Havi lakoma

2018. december 27. TACOS LOCOS

előrebocsátom, finom volt, ízlett minden

tortilla leves
vegetáriánus faitas
browni fagyival (Lilivel felezve)

képen édesapám csirkepörköltet fogyaszt éppen nokedlivel

sose gondoltam volna, de így mindannyian jól jártunk, nekünk nagyon jólestek a nemzetközi jellegű ízek, apukám pedig boldog volt, hogy pörköltet talált az utolsó oldalon, amire már egy ideje amúgy is vágyott, első látásra bizalmatlan volt, mert a nokedliket számára felismerhetetlenné téve megformázták, ahogy pl. a rizst szokás, de Lili javaslatára széttúrta a köretet, és megnyugodott a lelke

Lili kukorica krémlevest és csirke faitast evett

jó volt, jövünk még: Tacos Locos

rögtön három havi lakoma

A nagy sikerre való tekintettel, azaz a mi kettőnk ízlelőbimbóiban és lelkünkben érzett nagy öröm hiányát érezvén döntöttünk úgy, hogy beizzítjuk régi szokásunk, a havi lakomát.

Ez annyit tesz, hogy egy hónapban egyszer egy körültekintően kiválasztott helyre megyünk enni, ott élvezkedünk (remélhetőleg), fotózunk (ha el nem felejtjük), én meg majd megírom.

Volt ilyenünk papíralapon, Lilitől kaptam ajándékba a munkafüzetet, és szerintem itt a blogon is szóvá tettem néhány ilyen kiruccanást.

Most ősszel három helyen jártunk,

szeptemberben Zalaegerszegen a megújult Véndiófa étteremben, októberben Balatonszentgyörgyön a Csillagvár étteremben, a novemberiről részletesebben írok mindjárt.

Persze az első és a második helyen sem felejtettünk el fotózni, csak írni, majd most, a harmadikról , ahogy említettem, részletesebben írok mindjárt.

A Véndiófa szép, tágas, kellemes és finom, bár nem emlékszem, mit ettem, de a vezető a végén odajött édesapámhoz és régi haverként elbeszélgetett vele, és még egy ünneplő társaság néhány tagja is kedves ismerősként üdvözölte, ezek tisztán megmaradtak, a helyre visszamegyünk még.

Véndiófa, itt kopárnak tűnik, de nem az

A Csillagvár nagyüzemmé nőtte ki magát....és azóta csalódás. Kivétel a paradicsomleves, ami igaz, hogy édesebb a kelleténél, de fűszeres is...és sok, apu pörkölt-nokedlije is jó volt (elhittem neki, bár tudom, hogy ízlelése kb. 80%-át elveszetette már) Lili mellérendelt lecsós-gombás vadhússal, az én szezám - bundás cukkinim látványnak tuti, ízre semmicske, ...... de tudom, ide is visszamegyünk, kevés étterem van a környéken.

A novemberinek számító december 1-jei étterem - látogatásunkkor a Kálvin tér közelében egy fancy (na végre én is leírhattam ezt szót!) vegán kifőzdében jártunk ITT, hogy miért orosz, nem tudjuk, mutatom a plafont a Matrjoska Kroshkában:

A Govardan hegy (Indiában) is kb. ekkora manapság,
csak az fordítva van

Már egy hónapja gesztenyepüréért kiáltok, nyomban rendeltünk rögtön kettőt az aszaltszilvás gesztenye krémlevesből, amit a maximális környezettudatosság miatt inni kell. Minden hozzáadott édesítés nélkül is desszertédességű volt, félre is tettem, mert megérkezett a főételem, képünkön balra, a pelmenyi (ami pont úgy néz ki, mint bármelyik boltban kapható töltött tortellini) rögtön háromféle mártásban, ettől rögtön elbizonytalanodtam, hogy nem főzelék-e ez feltéttel, de nem csak pont az az 5-6 darab tésztácska hiányzott belőle, amitől (talán) jobbanlakottnak érezhettem volna magam, a fotón látszik, hogy belefért volna, 

ezután mert Lili éhes maradt és én is, rendeltünk egy energia hamburgert, azt megfeleztük, és én, bár jóízű volt minden, feladtam, hogy jóllakást érezzek aznap.

India ízei

Az itthonlétben az a jó, hogy mesélhetek az Indiában töltött két hétről, ahogy tegnap is kedves, érdeklődő kollégáimnak kivetítővel, masala chai-jal és édeskömény-variáció kóstolóval.

Sajnos a fotóim egy része megsemmisült (hogy mi okból, ne firtassuk, hosszú), de útitársaim profi terméséből kaptam párat, azokból egészítettem ki a sorozatot.

Csodás hangulatú délután volt, nagyon köszönöm a figyelmet, a kérdéseket, a hozzászólásokat, köszönöm, hogy szakítottatok időt, hogy megoszthattam élményeimet. (Élményeim egy részét. Mert persze minden nem jutott eszembe.) Ahogy az sem, hogy tegnap volt Divali, a hinduk fényünnepe, amikor a mécses(ek) gyújtása, a ház fényárban úsztatása a szertartás központi eleme. Ezért hát most mondom: A Fény legyen velünk!

kép a netről

De (legalább gondolatban) vissza Indiába! 
Az első napokban teljesen össze voltam zavarodva az erős, valóban zsigerig ható élmények, az összes érzékszervünkre irgalmatlan erővel ható tapasztalások kétségbe sodortak, és kérdeztem is messengeren az itthoniakat, de hogy fogom én mindezt visszaadni (mármint megosztani, elmesélni), hiszen felfogni sem tudom. 
Felfogni még most sem tudom, de az első pánik után, elkezdtem érezni, és önfeledten átadni magam mindennek, ami India.

Jöjjenek most az ízek, úgy is mondhatnám, ízelítő azokból, amiket lehetőségünk volt kóstolni és néhány hely, ahol ezeket fogyasztottuk.

Nem kérdeztem rá ugyan, hogy a társaságból rajtam kívül hányunkat került el az út folyamán a hasmenés, gyanítom, gyér létszámú csapat lennénk, elsőként csoportvezetőnknek segített házipatikám, majd másnak is, én olyan szerencsés voltam, hogy emésztésem még annál is jobban működött ott, mint itthon, így arra a kérdésre, "indiait, vagy európait?", én mindig az elsőre adtam a voksom.

Negyven a témába vágó kép készült, ebből válogattam:

asramban a reggelink

Vrinda Kunja asramban legtöbbször ilyesmi reggelivel alapoztunk, a gyümölcsök és a gabona, granola is változatosan került a tányérra, és a joghurt is hol hígabb, hol sűrűbb, hol savanykásabb, hol pedig fűszeresebb volt, nem lehet megunni 😊

Ez egy autentikus böjti ebéd, Vibha Sinha, a kedves vendéglátó házaspár nőtagja főzte tízünknek. A komoly vallásgyakorlók ilyenkor teljes böjtöt tartanak, de sokan vannak (manapság), akik ezeket a szerintük 😆 egyszerű ételeket megengedik maguknak- hallhattuk szabadkozva tőlük, miközben mi dugig laktunk a sok finomságtól.

Ez pedig a legfinomabb "rakottkrumpli" az asramban, a szakács csak hindiül beszél, így nem tudtuk meg, miből készült az az elképesztően finom szósz, amibe megforgatta a héjas krumplit, mielőtt rászórta a reszelt sajtot. Ha valakinek van ötlete, bátran írja meg!

Agrában, a Taj Mahal - látogatás után (úgy tűnik, mintha természetes volna ezt írni, Taj Mahal - látogatás, de nem elképesztőőőőőő, hogy láthattam) erősen megéhezve utcai árustól vásároltunk és nem bántuk meg, a burger természetesen vegetáriánus, hopsz azt nem is mondtam, hogy a hinduk általában hústalanul esznek, (de láttunk néhány húsos éttermet, gyorsétkezdét is), a fűszeres leveles tésztában finoman ízesített krumplis töltelék van, mindkettőhöz csípős szósz jár (természetesen, másmilyen nincs is), azt hiszem, nem meglepetés: jól laktam 😊

Risikés

A felső képen a lila ház utáni házban működő motel(?) második emeletén van az a szobaétterem, aminek alacsony, 10-12 személyes asztalkája körül a földön ülve a konyhába beláttunk (alsó kép). 
Itt a rendelésünk leadását követően  - 5 sütőtök leves, 2 paradicsom-, 3 zöldségleves -, az egyik főzőlegény kivett az étteremben álló hűtőszekrényből egy darab sütőtököt, majd kb húsz perc múlva előttünk gőzölgött az indiaiasan fűszerezett, gyömbéres leves. Persze, megpróbálom majd emlékezetből elkészíteni itthon 😏

Ez is Risikés, a Gangesz másik partján, a dosa-s (ejtsd dószás) hely, felső képen az ebédünk maga, a papírvékony lepény fűszeres krumpli töltelékkel, ekkor masala dosa a neve, mellette kétféle zseniális (ugye értelemszerű, hogy csípős) mártás, úgy fogyasztjuk, hogy törünk egy darabot a dószából és belemártjuk a mártásba, vagy mártásokba, majd jóízűen megesszük.
Kerestem a neten receptet, rengeteg van....mind különböző 😃 Az alsó kép szintén az étteremben készült.

Mikor Risikésből egy hegyi kis templom felé tartottunk, megéheztünk, az útmenti kifőzdéből kóstoltuk (a kifőzde a fotó hátterében, az út másik oldalán látható) ezt a csodafinom (csípős) pakorát (csicseriborsó lisztbe forgatott és hiretelen kisütött zöldségek, csilipaprika is csípős szósszal)
Előtte masala chai-t (ejtsd: maszala csáj) kóstoltunk és felüdültünk a kb 35 fokban (azért kb. mert igazán senkit sem érdekelt, hány fok van, pont jó volt)

Ez is egy (taxisunk által ajánlott) útszéli étterem (fent), ahol a legfinomabb lencsét tálalták útban Devprayag felé (ahol a Himalájából két folyó egybefolyik és onnantól Gangesz a neve, de erről majd később), és ebben a gyönyörű szelencében (lent) étkezés után az édesköményt a jó emésztés érdekében rágcsálni ( a fehér kristályok a cukor, együtt is finom) ezt a szokást itthon is tartom és ajánlom:

Csapvizet nem iszunk Indiában, a bélflóránk nem bírja, palackos vizet mindenhol árulnak, de a helyjegyes kocsiban a vonaton a jegyhez jár, ahogy kaja és masal chai is:

Végül egy kakukktojás, ebből nem kóstoltunk ugyan, de olyan gyönyörű virágformára tépkedett pomelo kosárkákat árultak mindenfelé, hogy legalább fotón elhoztam:

Nos, mivel bőven maradt még a témában fotó, a későbbi bejegyzésekbe beillesztem majd azokat is.
Addig is jó étvágyat kívánok!

kajatúra február-március

egy hete halkat sikítva homlokomra csaptam (de tényleg), a márciusi kajatúrát elfelejtettem lejegyezni, pedig húú de megemlegetjük azóta is! gyorsan pótolni kell! ma konyha-felmosás közben újra jött a vészcsengő, írni, mielőtt kinyarul.

jó, először megnézem, hogyan írom a címet, a cimkét, nézzük csak.. februárt, elég gyér az olvasnivaló azt látom... kóstolni nem jártunk sehol? naná, hogy de, de még milyet.......

FEBRUÁR 21. CHAGALL Cafe

kettő az egyben, azaz szerencsénkre meghosszabbított torkos csütörtök akció születésnapom ünneplésével, azaz mennyei ízek féláron

Rose kacsamell, sült kacsasült, csoki felfújt, americano kávé, (valódi) limonádé

nem írom le, hogy mennyire gondos elkészítés, tálalás, kiszolgálás, mert mittudomén, hogy valóban, meg hogy fontos-e, de az ízek! a harmónia! a nyárfa az asztalok között, minden az, aminek látszik és ígéri magát

próbára ajánljuk!

egészen pontosan ilyen

MÁRCIUS 22. BURGER house (Nyugati pu.val szemben a körúton)

Étvágyat serkentő kajaszag terjeng, ami később nem marad a ruhában (?) lehet, hogy csalafinta konyhaparfőmös marketing (?)

Elegáns, könnyed külső, kényelmes székek, ütős kaják:

Hagymakarikák szósszal az előétel ( a folytatás miatt szerencsére kettőnknek egy adag)
Chiki burger, a nőies, zamatos finomság, ciabattában csireke sajtokkal rukkolával szósszal
Ínyenc burger, a mélyremerülő erős ízek kedvelőinek, pácolt marha BBQ szósszal, kápisalival
aztán egy tökéletes hosszú kávé

Ne a látványnak higgy, csak a hasadnak, csak nagyon éhesen érdemes ide betérni.

a fotó illusztráció, a képen saját hambi saját tányéron

kajatúra - január

tavaly már próbálkoztunk a havi egyszeri étterem mustrával, eseménynek is, élménynek is kedvünkre való, volt is néhány jó hangulatú ebédünk így, de aztán elsikkadt a tennivalók, halaszthatatlan programok nyomására
aztán karácsonyra ezt kaptam:

és ezért ma ezt csináltuk:

Buddha Thai Wok Bar az Erzsébet körúton
-üvegtészta rák feltéttel
-csirkemell pirított zöldséggel

elegáns, barátságos, friss, gyors, ízletes
nagyon éhes voltam úszás, szauna után és nagyon jól laktam
játékon kívül máskor is jövünk :)

9,5 pont (a 10-ből)

szándékunk elsősorban nemzeti ételek kóstolása hónapról hónapra, konszenzusra jutottunk, hogy a vegetáriánus konyhát önálló nemzetként kezeljük majd kajatúránk során