olvasási blokk

 Közel három hete nem folytattam a könyvet, amit olvasok, és amit még (ó, hol van már az a terv) tavaly terveztem befejezni: Karl Ove Knausgard: Harcom 6. A négyszázhuszadik oldal körül leálltam, és onnantól valahogy nem volt alkalmas sem a napszak, sem az idő, sem az állapot, hogy folytassam.....sorozatokat néztem, Lányok a vonalban (6 évad), Páros bevetés 3., Szexoktatás..., de az ovasási blokk maradt. Ma megnéztem, (konkrétan lapozgatva a könyvet), mi lehet az oka. Verselemzésbe, annak mentén pedig filozofálgatásba merült itt Knausgard, hoszabban és burjánzóbban, mint a korábbiakban, ez a tanulmányszerű ötven oldalt tesz ki az ezeregyszázból, ha úgy nézzük, semmiség. De kell-e ez? K.O.K.-nak minden bizonnyal így kerek a Harcom folyam, belepakol mindent, mi Ő, belekerül minden, mi lényege, "Nem adhatok mást, csak mi lényegem" (Lucifer mondja Madách: Az ember tragédiája Első színében), bár KOK Istent, Isten nevét fejtegeti, de lám, ahol az egyik, ott feltűnik a másik, a fekete és a fehér, yin yang....stb. De kell-e ez olvasónak, kell-e a korábbi pár oldal elmélkedések után az ötven oldalas dolgozat, ad-e az egészhez, vagy csak a szerző hatalmának demonstrációja, hogy ezt is megtehetem, olvastok?, faltok?, akkor nesztek, kaptok egy adagot az eddig (a blog írójának tudomása szerint) irodalomelméleti szakemberként el nem ismert oldalamból. 

Oké, most már átrágom magam rajta.

UPDATE még aznap délután Magvető 2021. 254.oldal alján megértettem, hogy mit akar a szerző ezzel a dolgozattal itt és most. Tanulság: mindig adhatunk még egy esélyt

Paul Celan 1920-1970

napi morf....

 mindegy, hogy mit olvasunk? 

a kép illusztráció a könyvespolcomról

egymondatos

 nem akarok csak múltidőben beszélni

koronavírusban elhunyt 128 beteg

Advent idején

Kisgyermekes apukák a szaunában:

egyik: na ezt szeretnénk mi is, eljárni ilyen helyekre együtt, majd ha apósomnál ott tudjuk hagyni K-t is, de most még nagyon kicsi, szopós, nincs egy éves, még csak B-t tudjuk ráhagyni...

másik: ja, igen, nálunk ez már nem gond, a feleséged szülei elváltak, ugye, régen?

egyik: hát, nem annyira, felnőttek voltak már a gyerekek

másik: az egyik ismerősöm is mesélte, hogy az ő szülei is nemrég váltak el, megvárták, amikor már a legkisebb, a negyedik gyerek is betöltötte a 18-at, és akkor hajrá, lehet válni...

egyik: újabban megbolondulnak nagyon sokan, mégis mit akarnak hatvanon felül?

másik: nálatok hogy lesz a karácsony?

egyik: karácsonykor csak a család, második napon aztán találkozunk a nagyszülőkkel, két ünnep között meg a nagynénikkel, unokatesókkal is, de nem kapkodunk, hadd játszanak nyugodtan a gyerekek... sok ajándékot kapnak nálatok?

másik: hát, kapnak, lesz mit bontogatni a három nap alatt, mi három napig nem engedünk be senkit, ha már karácsony van, legyen csak a családé, a gyerekeknek se keljen korán kelni, csak hadd játszanak, amikor csak akarnak, hadd bontogassanak minden nap, úgy tudnak örülni akár csak egy színes gyurmának is, a nagyszülőkkel majd találkozunk valamikor 27-e után.

egyik: jó lett a galéria a nappaliban? menjünk, nagyon elég már, túl forró - és kimentek.

Én meg csak ültem, és izzadtam tovább.

csend vagy kiáltás

Ma meghalt valaki közülünk. Megölték. Munkavégzés közben. Nem, nem katona vagy biztonsági őr volt, nem is rendőr, egy családsegítő volt ő a szociális szakmában. ITT

A szakszervezet virtuálisan gyertyát gyújt, a szakmai egyesület gyászposztjában rögtön a dolgozók védelmének erősítését sürgeti. Vajon a biztonsági kamera vagy egy magyarországi átlagos biztonsági őr megakadályozhat egy a hírek szerint hirtelen az épületbe zúduló "mért nem foglalkozik senki az ügyemmel" kiáltással késsel a nyakba vágó embert?

Egy bő huszonöt évvel a nyugdíjazása előtt álló háromgyermekes anya, akinek családjának most részvétet küldünk, az elkövető 61 éves férfit pedig a kormány által bővíteni kívánt valamelyik börtönbe, mert ezt az elkövetőt elfogták, minden bizonnyal a következőt is elfogják majd, de mi kell vajon ahhoz, hogy az ország népének problémáinak, a lakhatás, az oktatás-képzés, az egészségügy megoldása kezdődjön el?

Mi kell ahhoz, hogy észrevegye a Felelős, hogy a szociális képzések leépítése, a segítő szakemberek szankcionáló biztosokká degradálása, a segítendők testi-lelki-erkölcsi romlásának szenvtelen szemlélése nem a jó irány?

Ez a mostani generáció is átéli hát, amikor a  h á b o r ú polgári áldozato(ka)t követel, itt a sűrűn szövött (biztonságos) kerítés mögött.

Lassan ocsúdok a tragikus hírből. Csend van bennem...és ez a kiáltás.

kép forrása: a net

variáció ünneplésre

olyan sokféleképpen tölthetjük a négynapos ünnepet (ha van neked ilyen), mert ma például kaját kellett vennem a legnagyobb természetességgel nyitva lévő áruházban délelőtt, miután komótosan megreggeliztem két tojásból rántottát, minekutána a minap engedélyt kértem a sok éve minimálisra csökkentett tojásfogyasztásom emelésére háziorvosomtól, aki félmosollyal csak legyintett, hogy persze, hiszen a magas koleszterinem öröklött - no most nem tudom, nyugodt lehetek-e, aztán lyukas esernyő alatt sikertelenül kerülgetve a járdán átfolyó pocsolyaszerűségeket baromi boldogan gondoltam a tegnapi bakancslista-pipára (húúú de utálom ezt a kifejezést, de egyszer le akartam írni én is, hogy milyen érzés, hát fura), no hát sok-sok éve húzunk el busszal/autóval a szemet gyönyörködtető tó mellett és bámuljuk vágyakozva a köré simuló sétautat, hát tegnap megálltunk végre, és milyen természetes volt, mégis milyen sok idő kellett, hogy megvalósulhasson......olyan sokféleképpen tölthetjük a négynapos ünnepet

Zalacsány

ma

ma lehetett volna egy jó kis napsütéses, havas túra,
ma lehetett volna egy kellemes, baráti kávéházi csevej
ma lehetett volna egy uszodában töltött délelőtt,
ma lehetett volna egy kiadós nagybevásárlás,
ma lehetett volna egy lakástakarítás,
ma lehetett volna séta csak úgy a környéken,
ma lett egy csendes műhelymunka, amit át kell adnom, mert
ma is neked van rá igazán szükséged,
ma lett rántott sajt és fokhagymás rizs,
tegnap volt telihold.

nagyon kicsi karácsony

Idénre azt terveztem, hogy most aztán annyi bejegyzést írok, mint még soha - így is történt, még egy év sem telt el ilyen kevés bejegyzéssel.

Az előrejelzések szerint a 2017-es év már könnyebb, mint a 2016, hhhát lehet, de valszeg elfáradhattam a 2016-ba, mert ez nem tűnt fel. Sőt. Több dologtól elment a kedvem és még nem jött vissza, és még mindig nem hallgatok a megérzéseimre, pedig most már tudom, hogy vannak.

Nagyon sok mindenre volt időm és néhány dolog nem teljesült, pl. éves (most már bátran mondhatjuk, évtizedes) viszonylatban nem fogytam semmit, viszont nem találom a gépemen a tavalyi évrendezőt-évtervezőt, magyarul Yearcompass, hogy megnézhessem, mit is vágytam beteljesíteni ebben az évben.

Karácsony másnapja van, másnapos a hangulatom alkohol nélkül, alszom a problémákra egyet-kettőt, és lehet, hogy meg is oldódtak  közben, csak gyenge vagyok, ezért nem tudom eltartani magamtól, mert nem bírom el.

Nagyon szép karácsonyfánk egy nagyon szépen felújított, és félig berendezett lakásban, és ha valaki le akarna beszélni mosogatógép vásárlásáról, mélyen nézz a szemébe, és mondd "ezt most felejtsük el", de kezdheted a számolást is, hogy 1, emlékszel a mesére, amiben 3-at lehetett véteni, no ez a beszólás szerintem kettőt ér.

Az a jó, hogy minden évben van karácsony, és jövőre majd lehet máshogy csinálni, mert a hagyományokban az a legjobb, hogy mindig meg lehet változtatni, ahogy jól esik, vagy nem ez a lényege? Egyedül a mozaikos húson lesz nehéz változtatni, mert azt tudom tutira, de végül is megpróbálhatok valami újat majd, de előtte leírom Lilinek a receptet kockás papír helyett a sima blogra, ez is dolga egy mai anyának, ugye ebben egyetértünk?

ha nem jönnék addig, örömteli új évet kívánok neked (és nekem is), csók!

p.s.: a mozaikos húst keresd a receptek között

p.s.2.: nem tudom feltölteni az egyik karifánkat (bizony! :D), lehet, hogy majd orvul visszajövök és akkor sikerül, addig csak karácsonyolj nyugodtan, csók!

erkély idill a másik fával

Az elengedés éve - 19

elengedés éve elengedve

Az elengedés éve - 18.

még ebben az életben

Elengedés éve - 17.

...vizsga - para
de csak, mert vége van a nyolc hónapon át tartó krízisállapotnak

Elengedés éve - 16.

és akkor a testvérek megölelték egymást

Elengedés éve - 14 és 15.

hogy minden terv megvalósításra érett és, hogy én érett vagyok minden terv megvalósítására

Így jár a bölcsész

Elengedés éve - 13.

A lélekjelenlétének és......még valami másnak is köszönhető meghiúsult rablási kísérlet sértettje lett a hétköznap éjszakán, a belvárosi metroaluljáróban,  az irodalom- és a hirtelen rögtönzött Kertész Imre búcsúztató éjszakája élményeivel telve hazafelé bandukolva, szokott arra járni, csütörtökönként is, ilyentájt is, még körbe is pillantott, hogy a szokásos társaság, suhancok, BKK dzsekik, átjárók és ácsorgók, látta is a kettőt, a nagyobb darab férfit és a nőt, akik felé indultak, a lépcsőn mégis meglepődött, mikor lefelé rándult a táskája, fejét hirtelen odakapva látta, hogy az félig nyitva, a helyzet újszerűsége miatt fogalma sem volt, mit mond ilyenkor az ember lánya, talán valami olyasmit, hogy HÉÉÉÉ, mi vaaaan!!!??? és közben kirángatni a táskát, belekotorni, hogy megvan-e az orosz telefon és a bérlettok és feljutni gyorsan a levegőre és haladni határozottan elfele, szívdobogva, félve, hogy követik-e, egy sarkon gyors hátraarc, ottmaradtak, azért inkább a lámpásabb oldal a jobb ma éjjel és szenvtelen hangon később a történet nekem, mert a délután, az este jó volt, sőt szuper és az irodalom véd  rablás idején, mert látom, hogy a kis nyitott női táskában pénztárca eleve nem is volt (lásd a főcímet), viszont az összes helyet betöltötte egy regény :)

Hajformátum

Az elengedés éve - 12.

rövid volt a hajam végig gyerekkoromban, úgy tudtam, gyenge, vékonyszálú, ritka hajam van, a maszek női fodrász ezért nyúzta folyton a pengés nyelesvágóval, fájt, húzta, nyiszorgott, mindig könnybelábadt a szemem és megalázva sandítottam körbe az ondolált, színezett asszonyság feje felé
az első alkalommal megnövesztettem, tizennégy múltam és boldogan borzoltam gesztenyés, göndörös ippeg váll alá érő fürtjeimet
aztán szőke csíkok érettségi után, sárga kertésznadrággal szupi volt, de baromi lassan nőtt le, ezért vissza már feketére és egy kis dauer, egy kis szín, félhosszú, majd növesztés és padlizsán és durva dauer és fél centis és vörös és decens válligérő, majd narancssárga és melír és henna és világosbarna és sötétszőke, mindig gondolomformán
eddigi életem hajakban elbeszélve
azt az okosat olvastam egyszer, hogy a beérkezett,

érett ember ragaszkodik a frizurájához, mert....., ezt elfelejtettem, de szépen hangzott
sem a formához, sem fodrászhoz nem kötődtem sosem

11.

Az elengedés éve - 11.

maximalizmus (törekvés szinten van, folyamatban)

10.

Az elengedés éve - 10.

nem lépem túl a saját árnyékom

9.

Az elengedés éve - 9.

kedves finomított liszt és cukor, jobb nektek nélkülem

8.

Az elengedés éve - 8.

7.

Az elengedés éve - 7.

elengedek néhány évtizedet - várom a következőket