Négy évszak

 nagyon bírnám, hogy itt ahol élek, ahol négy évszak van a monda szerint, nagyjából négy évszakos lenne az időjárás, ahogy az első olvasókönyvem (1972) történetében a kisfiú, én is mindig azt az évszakot tartottam legszebbnek, ami van.....amíg jól elkülöníthetően működött a tavasz, a nyár, az ősz, a tél....nagyjából három havonta változott a nap melegítő ereje, a csapadék milyensége ésatöbbi.....

mennyire jó lenne, ha december-január-február tél lenne, 0 fok körül és alatta, hóval, jéggel, március-április-május tavasz 10 fok körül és fölötte melengető napsütéssel, záporral, széllel, június-július-augusztus nyár 25 fok fölött, napos és ősz a szeptember-október-november, 25 foktól menne lefelé hónapról hónapra, eső-nap-szél elegyével érkezve a télbe vissza.....így képzelem

nem gondoltam volna, hogy ez egy életen belül vágyálom lesz

(és persze nem ez az egyetlen)

Gyászolj, bazd meg!

Pontosan így, a címben szereplő formában jutott eszembe ez a trolin a negyedik fizikoterápiás kezelésre tartva. A körülmények persze nem fontosak, csak a gondolat.

Valóban a környezetünk várja el azt, ahogy sok helyről hallom, hogy valamely szerettünk elvesztése után pár héttel olyanok legyünk, úgy viselkedjünk, mint annakelőtte? Valóban titkolni kell a gyászunkat, mert megítélnek, kibeszélnek, még talán el is kerülnek bennünket, ha nem így teszünk?

Nem vagyok ebben biztos.

Csak abban, hogy nem tudunk gyászolni. És nem is akarunk megtanulni gyászolni. 

Így pedig csak az időtől várjuk, hogy majd meggyógyít, pedig az csak halványítani tudja az emléket, feldolgozni nem tudja helyettünk a veszteséget.

Sokkal jobb lenne mindenkinek, ha gyászolnánk.

Hát gyászolj, bazd meg!

Műtét utáni hatodik nap....

 ...mert otthon is a kórházat gondolta folytatni, ahogy ott is asztalhoz ült reggelizni, természetes volt, hogy kijön a konyhába megenni a kását, de a kérdésre, hogy reggeli előtt vagy után kíván-e felöltözni, rácsodálkozás volt a válasz, hiszen fekszem vissza - mondta, mire csípőből nyomtam, hogy biztosan nem, hanem a fotelbe ül, felhőket, és a telekről magunkkal hozott vörösben burjánzó muskátlit fogja nézegetni főállásban, amikor elfárad, lehet újra feküdni kicsit...

...később örömmel vettem észre, hogy a Fiúk évkönyve 1966 - ban - amit Lilitől kaptam a kerületi lomtalanításon fellelt kincsként - van szó az Úttörő vasútról, amiről olyan szívesen beszélt a kórházi ágyon, kezébe is nyomtam, és szívesen át is lapozta, sőt még más érdekesebbet is talált, legalább negyed órát mozgatta az agyát...

... és akkor még a vasárnapi ebédet is együtt főztük, a paprikát felvagdosta, ami nagy segítség nekem és sikerélmény neki...

....mert helyzeteket kell teremteni, aktivizálni kell ahhoz, hogy éljen

tanulságok egy és kettő

K.O. Knausgard szeretette meg velem a főtt krumplit, ami csak azért meglepetés nekem, mert azt tudtam, hogy alap ételem a krumpli minden formában (ahogy L.-nek is az lett), de hogy külön örömöm leljem pl. közepes vagy kisebb, hámozott, de egészben hagyott, sós vízben megfőtt krumplik majszolásában, az új. Visznylag folyamatosan olvastam az elmúlt időszakban Knausgard Harcom 1.-2.-3.-4.-5. köteteit, ahonnan emlékezetembe égtek, ahogy egy gyors vacsorához főznek pár krumplit (is), és az is, amikor egy ünnepi érkezéshez csupán fejenként egy krumpli jutott, azóta én bővebben főzök.

Pénteken, műtét előtti kivizsgálásra feküdt be apukám a kórházba. Egy fáradt, megtört, egykedvű öregembert hagytam ott, másnapi látogatáskor egy, állapotához képest fürge, közlékeny, vidám és határozott férfi fogadott a folyosón, aki nem kért altatást a műtéthez.                                                  Pihenek én is egy kicsit.

tudatosság - önreflexió - meditáció

 néhány fogalom azok közül, amik a legfontosabbak nekem

sokan éreztük már, és vélhetően többször (sokszor), hogy "elsodor az élet", ha jó dolgunkban, akkor nem is bánjuk igazán, sőt lubickolunk benne, ha problémák hulláma okán, akkor erősebben érzékeljük, hogy nem éri lábunk a talajt - mennyire utáltam ezt a francia mondást, hogy C'est la vie, emiatt a mondás miatt sem bántam, hogy nyolcadik után ráhagytam a családomra, hogy helyettem eldöntse, a korábban megalapozott német helyett új nyelvbe kezdek a gimiben, a franciába, mert volt valaki, szerencsére nem emlékeszem, ki volt, aki valamely szorult helyzetemre, kudarcomra, sommaásan annyit mondott: c'est la vie, és nem volt hajlandó lefordítani, somolyogva jegyezte meg, majd megtudod, és tényleg megtudtam, és ez a történet azért jutott eszembe, mert egyre sűrűbben dünnyögöm a saját orrom alá, ilyen/ez az élet.....

és nem baj, ha éppen elsodor az élet, ami alatt én olyasmit értek, hogy a bevett szokások, napi ritmus, aktuális tervek  kapcsolattartási rend borul bármi miatt, HA a sodrás egy apró szünetében felbukkanok a felszínre és TUDOM (tudatosítom), hogy ez most a sodródás (sodródás alatt mit értek? amikor pl. egy betegség felbukkanása, az azzal való teendők, nehézségek, meglepetésekhez kell percről percre reagálni, és tervezni a vizsgálatokon, az azokra való felkészüléseken stb.n kívül semmit nem lehet)

a TUDATOSSÁGot sokan hideg fejű törtetésnek, karrierizmusnak, célratörő másokon átgázolásnak értelmezik, és mekkorát tévednek

a tudatosság sem nem pozitív, sem nem negatív fogalom, a tudatosság teljesen lecsupaszítva annyit tesz: (tudom) tudatosítom, hogy "mibe' vagyok"

a tudatosság egy folyamat, ezért írtam zárójelbe a tudom szót, mert nem feltételnül ugrik be azonnal, ahogy az aranybulla évszáma a válasz a kérdésre "mibe' vagyok", hanem egy folyamat, amihez különböző eszközök, és tényleg itt a számtalan fogalom a helyes, számtalan eszköz létezik, és minden bizonnyal folyamatosan születnek újabbak, amiket a tudatosítás folyamatában használhatunk

mindegyik eszköz jó, és a legjobb, ha mindenki maga találja ki, melyikeket építi be az életébe, és szerencsére minden oldalról ömlenek ránk ehhez a keresgéléshez az ajánlatok, ami könnyíti is, de bizony nehezíti IS a helyzetet, hiszen azt kell megtalálnom, ami az ÉN ESZKÖZÖM, és nem azt kell magamra erőltetnem, ami a másiké

ugye milyen érdekes, hogy a tudatosság eszközeit keresve már tudatosnak kell lennünk, különben csak másolók maradunk, és továbbra is sodródunk, sodródunk

van az a mondás (sokan közhelynek tartják), hogy "az idő minden megold", és valóban a tudatossághoz idő kell, de ha ebben a pillanatban kezded, akkor pont időben válsz tudatossá (ezért vállalom a felelősséget)

az ÖNREFLEXIÓ röviden annyit tesz, hogy felismerjük érzéseinket, viselkedéseinket cselekedeteinket,  a felismeréssel, megértéssel már közelebb vagyunk magunkhoz, a szükségleteinkhez, amiknek felvállalása segít a felelős döntéseinkben 

TUDATOS JELENLÉT - MEDITÁCIÓ

akármerről közelítek az eszközökhöz, mindig a meditációnál kötök ki, és nagy öröm, hogy sokan, és minden nappal még többen hirdetik a tudatos jelenlét, éber figyelem hasznát, gyógyító erejét

és öröm az is, hogy valóban bárhol találhatunk meditációhoz leírást, hanganyagot, csoportot...

sok évtizeddel ezelőtt onnan indultam, hogy nem mertem behúnyt szemmel ülni, nem tudtam, hogy nem merek magamra maradni magammal, ideges lettem, befeszültem, kivert a víz, és kimenekültem a helyzetből elfogadva, hogy én már csak ilyen vagyok

ma már nem ilyen vagyok, és ez jó nekem

több helyen olvastam, hogy a vezetett meditáció gyakorlásán túllépve az "igazi", amikor csak úgy vagy, és ez vezet el a megvilágosodásig (hallottam már olyan kérdést is, hogy ez mennyi idő alatt elérhető)

én helyzettől és igényemtől függően gyakorlok rövid vagy hosszabb, ülő vagy sétáló, irányított vagy "szabad" meditációt, és azt gondolom, hogy ez a legteljesebb mindegy, egyetlen fontos van, a GYAKORLÁS

Az ember lánya

 

https://tinyurl.hu/ioyM/

mert mostantól úgyis máshogy fogunk emlékezni :D

2021. április 8-án délután tette ki L. facebookra, instára a podcastunk bemutatkozó és egyben első részét, nem, saját facebookja, instája nincs az adásnak....még

több mindent nem fixáltunk induláskor, sem azt, hogy kell-e neki saját oldal, ezért egyelőre nincs, hogy milyen időközönként kerüljön ki a következő epizód, ezért az első adás végén a következő hónapra ígértünk megjelenést

az a pillanat jelentőségteljes volt, amikor L. azzal fordult hozzám, csináljunk "podcastot" vagy így "podcastet", én egy csöppet kivártam, (legalábbis azt szeretném, ha a történelembe így kerülne be) és óvatosan (ujjongásomat nem kis energiaráfordításával visszatartva), szinte lehelve válaszoltam, jó. (ezen a ponton érdemes az Igazából szerelem filmet ahhoz a részhez pörgetni, ahol Sarah (Laura Linney) a karácsonyi céges partyról végre az imádott Karllal a lakásba érve egy pillanat türelmet kérve félrevonul...boldogságában ujjongani - no hasonlót éreztem én is a kérdéskor)

aztán két nap lelki rákészülést követően, épp vasárnap volt, Húsvét, mondtam, hogy akkor induljunk a konyhába, csináljuk meg azt a hangfelvételt a telefonnal

a megbeszélés rövid volt, a legfontosabbról beszélünk, a könyvekről, és megemlítjük a költészet napját is, egyeztettük, milyen sorrendben mutatkozunk be, ki mondja a podcast és ki az epizód témáját, és hogy ne legyen hosszú, L. beletörődött, hogy nem vágunk, avagy ahogy esik úgy puffan (a későbbiekben tervezünk egy adást a ......jaj nem spoilerezek, miről :D )

L. is, én is leemeltünk néhány könyvet a polcról, konyhaasztal közepén a telefon (nagypapa délutáni szunyán a szobában), és bekapcs

háromnegyed órát beszéltünk egy svungra, sem próbaverzió, sem " .assza meg, elszúrtam, vegyük újra" nem történt, mintha élőben adtuk volna, úgy készült a felvétel spontán 

és aztán vágatlanul ki is került Az ember lánya 

és azóta is kint van :D

köszönjük szépen a drukkolást, a jókívánságokat, hogy hallgatjátok!! <3

Üldögélő

 - Ma újjászületés van - ez a gondolat villant be a hosszú idő után végre újra kezdett meditáció gyakorlás után, és ez a gondolat széles mosolyra húzta nyomban a számat, tehát köszönöm, jól vagyok.

Jól? - ütköztem meg rögtön magamon, lehetek jól amikor.....és sorolni kezdtem magamban, hogy mibe vagyok, vagyunk családilag napok, hetek, hónapok, ország-világilag év, újfent családilag évek óta (?!)........igen, jól vagyok, olvastam, hogy van ilyen, hogy ínséges időben valahogy aklimatizálódik a szervezet és megtalálja az örömöt.....hát bekövetkezett.......pedig 3 napja még azt írtam cseten, hogy úgy érzem, mindig szarul vagyok.....de mégsem.....ez jó......meg is kellett örökítenem.

Köszönöm.

mára itthon elhunyt 131 koronavírusos beteg

még nem 28

Persze, elfelejetettem, (az egyik felfogás szerint) hányszor kell ismételni valamit, hogy szokássá váljon, a január közepi indulás óta (6 hete) ma volt a 16. kocogásom. Pezsgődurr és tűzijáték. (amire gondolok)

Nem röstellem itt is elmesélni, hogy én vagyok az az ember, aki (családi okok miatt) tesi tagozatos osztályban érettségizett, de a sporttól való távolságát nem érzékelteti még a Makó-Jeruzsálem páros sem, a kocogás/futás ellen való beoltottságom pedig saját legendáriumom szerint a rejtett baloldali csípőficamomból ered, mely okán nem tud mindkét lábam egyszerre a levegőben lenni (ahogy utánaolvastam, ez különbözteti meg a futást a bármilyen sebességű gyaloglástól) és aminek következtében nyomorékká is válhattam volna a 35 éves koromban bekövetkezett diagnosztizálás előtt 8 évvel szülés közben, és ami akkor születő lányom jobboldali, kengyellel szerencsésen kezelt, helyreállított csípóficamát okozta.

És most mégis. Pezsgődurr és tűzijáték.

Ezt mondjuk L. kezdte, és annyira örültem, hogy a covidgyanús betegségét követően tisztelt és imádott háziorvosunk megadta ehhez neki a végső lökést, hogy rögvest beláttam, elég volt a rendszeres mozgásról, futásról való prédikálásomból, irány nekem is a futókör. Azaz csak nekem, mert a házunk melleti parkot futópályássá újították fel, a felnőtt játszótér helyett viszont asszem még egy kutyafuttató lett, így most kerítés mögött játszódnak a gyerekek, és van két elkerített óriási tér, egy a kistestű, egy pedig a nagytestű kutyáknak, rendszerint az utóbbi kettő üresen, tünci-bünci ebek viszont folyvást ugribugriznak labdácskáik után a nyugágyak helyén. L. járdán futkorászhat lakhelye körül.

Nem szokás tehát -még-, mégis rém büszke vagyok (L.re és) magamra, és már hirdetem is baráti körben, az "az vagy, amit megeszel" szintén nemrégiben lecsöpögött felismerésemmel egyetemben.

(találhatsz posztot a blogon a Bélügyekről, de jobb, ha rögtön a könyvet olvasod)

Gabinak újságoltam legutóbb a kocogást 10-én, mikor Zalaegerszeg felé tartottunk kocsiján barátnőnk temetésére. Itt is köszönöm neki, hogy együtt utazhattunk, a több óra odavonat alatt úgy érzem, leterített volna a magány, így együtt készítettük lelkünket fel arra, amire nem lehet.

mindjárt a kocogáshoz érek, csak előtte még elmondom, hogy ezt a búcúztatást követően egy másik temetőben gimnáziumi osztályfőnökömet, Dezső Ági nénit kísértük utolsó útján, réges-régi osztályunk negyede ott volt

A kijárási tilalom előtt hazaértem vonattal, és bár olyan érzés, mintha úthenger ment volna át rajtam, és rögtön kettő, mégis ott kellett lennem ez nem kérdés, és nincs pezsgődurr, sem tűzijáték.

                                                                                *

van viszont az edzésterv, amit bátran és határozottan alakítok saját fizikumom (és nem létező) erőnlétem szerint, ez a program maga, amit Gabinak ígértem: futás

én pedig így csinálom: 1. hét program szerint 1 perc futás 2 perc séta 5x

                                     2. hét program szerint ugyanez

                                     3. hét egyéni terv: 1 perc futás 1 perc séta 5x (mert megijedtem a 8 ismétléstől)

                                     4. hét egyéni terv: ugyanaz, mint az előző heti, de 6x

                                     5. hét egyéni terv: ugyanaz, mint az előző heti, de 7x

                                     6. hét egyéni terv: most is az előző heti, de 8x (itt értem el az eredeti 3. hetét)

                    jövő héten pedig az eredeti program 5. hete következik: 2 perc futás 2 perc séta 4x

tehát teljesen úgy, hogy jól bírjam és örüljek magamnak

jó mozgást, jó étvágyat, jó egészséget kívánok!

mára Magyarországon 70-en haltak meg koronavírus következtében, Ági néni január 22-én

ezévi januári tervem helyett:

 (este gyertyát is gyújtok a megemlékezéshez), addig pedig megeszem a levest, és viszek belőle eL-éknek is

közös főzés két konyhában,
a karamelizált mogyorót eL készítette <3

mára itthon elhunyt 130 koronavírusos beteg 

szundi

 nem tudom, honnan a tudomány, de azt tanultam, "a délutáni szunyád soha ne nyúljon bele a sötétedésbe, mert nyűgös leszel egész este"

no, ezt biztos nem egy maihoz hasonló december közepi napon találták ki, amikor ki sem világosodott......

elhunyt 189 koronavírusos beteg

nem megy nekem

rendben, valljunk színt, nem megy nekem ez a karácsony (hogy mi az, ami megy, azt hagyjuk most, majd egyszer, későbbre keresek olyat is) ez ebben az évben bebizonyosodott, se fantáziám, se lelkesedésem, se tehrbírásom, se kitartásom

élvezni szeretném, és van egy olyan szemtelen vágyam, hogy most nézzen midenki félre, tegye félre minden elvárását (ami velem és a karácsonyommal kapcsolatos), nézze el, hogy semmi ötletem nem lett, minek örülne, és ez, valjuk be, idén nem is idegesít különösebben, hanem beleszeretnék ülni egy kész karácsonyba, amit meg is teszek, amikor esténként a már napokkal ezelőtt üveggömbökkel és hagyományos gyertyaalakú égős fényfűzérrel feldíszített fenyőt nézem esténként elmélyülten

gyerek szeretnék lenni, gyerek, akinek a családja nem letudni szeretné a karácsonyt, és nem túllenni rajta, hanem benne lenni, vele lenni, megölelni, egymásra mosolyogni

már nem lehetek gyerek, és idén nincs ölelés, és az egymásra mosoly is veszélyes lehet

itt fejezem be a karácsonyparát, és mostantól mindig élvezni fogok minden ünnepet

mára elhunyt 144 koronavírusos beteg Magyarországon

karácsonyi listák

 vagy nem is karácsonyi?

vagy azért karácsonyi, mert pont éppen karácsony közeleg?

ha megnézem a fecniket, bérlet, posta (Panni), citrom, 2 kocka vénusz margarin, azért ez, mert ebben tuti nincs - mi ma a tuti? - tej, igazából csak a 2 árulja el, hogy ez nem egy szokványos időszak

meg persze az, hogy többféle csoportosításban, több papírocskán gyűlnek az intézendők, vásárolni- és kézműveskedni valók

azért jó, hogy több listát készítek, mert így bármelyik elveszik, egy másikon (a más csoportosítás miatt) biztos meglesz

csak amolyan jókedvű karácsonyra készülünk idén, semmi extra (pont, ahogy eddig), most ez kicsit morbidnak tűnik, mikor kaszál körülöttünk és a világban a covid19

eL-nek hőemelkedése van egy hete és negatív covidtesztje, és zseniális tervei, amiket remélem megvalósít

nekem is vannak ötleteim, kókuszos karfiolleves és/vagy vegán étteremből ünnepi kaja rendelés

majdnem azt csinálom, mint az elmúlt években ilyenkor, függő ügyeket kerekítek, kedves emberekkel találkozom különböző terekben, ajándékokat szerzek be, pedikür, gyanta, hajfestés, talán kozmetikus, úgy tűnik, csak a fogorvosi kontroll marad el, de sebaj, januárban amúgy is éves rendes labor vár, majd akkortájt

majdnem azt csinálom, mint az elmúlt években ilyenkor, de persze mégsem, és aki azt mondja, ő ugyanazt és ugyanúgy, azzal szívesen elbeszélgetnék egy séta közben (elviteles koffeinmentes kávéval a kezemben, hogy menő legyek :D )

most először próbálok nosztalgiával gondolni gyerekkorom őrült karácsonyi nagytakarításaira, nem hiszem, hogy azok hatása miatt nem megy nekem a háztartás, valószinűleg így születhettem, mindenkori vágyam, hogy takarítóra költhessek

Ezerízű vegán konyha

ma újabb 107 beteg hunyt el koronavírusban Magyarországon

sült cukkini citromszósszal és spenótos csicsóka, azaz előétel és főétel egy vasárnapi vendéglátáshoz

 A sült cukkini 

úgy készül, hogy félujjnyi karikára vágjuk a cukkiniket, kisebbekből fejenként egyet számíthatunk. Gyengéden besózzuk és 15 perc elteltével letörölgetjük a szeletkéket. L. ezután kukoricaliszbe forgatta, de szerintem ugyanilyen megfelelő a célnak a zabpehelyliszt is (vagy, amilyet akarsz). Ezután aranybarnára sütjük, mi repceolajat használtunk, valamitől úgy érzem, ez nem nyomja meg a gyomrom, nem bő olajban, a teflonos palacsintastőbe csöpögtettünk egy teáskanálnyit az olajban, először nagy lángon lezárjuk a cukkinik mindkét oldalát, majd közepes lángon pár perc alatt kész, hiszen a cukkini még nyersen is jó lenne (de most megsütjük azért persze). Félreteszzük egy tálra, amire papírtörölközőt tettünk, hogy felszívja a felesleges olajat.

Egy tálkában összekeverjük (2-3 személyre) egy fél citrom levét egy gerezd zúzott fokhagymával (ha nagyobb adagban készítjük, a hozzávalókat növeljük) két evőkanál olivaolajjal és bármilyen fűszerrel, amit szeretünk, például bazsalikommal vagy kakukkfűvel vagy borsikafűvel vagy lestyánnal, de fűszerkeverékkel is.

Ezzel az öntettel meglocsoljuk a cukkinikarikákat és lefedjük egy időre, akár egy órára is, hogy az ízek összeérjenek, önmagában előételnek kiváló.

sült cukkini citromszósszal

Spenótos csicsóka:

1 kg csicsókát meghámoztam és kis kockákra vágtam

1 evőkanál repceolajon dinsztelrtem egy nagy fej kockázott vöröshagymát és ráraktam a csicsóka kockákat. Só, kurkuma, római kömény, szerecsendió, bors lett a fűszere és lefedve saját levében párolni kezdtem. Mikor félig kész lett, hozzátettem egy kocka fagyasztott aprított spenótot (szerintem a paraj porciók is ugyanígy használhatók), 1-2 gerezd zúzott fokhagymát és egy bögre növényi tejet (más tejjel, vagy tejszínnel is elkészíthető persze, de a tejszínnel vigyázzunk, mert elnehezíti az ételt), lefedtem, mire a spenőt kiolvadt, kész is lett ez a főétel.

az első lépés, hámozott csicsóka, karikázott cukkini

Siker volt az ebéd (a desszertről nem írok, mert gyári, volt és nem vált be), étketés után  Darjilingben vásárolt zölt teával segítettük meg az emésztésünket, és egy jót beszélgettünk. Annál jobbat, mert arra is ki voltunk éhezve

magyar rádió

 "1925. december 1-jén délután 5 órakor felavatták a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt.-t. Még ezen a napon este 8 órakor indult meg a folyamatos rádiós műsorsugárzás avatóünnepséggel, majd hangversennyel."

Mostanában gondolkodtam el, mennyire lételemem a rádiózás, a rádió hallgatás. Bírom én a podcastokat, bár még keveset találok szájam íze szerintit, egyelőre zavar az amatőr, teljesen privát beszélgetésbe kagylózás, a beszédtechnika hiánya, meg ilyesmik, de nem adom fel, keresek tovább.

Szerencsére gyerekkoromban nagyon sok időt töltöttem falusi nagyszüleimnél, akiknél rádióra indult a reggel, én is imádtam (és persze nem értettem) a vízállás jelentést, hallgattuk az "iermát", így értettem a Ki nyer ma? (játék és muzsika tíz percben), aminek soha egyetlen kérdésére sem tudtam válaszolni, követtük a Szabó családot és a rádióból szólt az esti mesém is. Ekkor lett lételemem a rádió hallgatás.

Boldog voltam a Bartók rádió indulásánál (1987), innen lett előbb a nagy szakítós, majd az esküvői bevonulós, még később elválós zeném Bhrams 3. szimfóniájának 3. tétele, hallga csak, hogy mindenre  JÓ

A rádió, az kell, rádióval ébredek, rádió mellett főzök, takarítok, teszek-veszek, és most a három hetes itthoni veszteglés során vettem észre, hogy eltűntek a huzamosabb ideig hallgatható rádióadók, szépen, fokozatosan, ahogy hallnak ki a rádiót hallgatók. Szomorú ez? Nekem nagyon. Még lehet készüléket vásárolni, nekem is van új, apámnak is (aki jövőre 80) vettem, de ő már nem tudta elsajátítani, hogy nem egy gombnyomásra indul. A választék könnyű és mégkönnyebb zenei adók, egyházi csatornák és kormány szócsövek, köztük a kiherélt Petőfi rádió, sehol egy közéleti, kultúrális, művészeti ésatöbbi témákat taglaló, beszélgetős csatorna, ami még magnak volt, az is hígul és lassan eltűnik a netben.....

Ünnep helyett gyásznap nekem ez a Magyar Rádiózás napja, pedig olyan szívesen köszönteném öt év múlva a 100. születésnapon.

Mára koronavírusban elhunyt újabb 154 beteg.

Tükörbe nézve

Nem is tudom, hány hete készülök egy megszólalásra, úgy volt, hogy élőszóban kell előtárnom a gondolataimat, most már egy email is elég lenne, és gyakorlok nap mint nap, mondogatom magamban, keresem, hogy honnan kezdjem, mivel a tánctudásom sem erős, szeretek a kályhánál kezdeni gondolatban is, de valahogy sosem azt hallom a válaszomból, amit valóban mondani szeretnék.

Mert mit is szeretnék valójában most, hogy hat év szoros követés, folyamatos gondoskodás után újabb mérföldkövet hozott a covid (tavaszi időszaka), lehet-e ebből a fizikailag, szellemileg leromlott állapotból visszajönni, vagy ez a folyamat (ki tudja, milyen szögű és milyen hosszú) lejtőre került, működik-e az önellátás, vagy ahogy tapasztalom teljeskörű ügyintézés és az életvitelhez napi szintű személyes kontroll szükséges-e?

Nálam most két hónapja ez a minden reggeli kérdés, aminek megválaszolása sokkal nehezebb, mint hogy én úgy érzem, úgy látom, hogy csak úgy van biztonságban, ha folyamatosan, figyelemmel és jóindulattal van mellette valaki.

Közben az a (jogosan) nekem szegezett kérdés, hogy akarom-e, folytatom-e azt a januárban megkezdett (csoportos) önkifejezési utat, ami négy társamnak mélyen gyökerező, évtizedes, sok-sok örömöt és mély (helyenként feldolgozhatatlan sérüléseket okozó) szabadidős tevékenység, némelyiknek hobbi, és akad köztük, akinek szenvedély. 

És hogy vagyok én ezzel, hogy most, miután úgy tűnik a (múltban sikeres) csoport egy főnix madár, és hamuvá kell válnia ahhoz, hogy majd valamikor újra röpüljön, mert a (velem együtt) pár új tag nem eredményezte azt a vérátömlesztést, hogy az összeomlás csupán covid - időszakos gyengélkedés maradjon.

Eleinte azt a választ ízlelgettem, hogy én ahhoz a négy emberhez jelentkeztem, akiket a facebookon láttam, hozzájuk vágytam bekapcsolódni, tőlük tanulni, ez most bedőlt, és át kell gondolnom, én merre tovább, mert a négy tagból maradt három, aztán kettő, és a kettőből is egy, aki hiszi a feltámadást vagy újjászületést vagy lélekvándorlást.  

Az évi rendes csoport/társulatkovácsoló tábor lett színtere végül a szétbomlásnak, bár a felszínen, szövegszinten a tovább (most már heten) együtt jelent meg, de, könyörgöm (magamnak), ne csak tudjam, használjam is, hogy ne azt figyeld, amit beszél, hanem azt, amit csinál.

....

Az évi rendes csoport/társulatkovácsoló táborban hangoztatott - ez egy hobbi - néhány lehetséges szinonimája a netről:  szenvedély, időtöltés, passzió, kedvtelés, szabadidős tevékenység 

Most azt a választ ízlelgetem, legutóbbi munkahelyi szupervízión hallottak mintájára, hogy a szívem szerint igen, szeretnék részt venni a (szerintem ez egy) szakma gyakorlásában, de a fejem jelenleg bambán bámul reggelente a tükörbe, amíg nem jutok a fentebb vázolt, apámat érintő kérdés megválaszolásához közelebb.

júliusi vasárnap

egyszercsak feltűnhet, hogy jé, milyen sokszor (tényleg) nem számít az idő(járás) ahhoz, hogy éppen azt tedd, amihez kedved van, sokunkat irányít pedig és meghatároz, hogy ha (általános fogalmaink szerint) jó idő van, akkor rohanni kell ki, ki a zöldbe, a levegőre, mert megfulladunk, mert amúgy is mindig (be)zárva vagyunk, ha esős, borongós van, akkor bent kell lenni, akkor lehet csendes elfoglaltságot keresni, rendezgetni a holmikat, olvasgatni, filmezgetni, kandallónál ücsörögni

aztán egyszercsak egy napsütéses júliusi nap (megint) bevillan, hogy neeeeeem megyek sehova, bár idén csak a karom barna úgy szabadban dolgozós módon, és holnap (mivel ma vasárnap) zárt és levegőtlen térrel vár a munkahely, mégis a kuckózás, az otthonlenni érzés, ami kell, persze (és itt tegeződésre váltok) pontosan tudod, hogy miért, picit kiengeded a pityert, de igyekszel, nehogy hosszú időre öntsön el a könny, aztán körbenézel, ez a vár, az én váram....hello vasárnap

filter nélkül #nofilter

596 a koronajárvány miatt elhunytak száma

Intelmek Lilinek 10.

Drága Lili,

ha turmixolni fogsz (bármikor életedben), jól szorítsd le a tetejét (kezed erejével is), mutatom a fotón, mert könnyen megtörténhet, hogy a mixelés lendülete kilövi a bennelévő trutyit, ahogy az ma is történt a lencsedhal sűrítését készítendő, pedig rajtatartottam a kezem, csak mérsékelt súllyal, a kép már a takarítás utáni, az eljárást illusztráló demonstárció, a lencseszennyezést hirtelenjében letakarítottam konnektorról, falról, csempéről, vízforralóról és egyéb közelben tartózkodó tárgyakról.

:D :D :D

Örömteli és sikeres új évet kívánok!

p.s.: csak ha valaki nem találná, az előző intelmek az Intelmek Lilinek címke alatt olvashatók

a helyes (és szükséges) mozdulat
NEM SZPONZORÁLT TARTALOM

évtizedvégi gondolatok

hujújjjj, nemcsak az évnek lesz vége 1-2-3 nap múlva, hanem egy egész évtizedet hagyunk a hátunk mögött, erre azért nem gondoltam sokáig (pedig életkorom több, mint 10), már jóideje évrendezek/évtervezek yearcompass.com füzettel, igaz, hogy csak ebben az évtizedben kezdtem, de még az idei füzetük sem hívta fel erre a figyelmet, amit jól is tett, mert az egész évtizedemre vonatkozó naptáraimat nem tudtam volna feldolgozni abban a másfél órában, amit szántam rá, de azért érdekes lenne, mik azok a nagy események, nagy történések, amik eszembe jutnak.

2010? jajjj, jól emlékszem az egész országunkat érintő nagy választási esemény eredményére, ami azóta sem változott

2011 - a képzésalkalmak csúszása miatt nem 2010-ben, hanem 2011 év elején vehettem kézbe Szocio- és művészetterápiás csoportvezető bizonyítványomat Németh Lászlótól, a MMSZKE vezetőjétől, ennek a blognak (morfondÍrok www.holdcsillag.blogspot.com) születése

2012 - Lili leérettségizik az ELTE-n folytatja, Bogi Zuglóban kezd dolgozni, szeptember: az Esély Családsegítő Központ vége

2013 - november: Zuglóban kezdek dolgozni

2014 - augusztus: új fejezet a családi kapcsolattartásban

2015 - Lili az ELTE-n folytatja MA képzésben, elhagyom a húsevést (pontosság kedvéért, halat továbbra is fogyasztok) és a munkában kiteljesedem

2016 - szociális szakvizsga, hatha jógaoktató képzés

2017 - az általános iskola kezdésének 45. évfordulóján évfolyamtalálkozó szervezése Zalaegerszegen Budapestről, lakás eladás/vásárlás

2018 - Lili az ELTE doktori iskola hallgatója, Indiai utazás

2019- megjelenik Lili verseskötete, gyalogos Balatonkör, life coach képzés, emlékezetes önkormányzati választások, Indiai utazás, Független Színpad alakulásának 30. évfordulója kösz Tucsni András!, saját youtube csatorna

Ezek jutottam eszembe viszonylag könnyedén puskázás nélkül, az utóbbi 7 év (nem is az évtized fele, hanem több) emlékei élénkebbek, de a felsorolásból is látszik, hogy kellenek a nagy dolgok, mert picire nem emlékszem, vagy próbáljam ki, hogy a következő évtizedben csak rutinból élek, és akkor majd megnő az apró dolgok jelentősége?

Ez ugyan költői kérdés, de ha valaki kedvet érez, megválaszolhatja ;)

Több évrendező/évtervező brossúra kering erre-arra, meg is értem, hogy sokan kedvet kaptak össze-vissza formálni a csodajól működő füzet tartalmát, és bizalmat is szavaztam némelyiknek, és azt tapasztaltam, hogy a legjobb részek bennük azok, amiket a yearcompass.com ingyenes termékéből egy az egyben átvettek.

A következő év (is) a változás éve lesz, azt mondják. Nem a csendes, hömpölygős, észrevehetetlen, hanem az erőteljes, akár fájdalommal, nagy zajjal járó változásé. Lehet ebben hinni, nem hinni, én szívesen játszom (egy éles határig) ilyet, hogy aztán 2020 végén majd jól megnézzem, hogy is alakítottuk én (és szűkebb-tágabb) környezetem az életem.

Mit is írhatnék még, mielőtt egy újabb évet/évtizedet búcsúztató találkozóra megyek? 

Legyen olyan a következő évünk/évtizedünk, amilyennek szeretnénk! 

(Már ha van erről bármi fogalmunk/érzésünk) (Aki megcsinálja a yearcompass évtervezést, az tuti közelít ;) )

10 nap a Balaton körül

Míg zarándokoltunk, minden este a facebookon ITT írtam beszámolót a napról a legjobbnak ítélt fényképekkel illusztrálva. Jó döntés volt, jó terápiának bizonyult az ehhez szükséges koncentráció, fókuszált állapot, most pedig izgalmas visszaolvasni, hogy azon melegében mi bizonyult legfontosabbnak. A facebookon nehéz visszakeresni, ezért most ebbe a bejegyzésbe összegyűjtöm a tíz napot és a rákövetkező két epilógust.

1. nap Siófok - Balatonakarattya (április 19. péntek)

Siófok
(Szabadifürdő
Sóstó
Diós
Kláratelep)
Balatonvilágos
Balatonaliga

Balatonakarattya

19 km 36273 db 50 cm-es lépéssel, nyárias időben, hosszan parti szakaszon, csak tavasszal érzékelhető zöldben; köszönet Szabadifürdő az első már működő nyilvános wc-ért!

ilyen furcsaságot is találtunk

az első nap végén azt hittem, nem lesz nehezebb :D

2. nap Balatonakarattya - Alsóörs (április 20. szombat)

Balatonakarattya

Balatonkenese
Balatonfűzfő
Balatonalmádi
Káptalanfüred
Alsóörs

24 km (a tegnapi 19 volt, és ez sokkal nagyobb különbség, mint látszik), nem szoktunk ennyit menni, de a jövő héten megyünk még ennél hosszabban is. Felhőmentes napsütés, mivel karjaink már tegnap leégtek, ezért ma be is kentük naptejjel. Fűzfő után letértem az útról egy rétre, amiből dzsindzsás lett sok karmoló cserjével. Almádi után már nehéz volt és fájt a lábam nagyon az isteni gesztenye - ribizli fagyi ellenére (#Mayacukrászda), vádlim a szálláson sósborszeszes bedörzsölést kapott, talán reggelre jól lesz. Érzelmekről majd holnap, ma sűrű napunk volt.

Káptalanfüred

3. nap Alsóörs - Aszófő  (április 21. húsvét vasárnap)

Alsóőrs

Csopak

Balatonfüred

Aszófő

kb.18 km, tisztálkodás után vacsihely oda-vissza +2km, 50 cm-es lépésekben számolva 34892/38849

ki vagyunk merülve, pedig visszacseréltem a túraszandált a sportcipőre, mert hiába tartja jól a lábam a szandál, ha a talpa már elvékonyodott, fáj is a sarkam, jobban, mint tegnap, vízhólyagokról még nem beszéltem, pedig vannak, csak azok nem nekem, Anitának fájnak, este gondosan megműti sorban mindet. Ma egy hozzánk hasonlóan hátizsákozott férfi és egy nő haladt el mellettünk, ők Tihany felé; a biciklis és az autós forgalom is nagyon élénk volt. Füred megtelt, igyekeztünk minél előbb kijutni belőle, Aszófő szép, jó, hogy behozott utunk a faluba.

reggeli csendélet

a tegnap dzsindzsás néhány nyoma

a kapszula szoba tényleg ekkora, higgy a szemednek

Seres Lili Hanna: Várunk

azt a kis épületet jövő héten szemből is fotózzuk majd :)

4. nap Aszófő-Révfülöp  (április 22. húsvét hétfő)

Aszófő

Örvényes
Balatonudvari
Balatonakali-Dörgicse
Zánkafürdő
Zánka-Köveskál
Balatonszepezd
Révfülöp

24 km 45969 lépés

Kicsit sok is a tűző napból; ami nehéz volt, Akali eleje, Akali és Zánka között, Zánka közepe... és az összes többi. Örvényesnél a part gyönyörű, és csókoltatjuk az útmenti kisboltost, ahol ünnepreggel friss kiflit, kefirt és almát leltünk, a bolt mellett pedig asztalt-padot, ahol kényelmesen meg is ettük.

'Minden napban benne van az előző', a mai tanulság, ahogy a tegnapelőtti nehéz táv után nehéz lett a tegnapi könnyebbnek látszóból, úgy bírtuk ma várakozáson felül jól a mai szakaszt, amitől a legjobban tartottunk. Húsmentes étkezésünk vacsoránál is teljesül ugyan, de eddig nem túl változatos (viszont annál drágább) étlapokkal találkoztunk (Anita szerint átlagos, hát jó), arra rögtön ráéreztünk, hogy a nap nem az evésről szól, a gyalogló időben (7-10 órán át) csak almát, fagyit vagy müzliszeletet és persze sok vizet fogyasztunk.

Holnap Szigligetig megyünk, 13° és eső az előrejelzés, indulás előtt egy héttel csak két tiszta nap és nyolc esős látszott, ma már mögöttünk van 4 verőfényes.

Örvényes

Örvényes, a kisbolt mellett

Balatonudvari

Balatonudvari

Zánka előtt a prérin

Balatonszepezd

Révfülöp (lezárt felüljáró)

a leggyengébb (és egyben legdrágább) szállásunk

5. nap - félidő Révfülöp - Szigliget  (április 23. kedd)

Révfülöp

Balatonrendes

Ábrahámhegy

Badacsonyörs

Badacsonytomaj

Badacsony

Badacsonylábdihegy

Badacsonytördemic

Szigliget

a nap végére összesen 21 km, 43515 lépés

Jó ez a 6 órás kelés, jólesik a reggel még ezzel a mai fázós, hideg széllel is. Volt ma minden, szemerkélő eső, fázás és napsütés - próbálkozás is, jól jött Lili kötöttsapkája. Már kimondhatjuk, hogy kb.8km-nél határozottan jelez a lábam, hogy ennyit bírt, először a sarkak, aztán a talpak és a bal vádli (ma és tegnapelőtt hozzásajgott ezekhez a bal vállam), és ezután megyünk még 10-15 km-t. Anita azt mondta, nem tudtuk, mit vállalunk. Ez szuper, legalább itt vagyunk, úton vagyunk, útközben vagyunk.

A buszmegállók nagyon jók pihenésre, nap /szél/eső ellen köszönjük szépen, a Badacsonyok csodásak a Római útról, Szigligeten nagyon kedves szállásadóink vannak, hála nekik, de ne higgyetek az egész évben nyitva tábláknak, mert könnyen éhen maradhattok.

rend a lelke mindennek

a Római úton

Szigliget

konyhazárás után, szabadság miatt zárva péntekig- tábla előtt

6. nap Szigliget-Vonyarcvashegy   (április 24. szerda)

Szigliget

Balatonederics

Becehegy

Balatongyörök

Vonyarcvashegy

14,5 km helyett 17 km (mert barangoltunk kicsit)

Különleges nap a mai, reggel a fürdőszobából a várat láttuk Szigligeten, a teraszról pedig a Balatont, este pedig baráti fogadtatásban, vendéglátásban, beszélgetésben lett részünk Vonyarcon.

A 6. napot töltjük azzal, hogy fő tevékenységünk a gyaloglás- jegyzem meg útközben Anitának, aki erre mond valami magvasat, amit nem tudtam megjegyezni, de megint igaza volt.

Tegnap írtam, hogy mikor fájdul meg a lábam (7-8km után), hát láss ma csodát. 0 km-től fájt mindenem, majd úgy 7-8 km múlva Zala megye táblát megpillantva elmúlt minden fájdalom. Én lepődtem meg a legjobban, de ezek szerint így működnek az érzelmek.

A mai nap tanulságaiból még egy: bármennyit megyünk, mindig az utolsó három km a legnehezebb.

kilátás az ablakunkból

reggeliért megyünk

a várban

egy patak a sok közül

Balatonederics

onnan jövünk

ide még visszajövünk

Vonyarcvashegy Szent Mihály domb

7. nap Vonyarcvashegy-Balatonberény  (április 25. csütörtök)

Vonyarcvashegy

Gyenesdiás

Alsógyenes

Keszthely

Balatonberény

kb.20 km Kedvességből, szeretetből jól feltöltekezve és pár búcsú szelfi után indultunk tovább a déli part felé, Gizi és Endre házaspárosának harmóniáját receptre íratnám, ha lehetne, pedig valójában igen egyszerű, ilyen az, ha még ebben az életben megtalálod a másik feledet és nem is veszíted el többé.

Lábfájdalmakról és egyéb kehékről nem írok többet, a 7. napra megtanultam, hogy ez az úttal jár, igyekszünk a szuflát beosztani, a nap végén nyújtani, kámforos kenőcsözni.

Nem mesélem el olyan kellő részletességgel, ahogy terveztem keszthelyi mosdós történetünket, a lényeg, hogy nem volt az adagolóban szappan, koszos volt a mosdókagyló, viszont 300 Ft - ot kértek el érte (/fő). 

Megcsodáltuk a kacsákat a tegnapi szél miatt kiöntött Balaton által rögtönzött parti sétányi kis távon, (sokkal) később elhaladtunk a majdani négysávos út építkezése mellett (mi lesz vajon a bicikli úttal?).

Aztán megérkeztünk, apukám várt a kis faháznál csokinyuszival és teával, békés esténk van és van néhány szúnyog.

csak Vonyarc és Berény között láttunk motorost a bicikli úton

Keszthely

az egyik ideiglenes belső tó

át a déli partra

a Zala

itt balra erdő volt

Csillagvár étterem Balatonszentgyörgy

8. nap Balatonberény - Fonyód   (április 26. péntek)

Balatonberény

Balatonkeresztúr

Balatonmáriafürdő

Balatonmáriafürdőalsó

Balatonfenyves

Balatonfenyvesalsó

Alóbélatelep

Bélatelep

Fonyód

össz: 21 km. 

Csendes, békés, hőgutás napunk volt, településtáblától településtábláig bandukoltunk, számolásunk már nem annyira előre halad, inkább vissza, így: még 3 nap...

Eddig nem írtam, hogy a folyamatos szél miatt nagyon hasznos valamilyen ajakír vagy körömvirág balzsam, az csípésre is jó, ha úgy adódik, és ilyenkor is már szükséges a napvédő krém a kilógó felületeinkre, mi párszor elfelejtettük újrakenni(!), szép piros is lett a karunk.

A tegnapi brrr wc-helyzetre szép válasz a mai balatonmáriai történetünk, a hajóállomáson megkérdeztem egy a kapun épp a biciklijét kitoló férfit, hogy szerinte hol találunk errefelé nyitott wc-t, mire szélesre tárta az ajtót, hogy "nekünk itt kettő is van, akkor addig nem megyek még" . A túravitorlás egyesület volt ez. Köszönjük szépen.

Zalában az útjelzőkön már nemcsak a következő települést, hanem a távolságot is jelzik, pihenőhely viszont nagyon gyéren van a déli parton (szinte nincs is). 

Holnap Szárszóig megyünk, hosszú is lesz, és persze a kört tekerő biciklisek beérnek bennünket majd délutántól, de rekkenő hőség nem lesz, eső annál inkább... pihenjünk rá!

apukámmal

cseresznyefa

Balatonmáriafürdő

Fonyód

9., avagy utolsó ELŐTTI nap Fonyód-Balatonszárszó  (április 27.szombat)

Fonyód

Fonyódliget

Balatonboglár

Balatonlelle

Balatonlellefelső

Balatonszemes

Balatonszárszó

22 km (lett volna, de a vége 26) nem is tudom, miért teszem zárójelbe, hiszen megérkezvén a szárszói szállásunkra, amit Endrééknek köszönhetünk (hopp egy újabb Endre a történetünkben, de ő egy másik Endre), indultunk is (ahogy lábra tudtunk állni) éttermet keresni, és addig mentünk, amíg találtunk, hogy megünnepeljük a 9.napot, hogy eddig kb.187 km van a talpunkban (amit egyre sűrűbben kámforos balzsamozunk) , meg ilyenek. Sikerült.

Egész nap kellemes, napsugártalan kiránduló időben baktattunk, azaz szinte szaladtunk, hogy a ma zajló biciklis kör első fecskéit beelőzve érkezzünk meg, sikerült is, délután 3-kor húzott el mellettünk az élboly, mikor fordultunk be az utcába. De nincs rajtuk 9 kilós hátizsák- jegyeztem meg, és felnevettünk végre, de csak egy rövidet, mert minden figyelmünk kellett már egy jóideje, hogy lépni tudjunk.

Úgy döntöttünk, holnap, az utolsó nap ráérünk 8-kor indulni, az utolsó 21 km jön, kipihenten szeretnénk kiélvezni minden pillanatát (az utolsó félmondat sajgó lábú irónia)

szállásunk kertjéből

lomtalanítás

Balatonlelle

ők is körbemennek ;)

Balatonszárszó

10. nap Balatonszárszó - Siófok   (április 28.vasárnap)

Balatonszárszó

Balatonföldvár

Szántód

Zamárdi

Balatonszéplak

Siófok

22 km Hát persze, hogy ez volt a legkö......áááá dehogy, a legnehezebb nap, amikor már olyan testrészeim is fájtak, amikről nem is tudtam, hogy léteznek, és egy gümőkóros teve (fogalmam sincs milyen lehet, csak ez gyermekkorom kedvenc mondása) mozgása is könnyedebb és harmonikusabb, mint az enyém.

Dühöngő szél és nap és szél, és mikor az én számításaim szerint már "csak" 16 km volt hátra, de a táblán az volt, hogy 17, és Anita azt mondta, hogy valószínüleg több lesz a 21 km legalább 1-gyel, akkor azt gondoltam, hogy.......már elfelejtettem, mit gondoltam, mert tovább kellett menni, és borzasztóan sok hosszú-hosszú utca van a déli parton, és építkezések, és ahol véletlenül nincs, ott nád van kicsit, és csobog a víz.

A zabkása még fontos. Többször ettük reggelire, én inkább csokist, Anita gyümölcsöst, utána jó négy órát lehet gyalogolni, mire valami éhséget éreznénk. 

Balatonszéplakon egy nő biciklijéről leszállva megkérdezte (ő volt az egyetlen az út során), mégis hova tartunk? Tetszett neki a válasz, és nevetett, hogy kérdése, jó volt-e, felkészületlenül ért, hiszen még úton voltunk, és sajogtunk.

Siófokon halászlével és Anita családjával ünnepeltük a 10 napot, a 210 kilométert és a körérzést, aztán siettünk haza, mert engem Lili itthon várt.

Mindenkinek nagyon köszönjük a drukkolást, az érdeklődést!

Buen Camino!

hajnali fény

Zamárdi

Sió

Epilógus

2019.04.19.-04.28. 

10 nap gyalog a Balaton körül

Amire leghamarabb ráéreztünk: a legjobb érzés lerakni a terhet (nyugodtan tessék átvitt értelemben is gondolni, én is így gondolom)

Ami(k)ért még visszajövünk: Vonyarcvashegy Szent Mihály-domb, Balatonmária Florida fagyizó (még zárva volt, mikor arra jártunk), Szántód-Tihany kompozás (vagy fordítva)

Meglepetésemre a tíz nap alatt egy pillanatra sem voltam azzal elfoglalva - ahogy máskor mindig -, hogy mit fogok majd jól 'rendbetenni' magamban és magam körül, ha majd hazatérek (igen, konkrétan és átvitt értelemben is), az töltött ki minden pillanatot, hogy reggel összekészüljünk, hogy napközben sikeresen átérjünk egyik pontból a másikba, utána pedig - ez délután 3 vagy 4 vagy 5 órától számítandó - azzal voltunk elfoglalva, hogy rendbe tegyük magunkat, mossunk, együnk valami könnyűt, mégis táplálót, és aludjunk minél előbb. (Az egy szigligeti lángos-vacsorán kívül ez sikerült is mindig, de annyira edzettek voltunk már, hogy attól sem lett semmi bajunk.) Valahogy (vajh' mitől ;) ) mindig minden jól alakult, még az is, ami úgy tűnt, hogy nem fog, pont akkor esett vagy nem esett, pont akkor nyitott ki vagy zárt be, ésígytovább, hogy nekünk szerencsénk legyen.

Nagy-nagy tisztítókúra volt ez (mindenféle értelemben).

Hálásak vagyunk, és köszönjük szeretettel minden ismerősünknek és ismeretlenünknek is az úthoz és az út során nyújtott segítségét, a drukkolást, az érdeklődést, a posztok olvasását, a kommenteket és az üzeneteket, Buen Camino mindenkinek, aki elindul (képletesen akár).

Epilogus 2.

Két dolog, ami átértékelődött az út során:

1. a reggeli fogalma és gyakorlata: az alap, a nap kezdetének biztonsága, energia, tiszteletadás, legyen bár az kása vagy kifli kefirrel, és mikor ezt igen korán, a második nap felismertük, és betartottuk, hogy nem a mennyiség és a bőség, hanem a cselekvés minősége, a bármiféle reggelire szánt kellő idő és figyelem számít, akkor találkoztunk Endrével és feleségével, akik (már jóideje) szintén eszerint élnek, tökéletes összhangban telt így a búcsúreggeli. (azóta is folytatom ezt a gyakorlatot)

2. a jó idő: korábban eléggé leszűkitve értelmeztem a jó időt, legyen az derűs, kellemes hőmérsékletű, lágy szellővel kísért, most már értékelek, becsülök és jó időnek tartok sokkal többféle időjárást.

és ami elmélyült, az a barátság érzése, 10 nap, 10x24 óra, aminek szinte minden pillanatát együtt és egymásra utalva töltöttük útitársammal, Anitával, akivel több mint két és fél évtizede barátok vagyunk családilag, és olyan magától értetődőnek vettük , hogy ez van, az út pedig felhívta a figyelmemet, hogy ez mekkora ajándék.