Biblioterápia 1.

 Mary Westmacott (Agatha Christie): Távol telt tőled tavaszom

fordította: Görög Lívia

Partvonal könyvkiadó 2005

!!szinte csak és kizárólag SPOILER-t tartalmaz!! 

(de még így is érdemes elolvasni és használni a regényt)

Vártam a krimit, és ehhez illő feszültségben olvastam végig, pedig tudtam, hogy ebben nem a hulla halálának oka, körülményei lesz a regény tárgya, viszont megrendített, hogy a nyomozás, az bizony most is a középpontban van...

Mondhatjuk belső utazásnak is ezt a  Bagdadból Anglia felé tartó autó/vonatút során esőzés okozta járhatatlan vádik (sivatagi vízmosás) miatt több napos kényszerpihenőre ítélt negyvennyolc éves nő óriási energiával feltárt emlékfolyamát, de nyomozás ez a javából, érzem agytekervényeim csikorgását az olajozatlan környezetben, ahogy egyre másra villannak fel a feledés és az önbecsapás jótékony homályából az igazságmorzsák, amik fizikailag is alig elviselhetőek.

Szép dramaturgiai sora van a cselekménynek, lehetne kottázni: 

1. Fentről indul: bemutatja a főszereplőt, aki elégedett az életével, elsősorban magával, magán keresztül pedig a családjával, férjével, három gyermekükkel, akikről pedig minden említéskor elhangzik valami, ami azért nem olyan kerek, pl.a fiúgyermekről, aki végül Afrikában telepedett le, soha nem tudjuk meg, mi az a "más baj is volt vele", aki ugyan végül révbe ért, bár nem fejezte be a vágyott mezőgazdasági középiskolát, de narancsot termesztő farmer lett (apa be nem teljesült álmának megvalósítása).

2. Még mindig fent a régi, szeretett iskolatársnővel találkozáskor, akit eseménydús élete láthatóan elhasznált, öregedő, sovány és rendetlen öltözetű Joanhez képest, aki ránctalan, sudár és elegáns, de már elhangzanak későbbi kulcsmondatok, pl.  "bár lenne egy teljesen szabad hetem" (15.o.) és "te mindig is prűd voltál", "halvérű", no meg Blanche, a barátnő megjósolja, hogy ha elered az eső, "napokra elakadsz útközben egy isten háta mögötti helyen" és hogy "nagyon unalmas lehet bezárva lenni egy olyan helyen, ahol csak egyet tehet az ember: gondolkodhat", és bolha a fülbe-kijelentések is, amiket most nem idézek, de:

kiemelendő gondolat (a többi fontosból): "Nincs annál fontosabb, mint hogy az emberek azt csinálhassák, amihez kedvük van" (Blanche, 19.o.),

a regényben, és oly gyakran az életben is elhangzó mondat erre: "Az leginkább a körülményektől függ." (Joan),

és erre érkezik Blanche kérdése, amit időről időre tegyünk fel mi is magunknak (és válaszoljuk is meg őszintén): "Hát te nem azt csináltad, amihez kedved volt?".

3. Baljós hangulat, sejtetés: egyetlen nyugatra tartó utas az ütött-kopott autóban, eső, sárakadályok, a vonat már elment, két nap múlva jön a következő, menetrend szerint.

Fontos itt is az idő, a tervezéskor szempont, hogy ha valahol 1-2 órát, 1-2 napot vagy hosszabb időt töltünk, azt akkor mivel, hogyan "hasznosítsuk".

4. A belső út kezdete (én a 27. oldalra teszem, ez még mindig csak a 2. fejezet):

"...de furcsa így sétálni, hiszen nincs is hova mennie. Ez új és izgalmas gondolat volt. (...) itt csak el lehet menni valahonnan, valahová nem." 

És itt már elindul a másolvasatú emlékek sorjázása, amikor az egyik férjével való alaptörténet őszinte felidézése során az olvasónak lehet más olvasata, olyan, ami merőben eltér Joan konklúziójától: "Igenis Rodney szerencséje, hogy ő állt mellette." (itt még az önigazolás győz).

Majd a 34. oldalon a vélt ráismerés: "Nincs kivel beszélni, és nincs mit tennem. El sem mondhatom, mennyire élvezem ezt a helyzetet." - írja Joan az egyik levélben, mert most még van mit csinálnia, van valamennyi levélpapírja és könyve is.

5. A feszültség a 42. oldalon (3. fejezet) fokozódik, mert nem jön az esőzés miatt a várt vonat, nem jön négy-öt-hat napig, nem lehet autót hívni és telefonálni sincs hova, viszont itt jó az idő, szép napos.

A 43. oldalon meg is fogalmazza Joan, hogy úgy tűnik, beteljesedik a Blanch-sal való találkozásakor említett kívánsága, "Semmi dolgom az égvilágon. Még olvasnivalóm sincs. Alighanem jót fog tenni a semmittevés. Pihenőkúra a sivatagban.", nem csinál úgy az író, mintha ez véletlen lenne, jelzi, megbízhatunk benne, vezeti az olvasót.

Még mindig van levélpapír, Joan most megpróbál levelet írni lányának, Barbarának, ennek mentén kalandozunk újabb történetekben, ahol Joan már nem érti, miért ezek, és miért így jutnak eszébe, és itt már bekúszik a változás, változtatás kívánása, mikor meglátja belső szemeivel férje fáradt arcát (54.o.).

6. Idő-idő-idő, végtelennek tűnő idő, és kellemetlen, rossz érzések hullámai (4. fejezet).

Önigazolás: azért bírja ezt a helyzetet ennyire nehezen, mert eddig "olyan teljes volt az élete" - konklúziója most is felsőbbrendűségét bizonyítja (60. o.).

7. Következő stáció, egyre mélyebbre ereszkedünk, az 5. fejezetben a költemények fejbőli felidézésével indul (elfogyott az olvasnivaló), ez is felidézett emlékeken keresztül vezet (érdekes visszautalás erre, hogy már a vonatút során, az állomáson nem megy könyvet venni, ezt útitársa meg is jegyzi, mennyire elvan a gondolataival).

A 77. oldalon újabb felismerés: "Könnyű azt hajtogatni magunkban, hogy az egész dolog abszolút érthető volt és logikus, de korántsem olyan könnyű visszaszorítani azokat a fél- és negyedgondolatokat, amelyek úgy jönnek elő és tűnnek el, mint a kövek hasadékaiból kibukkanó gyíkok." Ez a hasonlat nekünk minden bizonnyal szép és érzékletes és sivatagi, elképzelhető, hogy emiatt is távoli, de tegyünk egy kísérletet, képzeljük el....... (no, milyen?) 

A 83. oldalon már megváltásnak érezné Blanche társaságát is, és ugyanitt tünetei, azaz azok alapján, ahogy hömpölyögnek benne az emlékek, gondolatok, érzések, még nevet is talál betegségének: agórafóbia - kérdés, hányszor teszünk mi is így, ahelyett, hogy mennénk tovább az önfeltárás fájdalmas útján.

98. oldal (7.fejezet): "Szavalással elütni az időt - ez nem volt valami gyümölcsöző ötlet, de mennyire nem! Az az igazság: van a költészetben valami roppant izgató. Valami nagy, lelket felkavaró erő...." - vallja ezt a költészet hatalmáról Joan szerepében a sikeres, ünnepelt, rajongott krimiíró.

A következő oldalon aztán sorjáznak a felvetések: "vajon felfedezhetünk egyáltalán olyat magunkról, amit nem tudunk?" "nem szoktam önmagamról gondolkozni...", "Sosem voltam egocentrikus", "De milyennek látnak engem mások?", és itt jelenik meg kimondva a félelem is, ami gyűrűzve fojtogat, mint a kigyó, vagy csak cikázik, siklik körülöttünk, mint a már említett gyík.

A 114. oldalon mondja ki az ügyvéd férj Averil nevü lányuk történetének most kendőzetlen felidézése közben a tézist, ami a történet befejezését is megmagyarázza, ha befejezted a regényt, lapozz ide vissza, így indul: "a házasság - folytatta Rodney - szerződés két fél között (...)"

A 145. oldalon Peter Sherston halálának története szép példa arra, hogy a másokkal megesett dolgokról homlokegyenest  máshogy vélekedünk, mint azokról, amik minket érintenek. (Hagyj időt most magadnak, hogy jöjjenek gondolatok ismerősi, baráti körből, tágabb környezetből, szomszédság, az ország, ahol élsz...)

A 149. oldalon, már a 9. fejezetben a régi társnő, a regény elején a bogarakat Joan fejében elültető Blanche az, akit kizárólag maga mellé vágyik, mert ő könnyed, kedves, nem botránkozik meg és nem is lepődik meg semmin.

A 8.és a 9.fejezet a tetőpont, a félelem, az elveszettség és a kétségbeesés őrjítő mélységébe zuhanás.

Már a 9. fejezet legvégén, aztán a 10. fejezetben sóhajthatunk egy jó megkönnyebbült mélyet azokkal a mondatokkal, hogy: "Ezért vagyok itt, hogy mindent jól megértsek... Mindenekelőtt azzal kell tisztába jönnöm, milyen nő Joan Sudamore..."

Aztán a 161. oldalon kristálytisztán megfogalmazza Joan azokat, amiket mindig is tudott, csak nem akart tudni, mert ő mindig is csak jót akart...

És eljut Joan a következő oldalon a feloldozás lehetőségéhez, a bocsánatkéréshez, el is határozza, hogy hazatértekor első dolga lesz...

...és végre befut a vonat.

A 10. és a 11. fejezetet olvasva kíváncsi nyugalomban még hiszünk a csodában, az újjászületésben, 

Megjelenik itt az az egyébként minden terápiás hatású ülés hatékonyságát növelő elem, hogy egy idegen embernek (pont azért, mert idegen) olyan magától értetődőbben és teljes őszinteséggel nyílunk meg, és tárjuk fel legmélyebb titkainkat, hogy magunk is rendre meglepődünk utána.

11. fejezet: a puding próbája az evés, és hogy a katartikus ötnapos életmódtábort követően a hátralévő ötnapos hazaút vége felé a 12. fejezetben Joan Londonban élő lányával teázva a pár oldallal korábban útitárs által bedobott háború lesz téma újbóli felemlegetésekor így summáz: "Senki sem akar háborút drágám. (...) Úgy vélem, az ilyen beszéd veszedelmes (...) Nemkívánatos ötleteket ad az embereknek.".

És, hogy sejtsük már a véget, és ne érjen majd annyira hideg zuhanyként, ezeket a mondatokat hallva "Avril elmosolyodott. Társalgásuk kapkodó és kihagyásos maradt.".

12.: nincs következő fejezet, Epilógus van, amit, ha kitépünk a könyvünkből (feltéve, hogy nem könyvtári, nem kölcsönbe kaptuk, és ha képesek vagyunk rá), akkor örökre megmaradhatunk abban a hiszemben, hogy ezután a kis 12. fejezeti intermezzo után a megtisztult és újraírt Joan bátran adja oda magát a való életnek, és őszinte szívvel, egymást erősítve haladnak tovább férjével közös útjukon.

-

Amiket nem fejtettem ki bővebben:

egyedüllét

elvonulás

meditáció

ingerszegény(?) környezet

tudok én pihenni

önbecsapás: minden jó, ahogy van; nem jó, de én nem tudok rajta változtatni

gyógyszerek, altatók

háború, nácizmus

külső segítő, pszichológus nélküli (vagy kontár által kísért) eredménytelen belső munka

ki is mondja, hogy azt bántotta, akit szeret

a környezetét nem, csak saját magát csapta be egész életében, és innentől ezzel a tudattal kell tovább élnie

folyamatosan nem hallja meg gyerekei felé irányuló, konkrétan megfogalmazott kritikáit

emlékek házassága 25 évéből, az iskolás évekből kamaszkorból és egy pillanatra gyermekkora, szülei is felidéződnek

-

Ebből az írásból teljesen didaktikusnak tűnhet az ebben a kiadásban 195 oldal terjedelmű kisregény, de én végig hálás voltam a szerzőnek, hogy csak pillanatokra engedte el a kezem, és annyira jó lesz majd a túlvilágon beszélgetni vele, hogy kedves Agatha Christie alias Mary Westmacott, ezt mégis honnan, hogyan és miért és mivégre, és miután felolvastam neki ezt az írást, hallom az aranyjánosi választ: "Gondolta a fene"

Az írás keletkezésének körülményei: Balatonberény, a regény elolvasása utáni harmadik napon 35 fokos kánikulában (párhuzam a regénybeli cselekménnyel?), mert ráadásul sivatagosodó Balaton-meder mellett, könyvklubban gyakorlott Lili lányommal rövid beszélgetést követően, az ő határozott utasítására írtam a fentieket.

 

szépszó

 elkezdtem gyűjteni a szép szavakat

eddig csak úgy magamban gondoltam raktározni, de

rájöttem, hogy a következő szép szó felülír(hat)ja az előzőket,

egyszerűbben: elfelejtem

ezért a legújabb szépszót leírom (szándékos az egybeírás)

sorház

tudatosság - önreflexió - meditáció

 néhány fogalom azok közül, amik a legfontosabbak nekem

sokan éreztük már, és vélhetően többször (sokszor), hogy "elsodor az élet", ha jó dolgunkban, akkor nem is bánjuk igazán, sőt lubickolunk benne, ha problémák hulláma okán, akkor erősebben érzékeljük, hogy nem éri lábunk a talajt - mennyire utáltam ezt a francia mondást, hogy C'est la vie, emiatt a mondás miatt sem bántam, hogy nyolcadik után ráhagytam a családomra, hogy helyettem eldöntse, a korábban megalapozott német helyett új nyelvbe kezdek a gimiben, a franciába, mert volt valaki, szerencsére nem emlékeszem, ki volt, aki valamely szorult helyzetemre, kudarcomra, sommaásan annyit mondott: c'est la vie, és nem volt hajlandó lefordítani, somolyogva jegyezte meg, majd megtudod, és tényleg megtudtam, és ez a történet azért jutott eszembe, mert egyre sűrűbben dünnyögöm a saját orrom alá, ilyen/ez az élet.....

és nem baj, ha éppen elsodor az élet, ami alatt én olyasmit értek, hogy a bevett szokások, napi ritmus, aktuális tervek  kapcsolattartási rend borul bármi miatt, HA a sodrás egy apró szünetében felbukkanok a felszínre és TUDOM (tudatosítom), hogy ez most a sodródás (sodródás alatt mit értek? amikor pl. egy betegség felbukkanása, az azzal való teendők, nehézségek, meglepetésekhez kell percről percre reagálni, és tervezni a vizsgálatokon, az azokra való felkészüléseken stb.n kívül semmit nem lehet)

a TUDATOSSÁGot sokan hideg fejű törtetésnek, karrierizmusnak, célratörő másokon átgázolásnak értelmezik, és mekkorát tévednek

a tudatosság sem nem pozitív, sem nem negatív fogalom, a tudatosság teljesen lecsupaszítva annyit tesz: (tudom) tudatosítom, hogy "mibe' vagyok"

a tudatosság egy folyamat, ezért írtam zárójelbe a tudom szót, mert nem feltételnül ugrik be azonnal, ahogy az aranybulla évszáma a válasz a kérdésre "mibe' vagyok", hanem egy folyamat, amihez különböző eszközök, és tényleg itt a számtalan fogalom a helyes, számtalan eszköz létezik, és minden bizonnyal folyamatosan születnek újabbak, amiket a tudatosítás folyamatában használhatunk

mindegyik eszköz jó, és a legjobb, ha mindenki maga találja ki, melyikeket építi be az életébe, és szerencsére minden oldalról ömlenek ránk ehhez a keresgéléshez az ajánlatok, ami könnyíti is, de bizony nehezíti IS a helyzetet, hiszen azt kell megtalálnom, ami az ÉN ESZKÖZÖM, és nem azt kell magamra erőltetnem, ami a másiké

ugye milyen érdekes, hogy a tudatosság eszközeit keresve már tudatosnak kell lennünk, különben csak másolók maradunk, és továbbra is sodródunk, sodródunk

van az a mondás (sokan közhelynek tartják), hogy "az idő minden megold", és valóban a tudatossághoz idő kell, de ha ebben a pillanatban kezded, akkor pont időben válsz tudatossá (ezért vállalom a felelősséget)

az ÖNREFLEXIÓ röviden annyit tesz, hogy felismerjük érzéseinket, viselkedéseinket cselekedeteinket,  a felismeréssel, megértéssel már közelebb vagyunk magunkhoz, a szükségleteinkhez, amiknek felvállalása segít a felelős döntéseinkben 

TUDATOS JELENLÉT - MEDITÁCIÓ

akármerről közelítek az eszközökhöz, mindig a meditációnál kötök ki, és nagy öröm, hogy sokan, és minden nappal még többen hirdetik a tudatos jelenlét, éber figyelem hasznát, gyógyító erejét

és öröm az is, hogy valóban bárhol találhatunk meditációhoz leírást, hanganyagot, csoportot...

sok évtizeddel ezelőtt onnan indultam, hogy nem mertem behúnyt szemmel ülni, nem tudtam, hogy nem merek magamra maradni magammal, ideges lettem, befeszültem, kivert a víz, és kimenekültem a helyzetből elfogadva, hogy én már csak ilyen vagyok

ma már nem ilyen vagyok, és ez jó nekem

több helyen olvastam, hogy a vezetett meditáció gyakorlásán túllépve az "igazi", amikor csak úgy vagy, és ez vezet el a megvilágosodásig (hallottam már olyan kérdést is, hogy ez mennyi idő alatt elérhető)

én helyzettől és igényemtől függően gyakorlok rövid vagy hosszabb, ülő vagy sétáló, irányított vagy "szabad" meditációt, és azt gondolom, hogy ez a legteljesebb mindegy, egyetlen fontos van, a GYAKORLÁS

meteorológiai tavasz

 ...és tényleg

egy tökéletes februárt záró hétvége után 

szombaton online színház a Katonából, Spíró: Széljegy a legjobb társaságban, L-ékkel és nagypapa is figyelt

vasárnap a nőkkel a hegyen erdőjárás, Identity és szauna-mélymerülés

mindez teliholddal fűszerezve

mi kell még? ................................................................................................................................................................................................................................................................................... stb. stb. stb....................dehogy, a világjárvány vége is elég lenne

almás-fahéjas helyett, körtés-narancsos-garam
masalás-gyömbéres lett

rakott brokkoli
bolognai szójaraguval és gerslivel

mára 84-en, ezzel átlépte az összes covidban elhalálozottak száma a 15ezret (15 058)

Első mondatok 2020 olvasmányaiból

Emlékszem, gyerekkoromban rengeteget hallgattuk Koncz Zsuzsa dalait.

Nem tudtam, mi az az email, amíg be nem kerültem az egyetemre.

Anya, mesélj!

Régi, régi időkben, amikor az emberek még egészen más nyelveken beszéltek, a melegebb országokban már voltak nagy és pompás városok.

Volt egyszer Alifbé országban egy szomorú város, minden városok legszomorúbbika; olyan riadalmasan szomorú volt, hogy a tulajdon nevét is elfelejtette.

Korai reggel, kései század, Cricklewood Brodway.

Valami történik

Ma reggelt telefonált Rino, azt hittem, megint pénzt akar, készültem is nemet mondani.

A hír megelőzte a jövevényt.

A kicsi gyönyörű volt világrajövetelétől kezdve – jól látható gödröcske volt az állán, takaros fejecskéje mintha egy kiváló fodrász keze alól termett volna ott: rövidre nyírt frizura, mint az anyjának, csak kissé világosabb volt a haja.

Barbeau jól bírta magát, ami abból is látszott, hogy falujában, Cosséban tagja volt a községtanácsnak

Kezdődik az élet – gondoltam, amint búcsút intettem anyának és apának, és jó öreg Valiantommal elkanyarodtam a járdaszegélytől.

Az új elkerülőn tépünk, amikor Kacsa hátrafordul és megkérdezi, hogy hol a faszban vagyunk, de persze mindenki kussol, mert fingjuk sincs, gondolom, vagy nem akarnak valami badarságot mondani, nehogy összezavarják, és még jobban eltévedjünk.

a hegyekben olvadt a hó, és mi csak Bunny halála után több héttel értettük meg, milyen súlyos a helyzetünk.

Mire a Nagy Hurok térképét követve megérkeztek, sűrű párafelhő takarta a szivárványló tavacskákat, s a parkoló meg a palló üres volt.

A nevem Ruth.

Tíz nappal az után, hogy véget ért a világháború, a húgom Laura lehajtott kocsival a hídról.

Nem tehetek róla.

Nem volt már benne semmi emberi.

Ez itt a ház.

Itt ülök egy irodában, körülöttem fejek és testek.

Függönyfátylak feszülnek a zárvány asszony meg mind a többiek közé, akiknek szintén megvan a tulajdon fedele és minden tulajdonsága.

A nők lába szélesre tárva, dúdolom.

1. Orvos Tóth Noémi: Örökölt sors

2. Elif Batuman: A félkegyelmű, fordította: Ruff Orsolya

3. Halász Rita: Mély levegő

4. Michael Ende: Momo, fordította: Kalász Márton

5. S. Rushdie: Hárún és a mesék tengere, fordította: Falvay Mihály

6. Zadie Smith: Fehér fogak, fordította: Sóvágó Katalin

7. Simon de Beauvoir: Amerikai útinapló, fordította: Nagy Péter

8. E. Ferrante: Briliáns barátnőm (4 kötet)

9. Békés Pál Csikágó

10. L.Ulickaja: Jákob lajtorjája, fordította: Goretity József

11. G.Sand: A kis Fadett, fordította: Dániel Anna

12. D. Millman: A békés harcos útja, fordította: Bokor Klára

13.  Totth Benedek: Holtverseny

14. Donna Tartt: A titkos történet, fordította: Greskovits Endre

15. Sylvia Plath: Az ötvenkilencedik medve, fordította: Gálvölgyi Judit

16. Marylinn Robinson: Háztartás, fordította: Szabadkai Bernadett

17. Margaret Atwood: A vak bérgyilkos, fordította: Siklós Márta

18. Toni Morrison: Engedjétek hozzám, fordította: Elekes Dóra

19. Totth Benedek: Az utolsó utáni háború

20. Toni Morrison: Nagyonkék, fordította: Lázár Júlia

21. D.F. Wallace: Végtelen tréfa, fordította: Simon-Kemény

22. Elfriede Jelinek: Kéj, fordította: Tandori Dezső

23. Toni Morrison: Szerelem, fordította: M. Nagy Miklós

Mára meghalt 137 koronavírusos beteg Magyarországon.

HÁLAADÁS

Erre az idei Hálaadásra olyan szükségem volt, mint egy falat kenyérre, azaz annál sokkal jobban, mert már legalább négy hete elhagytam a kenyeret, és az jól is van így. Először azt hittem, hogy 19-e csütörtök lesz a hálaadás, és jól lemaradunk róla, és annyira jól jött az a hír, hogy ez a fontos nap 26-ra esik, és pont akkor ott leszünk már a balatoni faházban L.-lel, ami házat most már biztos, hogy menedékházként fogom emlegetni, amíg csak áll.

November közepén még tíz fokok voltak és napsütés, de a covid19 közbeszólt és csak két hét múlva indulhattunk (akkor nem tudtam még ugye, hogy) a menedékházba. Addigra már én furcsáltam legjobban, hogy még itt vagyok a föld ég felé néző felén, annyira tönkrement a betegségben minden idegzetem és a lelkem. Amíg élek sem fogom tudni meghálálni L.nek, hogy elvitt ebbe a szanatóriumba. Ennyit a háláról. Áááá, dehogy, ez volt a fáradt, szomorú poén.

Tudom, hogy a Hálaadás (Thanksgiving) amerikai ünnep, és tudom, hogy én nem vagyok amerikai, de sok filmben láttam, ahogy összegyűlnek ilyenkor és finom ételek fogyasztása mellett sor kerül hálák kimondására is, és ez nagyon tetszett, aztán hiányozni kezdett, aztán belekezdtem.

Először még pulykát is sütöttem gesztenyével töltve az alkalomra és több évig a kártya-kör társaságom hívtam meg, tartson velünk, furcsálták persze ők is, no nem a finom a kaját, ahhoz szokva vagyunk együtt is, a beszéd egymás előtt az elmúlt év hálát érdemlő dolgairól, eseményeiről, no ez volt szokatlan.

Már jópár éve nem eszem húst, és idén társaság sincs. Hideg van, köd, gyengeség.

November 26. csütörtök reggel indultunk, nem voltak kevesen a vonaton, kevéske elemózsiánk elfogyasztjuk, megérkezve a falusi boltban bevásárolunk a slambuchoz. Hideg van, nyirok, kint és a házban másfél fok (mi van, nem működik a szigetelés?), csak egy telefon kell, hogy beinduljon a konvektor, a többi stimmel.

Bográcsot forró vízzel átöblítem, a vizes fákat nyirkos papírral begyújtom, gyufa elég és tök jó, ebédidőre (fél 2-re) tálaljuk is a vega füstölt kolbásszal, tofuval, füstölt pirospaprikával turbózott slambucot. Húúúú, nem tudtam, hogy ez ilyen jó!

Este békésen ülünk a házban wifi, tv nélkül, amikor magától rákanyarodunk a Hálaadásra. Mint a patak, ha megindul az enyhe lejtőn, 2019 novemberétől folyt és folyt a hála......aztán L., és maradtunk ezután még vasárnap délutánig.

Nem tudom, feltűnt-e, hogy ebben az évben a zaba (bár zseniális volt) nem kapcsolódott össze hálaszónoklatokkal, de így is boldogítóan a maga természetességében működött.

Jó ez a Hálaadás, csókoltatom, aki kitalálta.

vega slambuc 

séta

napfürdő

Intelmek Lilinek 10.

Drága Lili,

ha turmixolni fogsz (bármikor életedben), jól szorítsd le a tetejét (kezed erejével is), mutatom a fotón, mert könnyen megtörténhet, hogy a mixelés lendülete kilövi a bennelévő trutyit, ahogy az ma is történt a lencsedhal sűrítését készítendő, pedig rajtatartottam a kezem, csak mérsékelt súllyal, a kép már a takarítás utáni, az eljárást illusztráló demonstárció, a lencseszennyezést hirtelenjében letakarítottam konnektorról, falról, csempéről, vízforralóról és egyéb közelben tartózkodó tárgyakról.

:D :D :D

Örömteli és sikeres új évet kívánok!

p.s.: csak ha valaki nem találná, az előző intelmek az Intelmek Lilinek címke alatt olvashatók

a helyes (és szükséges) mozdulat
NEM SZPONZORÁLT TARTALOM

évtizedvégi gondolatok

hujújjjj, nemcsak az évnek lesz vége 1-2-3 nap múlva, hanem egy egész évtizedet hagyunk a hátunk mögött, erre azért nem gondoltam sokáig (pedig életkorom több, mint 10), már jóideje évrendezek/évtervezek yearcompass.com füzettel, igaz, hogy csak ebben az évtizedben kezdtem, de még az idei füzetük sem hívta fel erre a figyelmet, amit jól is tett, mert az egész évtizedemre vonatkozó naptáraimat nem tudtam volna feldolgozni abban a másfél órában, amit szántam rá, de azért érdekes lenne, mik azok a nagy események, nagy történések, amik eszembe jutnak.

2010? jajjj, jól emlékszem az egész országunkat érintő nagy választási esemény eredményére, ami azóta sem változott

2011 - a képzésalkalmak csúszása miatt nem 2010-ben, hanem 2011 év elején vehettem kézbe Szocio- és művészetterápiás csoportvezető bizonyítványomat Németh Lászlótól, a MMSZKE vezetőjétől, ennek a blognak (morfondÍrok www.holdcsillag.blogspot.com) születése

2012 - Lili leérettségizik az ELTE-n folytatja, Bogi Zuglóban kezd dolgozni, szeptember: az Esély Családsegítő Központ vége

2013 - november: Zuglóban kezdek dolgozni

2014 - augusztus: új fejezet a családi kapcsolattartásban

2015 - Lili az ELTE-n folytatja MA képzésben, elhagyom a húsevést (pontosság kedvéért, halat továbbra is fogyasztok) és a munkában kiteljesedem

2016 - szociális szakvizsga, hatha jógaoktató képzés

2017 - az általános iskola kezdésének 45. évfordulóján évfolyamtalálkozó szervezése Zalaegerszegen Budapestről, lakás eladás/vásárlás

2018 - Lili az ELTE doktori iskola hallgatója, Indiai utazás

2019- megjelenik Lili verseskötete, gyalogos Balatonkör, life coach képzés, emlékezetes önkormányzati választások, Indiai utazás, Független Színpad alakulásának 30. évfordulója kösz Tucsni András!, saját youtube csatorna

Ezek jutottam eszembe viszonylag könnyedén puskázás nélkül, az utóbbi 7 év (nem is az évtized fele, hanem több) emlékei élénkebbek, de a felsorolásból is látszik, hogy kellenek a nagy dolgok, mert picire nem emlékszem, vagy próbáljam ki, hogy a következő évtizedben csak rutinból élek, és akkor majd megnő az apró dolgok jelentősége?

Ez ugyan költői kérdés, de ha valaki kedvet érez, megválaszolhatja ;)

Több évrendező/évtervező brossúra kering erre-arra, meg is értem, hogy sokan kedvet kaptak össze-vissza formálni a csodajól működő füzet tartalmát, és bizalmat is szavaztam némelyiknek, és azt tapasztaltam, hogy a legjobb részek bennük azok, amiket a yearcompass.com ingyenes termékéből egy az egyben átvettek.

A következő év (is) a változás éve lesz, azt mondják. Nem a csendes, hömpölygős, észrevehetetlen, hanem az erőteljes, akár fájdalommal, nagy zajjal járó változásé. Lehet ebben hinni, nem hinni, én szívesen játszom (egy éles határig) ilyet, hogy aztán 2020 végén majd jól megnézzem, hogy is alakítottuk én (és szűkebb-tágabb) környezetem az életem.

Mit is írhatnék még, mielőtt egy újabb évet/évtizedet búcsúztató találkozóra megyek? 

Legyen olyan a következő évünk/évtizedünk, amilyennek szeretnénk! 

(Már ha van erről bármi fogalmunk/érzésünk) (Aki megcsinálja a yearcompass évtervezést, az tuti közelít ;) )

visszaszámlálás - 1

úgy a visszaszámlálás - 3 körül jöttem rá arra, hogy fogalmam sincs, hogy megy az igazi visszaszámlálás, pedig még az ujjaimon is (mert ez a számolási lépcsőfok anno gyerekkoromban kimaradt) ellenőriztem, hogy pontos legyek , és most, hogy így a különböző löketekkel jelentkező pánikrohamokkal fűszerezetten eljutottunk - ezért köszönet nektek drága lelki-fizikai segítőim - a visszaszámlálás - 1ig, már mutatom is, hogy hová indulok ma, és tudjátok, hogy már most hiányoztok, és Lili, tudod, hogy "szárnyam alatt a szél te vagy".

visszaszámlálás - 2

már csak hálóingem nincs

de attól, hogy mondom, nem lesz, nem értem, mért nem vettem már úgy 3-4 hónappal ezelőtt egy rövid ujjú hálóruhát, amikor tudtam, hogy szükségem lesz rá, talán azt gondoltam, ha sokat gondolok rá, tárgyiasul, vagy nem tudom, de mivel minden más rendben van, valami para csak kell, amin rágódhatok, mert pl. a hepatitis A oltásom tökre rendben van még öt évre, és a következő húszhoz ráérek legkorábban négy hónap múlva oltatni (vagy öt éven belül) tehát ezen nem parázhatok 

hosszú ujjú hálóruhák

ez pedig én vagyok

visszaszámlálás - 3

a listapipálás napja
persze, a korábbi napokban is teljesítettem szép rendesen, amiket Lilivel rendszereztünk, de ma van a tettek dandárja (vagy valami ilyesmi), beszerzések, intézések és a munka is, mint olyan, a kanapé már tegnap óta beterítve azokkal, amikből majd holnap kiválogatom, hogy mi kerül a bőröndbe.....ma nem megyek a Kossuth térre, ott is tegnap voltam, de azt máshol pipálom....

24.hu

visszaszámlálás - 4

a megszeppenés napja

van az az érzés, amikor úgy be vagyok szarva, mondhatni rettegek az előttem állótól, hogy ez az elsöprő indulat átcsap a nihilbe, a hogy'- és vajh' miért kerülök én ide érzésébe, amikor úgy vélem, mostantól mindig csak jó leszek és jót teszek, más célom soha nem is lesz - na ezt nevezem én megszeppenésnek, nem mondom, hogy az érzés rossz, ilyen kategóriája nincs neki, és ha át tud váltani cselekvőbe, kifejezetten hasznos is tud lenni-

mit csináljak előbb? hajfestést vagy ruhapakolást?

visszaszámlálás - 5

ma már elindult a para - jó, csak viccelek, a para már jóideje tart, csak most ráfordult a célegyenesre, meg hétvége is van, és akkor nincs a munka (mert megírtam múlt héten az előadást), ami kitöltené a fejemet, csomó mindent kellene csinálnom - kint az októberi nyár üvölt -, de hol a kezdjem és mit?

Lili jött, hogy emlékszem, ő milyen jó listákban? - gondoltam, persze, a tiédben, de az enyémről van most szó és elővettem a csíkos füzet közepéből kiszabott, kissé viseltes jegyzetemet. Lili türelmesen leült mellém, nézzük- mondta, mik vannak: amihez el kell menni, kommunikáció, itthon.....hozom a filceket - térült és fordult és már színeztük a hajfestést, a hálóing vásárlást... akkor most oszd be, melyiket mikor, és úgy is szedd csokorba - tanít, és már jól vagyok, míg a közeli kínaiba hiába szaladok el, nem kapok már térdig érő, bármilyen színű pamutgatyót vagy legginget, eszünk hát egy jót, napfény levest és halat párolt zöldséggel, aztán pihi erre a nagy ijedtségre, a listám már úgy is kész, szép színes :D

harangvirág az ikeából

visszaszámlálás - 6

ma péntek van a hatodik napon
szép őszi, huszonhatfokos péntek,
ha igaz
nem hallgattam végig az időjárás-
jelentést, túlontúl izgultam, és
mégis inkább dolgozni indultam a
ráhangolódás helyett
na, ez az, amit nem lehet erőltetni
meg mennyi mást még!
az lehet, hogy véletlen nincsen, de
csak kapóra jött az esedékes kivizsgálás,
és csak két szakorvos röhögött körbe, mikor az okát
kérdezte, és én rávágtam: a magas vérnyomás-
dehogy, a koleszterin miatt vizsgáljuk-
másiknál esdeklő magas koleszterinemre
dehogy, a vérnyomás lehet erre hatással a válasz,
három hónap és megvan minden eredmény,
kész vagyok és jól vagyok
indulhatok

kerékpárút a Bánki Donát utcában

elvonulás

Jó, majdnem elvonulás, de szerintem jó volt így, hogy mi úgy készültünk (3 évvel ezelőtti megtapasztalással), hogy egy 3 napos, sőtpláne autentikus, hindu szellemiségű környezetben majd jól elvonulunk, netmentesen, hosszabb-rövidebb csendek ölelik majd körül a gyakorlati és elméleti jógát.

Hát, nem így lett, egy lüktető, cserfegő, színes társaságban találtuk magunkat, akiknek megismerését kár lett volna kihagyni, és visszatekintve, mivel módunkban állt, csak-csak megteremtettük magunknak-magunkban a szükséges csöndeket anélkül, hogy kívülállóvá váltunk volna.

Kérdezhetjük ugyan, mivégre egy jógatábor, ha nem társul elvonulással is, meglehet-e hallani, eljut-e a megértés szintjéig a tanítás, megtapasztalható-e a test ászana-válasz érzete, de erre egyénileg válaszolhatunk csak.

Nekem következő nap kemény, szellemileg és mentálisan is embertpróbáló munkanapom volt, simábban vettem a nehézségeket, könnyebben dolgoztam fel a tapasztalásokat, igaz, én nemcsak jógatáborba, elvonulásra mentem.

Hogy visszavágyom-e? A szállás-körülmények csak a ráhangolódás miatt voltak elfogadhatóak, de a három nap tartalmának emléke lehet, hogy mégis visszavezet egyszer.

a kép nem illusztráció, tényleg ilyen zseniális vegán kajákat ettünk :)