bögrefül

 Beszéljünk a bögrefülekről

7 féle

Így ni

Négy évszak

 nagyon bírnám, hogy itt ahol élek, ahol négy évszak van a monda szerint, nagyjából négy évszakos lenne az időjárás, ahogy az első olvasókönyvem (1972) történetében a kisfiú, én is mindig azt az évszakot tartottam legszebbnek, ami van.....amíg jól elkülöníthetően működött a tavasz, a nyár, az ősz, a tél....nagyjából három havonta változott a nap melegítő ereje, a csapadék milyensége ésatöbbi.....

mennyire jó lenne, ha december-január-február tél lenne, 0 fok körül és alatta, hóval, jéggel, március-április-május tavasz 10 fok körül és fölötte melengető napsütéssel, záporral, széllel, június-július-augusztus nyár 25 fok fölött, napos és ősz a szeptember-október-november, 25 foktól menne lefelé hónapról hónapra, eső-nap-szél elegyével érkezve a télbe vissza.....így képzelem

nem gondoltam volna, hogy ez egy életen belül vágyálom lesz

(és persze nem ez az egyetlen)

szépszó

 elkezdtem gyűjteni a szép szavakat

eddig csak úgy magamban gondoltam raktározni, de

rájöttem, hogy a következő szép szó felülír(hat)ja az előzőket,

egyszerűbben: elfelejtem

ezért a legújabb szépszót leírom (szándékos az egybeírás)

sorház

2021-ből

 ezt a szilveszteri bulizóst még kedvelném is, búcsúzunk a régi elhasználttól, üdvözöljük a régit, csak épp most nem vagyok olyan élethelyzetben, hogy annyira buliznék, de ha behunyom a szemem, látom még magam áttáncolni az újévbe, de az nem most van, majd egyszer.....

erre mondják, hogy kimaxoltam az évvégét?

mozi:3

fürdő: 1

kávézó: 2

étkező: 2

séta: 2

libegő: 1

netflix: sok

yearcompass pipa

új napi (jó)szokások kialakításának kezdete: december 31:

plank

jóga

duolingó

jön még: meditáció, olvasás

nehezen búcsúzom, mert mindig jobb évet vágyom a tavalyinál, hiszen mindegyik nehezebb, most éppezért próbálom megbecsülni, ami van, hogy ha jobb nem is lesz, de legalább legyen kormányváltás, ámen.

Karácsony,

amit mindig is utáltam, csak nem mertem kimondani, gondolni se mertem, az ajándékra ácsingózás, amit mindig ki kellett érdemelni és kivárni, és gyerekként kibaszottul későn sötétedik decemberben, egyszerűen nem értem, hogy van pofájuk a felnőttek egy részsének azt követelni, hogy nyári időszámítás maradjon télen is, hogy még tovább kelljen várni a karácsonyi ajándékra? Boldogok azok az országok, ahol reggel, még ha 25-e is az a reggel van ajándékozás, de még boldogabbak, ahol nincs ajándékozási szokás, és a legboldogabbak, ahol nincs karácsony. Már Corvin áruház sincs. (egy újszülöttnek minden vicc új: időszámítás előtti reklámszlogen, hogy "Nincs Karácsony Corvin nélkül", újszülöttek még vannak, vicc nemigazán) 

Most már elég nagy vagyok ahhoz, hogy elegem legyen a Karácsonyból, hogy elég legyen a túlkelllenni, a túlkellélni érzésen. Nem akarok Karácsonyt ülni. Icipici Karácsonyt sem akarok. Azt hiszem, már idén sem mondtuk, hogy Boldog Karácsonyt, és úgy emlékszem, nem is hiányzott.

Rádiók és szokások

 Tilos rádió hallgató vagyok,

bár most egy picit szomorkás, mert szerdán reggel 8-kor ismétlés van :( , amikor én a reggeli élőzésekre szocializálódtam a pár hónapja elhagyott klubrádiót hallgatva.

Nemrégiben jöttem rá, hogy a Klubrádió rádiókénti elhallga(tta)tása kinyitotta az audióvilágot. A rádió, mint tárgy is része az életemnek 0 éves korom óta, sokkal inkább, mint a tv, amire pedig szintén hajlamos vagyok ráfüggni. Természetes létezésem volt a Kossuth rádió, majd alakulása óta a Bartók, és szintén kezdeteitől hallgattam ellaposodásáig a Jazzyt, majd a Kossuthot leváltotta a Klubrádió, zeneinek maradt a Bartók, reggel rádió bekapcsol szobában, konyhában, az otthon töltött időt ez a hang tölti ki, több érdekes, izgalmas beszélgetést újra is hallgattam archívumban. Aztán a rádióról az internetre való átállás folyamatában éreztem már, hogy a Klubrádió és én búcsúzkodunk. És tényleg. 

Az üresen zörgő frekvenciát most a Tilos tölti be, és ugyanúgy vegyes érzelmekkel hallgatom, mint korábban a Klubot, majdnem örülök ennek az otthonos érzésnek, de mivel ezen az adón a zene dominál, én pedig levegőként fogyasztom az emberi (beszéd)hangot, végre rákaptam a podcast és youtube fogyasztására is.

És valóban kinyílt a világ.

Nem köszönöm ezt azoknak a hatalmaknak, amik idevezettek, csupán annak örülök, hogy egyre többször találom meg a rosszban a jót.

Ezt most nyugodtan veheted suta, konyhanyelvi kinyilatkoztatásnak, amivel tele van (régies szóval a padlás), (másik régiessel az éter), a net.

188 a mára koronavírusban elhunytak száma

petanque még Húsvétkor

napi morf....

 mindegy, hogy mit olvasunk? 

a kép illusztráció a könyvespolcomról

tanulópénz

Aki nem kér ma kesergést, és nem akar engem sajnálni, de nagyon és persze őszintén, jobb, ha odébblapoz, kesergés és önsajnálat következik.

Mostanában túl gyakran fizetek - nagymamám így mondta - "tanulópénzt", vagy mostanában jobban észreveszem, hogy pocsékba megy a pénzem, hogy figyelmetlenségből, vagy valami más miatt dobálom ki az ablakon.

A legutóbbi hétvégén is, ami egy hiánypótló családi (ez L.), baráti (ez B.), háztűznéző (ez Z.), babalátogatás (ez Zs.) volt a hegyekben erdőjárással (azért írom ezt a rengeteg csodás dolgot, hogy elűzze a lehervasztó érzést, amit a figyelmetlenség okozott), mert persze becsúszott 1..2...több figyelmetlenség, aminek csúcspontja volt, hogy kétszer vettük meg a vonatjegyeket odaútra, és mint később kiderült még drágábban is, mint ahogy azt lehetett volna. Leírom, hogy mosolyoghassatok, ez kb. 1400 forint kihajigált magyar forint.

De a minap, mikor megérkezett a vízóracserével megbízott mester, három vízóráról beszélünk(!) elmondanám, dolgavégezetlenül, csupán 6000 forint kiszállási díjjal a tarsolyában távozott tíz perc múlva, mert időközben megváltozott tényezők miatt -míg azokhoz nem igazítom a meglévő(!) vízórákat (persze plusz pénzért és mással), nyista vízórák cseréje. Egy hónapot vártam erre a szemlézésre, és azóta is hiába várom a cégtől a pluszpénzes munka árajánlatát. (Maradt egy hónapom mindenre, mert aztán újabb tanulópénz, a szolgáltatótól és a társasháztól is bünti vár.)

Ma pedig beszabadulva a rendelt könyvért a könyvesboltba, és fölbuzdulva az eladó kedves mondatán, "az eladótérből tizenötszázalék kedvezménnyel válogathatnak", ha már L-lel voltam ott, gyorsan lekaptuk a polcról azt a L.-nek való táplálkozási egészségkönyvet, amit már nagyon nézegettem, hogy megrendelek neki, és L. talált végre egy hiper-szuper, legszuperebb hús-tojás-tejmentes szakácskönyvet is, amit viszont nem ismertem. Korai öröm. Pontosan 1000 forint volt ma a tanulópénz, hogy ezt a két könnyvet nem a neten rendeltem meg, ahogy szoktam, de lehet a tanulópénz ennél több is, ha más cégnél még alacsonyabb áron rendelhetők.

Eddig a legutóbbi tanulópénzek krónikája, és bízzunk benne közösen, hogy valóban tanulok belőlük, az elsőnél csak az ismertetőt és aztán magát jegyet kellett volna gondosan elolvasni, és nincs tanulópénz, a másodikat nem kerülhettem ki  - csak, ha egy barát ért a vízóraszabályokhoz, és jelzi, hogy nem fogják ám kicserélni, ha lejártak, míg meg nem csináltatod! -, a harmadiknál pedig kettő módon is elkerülhető lett volna a pénzkidobás: 1. ha én érdeklődöm az akcióról fizetés előtt, 2. ha a pénztáros jelzi, hogy mivel a rendelt könyv nem éri el az értékhatárt, csak teljes áron blokkolhatja a másik két könyvet.....

Jó volt leírni, nem baj, ha nem olvassátok, a lakáskorszerűsítéses többszázezer forintos tanulópénzről nem ezért nem írok

mára 116 ember hunyt el koronavírusban Magyarországon

egy hónap két esemény

Most már kimondhatjuk, hogy a MagyarPosta nem engedélyez számomra egy hónapban két köszöntést, tavaly és idén is édesapám 250 km távolságból, 3 nap különbséggel, elsőbbségivel küldött képeslapjai közül (az első névnapi, a második születésnapi), rendre csak az egyik jut el a postaládáig, tavaly a második, idén az első - így egy év alatt lett meg mindkét ünnepemre a komplett köszöntés......picit szomorú vagyok....., de nagyon köszönöm apa, hogy mindig újra megpróbálod!

az idei <3

egyszer volt karácsony

tud-e karácsony lenni benned, ha évtizedekkel ezelőtt mindig elszúrta valaki, aztán persze, te, hogy nehogy másmilyen legyen, mit ahogy megszoktad, ez már csak ilyen, bármennyire is elcsépelt, de persze a nagyszámoktörvénye alapján biztosan lehet, de te mindig is egy picike szám voltál, nem, nem nulla, mert a nulla, az különleges, csak úgy pici (kedves olvasó, gondolj az általad picinek tartott számra, no pont akkora), és most már nem szúrja el senki, pedig olyan jó lenne, mert akkor lenne valami.... 

morfondÍr

felsorolni is nehéz, hogy mi minden történt az utolsó bejegyzés óta, voltak könyvek, mozik, emlékezetes ételek és másodszor is megjártam (csoporttal Indiát), a facebook oldal kezelése és új ötleteim megvalósítása köt le a szokásosak, csak eget emelek ki. a munka mellett, és sem az olvasmányokat, sem a három hetes októberi, indiai utat nem foglaltam itt össze, milyen örömmel készítettem pedig a tavalyi, két hetes posztját, egyszerűen és megmagyarázhatatlanul jó érzés Indiában lenni azzal a csekélyke ismerettel rendelkezve is történelméről, tradícióiról, kultúrájáról, jelenéről, ami nekem lett pár könyvet olvasva és néhány ismeretterjesztő filmet nézve, de az biztos, hogy ezt sem tudom meghálálni Lilinek, hogy tavaly rábeszélt első utamra, nem, nem akartam különösebben Indiába menni, nem, nem volt különösebb kötődésem (bár egy ideig megpróbáltam az általam elképzelt elvárásnak megfelelni, és bőszen kerestem a gyökeret, ami belőlem Indiához nyúlik), és ahogy nem jött be Julia Robertsnek (Ízek, imák, szerelmek), annyira jött be nekem, de nekem szerencsém volt, mert én (mi) nem egy tehetős turista-asramban töltöttem (töltöttük) a heteket, hanem.......remélem egy következő posztban elmesélem, addig pedig ezen a facebook oldalon lehet rákeresni a 2019. októberi bejegyzéseknél, ezért is fontos, hogy az ilyenek idekerüljenek, mert itt könnyebb keresni, lehet rendszerezni

most, egy pár hete önmegvalósításban vagyok, alkotásban, ha érdekel kedves olvasó, egyelőre erről is ugyanezen a facebook oldalon győződhetsz meg, eddig 4 videoposztban, az első november 13-i, nagyon ajánlom, és dolgozom azon, hogy bővítsem az elérhetőségét

örömmel tapasztalom, hogy nem lustálkodom, és nem is tétlenkedem :D , és töretlenül jól érzem magam Indiából (október 25.) hazatérve is, igaz, hogy az örömteli hazatéréshez nagyban hozzájárult az október 13-i országos trendfordító esemény is, amiről Darjeelingből Lilivel így cseteltünk: Ő: Karácsony vezet már jó ideje, Én: nem hiszem el, Ő: mi se.... :D 

van az a jó, amit nehéz elhinni.....

ahogy az is világszenzáció, hogy a kártya-kör közös (öt fős) lottója 3 találatot ért el, hipp-hipp és hipp-hipp, így kapunk fejenként három-háromezer forintot, majdnem annyit, amennyit eddig ellottóztunk, de nem írom le a számainkat, mert ahogy ebből 3-as lett (HI- HE - TET - LEN), úgy lehet belőle még ötös is.

Ezzel a filter nélküli, idén másodszor virágzó karácsonyi kaktusz fotóval kívánok nekünk boldog decembert!

Advent idején

Kisgyermekes apukák a szaunában:

egyik: na ezt szeretnénk mi is, eljárni ilyen helyekre együtt, majd ha apósomnál ott tudjuk hagyni K-t is, de most még nagyon kicsi, szopós, nincs egy éves, még csak B-t tudjuk ráhagyni...

másik: ja, igen, nálunk ez már nem gond, a feleséged szülei elváltak, ugye, régen?

egyik: hát, nem annyira, felnőttek voltak már a gyerekek

másik: az egyik ismerősöm is mesélte, hogy az ő szülei is nemrég váltak el, megvárták, amikor már a legkisebb, a negyedik gyerek is betöltötte a 18-at, és akkor hajrá, lehet válni...

egyik: újabban megbolondulnak nagyon sokan, mégis mit akarnak hatvanon felül?

másik: nálatok hogy lesz a karácsony?

egyik: karácsonykor csak a család, második napon aztán találkozunk a nagyszülőkkel, két ünnep között meg a nagynénikkel, unokatesókkal is, de nem kapkodunk, hadd játszanak nyugodtan a gyerekek... sok ajándékot kapnak nálatok?

másik: hát, kapnak, lesz mit bontogatni a három nap alatt, mi három napig nem engedünk be senkit, ha már karácsony van, legyen csak a családé, a gyerekeknek se keljen korán kelni, csak hadd játszanak, amikor csak akarnak, hadd bontogassanak minden nap, úgy tudnak örülni akár csak egy színes gyurmának is, a nagyszülőkkel majd találkozunk valamikor 27-e után.

egyik: jó lett a galéria a nappaliban? menjünk, nagyon elég már, túl forró - és kimentek.

Én meg csak ültem, és izzadtam tovább.

Mert minden okkal történik

Telefont vásárolni indultam. Otthonit, vezeték nélkülit, mert mióta beköltözünk ebbe a (nekünk) új lakásba, nem működött, hiába cseréltem benne többször elemet.

A módszerem a következő, először megnézem az euronicsban, amit szeretnék - aztán a neten rákeresek a leírásokra, véleményekre, mert a még mindig eladónak nevezett eladótéri humán alkalmazottak információi sajnos többször bizonyultak irrelevánsnak és dilettánsnak az utóbbi időben -, aztán megnézem a media marktot is....és nem árulom el, végül hol vásárolok gyakrabban :D

Ezúttal az első helyen találtam két félét is, átugrottam hát a másikba, hogy lássam, ott milyen a választék. A telefonok mellé érve egyszercsak hallom, hogy a fent említett humán alkalmazott magyarázza éppen a velem hasonló korú nőnek "és a telefonba sosem sima elemet rakunk, hanem akkut" és nyomban azt is részletezi - azt már csak nyomokban hallottam - hogy mi a különbség. És akkor bevillant, hogy lehet bizony, nem is a telefont kell lecserélnem, hanem az elemet, az akkut, hiszen valszeg én rég elfelejtettem ezt a szabályt, és a mezítlábas fajta veszélyes hulladékkal tömködöm a készüléket, aztán jól csodálkozom, hogy nem működik.

Na jó, és igaz, hogy már nem festett szőke vagyok, hanem újra barna, de azt, hogy ez a gond hogyan is derítsem ki? Kiszabadítva a vezetékek közül töltővel együtt vittem másnap az ezüst Panasonicot a munkahelyemre, hátha lesz, aki segít. Körkérdésemre, hogy mi tartalmaz nálunk a nekem szükséges jellemzőjű akkut, hamar tudtam a választ, de olyan jól esett másoktól is meghallgatni, sőt a kedves ezermesterséggel megáldott és ezt nálunk munkakörileg is ellátó kolléga védelmében ezt meg is szerezni, hogy aztán kimondja a jó hírt: a telefonod jó, akku kell.

Itthon aztán már működik a vezeték nélküli "vezetékes", mert mégis vannak még eladók és kollégák, akik segítenek a már nem festett szőke nőnek.

Hívjatok! :)  

A mi színházi tavaszunk 4.

Most írom meg a tavaszi utolsó, nyárba fúló (június 5-i) Lilivel közös színházi élményünket. Nem tudom, mért vártam ezzel eddig, és asszem nem is keresem az okot, most este néhány új Fekete vonat klip, Will Smith Lánchíd táncikája és Kate Mckinnon  Yozsefváros ITT produkciója után valahogy eszembe jutott, hogy

én olvastam az Egy piaci napot - Závada Pál regényét, és ajánlom, hogy olvasd/olvassa el feltétlenül. Gyorsan el lehet olvasni, mert annyira fáj, hogy mielőbb a végére kell jutni, el kell olvasni, hogy le lehessen tenni, hogy fel lehessen sóhajtani, ez egy tárgy, ez egy könyv, ez nem az élet, aztán később majd újra elő lehet venni, hogy a részletek is előjöhessenek, hogy a sírás mellett gondolatok is szülessenek, mert ez az élet.

No, ezt mentünk el megnézni a Radnótiba, és láttunk sok ötletet, a rendezői közelítés is közel áll hozzám, az élőzene érzelmeim húrjait pengeti, az apró színpadon összezsúfolódva szorongó tucatnál több játszó a történet előtti tábori időket idézi, és még egy csomó minden jó, de töredezik, akadozik, billeg, helyenként leül, mégis a végén súlyos kövek húzzák a szívemet/szívünket, és nem azért mert olyan hosszú ez az egyfelvonásos (egyébként de, több mint két óra szünet nélkül), hanem mert ezt az élményt nem tudom letenni, nem tudok felsóhajtani, hogy ez egy tárgy, ez nem az élet.....mert ez az élet. Bárkivel megtörténhet. Velük megtörtént.

De hogy ne maradj/maradjon lényegi bemutatás nélkül IDE rakom Nánay István kritikáját.

És megmutatom a könyvet, hogy megtaláld/megtalálja a bookline-on, a könyvesboltban vagy a könyvtárban:

A mi színházi tavaszunk 2.

Nem várom meg ezévadi utolsó színházlátogatásunk, kamaszkori kedvencemet láttuk a Katonában a minap, Ibsen Nóra/Babaház, 2016-os nevén Nóra-Karácsony Helmeréknél (már a cím is beszédes, de erre majd visszatérek), nagyon nehezen jött össze a jegy, de egy éjszakai netes barangolásom meghozta május 10-i eredményét

Jó, ezért egy kicsit meg vagyok hatva, meg azért, mert amikor először olvastam a drámát, - és esküszöm, nem tudtam, hogy feminista vagyok (tudni most sem tudom, de erősen gyanítom) -, olyan erős hatással volt rám, mintha érteném, pedig nem, csupán az érzés volt meg, az üzenet jött át, de nem ez a legfontosabb a művészetben? A kérdés költői, valójában mindegy, hogy így gondolod-e, nem azért, mert nem számít a véleményed, hanem, mert nekem ez a legfontosabb, és ez nem vita, ez az én ízlésem. Mivel ez a dráma mélyen, a lelkemig hat, a rég elfeledett beteljesületlen vágy is eszembe jutott, ha valami, akkor ez volt a szerepálmom (nemcsak a színpadon, az életben sem játszottam el)

Amikor először láttam a drámát, a Babaház címen futott, és valóban olyan is volt - utánanéztem, és Nóra volt a címe az előadásnak, csak az emlékezetem csalt meg, mert olyan babaházas lenyomatot hagyott, a butuskán (tanulatlanul) hagyott, de a megfelelő külcsínnel rendelkező elhanyagolt oldalborda velőtrázó bátorságú - és mivel ez nem illik hozzá -, irreális válaszkísérlete az őt ért igazságtalanságra

Az a meggyőződésem, az a  mániám, hogy a szöveg - amióta Lili irodalommal foglakozik, azóta én is ezt a kifejezést használom drámára is :D -, ha jó, bármelyik korszakban előadható érvényesen, hiszen csak az alkotó régi, a a színrevivők maiak

Mára ugye nemek közötti egyenlőség van, nem botránkoztat meg senki, ahogy még 1879-ben, ha egy lenézett, alázott feleség örökre kilép az ajtón, hát nem is erről szól ez a mostani adaptáció

A címre (ahogy ígértem) visszatérve: Nóra-Karácsony Helmeréknél, és valóban ezt kapjuk, a család és néhány tartozékuk karácsonyoz

Az első részben (mármint az egyfelvonásos előadás első felében) az jutott eszembe, hogy ez a világcsodája sokoldalú színésznő Ónodi Eszter mintha nem hinné el, hogy el tudná játszani Nórát, aztán a végén az, hogy Nórának nehéz játszani a szerepét - csak még nincs semmi oka kilépni a bárhonnan, mert szeretet van -

Az első részben nem értettem, mért a mindenben kiváló Fekete Ernő a férj, aztán a végén köszöntem szépen, hogy hozzásegített a XXI. századi Ibsen-előadás megértéséhez

Nem általában, hanem a részletekben hiányzott a rendező, de nem lovagolnék rajta, mert így is nagy dobás, de mire ez az irdatlan mennyiségű és hangsúlyú zenei betét, a karácsonyfa föl-alá gördeszkáztatása, Pelsőczy Réka fotel mellé guggoltatása amiatt, hogy a következő 10 másodpercben a számára üresen hagyott helyre vetődjön a címszereplő, - igen, amikor Kristine hangsúlyosan leguggolt tűsarkain, mire végiggondoltam, hogy akkor abba a fotelba mindjárt beleül.... már bele is ült tigrisugrással Nóra -, és tudom, hogy ez apróság, de mit tegyek, ha ezeknek van nekem nagy jelentősége, varázsolni sokan tudnak, pontosnak maradni kevesek tehetsége

Ónodi szerelmes asszonyt játszik, aki szereti a gyerekeit - mind a hármat -, de a férjéhez kötötte az életét, valszeg ő is megfogadta - mint a férje és még annyi pár -, hogy kitart jóban rosszban, és ő így is tett önként és dalolva..... semmi naivitás, semmi butuskásság, egy önmaga előnyeivel tisztában lévő, alapvetően jószándékú és segíteni másoknak sem rest asszonyt játszik, (mondanám, hogy kerettörténetét tekintve párja a most futó Táncterápia c. filmnek, de mégsem), aki a nagy felismerést követően löttyös indulatból, ahogy Ibsen megírta, pakol, kabátba búj, de VIGYÁZAT SPOILER 

megáll a színpad elején-középen, és nem mozdul, csak néz minket

És itt jöttek szemembe a könnyek, mert simán benne van, hogy...... marad, és ettől igazán XXI. századi ez az adaptáció

Ajánlom nézését minden emancipált és majd ezután emancipálódott embernek és emberpárnak, és persze a maradéknak is sok szeretettel

Felhívás keringőre -helyett- egy kis futásra

Négy hetes futás kihívás ITT

Még mielőtt elszaladnál azért, mert ezt nem vártad tőlem, hogy még a fizikai valódba is beleszólok, nézd meg, hogy mit tartalmaz a program, és hogy miért is ajánlom ;)

Nekem több felmentésem is van futás alól, rejtett csipőficamom miatt korlátozott a képességem, nincs cipőm, és utálok futni, DE amikor átfutottam a cikket, mint a bogár a fülben bizsergett bennem, hogy de hát ez először csak 5 perc, a végén pedig max. 11! Nemár ne próbáljam meg :D

Cipőm nincs, egy elnyűtt decathlonos szandálban rovom az utat második hete, de a stílusomhoz pont megfelel, nem tervezek beruházni ennyi mozgáshoz futócipőre sem (bocs, ha megítélsz érte)

Ide is leírom a programot, hogy jobban lásd (a fentebbi linken cikkel együtt van)

1.hét:

hétfő pihi, kedd 5x1 perc futás-gyaloglás, szerda 7x1  perc futás-gyaloglás, csütörtök pihi, péntek 8x1 perc futás-gyaloglás, szombat-vasárnap pihi

2.hét:

hétfő pihi, kedd 6x1 perc futás-gyaloglás, szerda 8x1  perc futás-gyaloglás, csütörtök pihi, péntek 9x1 perc futás-gyaloglás, szombat-vasárnap pihi

3.hét:

hétfő pihi, kedd 7x1 perc futás-gyaloglás, szerda 9x1  perc futás-gyaloglás, csütörtök pihi, péntek 10x1 perc futás-gyaloglás, szombat-vasárnap pihi

4.hét:

hétfő pihi, kedd 8x1 perc futás-gyaloglás, szerda 10x1  perc futás-gyaloglás, csütörtök pihi, péntek 11x1 perc futás-gyaloglás, szombat-vasárnap pihi

A négyhetes kihívás második hetének lett vége pénteken, tehát a felénél járunk :) és fitnesz nóbeldíjat adnék, aki összeállította ezt programot, még én is bírom, és még én is kitartok! ilyen még nem volt, próbáltam plank-, pilates-, megnemtommi kihívást már, de mindből kidőltem, itt pedig alig várom péntektől, hogy kedd legyen :D a titka a módszernek, hogy nem tolja túl, a hét hét napjából 3 nap akciós, 4 pihen, és valahogy pont jól esik az életmódomhoz, hogy szombat-vasárnap-hétfő szabad (futás szempontból, mert tajcsi és/vagy jóga van), kedd-szerda futás, ez azért jó, mert kedden lelkes vagyok, ami szerdán még kitart :D, csütörtökön pihenhetek, és pénteken megint van kedvem, mert utána 3 napig úgysem kell magam "erőltetnem", nálam így működik a pszichikai motíválása, a fizikai pedig, elkezdtük 5x1 perc futás-gyaloglással, oké, hogy lassúbnál lassúbb kocogás, amit csinálok, de azért csak elindultam :D, aztán ez péntekre már 8x1 perc lett, ekkor ez már nagy büszkeség, de nehéz, ezért a következő kedden örülünk, mert nem növekszik az adag, hanem visszacsökken, és az előző heti elsőhöz képest nől csak 1gyel, azaz 6-ról indul, és pénteken 9x1 perc a penzum, ami újra nehéz, de büszkeség, és így tovább még két hétig :D imádom, és ajánlom! <3

(Fotó sajnos nem készült (még), mert a nagy hevületben mindig elfelejtem:D )

munka-ünnep

hogy mit ünneplünk május 1-jén? arról  ITT olvashatsz

tudatosítsuk, az 1990-es évektől "a munkavállalók szolidaritási napja lett, a külsőségek elhagyásával számos helyen majálisokat rendeznek ilyenkor"
no és persze a szakszervezetek.... mert vannak még olyanok.... én is tagja vagyok egynek 1... vagy 2 éve.... de pont most gondolkodtam el, minek is léptem be...

Munkát! kenyeret! Munkát! kenyeret! jön a tömeg, a tömeg!
a teljes szöveg ITT
szerettem ezt a verset mondani, akkor ez volt a munkám....

gyakran hallani, olvasni (különösen) művészektől, hogy milyen szerencséjük, hogy a hobbijuk a munkájuk, és mivel a hobbinkat szeretjük, természetes, hogy ez a hobbi-munka szerethető

gyors közbevetés, találkoztam olyan művészekkel is, akik patikamérlegen mérték az időt, és az energiát, amit a hobbi-munkájukkal töltöttek, és most a pénzről nem beszélek, mert ugye a hobbit akkor is űzzük, ha mi fizetünk érte......

aztán vannak a kevésbé szerencsések, akik abból a pénzből élnek, amit ők keresnek (nem apuci-anyuci-házastárs), közöttünk is akadnak sokan bizonyára, akik szeretik a munkájukat.....

akadnak? egyre bizonytalanabb vagyok a jajcsakaztnekérdezdmivanamunkahelyen, a nemtudommeddigbíromeztarobotot és az ennyipénzértaztántudodmikorhajtommagam kezdetű sóhajok, segélykiáltások után

lehet-e szeretni ma a munkát (itthon) ? 

el tudjuk-e hessegetni az árnyékokat, ha vagyunk olyan szerencsések, hogy jó fizetést kapunk? vagy minden munkanap ébredéskor azt várjuk, mikor tehetjük le aznapra, vagy hétvégére, amikor végre azt csinálhatja mindenki, amit szeret.... és jó, ha életünk során megtaláltuk legalább ezt, hogy ne a pia-kábszer-kütyük legyenek a szabadidő-alternatíva...

vajon a földet művelő, állatokat tartó nagyapámtól, nagyanyámtól megkérdezte-e valaki, hogy szereti-e a munkáját; tették a dolgukat olyan természetességgel, ahogy felkel a nap, dobog a szív (bocs a nyálért, de elérzékenyültem), és én most gondolatban megkérdezem tőlük, és azt mondják csodálkozás nélkül, hát mi mást tehetnénk, ezt láttuk, ezt tanultuk, hogy dolgozni kell...

élet-munka-ünnep

vajon elérhetjük-e valaha, hogy mindenkinek az legyen a munkája, amit szeret?

a virágsövény mögött ott van a sandi temető

Peepshow tüntetés

mottó:

Ferenc császár nem ismerte Kazinczyt,

Vörösmartyt, Kölcseyt, se mást;

Petőfi meg Kossuth útálták egymást,

élő költők közül a főhelyet

Deák, a haza bölcse Tóth Kálmánnak

osztotta ki Arany János helyett;

irodalmunk kertjében dögbogárnak

tartotta Tisza István Ady Endrét;

Horthy nem hallott József Attiláról;

és így tovább. Ezért aligha bánom,

hogy Orbán Viktor nem szenvedhet engem.

(Budapest 2000)

                                      Faludy György

2011. decemberében már megosztottam ezt a szöveget, most újra, mert hiába régóta, még sokáig emlegetjük, megemlegetjük a rendszert, ami körülvett, és bedarált bennünket

drukkoló-fanyalgó, de mindenképp ultra szubjektív beszámoló következik egy óvatos, félénk (kukucskáló) tüntetésről 

négynapos ünnepünk első, szombati napjára volt bátorsága a zrínyis gimnazistának meghirdetni akcióját, hogy Zala megye népe menjen ki az utcára, mert neki bizony betelt a pohár

nem tudom, hányan jöttünk el felvállalók, a kisváros főterének sarkában elfértünk, mert bizony inkább a térbe torkolló utcán ácsorogtak csoportok, vagy a fagyizó székeit fordították felénk és a tér padjairól ártatlan napozónak álcázva magukat tapsoltak lelkesen, de a lényeg, hogy érdektelenségbe nem fulladt ez a nyári napi délutáni megmozdulás

volt néhány beszéd és néhány vers, és egy slammer, aki, mikor -az álmom volt Budapesten tanulni, de ez már szertefoszlott (és Bécsre változott) részhez ért-, akkor pityeregtem kicsit, mert nagyobbat üt itt helyben hallani ilyen szöveget, mint a Kossuth téren a Nagy Épület előtt

csendes és szótlan volt a nép, tapsai hosszával igyekezett egyetértését kifejezni, én próbáltam az ilyenkor általam szívesen gyakorolt hujjogást elindítani (és már nem is rekedek be, megtaláltam, hogy kell veszély nélkül képezni a hangot), a közepe felé már társaim is akadtak benne

segélykiáltás volt ez az összejövetel, a magára hagyott fiatalság (jogos) segélykiáltása, hiszen több korosztály maradt ki érdektelenségük miatt (jusson csak eszünkbe, hányszor volt arról szó az elmúlt években, hogy hol van a véleménynyilvánító fiatalság?) ez a mostani hát előbújt, simán lefideszesezve szülei, nagyszülei nemzedékét (ez kicsit fájt), és szemezgetés nélkül takarítaná el a közéletből őket és a teljes jelenlegi ellenzéket (és szerencsére) a kormányt is, de könyörgöm, mi marad akkor (?), persze, tudjuk a választ, de valóban anarchiát akar a jelenkor ifjúsága?

úgy egy óra elteltével (még volt a területfoglalásból vissza két óra) oszolni kezdtünk, jó volt látni, ahogy emberek fordultak egymás felé, és élénk beszélgetésbe fogtak a mindennapokról, a 8-i Pestre jutásról, miközben mosolyogva dúdoltam magamban a hangszórókból áradó "...baszódjál meg kdnp..." közkedvelt nótát, körbenéztem, a tér körüli kocsmateraszokon sütit, pizzát falatozók csuklás nélkül nyeltek tovább.......

a fanyalgásokat végül nem írtam le, marad a drukk 

Zalaegerszeg 2018. április 28.

Másnap

én is a nőnapról szerettem volna posztolni nőnapon, csak nem tudtam le-feltölteni a fotót, mert szeszélyes volt a gépem(?), a net(?), "mint a nők", ezt nem terveztem, hogy rögtön az első mondatba beteszek egy ilyen sztereotípiát, amire a megkérdezettek egy része buzgón bólogat, hogy hát persze, míg a másik fele a napjainkat átitató szexizmus és társai emlegetésébe kezd.

Jó volt tegnap mindenféle szálas, apró cserepes virágocskákkal a kezükben vonuló

nőket látni az utcákon a csöpögős estében, amikor éppen baleset miatt terelt útvonalon trolipotló busszal igyekeztem haza a munkából cekkerekkel felszerelkezve, miután 10 perces és jópárszáz méteres tanácstalan bóklászás után megtaláltam a helyet, ahol ez a pótló segítség felvesz. A torkom is fájt -ugye nem felejtettem bent a szopogató tablettát és a Herbál swisst?-, de csak mosolyra húzódott a szám -ezt egyébként is szívesen gyakorlom, amilyen gyakran csak tudom-, ettől aztán kevésbé húzta a cekker a vállam, amit csak nem akartam letenni a cuppogós padlóra.

Többen mutatták fészbukon, milyen szépségeket kaptak, mert nők, többen mondták, mekkora öröm, hogy az az élelmiszer üzletben fizetéskor a kezébe nyomott "boldog nőnapot" szál virág jólesően emlékezteti, hogy ma az ő napja van, akinek pedig mindennapja ilyen és hasonló örömben telik, annak sok szeretettel gratulálunk, és köszönjük mindenkinek, aki megemlékezett rólunk.

Az egyik szál a Penny pénztárosától, a másik a munkahelyről való.

Éljen március 8.

Mozihét és Holdújév bankett

Most aztán annyit voltam moziban, mint tavaly egész évben! Volt egy kedves barátnő is hozzá, aki mindkétszer úgy rendezte, hogy jöhessen, bár rezgett a léc, amikor pénteken déltájt az Operánál tudta csak letenni az autót és kocogott át bubi híján a Puskin mozihoz, ahol szerencsére én már megvettem a jegyet, és a helyet is foglaltam (ez most poén, mert kb. 20-an voltunk a nagy teremben), mert épp azon volt már, hogy lemondja, és visszakússzon dolgozni a hegyre. De az még odébb volt.

Akkor kezdjük innen.

Közeleg az Oscar, ideje volt, hogy megnézzük már A víz érintését, és persze, hogy nem bántuk meg. Lelkesedésemben még aznap délután ezt írtam a facebookon: "egy kicsit ez is ijesztő volt, de nem a lény miatt, izgalmas is, szép is, volt benne egy kis hidegháború és olyan jó 'Amerika a 60-as években' színek, egy zseniális néma alakítás, no meg egy jó történet, ami, ha akarom így volt, ha akarom nem, mert csuda ügyes volt a vége megoldás (is) nézzétek!"

A barátnőm izgult kicsit a 'túlművészieskedéstől', szerintem nem volt olyan benne, művészet volt benne, és olyan 'belegondolom még ezt is, akkor is, ha erre a rendező nem gondolt, vagy mégis' dolog, ha a művészet alatt a szürreálisat értjük, akkor az egész film az, de aki a reálisat szereti, az is kap, mert van benne üldözés, meg vérző, üszkösödő testrész, és persze romantika, ami azért nem egy lányregény, vagy de?

Sally Hawkins

Jól jött ez a szürreális romantika a hét végére az erősen realista Három óriásplakát Ebbing határában -hoz képest. Ez nagyon véres és verekedős, pláne nagy vásznon az Aréna egyik termében. Tudtam-e azonosulni az anyával? Nem. Csodálni tudtam, és drukkolni, drukkolni majdnem a végéig, amikor rájöttem, hogy ez a film nem is erről szól. Nem arról, hogy megvan-e, hogy meglegyen az elkövető (persze, fontos ez a valóságban), de itt most azt követhetjük, hogy mennyire nem lehet feldolgozni, ha valaminek nem kerül pont a végére (és most gondolhat mindenki a saját, vagy a környezetében vagy az országunkban valahol megtörtént eseményre). Aztán van még a meseszál, a lecsúszott, korlátolt, rasszista stb., stb. fiatal rendőr, aki a (mint kiderült) apjaként szeretett és tisztelt főnöke üzenetének varázsütésére patyolat tiszta lelkűvé és segítőkésszé vált. Hűha! Hát nem ilyenek a népmesék is? Tessék csak olvasni a nem kiherélt Grimm vagy magyar népmeséket, folyik ott a vér rendesen, ropognak a csontok. No tessék, az elején azt mondom, realista, aztán jövök itt a mesékkel, szerintem nézd meg, hogy el tudd dönteni, milyen is. És még azért, mert én ugyan két szereplőt emeltem ki, de mindegyik, a legkisebb is szemet gyönyörködtető alakítás.

Frances McDormand és Peter Dinklage

Ma pedig, a holdújév 10. napján műsorral, vacsorával ünnepeltünk Tajcsi körben, L.-t fel is kérték mesemondónak, (ebben nem folyt vér) egy kedves kínai népmese volt -föld kutya éve lévén- kutya macska barátságról, jóóó, volt benne hangsúly a kutya kötelességtudásáról és hűségéről, de vér tényleg nem folyt. A kínai asztrológia 2018-as előjelzéséből -mint az intenzív osztályon-, csak a reménykeltő néhány morzsát olvasta fel kedves, mosolygós sporttársunk, de engem nem ver át, meghallgattam én már a Buddha rádióban részletesen a Ji King, a Kínai és a Nyugati asztrológia sötét részletezését. Annyit mondok csak, megrekedés, stagnálás, társadalmi nehézségek.......

No de holnap vasárnap, a hó pedig végre itt is gyönyörűségesen szállingózik, örüljünk neki!