommal vagy kakukkfűvel vagy borsikafűvel vagy lestyánnal, de fűszerkeverékkel is.

Ezzel az öntettel meglocsoljuk a cukkinikarikákat és lefedjük egy időre, akár egy órára is, hogy az ízek összeérjenek, önmagában előételnek kiváló.

sült cukkini citromszósszal

Spenótos csicsóka:

1 kg csicsókát meghámoztam és kis kockákra vágtam

1 evőkanál repceolajon dinsztelrtem egy nagy fej kockázott vöröshagymát és ráraktam a csicsóka kockákat. Só, kurkuma, római kömény, szerecsendió, bors lett a fűszere és lefedve saját levében párolni kezdtem. Mikor félig kész lett, hozzátettem egy kocka fagyasztott aprított spenótot (szerintem a paraj porciók is ugyanígy használhatók), 1-2 gerezd zúzott fokhagymát és egy bögre növényi tejet (más tejjel, vagy tejszínnel is elkészíthető persze, de a tejszínnel vigyázzunk, mert elnehezíti az ételt), lefedtem, mire a spenőt kiolvadt, kész is lett ez a főétel.

az első lépés, hámozott csicsóka, karikázott cukkini

Siker volt az ebéd (a desszertről nem írok, mert gyári, volt és nem vált be), étketés után  Darjilingben vásárolt zölt teával segítettük meg az emésztésünket, és egy jót beszélgettünk. Annál jobbat, mert arra is ki voltunk éhezve

Sült zöld paradicsom

Eljött a pillanat, hogy a kedves/kedvenc regényem címadó receptjét elkészítsem, ez gasztronómia kalandozásom csúcsa még ha ebbe is beletrollkodtam egy csöppet, mert nem használok állati zsiradékot, kókuszolaj ás napraforgóolaj keverékében sütögettem a korongokat, a felhasznált liszt pedig kukoricaliszt volt, a mártást a só bors mellett őrölt zöld kardamommal ízesítettem, szuper lett, a többi stimmel :)

Előtte, utána, közben ajánlom a könyvet és a filmet is tetszőleges sorrendben :)

Bulgursaláta

Montenegróban a nyaralás alatt készítettük először, úgyis mondhatjuk, hogy spontán, és nagyon kedvünkre való lett, ezért megtartjuk ezt a szokást.

Vittünk "zacskós" bulgurt, de az mindegy is, hogy zacskós vagy másmilyen, az a doboz, amiben két zacskó van, talán 125g egy zacskó tartalma és egy zacskóból kijön két adag.

Tehát ezt vagy azt a bulgurt megfőzzük és közben apróra aprítunk két közepes, vagy egy nagyon nagy paradicsomot, nem baj, ha sok a leve, ne vesszen kárba egy csepp se, és két gerezd fokhagymát is (utóbbit nagyon apróra, vagy át is nyomhatjuk ilyen célra gyártott nyomón)

Mikor megfőtt a bulgur, (ha zacskós, akkor kibontjuk lecsepegtetés után a forró zacskóból) és egy salátástálba borítjuk, ráhalmozzuk a paradicsomot és a fokhagymát, szórunk rá tetszés szerinti (sajnálom, de tényleg jó lesz bármivel, amit szeretsz) zöldfűszerrel szárított vagy friss állapotban, mi bazsalikomot használtunk és 2-3 evőkanál olivaolajjal meglocsoltuk, jól átforgattuk, és azon melegében megettük.

A képen látszik, hogy egyik alkalommal zabfasirt is lett (porból) hozzá, de aztán már csak önmagáért készítettük.

Jó étvágyat!

Hozzávalók 2 személyre:

bulgur kb 20 dkg

paradicsom két közepes vagy egy nagy vagy ízlés szerint

fokhagyma 2 gerezd

friss vagy szárított bazsalikom, vagy kakukkfű, vagy más

olivaolaj 2-3 evőkanál

lesütött almás savanyú káposzta

főétel (barna v. fehér) rizzsel
de persze lehet köret

egy zacskó savanyú káposzta, asszem 80 dkghoz vettem 3 fej hagymát (a fotón jól látható), viszont a szintén a fotón látható almákból csak 2 került bele

ezek az alapanyagok, a többi a fűszer

a káposztát most átmostam, mert nem akartam, hogy a savanyú íze üssön, csak finoman, háttérben hasson a savanyka, egy magasfalú serpenyőt, ami sütőbe is rakható kiolajoztam és dinsztelni kezdtem a rengeteg szeletelt hagymát, majd mikor színt kapott, raktam rá egy réteg káposztát, fűszereztem, majd következett az alma réteg, a mennyiség 2/3-a, még egy réteg káposzta, majd a maradék alma, csorgattam rá 2 teáskanál mézet és együtt pirítottam pár percig, majd 1,5 deci vízzel felöntve és lefedve tettem a sütőbe 50 percre, ezután 5 percig még fedő nélkül is sütöttem

a fűszerek: kávéskanál római köménnyel, garam masalával, fehér mustárporral, tandoori masalával és vágtam bele 2 gerezd fokhagymát is

előtte

utána

India ízei

Az itthonlétben az a jó, hogy mesélhetek az Indiában töltött két hétről, ahogy tegnap is kedves, érdeklődő kollégáimnak kivetítővel, masala chai-jal és édeskömény-variáció kóstolóval.

Sajnos a fotóim egy része megsemmisült (hogy mi okból, ne firtassuk, hosszú), de útitársaim profi terméséből kaptam párat, azokból egészítettem ki a sorozatot.

Csodás hangulatú délután volt, nagyon köszönöm a figyelmet, a kérdéseket, a hozzászólásokat, köszönöm, hogy szakítottatok időt, hogy megoszthattam élményeimet. (Élményeim egy részét. Mert persze minden nem jutott eszembe.) Ahogy az sem, hogy tegnap volt Divali, a hinduk fényünnepe, amikor a mécses(ek) gyújtása, a ház fényárban úsztatása a szertartás központi eleme. Ezért hát most mondom: A Fény legyen velünk!

kép a netről

De (legalább gondolatban) vissza Indiába! 
Az első napokban teljesen össze voltam zavarodva az erős, valóban zsigerig ható élmények, az összes érzékszervünkre irgalmatlan erővel ható tapasztalások kétségbe sodortak, és kérdeztem is messengeren az itthoniakat, de hogy fogom én mindezt visszaadni (mármint megosztani, elmesélni), hiszen felfogni sem tudom. 
Felfogni még most sem tudom, de az első pánik után, elkezdtem érezni, és önfeledten átadni magam mindennek, ami India.

Jöjjenek most az ízek, úgy is mondhatnám, ízelítő azokból, amiket lehetőségünk volt kóstolni és néhány hely, ahol ezeket fogyasztottuk.

Nem kérdeztem rá ugyan, hogy a társaságból rajtam kívül hányunkat került el az út folyamán a hasmenés, gyanítom, gyér létszámú csapat lennénk, elsőként csoportvezetőnknek segített házipatikám, majd másnak is, én olyan szerencsés voltam, hogy emésztésem még annál is jobban működött ott, mint itthon, így arra a kérdésre, "indiait, vagy európait?", én mindig az elsőre adtam a voksom.

Negyven a témába vágó kép készült, ebből válogattam:

asramban a reggelink

Vrinda Kunja asramban legtöbbször ilyesmi reggelivel alapoztunk, a gyümölcsök és a gabona, granola is változatosan került a tányérra, és a joghurt is hol hígabb, hol sűrűbb, hol savanykásabb, hol pedig fűszeresebb volt, nem lehet megunni 😊

Ez egy autentikus böjti ebéd, Vibha Sinha, a kedves vendéglátó házaspár nőtagja főzte tízünknek. A komoly vallásgyakorlók ilyenkor teljes böjtöt tartanak, de sokan vannak (manapság), akik ezeket a szerintük 😆 egyszerű ételeket megengedik maguknak- hallhattuk szabadkozva tőlük, miközben mi dugig laktunk a sok finomságtól.

Ez pedig a legfinomabb "rakottkrumpli" az asramban, a szakács csak hindiül beszél, így nem tudtuk meg, miből készült az az elképesztően finom szósz, amibe megforgatta a héjas krumplit, mielőtt rászórta a reszelt sajtot. Ha valakinek van ötlete, bátran írja meg!

Agrában, a Taj Mahal - látogatás után (úgy tűnik, mintha természetes volna ezt írni, Taj Mahal - látogatás, de nem elképesztőőőőőő, hogy láthattam) erősen megéhezve utcai árustól vásároltunk és nem bántuk meg, a burger természetesen vegetáriánus, hopsz azt nem is mondtam, hogy a hinduk általában hústalanul esznek, (de láttunk néhány húsos éttermet, gyorsétkezdét is), a fűszeres leveles tésztában finoman ízesített krumplis töltelék van, mindkettőhöz csípős szósz jár (természetesen, másmilyen nincs is), azt hiszem, nem meglepetés: jól laktam 😊

Risikés

A felső képen a lila ház utáni házban működő motel(?) második emeletén van az a szobaétterem, aminek alacsony, 10-12 személyes asztalkája körül a földön ülve a konyhába beláttunk (alsó kép). 
Itt a rendelésünk leadását követően  - 5 sütőtök leves, 2 paradicsom-, 3 zöldségleves -, az egyik főzőlegény kivett az étteremben álló hűtőszekrényből egy darab sütőtököt, majd kb húsz perc múlva előttünk gőzölgött az indiaiasan fűszerezett, gyömbéres leves. Persze, megpróbálom majd emlékezetből elkészíteni itthon 😏

Ez is Risikés, a Gangesz másik partján, a dosa-s (ejtsd dószás) hely, felső képen az ebédünk maga, a papírvékony lepény fűszeres krumpli töltelékkel, ekkor masala dosa a neve, mellette kétféle zseniális (ugye értelemszerű, hogy csípős) mártás, úgy fogyasztjuk, hogy törünk egy darabot a dószából és belemártjuk a mártásba, vagy mártásokba, majd jóízűen megesszük.
Kerestem a neten receptet, rengeteg van....mind különböző 😃 Az alsó kép szintén az étteremben készült.

Mikor Risikésből egy hegyi kis templom felé tartottunk, megéheztünk, az útmenti kifőzdéből kóstoltuk (a kifőzde a fotó hátterében, az út másik oldalán látható) ezt a csodafinom (csípős) pakorát (csicseriborsó lisztbe forgatott és hiretelen kisütött zöldségek, csilipaprika is csípős szósszal)
Előtte masala chai-t (ejtsd: maszala csáj) kóstoltunk és felüdültünk a kb 35 fokban (azért kb. mert igazán senkit sem érdekelt, hány fok van, pont jó volt)

Ez is egy (taxisunk által ajánlott) útszéli étterem (fent), ahol a legfinomabb lencsét tálalták útban Devprayag felé (ahol a Himalájából két folyó egybefolyik és onnantól Gangesz a neve, de erről majd később), és ebben a gyönyörű szelencében (lent) étkezés után az édesköményt a jó emésztés érdekében rágcsálni ( a fehér kristályok a cukor, együtt is finom) ezt a szokást itthon is tartom és ajánlom:

Csapvizet nem iszunk Indiában, a bélflóránk nem bírja, palackos vizet mindenhol árulnak, de a helyjegyes kocsiban a vonaton a jegyhez jár, ahogy kaja és masal chai is:

Végül egy kakukktojás, ebből nem kóstoltunk ugyan, de olyan gyönyörű virágformára tépkedett pomelo kosárkákat árultak mindenfelé, hogy legalább fotón elhoztam:

Nos, mivel bőven maradt még a témában fotó, a későbbi bejegyzésekbe beillesztem majd azokat is.
Addig is jó étvágyat kívánok!

Paradicsomos gomba

Most a fényképpel kezdem, aztán igyekszem visszakövetni, hogyan is készült:

Egy nagyobb doboz (asszem fél kiló) laskagomba felszabdalva kerül kb. másfél teáskanálnyi kókuszzsírra, és indul a pirítás, ekkor villámgyorsan felaprítunk 1 fej lilahagymát, 1-2 gerezd fokhagymát, és volt a hűtőben egy gömbölyű fejű újhagyma, azt is felvagdostam zöldjével együtt, ezek mehetnek rögtön a gombára, hogy szinte együtt induljanak pirulásnak, ne felejtsük sűrűn átkeverni, ha túl erős a láng vegyük lejjebb, nehogy megégjen, ezután következik a fűszerezés: bors, szárított görögszéna levél, chili con carne fűszerkeverék és só, hozzáadtam egy nagy marékkal az üveg bambuszrügyből (ez kb. fél üveg) és 2,5 dl-t natúr paradicsompüréből, aztán fél dl vizet, keverés után lefedtem és kis lángon 10-15 percig pároltam ilyenre. Nekem nagyon ízlett.

a bambuszrügy

a paradicsompüré  és a 

görögszéna levél

Fő a zöldség

Ha eddig jellemzően a hagyományos alapanyagokat és fűszereket, ízesítést használta valaki, szokta meg és szoktatta meg a családjával, nem könnyű teret nyitni a gazdag fűszerezésű, zömében zöldséges életmód felé, de nem is lehetetlen és az a jó, hogy valóban finom.  A lényeg a bátor és megfontolt kísérletezésen, az alkotó főzésen, az ízharmónián van. Könnyű ezt képviselnem, mert alapból nyitott vagyok a hazaitól bármennyire eltérő ízvilágra, kedvelem a sósat édessel, az édeset savanyúval és az erőset is, nané mostanában nem is ettem erőset :) Azt vettem észre, hogy leginkább azt az ételt kedvelem, amiben kellő arányban megjelenik az édes, a sós, a savanyú és igen, akár a keserű is.

A zöldségételeket wok-om nem lévén magas falú serpenyőben vagy sütőben kerámia tálban, jénaiban készítem, amihez épp kedvem van. Azt hiszem, az nagyon nagy lépés, ha nem úgy kezdünk mindig egy ételt, hogy szalonna-vöröshagyma-pirosparika (én is kedvelem ezt a kombót is alkalomadtán). Minap főztem paprikás krumplit, kicsi olajjal, vöröshagyma, pirospaprika, só, krumpli. Szalonna-kolbász nélkül olyan mesés lett, hogy még! Fűszernek majorannát és a végén zellerzöldjét kapott :), de nagy kedvencünk a zöldborsós paprikás krumpli szintén szalonna-kolbász páros nélkül :)

A fűszerek nagy téma még! Nagymamámtól lestem el, aki són, borson, saját őrlésű pirospaprikán kívül nem használt semmit, a húslevesbe a végén mindig szórt egy késhegynyi szerecsendiót :) mennyei!

Nos, fűszerek és ízesítés, szép és óriási gazdag lehetőség a változatosságra és a gyönyörködtetésre, azt hiszem, vannak alapfűszereim, amiket több ételbe és gyakran, és vannak a meghatározó ízek, amiket szükség szerint használok, bár az is igaz, hogy nem főzök mindennap :).

Sózni gyengén sózok, észrevettem, az erős sózás elnyomja a többi fűszert, nem érvényesülhetnek, felesleges pazarolni, ilyenkor csak zavaróan hatnak, ha valami sótlan marad, előfordul bizony, mert a sók is különböző erejűek, az asztalnál utána sózunk :)

Bors, fehér vagy fekete (módjával), őrölt római kömény, vega fűszerkeverék, friss petrezselyem, ezek a top fűszereim. Nagyon kedvelem a kakukkfüvet, bazsalikomot, majorannát, borsikafűt, szerecsendiót, kurkumát, curryt, koriandert, tárkonyt, borókabogyót, most ennyi jut eszembe. Ízesíteni citrommal, finom ecettel (tárkonyos, must, balzsam) szoktam, no meg szója szósszal. 

A zöldségeket gyorsan készítem el fűszerekkel, (a krumplin kívül nem szükséges teljesen puhára főzni egyiket sem, hiszen nyersen is ehetők!) vagy kapnak joghurtot, vagy nem, vagy kapnak sajtot, vagy nem, vagy kapnak öntetet, vagy nem, de megkedveltük őket nagyon :), nálunk a zöldség már jó ideje kilépett a köret kategóriából :)