Koronás netnapló 03.11.- 13.

03.11.

Ma éjféltől bezárnak (mind?) a színházak, mozik (veszélyhelyzet kihirdetés), a Művészben gyorsan megnézzük K.val a Boldog időket, jókat hallott róla.

Utána a facebookra hirtelenjében ezt írtam:

Még a mozibezárás előtt volt szerencsém szerda este megnézni ezt a filmet, hogy minél később kezdődjenek a mozielvonási tüneteim, úgy beleszögezett a fotelbe, hogy csak azt tudtam mondogatni : húúú, ez nagyon durva volt - pedig film közben eszembe se jutott a délutáni egyórás igazgatói eligazítás, meg a napok óta tartó munkahelyi pánikhangulat -, azon agyaltam film után sokáig, hogy kiknek is szól ez a film, először azt gondoltam, hogy 40-től fölfelé lehet képes igazán valaki megérteni, megérezni, aztán most azt gondolom, hogy mindenki átélheti a katartazist, akinek van az életében valami, amire visszatekinthet, de tény, hogy a filmben szerepeltetett korosztályokkal telitalálat az ábrázolás, egy idő után észrevettem, hogy nemcsak nevetgélek, hanem akarok a poénokon kuncogni, mert ha nem használom ezeket az apró feszültséglevezető lehetőségeket, akkor nehezen bírom ki a szembesítést többek között azzal, hogy a múlt érzései a múlté, a változás fáj(hat), és valóban, ha elmúlik, hadd menjen, és még több ilyen közhely jut most eszembe, még az a szerencse, hogy a filmben közhelynek nyoma sincs.

utóirat itt a blogon:

Nem egy romantikus alkotás, bár helyenként annak látszik, de ha valaki nem adja magát egy kis belső munkára, csupán szórakozást vár, más filmre vegyen jegyet.

03.12. 

21:30

A Cirko mozi is bezár holnap, jó volt, hogy megnéztem a filmet, amit Z. kolléganőm ajánlott, ezt írtam a facebookra róla:

Nna még egy mozi, mielőtt bezár a Cirko is: Világpolgárok, 2020-as, igen lassú csörgedezésű tanmese, két csóró olasz (hát igen, ott is van ilyen) nyugdíjas és egy bolhapiacozó (értsd: soha nem lesz nyugdíja) férfi bebizonyítja, hogy igen, érdemes nagyot álmodni...

Nem, itt nincs múlt, csak jelen és jövő, és bár cseppet sem voltak a fiúk charme-osra, és különösebben mély érzelműre véve, a végén azért pityeregtem egy sort a négy bátor néző egyikeként, akik mind nők voltunk (hát igen)

03.13. 

15:30

ma kezdődne a tél végi, léleksimogató, izraeli, városnézős hossszúhétvége, vagy miniszabi (ahogy Bridget Jones mondaná), helyette plusz ügyeletet vállaltam hétfő délelőttre, és Z.-vel elszállítottuk szolgálati telefonját önkéntes karanténba a lakásába elvonuló kolléganőnek

L.holnap reggeltájban ér haza külföldről, és bár nem a kritikus országok egyikéből, nagy valószinüleg ő is csatlakozik az önkéntes karantént vállalók csoportjához

reggeli telefonbeszélgetés:

én: Apa (jövő héten 79), hallottad-e, hírelik mindenhol, hogy a 70 éven felüliek maradjanak szépen otthon?

apám: nem

én közben hallom, ahogy szól a betelefonálós műsor.....

Jeruzsálem

16:47

Apu most hívott, hogy K. telefonált, és apunak arra a szokatlanul határozott felvetésére, hogy most hétvégén ne rendelje ki megyei futballmérkőzés ellenőrzésére (ez volt az én kifejezett kérésem, lévén mindjárt 79 éves, és március 12-én volt szívműtétje 5. évfordulója), de elmondása szerint, az mlsz hangsúlyos kérése, hogy mindenhol legyen most ellenőr (legyen persze, de könyörgöm miért az öregek), hogy a hat rendező valóban megvan-e a nézők nélkül játszott meccseken, gratulálok mlsz, az előző rendszerben virágkorát élő apám persze, hogy erre nem mondott nemet

22:00

Hátrább az agarakkal! Már megint a saját káromon tanulok (de ezt most nem magyarázom el, elég annyi, hogy rájöttem :D )

A kígyó ölelése

Nagyon sajnálom és nagyon elnézést kérek tőle, de elfelejtettem, ki javasolta úgy egy éve, hogy nézzem meg A kígyó ölelését , erre most nyílt módom a Bem mozi egy filmklubjában, és köszönöm.

Kedves kollégáimnak így ajánlottam tovább:

Szerintem nézzétek meg, ez egy jó film, mesterien van rendezve (ugye az élőbeszéd?), miközben nézi az ember (és ilyenkor mindig megróvom magam magamban, hogy általános alanyban beszélek), miközben nézem, nem is tudom, hogy milyen jó filmet látok, csak másnap reggel, mikor még gondolkodom rajta (mármint a filmen), meg a film után, mikor ott maradok ülve jövök rá, hogy mennyire jó. Mert a cselekmény nem fontos, azaz a cselekmény eszköz, hogy gondolkozhassunk, és mindenkinek annyit ad (mármint a film), amennyit kivesz belőle (persze a történet szintjén is érthető), és persze roadmovie is, mert sokat eveznek benne, és legalább két főszereplő el is ér valahova, spoiler nélkül annyi mondható, hogy az epizódikus dramaturgia szerint megjelenik két fehér kutató (az egyik a múlt század elején, a másik a közelmúltban) és egy sámán az amazóniai dzsungelben,  középpontban van a helyi kultúra és az idegen hatás, és a nagyszerű az, hogy nem akar igazságot tenni, hogy mi is a jó, mi is a helyes ebben a földi életben (de nekünk nézőknek véleményünk természetesen lehet), és szerintem a film egyetlen célja az, hogy gondolkodtasson (és az tök jó, ha ezt még meg is osztjuk egymásal), persze van benne egy-két akár didaktikusnak minősíthető mondat, de igazából ez is csak segíti a gondolathullámzást a pro- és kontrázást, és a végén rájövünk, (vigyázat, ez már spoiler! is lehet), hogy miért fekete-fehér, és van benne egy pszichedelikus szeánsz is, de akkor az már csak a ráadás, mert kiderülhet, hogy a te célod eléréséhez hozzájáruló segítő kísérése volt a feladatod, de ez az én filmem, és ha megnézem újra, lehet, hogy egy másikat látok már.

Sült zöld paradicsom

Eljött a pillanat, hogy a kedves/kedvenc regényem címadó receptjét elkészítsem, ez gasztronómia kalandozásom csúcsa még ha ebbe is beletrollkodtam egy csöppet, mert nem használok állati zsiradékot, kókuszolaj ás napraforgóolaj keverékében sütögettem a korongokat, a felhasznált liszt pedig kukoricaliszt volt, a mártást a só bors mellett őrölt zöld kardamommal ízesítettem, szuper lett, a többi stimmel :)

Előtte, utána, közben ajánlom a könyvet és a filmet is tetszőleges sorrendben :)

Mozihét és Holdújév bankett

Most aztán annyit voltam moziban, mint tavaly egész évben! Volt egy kedves barátnő is hozzá, aki mindkétszer úgy rendezte, hogy jöhessen, bár rezgett a léc, amikor pénteken déltájt az Operánál tudta csak letenni az autót és kocogott át bubi híján a Puskin mozihoz, ahol szerencsére én már megvettem a jegyet, és a helyet is foglaltam (ez most poén, mert kb. 20-an voltunk a nagy teremben), mert épp azon volt már, hogy lemondja, és visszakússzon dolgozni a hegyre. De az még odébb volt.

Akkor kezdjük innen.

Közeleg az Oscar, ideje volt, hogy megnézzük már A víz érintését, és persze, hogy nem bántuk meg. Lelkesedésemben még aznap délután ezt írtam a facebookon: "egy kicsit ez is ijesztő volt, de nem a lény miatt, izgalmas is, szép is, volt benne egy kis hidegháború és olyan jó 'Amerika a 60-as években' színek, egy zseniális néma alakítás, no meg egy jó történet, ami, ha akarom így volt, ha akarom nem, mert csuda ügyes volt a vége megoldás (is) nézzétek!"

A barátnőm izgult kicsit a 'túlművészieskedéstől', szerintem nem volt olyan benne, művészet volt benne, és olyan 'belegondolom még ezt is, akkor is, ha erre a rendező nem gondolt, vagy mégis' dolog, ha a művészet alatt a szürreálisat értjük, akkor az egész film az, de aki a reálisat szereti, az is kap, mert van benne üldözés, meg vérző, üszkösödő testrész, és persze romantika, ami azért nem egy lányregény, vagy de?

Sally Hawkins

Jól jött ez a szürreális romantika a hét végére az erősen realista Három óriásplakát Ebbing határában -hoz képest. Ez nagyon véres és verekedős, pláne nagy vásznon az Aréna egyik termében. Tudtam-e azonosulni az anyával? Nem. Csodálni tudtam, és drukkolni, drukkolni majdnem a végéig, amikor rájöttem, hogy ez a film nem is erről szól. Nem arról, hogy megvan-e, hogy meglegyen az elkövető (persze, fontos ez a valóságban), de itt most azt követhetjük, hogy mennyire nem lehet feldolgozni, ha valaminek nem kerül pont a végére (és most gondolhat mindenki a saját, vagy a környezetében vagy az országunkban valahol megtörtént eseményre). Aztán van még a meseszál, a lecsúszott, korlátolt, rasszista stb., stb. fiatal rendőr, aki a (mint kiderült) apjaként szeretett és tisztelt főnöke üzenetének varázsütésére patyolat tiszta lelkűvé és segítőkésszé vált. Hűha! Hát nem ilyenek a népmesék is? Tessék csak olvasni a nem kiherélt Grimm vagy magyar népmeséket, folyik ott a vér rendesen, ropognak a csontok. No tessék, az elején azt mondom, realista, aztán jövök itt a mesékkel, szerintem nézd meg, hogy el tudd dönteni, milyen is. És még azért, mert én ugyan két szereplőt emeltem ki, de mindegyik, a legkisebb is szemet gyönyörködtető alakítás.

Frances McDormand és Peter Dinklage

Ma pedig, a holdújév 10. napján műsorral, vacsorával ünnepeltünk Tajcsi körben, L.-t fel is kérték mesemondónak, (ebben nem folyt vér) egy kedves kínai népmese volt -föld kutya éve lévén- kutya macska barátságról, jóóó, volt benne hangsúly a kutya kötelességtudásáról és hűségéről, de vér tényleg nem folyt. A kínai asztrológia 2018-as előjelzéséből -mint az intenzív osztályon-, csak a reménykeltő néhány morzsát olvasta fel kedves, mosolygós sporttársunk, de engem nem ver át, meghallgattam én már a Buddha rádióban részletesen a Ji King, a Kínai és a Nyugati asztrológia sötét részletezését. Annyit mondok csak, megrekedés, stagnálás, társadalmi nehézségek.......

No de holnap vasárnap, a hó pedig végre itt is gyönyörűségesen szállingózik, örüljünk neki!

Keserű ajánló

Nagyon megküzdöttem ezért a filmért, már rég kinéztem és két hete készülök elmenni, de csak nem akadt társ hozzá, viszont egyre inkább úgy látszott, lekerül a mozi műsoról. Ma dönthettem, megvárom a kicsit késve elkészülő, immár estebéd sült zöldségeket kuszkussal és párolt kínai kellel körítve, vagy elszáguldok a Kinoba. Moziéhségem volt a nagyobb. És annyira rendesek voltak, bár egy kicsit késtem, megvártak a vetítéssel, aztán belátták, hogy bizony hétnél többen már nem leszünk, és elkezdődött.

Kint maradt a szokottnál is szürkébb télvégi péntek délután, és már az elején kétségbeestem, az első jelenetek jobb sarkába írták a helyszínt és az évszámot, a másodiknál már nem emlékeztem az elsőre, és zavart, mi van, ha ettől nem fogom érteni az egészet?

Aztán belesüppedtem a színekbe, a hangokba, a történetbe, sokszor gondolva arra, hogy a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) barátságos példája lehet ez a film, aztán pityergésre volt ok itt is, ott is, és nagyon örültem közben, hogy én nem ilyennek képzeltem Róbert Gidát, és hogy nekem nem Róbert Gida a főszereplő a Micimackóban, hanem a Mackó, de belemerülve a könyv születésének sé világhódításának folyamába az igazi kérdés az lett: Hogy fogom én újra megszeretni az eddigi életem bibliáját? 

Nagy volt az ára a remekműnek, fájó és igazságtalan, egész életre kiható, de a dada, és az a két hét, mikor apja volt a fiúnak lett később a "csodálatos gyermekkorom volt".

Nézzétek meg: Viszlát Christopher Robin

mozi-film

Akkor legyen ma mozi és film a téma.

Mikor 2017 év végén csináltam az évrendezést itt, döbbenten láttam (tényleg megdöbbentem), hogy tavaly csupán kétszer voltam moziban! 2x!! Márciusban a Patersont, novemberben (!) pedig A négyzetet néztük meg L.-el. Mert mi volt közben? Lakás eladása, nézése, vásárlása, felújítása (ja, az utóbbinak még mindig nincs vége). Az első tetszett, vetíteném művészetterápiás képzésen, nagyon szimpin mutatja be egy játékfilm a művészet önterápiás alkalmazását, a másik brrrrrr.

Amikor annyira megdöbbentem, rögtön kaptam karácsonyra L.-től egy klubkártyát löketnek. Puszi érte.

Láttuk is Az óriáskereket és most csütörtökön Tai chi előtt elszaladtunk A vendégek-re. Woody Allent szeretni fogom amíg élek, tervezünk is egy Woody összes nézést -ahogy terveztük a James Bondokat is, és én végigcsináltam, ha beledöglöttem is-, nagyon szépen boncolgatja a XX. századi kisember sorsát, érzelemvilágát, a másik film csalódás volt, mert nagyon-nagyon vártam, de leginkább egy ujjgyakorlat, karaktersablonozási mintafilm, és példa arra, hogy létezik még csattanó.

Ha akarnám már most hátradőlhetnék, mert teljesítettem a tavalyi normát moziból. Csak van az az izém, a klubkártyám. Meg az az agylövésem, hogy imádom a mozit.

Aranyélet

Aranyélet, láttátok?

Nem olvastam utána, ha érdekel, kutakodj bátran, van fenn anyag bőven, az első évad elkápráztatott a jellemábrázolással, a fordulatokkal, a cselekménnyel, a mai magyar valósággal, mert persze, hogy ez réteg és nem mindenki él így, de a szituációk, a gondolkodás, a megoldásmódok és a megoldások keresése is széles körben és általánosan jellemző....ránk, magyarországi magyarokra. 

Az első évadot nézve még tudtam savanyúan ugyan, de mosolyogni, hogy lám-lám és nocsak-nocsak. Leborultam a női főszereplő, Ónodi Eszter nagysága előtt, aki nem egy-egy karakteri elem hangsúlyozásával operált, hanem egy tökéletesen valódi személyiség jellemzőit, viszonyulásait, reagálásait vonultatta fel a nyolc részben, ilyen árnyalt alakítást én életemben először láttam, már csak ezért is érdemes.

Most pörgettem végig a második évad részeit, helyenként egyik szememet egy tv vetélkedőn vagy más izgi tv műsoron tartva, a képméretet szigorúan a laptop közepén tartva, hogy ne lássam az apró részleteket, igen, a második nyolc rész az emberi jellemek bemutatása helyett a cselekményre megy rá, ami bajnak nem baj, nekem így kevésbé nézhető és nagyon vártam, hogy vége legyen.

Az első évadban szerintem Márkot, a fiút arcpirítóan rosszul játszó színész, a második szériában megtalálta magát, érvényes és hihető volt a játéka és még a beszéde is.

Döbrösi Laurát nagyon megkedveltem az első adagban, ahogy hányódik, tengődik és lengődik, benne sajnáltam a mai fiatalokat, érdeklődve figyeltem ezért, hova-merre is halad az új részekben.

A nyolcadik rész végére megerősödtem kedvelésemben, mert bár hét részig úgy tűnt, hogy egy sematikus, kisfantáziájú jövőtlenség az ő útja, csak jött a fordulat, finoman, natur színészi eszközökkel ábrázolva, partnerrel kimondatva. Csúcsélmény!

Számomra a második évad a Miklósi család gyerekeinek jellem és sorsalakulásáról, alakításáról szól, és nem, nem árulom el, merre veszik az irányt.

A Miklósi szülők korosztályához tartozva nehezen fogok felocsúdni a korszak (az elmúlt kb.25 év) ábrázolásától okozott sokkból, amin az sem könnyít (sőt!), hogy a hazai jelen állapotokat is hasonló színekkel és hangsúlyokkal ábrázolják az alkotók.

Az Aranyélet a sötét múlt és a sötét jövő bugyrait mutatja úgy, hogy ha csak picit belegondolsz, saját közeged működése is lassan feldereng (működést mondok, nem feltétlenül a konkrét történésekre gondolok), és indái észrevétlenül csavarodnak először bokád köré és húzni kezdenek módszeresen....lefelé......van kapaszkodó?

Miku

attól tartok, meg kell barátkoznom a nosztalgiával és az önbecsapással is szembe kell néznem, sorban nyitom a múltkapcsú csoportokat a fészen, szervezem a visszapillantós társas találkozókat, keresem az évrendező-évtervező füzetet az éterben, már megint évvége van és megint mindenféle hangulatom van, csak, igen, csak olyan nincs és azt gondoltam, idén nem is csinálok magamnak, de asszem, ha én nem is, akad olyan, aki nekem is ad
https://www.youtube.com/watch?v=oHHtZi6B4sc

De nincsen

Ez a válaszom, a minap látott filmre, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan címűre,

 http://www.port.hu/van_valami_furcsa_es_megmagyarazhatatlan/pls/w/films.film_page?i_film_id=148749

de azért mivel ráérek, kifejtem: teljesen természetes a film iránti óriási érdeklődés és a siker (azért zárójelben megjegyzem, hogy a vetítés 3. hetében egy art mozi matiné vetítésén a nyolc nézőből egy hatvan év fölötti pár -stílusosan- a 60. perc körül hangosan méltatlankodva elhagyta a termet, mi maradékok büszkén végignéztük és nem bántuk meg :) ), mert az alkotók szerintünk szép jövő várományosai, rálátnak a világra (beleértve önmagukat), gondolnak arról valamit (beleértve önmagukat) és meg is tudják fogalmazni (beleértve önmagukat) - filmül. Lehet, hogy kell majd ennél több is, de ennyi pénzből legfeljebb vágásra juthatott volna több :)

Jó sokat nevettem a film közben mielőtt otthon mély letargiába süppedtem volna, átjárta lelkem a fókusz csoport élete, a szüleiké, az öccseiké és a negyveneseké is, akiket ez a korosztály készül leváltani. És le is fog. Vagy magával együtt lehúz a vécén.

Kiváló korrajz és egyben szemléltető-, oktatófilm, nagyszerű kelléke lehet a témát társadalmi-, szociológiai-, pszichológiai-, ésatöbbi, ésatöbbi szempontból tárgyaló konferenciáknak, workshopoknak. 

Persze találni benne vadhajtásokat, túlgondolásokat, szétfotózásokat is (hálaisten), de egyik baki sem olyan súlyú, hogy egy pillanatra is belerondítana az összhatásba. Mint az a koktél, aminek az alkotórészei között van olyan, ami önmagában nem túl finom, de elvegyülve nem zavar bele az ízharmóniába.

A nagy ovációt kiváltó, számomra óriási csalódás Utóélethez képest még a színészvezetés is működik itt, tök mindegy, hogy már életművével is, sőt pláne színészi játékával is tiszteletet érdemlő színész vagy más polgárember adja a figurát, egyformán hiteles mindenki a maga szerepében. Talán mert mindenki a helyén van. Nahát! Csak nem megtaláltam, ami furcsa és megmagyarázhatatlan manapság minálunk?

Tehát mégiscsak Van valami...

+1 a marketing is lenyűgöző volt http://nol.hu/kultura/mobil-mozi-hazhozszallitassal-1494575

abszurd páros

Úgy látszik, nálam a filmek mostanában párban járnak,
épp nagyon megkedveltem ezt http://www.port.hu/joe_es_a_vulkan_joe_versus_the_volcano/pls/w/films.film_page?i_film_id=18582 (1990-ből), aztán a moziban belebotlottam ebbe http://www.port.hu/a_szazeves_ember,_aki_kimaszott_az_ablakon_es_eltunt_hundraaringen_som_klev_ut_genom_fonstret_och_forsvann/pls/w/films.film_page?i_film_id=150071 (2013),
és úgy érzem, nagyon szép párt alkotnak.

No, nem olyan egyszerű, volt velük dolgom, azaz A százéves....-sel még lesz is, de erről később.

 A Joe és a vulkán zavarba hozott, nem vagyok én hozzászokva ehhez filmtől, de nyomban segítséget kellett kérnem a net-től, hogy valahogy sikerüljön elhelyeznem magamban, mert úgy a film felénél kitaláltam, hogy mitől ilyen ez a film, amilyen, hogy mért Meg Ryan játsza mind a három(!) nőt, beleillett a képbe a film színezése, zenéje, minden, aztán nem úgy lett. Hanem egyszerűen vége lett. Nem jött fordulat, cseles csavar, nem került idézőjelbe semmi, nem rajzolódott ki az erkölcsi tanulság.....vagy de, az kirajzolódott. Csodálatos holdas másodpercek vannak benne és valahogy olyan magától értetődő az egész. Ha hagyod. Jó, ha nem latolgatsz folyton, csak bátran belecsapsz, teszed a tevésért, azt írja a net, először megbukott, később lett sikere, szakasztott, mint nálam, mintha ez is tervezve lenne.

A százéves ember, aki..... regényét el kell olvasnom, mert a vége felé bicsaklott nekem (és Lil-nek is) a dramaturgia. Mért mondja a felügyelő, hogy SPOILER!! -nem viszem vissza az öreget és mért vágja rá a főnöke, hogy -felejtsd el?

Kicsit brit humoros svéd vígjáték, nem ad választ, hogy jó-e 100 évesnek lenni, de arra ad, hogy jó, ha nem latolgatsz folyton, csak bátran belecsapsz, teszed a tevésért, és ha haladsz, halad veled a történelem.
Indulhatunk?

Na most ez egy pár, vagy nem egy pár?

Joe és a vulkán

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Hurrá, nyaralunk!

http://www.port.hu/hurra,_nyaralunk!_dobro_pozsalovaty,_ili_posztoronnyim_vhod_voszprescson/pls/w/films.film_page?i_film_id=1117 ez a film jutott eszembe, azaz hogy a címe és, hogy egyszer meg kellene nézni, lám-lám 50 éves és szovjet, aztán ez http://www.port.hu/a_kopar_sziget_hadaka_no_shina/pls/w/films.film_page?i_film_id=1401 jutott eszembe rögvest, ez meg már 52 éve készült és japán és többmindenre emlékszem belőle, aztán eszembe jutott, hogy igazából a szabadságon levésről és annak formáiról gondolkodtam, aminek nem kell feltétlenül nyaralásnak lenni, mert milyen jól lehet példul ügyet intézni, nagytakarításba, lekvárfőzésbe, lakásfelújításba fogni vagy ki se venni, hanem jól megtartani az év második felére, aztán egy-egy napokat kivenni, és lehet királykodni, hogy csak négy munkanapból áll nekem a hét, persze tudom, hogy van, akinek saját vagy családi orvosos-betegséges időkre kellenek ezek a napok, de azok, akiknek van olyan szerencsés időszakuk éppen az életükben, hogy senkijük sem szorul ápolásukra, az fordítsa magára nyáron vagy ősszel vagy télen vagy tavasszal ezt a két(!) hetet jó, először egyet, próbaképp, aztán következő évben a kettőt, mert az első héten elhisszük, hogy szabin vagyunk, a hét végére már ellazulunk, a második héten pedig már töltekezünk az energiával, mert akkor már minden élmény energiává válik és milyen jól fog az jönni a hétköznapokban.
és hogy utazz-e? naná! hogy hová? mindegy, a szomszéd utcába, a bérmakeresztanyádhoz, vagy a nagymamához, csak el abból, amiben vagy, hogy aztán visszatérve rácsodálkozhass arra, amiben lehetsz.

Hurrá, nyaralunk!

A kopár sziget

Éjféli gyors Lisszabonba

Jack Huston miatt is megéri megnézni

Amikor a kissé hajlott hátú, életkorának megfelelően trendi, entellektüelhez illő okulárét és sálat viselő középiskolai tanár ( Jeremy Irons) egy meglepő és felzaklató esemény következtében egy női kabát, egy bölcseletes könyvecske és hitelkártyája társaságában Svájcból Lisszabonba ruccan vonattal, ott mindenféle kedves és kedvetlen emberrel ismerkedve csodás épületekben/között és tájakon járva feltár egy több évtizedes értelmünkre-érzelmünkre egyformán ható történetet és........
(romantika is van benne)
http://www.port.hu/ejfeli_gyors_lisszabonba_night_train_to_lisbon/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=144894&i_city_id=3372&i_county_id=1

azt hiszem, el is kell olvasnom

JÁZMIN

Nem kímél bennünket, ó, már régóta nem kímél. Nem ocsúdtunk gyorsan, de a Kasszandra álmánál már mindannyiunknak világossá kellett válnia, hogy nincs kegyelem. Van romantika és van szépség, van humor és lélegzetállító helyei a tájnak, de nincs kegyelem.

Lehet nevet változtatni és lehet egyenes gerinccel a bajokat állni, lehet önként eldobni, lehet becsavarodni és lehet visszatérni, egyet nem lehet, meg nem történtté tenni a pillanatot.

Azt a pillanatot szeretném bearanyozni Cate Blanchett arcán, ahogy rájön, hogy a mondata: 'abban a pillanatban megbántam, ahogy megtettem', érintés nélkül pattan le partneréről. 

A film egyenes vonalú, egyszerű szerkezetű, egyet innen - egyet onnan, hogy én is megértsem, minden következik az előzőből, a fordulat is, amire úgy legyintek, hogy hát persze, hiszen így megy ez mindig, aztán eszembe jut jó néhány történet, amikor is dehogy, és itt se, de azért mégis; és úgy örülünk, mikor Sally Hawkinsnak mégse lesz jobb; és a sok kedves pasi figura közül vajon melyik állt vagy állna nekünk a legjobban; és én a néző úgy jövök ki a moziból, hogy nincs remény, de ebből a kis szaros életből akarok még és még.

Köszi Woody Allen!

http://www.port.hu/blue_jasmine/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=141440&i_city_id=3372&i_county_id=1&i_topic_id=0

tudom, hogy nem jázmin....még....

fotó: Varga István

Rövidlátók

http://port.hu/rovidlatok_megane/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=105223&i_city_id=3372&i_county_id=1

 Japán film, japán szereplőkkel, japán történettel Japánban. Vigyázat, a kép sugallata ellenére 106 perecnyi relaxációra számíthat, aki van olyan szerencsés, hogy valahol megnézheti, mert dvd-je nincs, moziban ma volt az Odeonban a Colours fesztivál keretében. Pedig de kár. Receptre írhatná fel ezt is filmekkel gyógyító embergyógyász, mert a filmet nézve jótékonyan kimosódik a normáljáraton túlpörgetett vagy épp alulműködtetett agyunk. A szokásokhoz híven a film arról is szól, amit írnak róla, meg nem is. Aki megnézi, tapasztalhatja, hogy a szokásokhoz híven inkább nem is. A tanárnő stimmel. De nem fontos. A fontos, a mai Japán emberét szembesíteni ősi kultúrájával, ami van neki. A fontos, hogy kelet európaiként a mai tudomány és technika eszközeinek köszönhetően lehet fogalmam arról a kultúráról. A fontos, hogy érzem, miről szól. A fontos, a nagy tál vörös rák evészet. Ismerünk ilyet a kultikus Szindbád film velőscsont jelenetéből, de sokszor újra néztük, jószerivel már olyan, mintha az az egy jelenet lenne maga a film, pedig dehogy, manapság terhelt gyomorral, gyengülő epével a tál rákot választanám. A szereplők vékonyak, szemüvegesek, egyenesen ülnek és folyton esznek. Rizst, ecetes szilvát, halat, jégkását. Én is kedvet kaptam, szívesen ennék rizst, ecetes szilvát, halat, jégkását. A fontos persze nem ez. A fontos, hogy feloldódva a mostba, a pillanatba. Úgy, ahogy ők.

Filmklub

E havi baráti filmklubunkat barátnőm valahogy így vezette fel: "olyan lelkiállapotban voltam mostanában, hogy vettem a bátorságot, és ezt a filmet választottam, lássuk, hogy reagáltok rá"
Aki ismeri a filmet, annak látom ám az arcán a  mindentudó, elégedett mosolyt és bizony igaza van, most pontosan nem tudom, de utánaszámolok, hány hónapot és kitűnő filmet ért meg eddig filmklubunk, de bizony ez viszi a pálmát:
Mechanikus narancs Kubrick rendezésben, F. Pessoa kisregényből Malcolm Mcdowell főszereplésével
http://www.port.hu/mechanikus_narancs_a_clockwork_orange/pls/fi/films.film_page?i_film_id=40031
Van egy látványos (nekem időnként szemeltakarós) történet, van egy személyes sors, családi-kapcsolati-, kortárs csoporti- és társadalmi mondanivaló, érzelmi, erkölcsi, politikai sík, emellett még zenélő képeskönyv is.
1971-ben készült a film, majd Kubrick 30 évre letiltotta a forgalmazását, miután bebizonyosodott, hogy több fiatal bűnelkövető a filmből merített ötletet. Látom ám azoknak az arcán a döbbenetet, akik emlékeznek a filmre, bizony így van, a filmből másoltak!
Bővebben erről itt:
http://filmdroid.blog.hu/2011/08/13/mechanikus_narancs_clockwork_orange

A film óta még gyakrabban jutnak eszembe a Feleségverseny részletei...
http://www.litera.hu/lathatas/spiro-gyorgy-felesegverseny
...azt hiszem Spiró 2009-es regénye és a mai Magyarország segített abban, hogy a filmen, a Mechanikus narancson nem meglepődtem, csak rácsodálkoztam, hogy tényleg, hiszen ezt élem...

a filmszemle ürügy

http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2012/02/04/index_szemle_kisfilmek/

magyar kisfilmek
Till Attila filmjét, A csicskát moziban láttam, rendes tőle, hogy a főszereplő számára a lehető leghepiendesebb véget választotta, mert azt tudjuk, hogy az élet gyakran ennél sokkal kegyetlenebb. 
Fontosnak tartom, hogy fontosnak tartotta ezt a magyar valóságot megmutatni, ami a filmben egy vidéki tanyán elevenedik meg, de kis megfigyelés után fellelhetjük bármelyik településen, fővárosi kerületben...

és nem tudok beszámolni a rendkívül izgalmasnak tűnő Pálfi György filmről, mert lecsúsztunk pár napot :) a regisztrációs jegyről, de ahogy L.-lel elképzeljük, tetszik :D
http://index.hu/kultur/cinematrix/hirblog/2012/01/24/palfi_vagoprogrammal_rendezett_filmet/

az év utolsó napján

http://www.port.hu/szilveszter_ejjel_new_year_s_eve/pls/fi/films.film_page?i_film_id=118839&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_topic_id=2

A mozit csak szilveszterkor javaslom, mert ilyentájt megbocsájtóak és elnézőek vagyunk és ha olyan jó társaságban nézed, mint én és ha semmit nem vársz a filmtől.

Ekkor és csakis ekkor kaphatsz olyan poénokat a filmtől, amiken ti akkor is nevettek, mikor az egész mozi bambul, jó pasikat széles korosztályból kinek-kinek ízlése szerint: Zac Afron, Ashton Kutcher, Hector Elizondó, gyönyörű duettet a Glee sztártól Jon Bon Jovival....és ennyi. Michelle Pfeiffer majdnem jó, csak annyira félhetett -Ő és az alkotó gárda-, hogy nem hisszük el a középkorú, szürke kisegér szerepben, hogy erőst túljátszotta az egyébként kedves és szimpatikus figurát. Végig drukkoltam, hogy Bon Jovi és a tésztaképű szőke ne találjanak egymásra, hanem másra, de azzal is kiegyeztem volna, ha a zenész örökbe fogadja űrruhás szőkét, de hiába. A gömb végül legördült, az újév beköszöntött és kösz Neked, hogy együtt lehettünk!

10 nap karácsonyig

Nagyon bírom ezt az évvégét :), őszintén szólva csak úgy, hogy csak az év végéig gondolok, tovább nem.
Annyira jó, hogy sikerült a berögzült káros szokásokat letenni - az ideges rohangálást, a kétségbeesett ajándékkergetést, a semmire sincs időm, mert mindjárt itt a szeretet ünnepe, amikorra mindennel el kell készülni feszítést- és pár éve valóban nyitottan, jókedvvel várom a december 24-ét.
Ez valahol az Igazából szerelem c. filmmel kezdődött, ahol először láttam, hogy milyen hangulatos bulikkal, korán feldíszített karácsonyfával is lehet tölteni az ünnep előtti heteket és nem mindent december 24. délelőtt-délután kell elvégezni, hogy kimerülten és rosszkedvűen dőljünk el a fa mellett. Ebből láttam, hogy a fa, a díszek, az ajándékok mind-mind csak kellék, persze fontos kellék, de a lényeg (persze hogy) bennünk van :)
Minden évben decemberben újranézzük a filmet, újra drukkolunk a szerelmeseknek és várjuk, hátha annak a párnak is beteljesül idén a szerelme, akiknek tavaly nem :)
http://port.hu/igazabol_szerelem_love_actually/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=57591&i_city_id=3372&i_county_id=1
másik decemberi filmünk L.-lel Rudolf, a rénszarvas, kicsi kora óta ránk ragadt és jól megférnek az Igazából szerelemmel :)

http://www.divido.hu/index.phtml?op=product&product_id=10599&p=pd
Ez a történet Mikulás háza táján játszódik és úgy kezdődik, hogy Rudolf más, mint a többi rénszarvas.


Pár éve kezdtem alakítani azt, hogy ebben az időben találkozzunk mindazokkal a barátokkal, ismerősökkel, akikkel szívesen töltünk együtt egy kis időt, olyan jó alkalom ez a karácsonyi, évvégi, összegző időszak egy kis házibulira, beszélgetésre, egy kávézóban, Vörösmarty téren vagy máshol, hogy lássuk, megvagyunk, így vagyunk, gondolunk egymással :)
Kolléganőm régi kollégáival is találkozik ilyenkor, kollégiumi szobatársaival (pedig nem tegnap volt), nagyon tetszik, hogy ez mind belefér az idejükbe. Valószínüleg csodálkozva nézne rám, ha ezt hallaná, hogyhogy belefér, hiszen az egész erről szól!
Na ezt tanulom én el lassan és megyeget is szépen, mosolyogva járok-kelek, tele karácsonyi hangulattal a szívem :)
A hálaadási vacsora megtartása baráti körben, valódi hálát mondással, az bizony sokat adott a karácsonyi hangolódáshoz, erről és a menüről, ami karácsonyra is elkészíthető majd legközelebb írok.

KisNicolas 2010-es bejegyzései

poligamy

2010-01-11 18:28 hétfő 

Megnéztük a Poligamyt, van benne Az ember tragédiája, Liliomfi, Kaukázus, jazz és gyönyörű felvételek Budapestről. És egy nagyon nem egyértelmű történet, amiről ma délelőtt nagyon furcsákat hallottam a rádióban, ahol az Ikeás világ uralmát és hímsovinizmust véltek felfedezni a filmben. Lehet, hogy így is van, nekem nem ezek tűntek ki, hanem hogy milyen "igazi nagy" kérdés lett ma a fiataloknál, akik még 20-25 éve vénecskéknek számítottak a családalapításhoz, szóval, hogy milyen valós kérdés a fészekrakás. Hogy együtt élünk? oké! De maradunk is együtt, vállalunk gyereket? Régen könnyű volt: udvarlás, eljegyzés, esküvő, gyerek, kérdés sehol egy szál se. A filmből úgy tűnik a mai együttélés annyi, mint a régi "együttjárás", amíg jólesik, amig nincs jobb, amiig nincs más. S ha érkezőben a gyerek, kell dönteni a férfinak, hogy akkor most ez a nő az igazi? No, megtaláltam a hímsovinizmust. Jópofa, hogy a rádióban a férfi álláspontja volt ez, a női beszélgetőtárs nem értett ezzel egyet. :)

KisNicolas 2009-es bejegyzései

2009-02-02 19:58 hétfő 

Dúdoló

Felhővé foszlott az erdő,

söprik nyers szelek.

Heggyé tornyosult a felhő.

Hol keresselek?

Korhadt tönkön üldögélek,

nyírkos fák alatt.

Nem tudom már, merre térjek,

honnan várjalak.

Virrasztom a fák tövében

szunnyadó telet.

Éneklek a vaksötétben

lámpásul neked.

                                         Rab Zsuzsa verse

2009-02-28 10:19 szombat 

Nagy találkozás, avagy a versmondó viszonya

Idén is volt Valentin nap. És volt kórusfellépés velem. Már az jó, hogy megválaszthatom, mit mondok. A következő jó, hogy együtt állítjuk össze a műsor, hogy melyik szám előtt, után lesz a legmegfelelőbb helye a versnek. Az "alapjó", hogy a kórus várja, milyen verseket választottam az előadáshoz. Aztán jó még, hogy Lili kikérdezi :), aztán jó mondani...aztán a hatás. Most valami egészen különleges történt 15-én a békási műv.házban nekem. Szép, kerek két kórusos műsor, egy hagyományos "jóléneklő" vegyeskar, és a baráti szeretet szálaival átszőtt, kishitű, lüktető energiával működő kamarakórus, közben én Rab Zsuzsa, Elizabeth Barrett Browning, Hajnal Anna írásaival. Nagyon-nagyon izgulós vagyok, nem véletlen, hogy éves fellépéseim száma -most, hogy újra beindultam :)-, kb. féltucat, köszönöm, elég ennyi :). Most szokatlanul magabiztosan improvizáltam (próba híján), nézőtérről lépcsőn színpadra fel, nóta közben színpad szélén széken figyelve, majd hátra el, stb. éreztem, hogy rendben van körülöttem minden, tudom a dolgom. A versek után különösen erős és hosszú tapsokat hallottam, magamban megköszöntem és örültem a jelzésnek, akkor tudtam úgy mondani, hogy érzelmek-gondolatok érzelmeket-gondolatokat keltettek. Jó. Nagyon jó. Csendes elégedettséggel tettem a dolgom és nem véletlen a dolgom szó ismétlése, nem feszített vágy, nem akartam mindenáron üzenni, hatni, csupán tettem a dolgomat. Aztán előadás után, ami szépet csak lehet, kaptam, hogy milyen gyönyörű, hátborzongató, megható volt, hogy könnyeztek a nézők, a fiatal férfi éppúgy, mint a középkorú kórustárs. Csodálatos érzés volt ezeket a visszajelzéseket szóban is megkapni, én jól éreztem magam, és még azzal is megtisztelnek, hogy a tapsfizettség után elismerő szavakat fogalmaznak nekem. Azt tudtam, hogy az előadó a tapsból él, hogy kell az elismerés, mint a falat kenyér, de hogy ennyire számít, azt azért nem :). Ami történt ezen az estén, nem törvényszerű, hogy létrejöjjön minden jó előadáson, ezért boldog vagyok, hogy megélhettem vers-előadó-közönség egységét.

Varga Aczél

2009-03-29 20:28 vasárnap 

március 24. Uránia

Már megint Varga Ágota szeretnék lenni, és ilyen filmeket szeretnék csinálni! Nem kételkedtem, hogy élmény lesz-e a film, Varga Ágota neve garancia, de arra nem készültem fel, hogy ennyi réteg tárul fel, ennyi hatás dolgozik majd bennem napokig. Ebben a gyűlölködő, szánalmas világban, amikor azt is bánhatjuk, hogy megszülettünk, a film után hazafelé sétálva mégiscsak éreztem, demokrácia van. Legalább.

V. A. nem kommentál, nem manipulál, teszi a dolgát, megszólaltat leszármazót, követőt, rajongót, ellenfelet. Mutat archív felvételt és mai (utó)életét az egyszemélyes intézménynek, aki élt olyanokat is -gyermekeket nemzett például-, mintha ember lett volna. Hiába. Mi hatott rám leginkább? A családtagok be nem fejezett mondatai, a túlélő! kortársak megkönnyebbült sóhajú visszatekintgetései, a kuratórium groteszkbe hajló működésének bemutatása....

Megrendített, de reményt is adott, felfogjuk talán, hogy rendszert váltottunk 20 éve és nem szavazunk meg diktatúrát soha többet.

Jókor jött a film, jókor a szembesítés.

http://port.hu/aczel/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_topic_id=30&i_product_id=16593&i_city_id=3372&i_county_id=-1

Bőség zavara

2009-04-16 22:34 csütörtök

Nyugat az Örkényben, Lator beszélgetés, Heller Ágnes interjú, Radnóti est az Örkényben, Csákányi-Kulka Thália szűk három hét alatt! Mintha ez lenne a hivatásom, hivatásos néző. Közben elolvastam Gerlóczy M. kamuregényét, az Igazolt hiányzást, és harmadszor veszem a Vonzások és választásokat. Mintha ez lenne a hivatásom, hivatásos olvasó

Teljesen kiéheztem a kultúrára, most látom. El tudtam volna ücsörögni még pár napot az Örkényben Radnóti írásokat hallgatva. A zene, mert frissen megzenésített versek is voltak, valami rettenet volt, de a másodikra már megszoktam és a legvégén a tragikus vég után a fehérbe öltözött pár ahogy angyalként rikoltozta az éterbe a Két karodban már kifejezetten tetszett. Az Erőltetett menettől kezdve úgyis folyamatosan sírtam. Bátor és nagyszerű döntés volt szerelemmel fejezni be az estet, azt pedig amúgy is csak énekelni lehet...

A díszlet sekélyes, nyugatból átemelt fémpadok, Majálist idéző műfű piknikkosarakkal (?), jelmez esetleges, kinek sok, kinek ugyanaz a fekete tunika, mint a Nyugatban, ez a második kinek Pogány Judit - akinek kaposvári színésziskolája visszaköszön a Tháliában is Csákányi Eszternél szerencsére-, aki most is, akár Nyugatban, kicsillog a karból , felemelő élmény még Kerekes Éva, de a legerősebb, a leghatásosabb Takács Nóra Diána, van-e, ki e nevet ismeri? Én most is csak puskáról tudom még Aztán persze sorban mind a többiek fej-fej mellett persze. Rendezés nem nagyon tapasztalható, az előadásmód, olyan, mint a Nyugat, a művek és a színészek elbírnak mindent a rendezés hiányosságait is. Én, a néző pedig még hálás is vagyok, hogy ott lehettem

Azt tetszenek gondolni, hogy Csákányi-Kulka két tehetséges ember, ének, zene, tánc, mi lehet itt meglepetés? Hát kérem, az első számnál megijedtem, mikor 20 egy éves gálaműsor részlete ment a kivetítőn és előtte szökellt a 20kgval súlyosabb művésznő az öregedésben megakadt ficsúrral az oldalán, mi lesz itt, esztrád műsor két órában? Hát, nem lett! Kulka kulkás, sármos, pontos, korrekt, kimért, kicsit negédes, de szeretjük, Csákányi viszont egy folyton újra és újra berobbanó bomba, egy folyamatosan megújuló, más és más arcát megmutató, önmagát kigúnyoló, nézőt kápráztató csoda. Az első percekben érezni, hogy ez a műsor Csákányié. Hiába van kidekázva a nóta mennyiség, a szólók, a duettek, a prózák, a játékok, hiába -egy frászt hiába, hiszen élmény- A súgó és a jelelős dal Kulka előadásában, az est Csákányié. Őt várom, neki drukkolok, rá vagyok kíváncsi. Mi a különbség a két előadó között? Kulka véresen komolyan veszi magát, biztonságosan, nívósat ad, Csákányi bátor, mer játszani, tudja, ha ő hiszi, mi mindent elhiszünk neki. Nyert. Én boldogságot, amiből még a hazafelé vezető úton másoknak is tudtam adni, egy férfi kedvesen szólt, milyen gyönyörű vagyok, ahogy sétálok a tavaszban, tök részeg volt persze, de nem baj 

A jelmez tragikus, fekete színpad, fekete függöny, fekete színészek és általában fekete ruhák Látvány rendben. Külön köszönet Kemény Gábornak az elképesztő melójú zenekarvezetéshez a zongorázás közben.

Lator és Heller pedig rácsodálkoztattak, hogy mégiscsak érdemes élni, no persze, ha az ember a következő is 40 is műveli az agyát, csiszolja az elméjét, nem visszafelé tekintget, hanem tervez és végez Elkápráztatott az az energia, ami ezekből a 80 körüli emberekből áradt. Lator szerint, a kezdő író haladjon a meggyőződése szerint (lásd fentebb Csákányi), bár meggyőződésem, hogy ahhoz előbb meggyőződés kell, hogy kialakuljon. És akkor Heller Ágnes azt mondja, nagy álma keresztülvonatozni Ausztrálián!

Hódolatom!!