Csokikenyér buli

Dinnye süti, amit  Csilla barátnőm ügyes keze által ismertem meg, mikor egy ködös novemberi szombat este beállított vele a kártyapartira :)
Hozzávalók:
piros részhez: 12,5 dkg margarin, 20 dkg darált keksz, 10 dkg porcukor, piros ételfesték, sárgadinnye vagy rumaroma, 2-3 cl. sárgadinnye vodka vagy cinzano vagy egyéb vagy víz, egy narancs reszelt héja, garam masala az ínyenceknek 2 mokkáskanállal
zöld részhez: 12,5 dkg margarin, 30 dkg darált keksz, zöld ételfesték, 10 dkg porcukor 2-3 cl sárgadinnye  vodka vagy más aroma vagy víz
magokhoz tortadara kell
valamilyen híg lekvárt is lehet tenni a piros részbe kb.1 evőkanálnyit
Elkészítés:
Nem kemény masszákat készítünk. A piros masszából 6 egyforma golyót formázunk, és a zöld masszát is elosztjuk 6 felé, és ezzel beburkoljuk a piros golyókat. én legutóbb addig feleztem a masszákat, míg azt vettem észre, hogy 8 golyóbisom van, így is jó lett, ezért azt gondolom, ízlés szerint alakítsuk 6-8ig a dinnyécskék számát. Egy éjszakára hűtőbe tesszük, másnap mindegyik dinnyét jó éles késsel 8 felé vágjuk. Érdemes úgy szeletelni, hogy először félbe vágni, utána vágott felével lefelé fordítva darabolni tovább, mert könnyen morzsálódik a zöld széle.
Miután ügyesen felszeltük, csokidarából magokat nyomkodunk bele. Második alkalommal már a piros masszába kevertem a csokidarát :D
Hát ennyi :) Az ételszínezőporokat indiai boltból szereztük be és egy-egy kávéskanállal került bele.

Nagyon jól sikerült a Csokikenyér parti! D.től megtudtam, hogy 2005-ben tartottuk az elsőt Mikulás buli néven, majd 2006-tó a Csokikenyér a hívó szó :) Volt vagy öt helyről csokikenyér és még egyéb nyalánkságok, köztük a dinnye süti, ami nagy tetszést aratott. Annyira kedvesek ezek az élénk színben pompázó apró dinnyegerezdek, hogy az embernek önkéntelenül mosolyra húzódik látványuktól a szája. És ez már megéri. Gyerek zsúrra külön ajánlom :) Jó, a somlói és az álfrancia krémes -aminek várom a receptjét-, kevésbé látványosak ugyan, de a krémes nálam az élre tört a sütik között, a sósak csendes versenyében pedig a szintén Á. által varázsolt székelykáposzta és A. baconbe tekert csirkemelle holtversenyben az első, A.nál jobban nem teker bacont senki és a káposzta, az meg éppen csak, nem énekelt :) És megint sikerült rájönnöm, hogy az, hogy érzem magam egy (ismerős) társaságban, kizárólag az én hozzáállásomtól függ. Abban most nem volt semmi hiba. Kis önismeret: hogy rugalmatlan vagyok és kell a ráhangolódás, a rákészülés, az időkalkuláció, hogy "nyugodtan rohanjak" teendőimmel, ahogy Popper Péter mondta és akkor megérkezem.