Minimumjövedelem juttatás

 Nem tudom, írtam-e a blogra a lassan húsz éve végzett kenyérkereső szakmámról, vagy a hobbik, az érdeklődési körök, napi morfondÍrok kiszorították innen ebben a sok évben - jutott eszembe talán azért is, mert idén március végén, a részleges otthon dolgozás idején a munkám velejét kitevő témáról morfondíroztam pár oldalt:

A zuglói minimumjövedelem-juttatás a koronajárvány előtt

2015. március – 2020. március

Egy családsegítő feljegyzései

 

Öt év egy segély életében is komoly idő. Ha újra monitorozza majd az önkormányzat ezt az öt éve elfogadott patchwork szociális rendeletét, bizonyára sok érdekességre fény derül.

Családsegítőként dolgozom Zuglóban, és itt dolgoztam akkor is, amikor 2015 elején olyan jelentős átalakítás zajlott le a szociális segélyezés országos rendszerében, amely többek között a munkanélküli- és a lakhatási támogatásokat is súlyosan érintette. Erre reagálva Zugló meghozta új, azóta számos alkalommal módosított, a képviselőtestület erőviszonyait mindenkor magán viselő szociális rendeletét, mely Karácsony Gergely polgármester és Szabó Rebeka szociális ügyekért felelős alpolgármester szándéka szerint kifejezetten a jövedelemmel nem, vagy rendkívül alacsony jövedelemmel rendelkező háztartások minimális biztonságának előteremtését célozza.

A rendelet születéskor még külön intézményként működtek a Családsegítő és a Gyermekjóléti Központok, ami leegyszerűsítve azt jelenti,  hogy a családsegítő intézmények a gyerekeket nem veszélyeztető ügyekben dolgoztak családokkal (ezenkívül persze egyénekkel is), a „gyermekjólétik” pedig a gyermekeket közvetlenül veszélyeztető esetekkel foglalkoztak közel húsz éven át – egészen 2016-ig. Mert ekkor ebben is országos, rendszerszintű átalakítás következett, létrejöttek a Család- és Gyermekjóléti Szolgálatok és Központok, és a törvény ezekre az intézményekre nézve a gyermekjóléti munkát tette meg fő, szinte kizárólagos feladatként. Amelyik szolgálatnál (önkormányzatnál) erre kapacitás van, természetesen nem tiltott egyéb tevékenységet végezni, lehet például adósságkezelési és munkanélküliek számára is szolgáltatásokat nyújtani.

A szociális rendelet előkészítése rendkívül komolyan zajlott, a felkért független szakértő cégek munkájukba bevonták a szociális problémákkal közvetlenül foglalkozó intézmények munkatársait is, és nem csak vezetői szinten. Így történt meg, hogy mind a rendelet előkészítésében, szövegezésben, mind pedig a megvalósításban is aktívan részt vettem, veszek.

Fontosnak tartom  megjegyezni, hogy ez a helyi rendelet  (7/2015. (II. 27.) önkormányzati rendelet Zugló szociális és gyermekvédelmi pénzbeli, természetbeni támogatásainak és szociális ellátásainak szabályairól) többek között a támogatások jogosultsági feltételeinek megállapításában is pozitívan tér el az irányadó 1993.évi III. törvényben megfogalmazottaktól. Ilyen pozitív változás például a megengedett vagyon mértéke. Sajátossága még, hogy a jogosultság és a támogatás összegének megállapításához egy egy fogyasztási egységre jutó egyenlő értékű jövedelmen alapuló számítást alkalmaz, valamint hogy a jövedelmek egy része 100%-nál alacsonyabb részben kerül beszámításra. További részleteket erről a jogszabályban találhatunk.

A minimumjövedelem-juttatás maximális összege 28.500.- (ettől eltérni felfelé a jelenlegi magasabb szintű jogszabályok értelmében nem lehet), a támogatás jogosultsági és folyósítási feltételeit ebben az írásban nem részletezem, de néhány (az önkormányzat felé korábban már jelzett) kérdésre kitérek.

Mikor a közel húsz éven át a családsegítő szolgáltatásokat és a gyermekjóléti szolgáltatásokat elkülönülve ellátó intézményeket összevonták, sokan aggódtak, aggódtunk amiatt, hogy a gyermekjóléti, gyermekvédelmi feladatok számosságuk és természetükből fakadó megterhelő hatásuk miatt is túlsúlyba kerülnek, félő volt, hogy csökken, megszűnik így a segítők kapacitása a nem gyermekes személyek, háztartások problémái iránt.

Az eltelt idő tapasztalata azt mutatja, hogy ez így is történt, még a nagyobb településeken, a magasabb családsegítő létszámot működtető fővárosi kerületekben is óhatatlanul háttérbe szorul egy felnőtt ember hátralék-, életviteli vagy anyagi problémája egy gyermek veszélyeztetéséhez képest. Nagy súllyal nehezedik kollégáinkra a szerencsésen fellendülő gyermekvédelmi jelzőrendszer működtetése, de az adminisztratív terhek extrém növekedése, a szoros határidők, a gyermekjóléti szolgáltatás során végzett komplex munka terhe is.

Az önkormányzattól (GDPR előtt) kapott információk alapján egyidőben úgy 800 fő körüli összesen azok száma, akik (kétezer forinttól a maximum összegig) minimumjövedelem-juttatásban részesülnek.

Az intézményi átalakítást követő egy év tapasztalataira reagálva alakult meg a minimumjövedelem juttatásban részesülőkkel dolgozó csoportunk három fővel, mert „a háztartás aktív korú tagjai, akik nem rendelkeznek munkaviszonnyal, illetve foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszonnyal, együttműködnek a Zuglói Család- és Gyermekjóléti Központtal abban az esetben, ha a minimumjövedelem-juttatás havonta fizetendő összege meghaladja a 13 000 forintot” (idézet a rendeletből)

Az együttműködés formája többféle lehet:

-          egyéni esetvezetés során személyes találkozók, tanácsadás

-          az Intézmény más szolgáltatásainak igénybevétele: jogi tanácsadás, lakhatási tanácsadó csoport, munkavállalási tanácsadó csoport, pszichológus, családterápia, mediáció, különböző csoportok

-          bármilyen más intézmény, szervezet szolgáltatásának igénybevétele a közösen megfogalmazott cél elérése érdekében

Az esetek nagy százalékára jellemző, hogy a munkába állás rövidtávon nem megvalósítható, az okok különfélék: nem piacképes képzettség, vagy a képzettségének megfelelő munkákat fizikai állapota miatt nem tudja vállalni, vagy mentális állapota leromlott, vagy tartós munkanélküliségben megrekedt, esetleg egyedülálló kisgyermekes, ezért  teljes munkaidőt vállalni nem tudó, ésígytováb.

A minimumjövedelem-juttatásban részesülő személyekre leginkább az jellemző, hogy rendkívül különbözők, ügyfeleink között van 18 éves és az öregségi nyugdíjkor határát éppen betöltő, vannak, akik nem fejezték be az általános iskolát, és akad dr előtagot viselő is.

Ügyfeleink zömére jellemző a nem piacképes végzettség, a tartós munkanélküliség, a halmozottan hátrányos helyzet. Ugyanakkor az egészségügyi, mentális, lakhatási és egyéb szociális problémák, amelyek a munkaerőpiaci elhelyezkedést gátolják, egyre nagyobb számban jelennek meg a korábban megfelelő életkörülményű és biztos megélhetéssel rendelkező, felsőfokú képzettségű ügyfeleinknél is.

Az előző években fokozatosan bővült a kötelező kapcsolattartást szolgáló csoportjaink száma, ma már 8-10, folyamatosan, havi rendszerességgel nyitott és időszakosan zárt csoportot is működtetünk.

A csoportok elsősorban az ügyfelek személyiségének, kommunikációjának, asszertivitásának fejlődését, ismereteik (elsősorban munkaerőpiacra vonatkozó) bővítését, fejlesztését célozzák.

A motiváció mellett rendszeres elfoglaltságot is biztosítanak, aminek jótékony hatása érezhető a tartósan munkanélküli, a beszűkülés jeleit már mutató ügyfeleinknél.

A csoportrészvételt azoknak javasoljuk, akiknél úgy érezzük, az aktuális helyzetben inkább a közösségi együttlét jótékony hatásai szükségesek, valamint a nyugdíjazást megelőző időszakban, ha az ellátásig személyes esetmunkában kezelendő probléma nincs.

Az eltelt öt évre visszatekintve úgy látjuk, hogy ügyfeleink nagyjából 10%-a helyezkedik el rövidebb-hosszabb időre az elsődleges munkaerőpiacon.

 

Felmerülhet a kérdés, mi a helyzet a 90 %-kal?

Egy részük más ellátást vesz igénybe: öregségi nyugdíj, valamely aktívkorú nem foglalkoztatottak segélye, ápolási díj, gyes; elköltözik a kerületből….vagy éves felülvizsgálattal ugyan, de folyamatosan veszi igénybe a támogatást.

A szociális segítő munka célja minimumjövedelem-juttatás együttműködés esetében elsősorban az elhelyezkedés, azonban az irány nem minden esetben egyenesen ez. Az ügyfél gyakran nagyon távol áll a munkaerő-piacra való integrációtól, ilyenkor az elhelyezkedés útjában álló problémák feltérképezése, megfogalmazása, tudatosítása és azok megoldásához való közelítés felé indulunk (egészségügyi, mentális, családi kapcsolati stb. problémák )

Ügyfeleink egy részének ahhoz kell segítség, hogy az elhelyezkedés egyáltalán céllá váljon.

Az, hogy hazánkban milyen nagy a nem bejelentett foglalkoztatottak száma, a támogatottak körében is megfigyelhető; hosszú időn át végzett nem bejelentett munka után, nem jogosulván az aktívkorúak támogatására, veszik igénybe a minimumjövedelem-juttatást, ahogy arra is találunk példát, hogy a támogatás folyósítása mellett vállalnak  nem bejelentett munkát (vagy jövedelemnek szintén nem minősülő egyszerűsített foglalkoztatásban vesznek részt) (emlékeztetőül, a támogatás legmagasabb összege 28 500.- lehet).

Amennyiben tudatos a rendszeres nem bejelentett munka választása, végzése, egyéni konzultációk során tárjuk fel az okokat és hogy lenne-e lehetősége (és hogyan) ilyen vagy hasonló bejelentett munka végzésére.

Előfordul, hogy egy múltbeli hitelből származó adósságteher miatt választják inkább a nem bejelentett munkát, az indok az, hogy amint hivatalosan munkába állnak, bérükből, fizetésükből letiltásokat eszközölnének a hitelezők, úgy azonban rendkívüli módon elszegényednének.

Ha az ügyfél ragaszkodik a rendszeresen végzett nem bejelentett munkájához, és abból elégséges jövedelemre tud szert tenni, igyekszünk rávilágítani arra, és elfogadtatni azt, hogy ezt az önkormányzati támogatást majd akkor vegye igénybe, ha valóban szüksége lesz rá. (El lehet képzelni, mekkora sikerrel tesszük ezt.)

Ügyfeleink közül többen családi kisegítő munkát végeznek, (ápolási díjra nem jogosító, de) magát ellátni nehezen tudó szüleiket, rokonaikat, ismerőseiket gondozzák élelemért, lakhatásért vagy akár pénzért cserébe.

Több középkorú ügyfelünk él idős, de ellátásra nem szoruló szülőjével, ezekben az esetekben az öregségi nyugdíj kiegészítéséül szolgál a minimumjövedelem. Ezek a háztartások zöme nem jogosult az önkormányzati támogatások közül a lakásfenntartási támogatásra például, jövedelemhatár túllépése miatt.

A 18-25 éves korosztályból kikerülő ügyfeleinkre jellemző, hogy szülői családban élve veszik igénybe a támogatást, egy részük mereven elzárkózik mindenféle képzés elől, és a „nagybevételt” hozó álommunkára vár.

A rendeletben nem szerepel, de a gyakorlatban bevett, hogy mentesül az együttműködés alól a nappali tagozaton tanulmányokat folytató támogatott, függetlenül életkorától, a folyósított összeg mértékétől és attól is, hogy az adott lakásban élők (jellemzően szülői család) milyen vagyoni és jövedelmi helyzetben vannak. Ezzel a minimumjövedelem-juttatás egyfajta tanulmányi ösztöndíjként működik jelenleg, ami működtetése pártolandó lenne ugyan, de egy másik, kidolgozottabb formában.

A jogszabály szövegéből is érzékelhető - ahogy az a rendeletet előkészítő koncepció és szakmai megbeszélések vezérlő elveként meg is fogalmazódott -, hogy a rendeletalkotó célja a rászorulók elérése, és számukra pénzbeli, a szociális esetmunka és egyéb szolgáltatások biztosítása.

Valóban, számos olyan ügyfelünk van jelenleg is, akik létfenntartására komoly veszélyt jelentene ennek a támogatásnak a megszűnése, a teljesség igénye nélkül: azok a mentális és pszichiátriai problémákkal élők, akik más ellátásra nem jogosultak, egyéb, elhelyezkedést gátló egészségügyi problémával élők, a nem piacképes képzettséggel rendelkező 55 éven felüliek, az ő számukra továbbra is a jelenlegi formában, vagy esetenként akár további könnyítéssel javasolnám a támogatás folyósítását.

 Eddig jutottam magamban a minimumjövedelem-juttatásban részesülő ügyfelekkel folytatott munka tapasztalatain gondolkodva 2020 március elejéig…

…aztán jött a koronajárvány, aminek középtávú munkaerőpiaci következményeit én, szociális munkát végző teljességgel megbecsülni nem is próbálom, de amúgy hétköznapi nyelven szólva, úgy gondolom, lesz teendő a helyi, és bízom benne, hogy a központi segélyezésben is bőven, hogy „senkit ne hagyjunk az út szélén”.

Budapest, Zugló 2020. 04.01

(azóta a rendeletet módosították, finomhangolás helyett hentesbárddal)