Drága, kedves ……….!
még ma (hétfőn) kell befejeznem
ezt a könyvet, mert a többi hétköznapokon programom van este, ma kell
elolvasnom ezt a végeötven oldalt, de előbb elintézek egy-két telefont – egy
éveket halogatottat –, megnézek még egy, na jó, kettő sorozatrészt, és berakok
egy mosást (amiből három lett, mert túltömtem a mosógépet)…. akkor most
hát, ennyi volt, egy család, öt
generáció, száz év, történelem, sorsok és választások (utóbbiból a kevesebb, de
mindegy is), a pityergés valahol a közepén kezdődik, és onnan nem akartam
letenni a könyvet (a történetet), csak az egészségem megóvása érdekében tettem
mégis, és, hogy jobban beivódjanak, megmaradjanak bennem az olvasottak és az
érzetek
azt gondoltam, milyen jól
mozgatja az agyat, nem ír le mindent, ami történik, hagy nagy lukakat, amit
nekem, olvasónak kell kitölteni, dolgoztat, és ez milyen izgalmas, de aztán azt
gondoltam, hogy elmesél mindent, ami kell ahhoz, hogy összeálljon a kép, és az,
hogy mire gondolhatott Maruszja akkor, amikor, és hogyan élte meg Nora azt,
amikor, az milyen jó, hogy nincs szájbarágva, hogy játszhatok vele, ha akarok,
és persze akarok, mert olyankor újra lehet pityeregni (persze, ez csak
járulékos rész) a most már saját és környezetemre vonatkoztatott bevillanásokon
én mindig csak az irodalmon
keresztül tudtam felfogni, befogadni a történelmet, azt hiszem, most sikerülni
fog megjegyezni végre (többek között)Sztálin halálát (is)
a 33. fejezetnél (az 50-ből) tűnt
fel, hogy a nagymama-nagypapa történet levelezésfolyama elbeszélésbe vált….. hm……
vajon már korábban is, ha eddig nem, akkor most miért?
amikor az egyik történetszálat
olvasom, hiányzik a másik
valós vagy álféltékenység, eltérő
származás, ideológiai elfejlődés, és a regény különböző pontjain (az én
számításom szerint) háromszor ismételt gondolat: „a házasság nem alapozódhat
postabélyegekre”
mennyi mindent lehet csinálni
tv-mobilozás helyett, mellett……
a jól idősödés könyve
katonaság elől menekítés a….. itt
spoiler lenne….
úgy kezdtem el olvasni, hogy
remélem, ez – két korábbi, nem nagyon
bejövős próbálkozás után – érdekes lesz, bár valszeg semmi közöm hozzá, aztán
valahol-valamikor elkezdett közöm lenni, és nem akaródzik elengedni ezt a
„közt”
ps.: anyám (akinek létezése még
halála után is megmagyarázhatatlan számomra) 1943-ban született, ahogy a
regénybeli 3. vonalú Nóra és maga a szerző is, én pedig február 21-én, ahogy a
szerző is
ps2.: kedd, munkaidő után lassan
sétálok, és beszívom mélyre ezt a januári, puha orosz ködöt itt, Zuglóban
maradok olvasói tisztelettel és hálával:
