Amióta töröltem szótáramból az "annyira szükségem lenne rá, de nincs időm" és az "annyira kellene, de nincs rá pénzem" szlogeneket, köszönöm, sokkal jobban vagyok :) Időm és pénzem ettől több nem lett, de az érzés pont olyan. Kicsit azért eltúloztam -a takarítással csak a legszükségesebb időt kell töltenem- jelszavamat, mert amit legszükségesebbnek lőttem be, az azért kevés, ez tehát újratervezést igényel :) Vannak költséges álmaim, de nem fájnak, ilyen példul a nagy lapos tv és éves a Fürdőbe. Ha hetente egyszer eljutnék, huh az jó lenne :). A Fürdő volt az a hely, ahol eddig úgy éreztem, hogy megáll az idő. Hajtás, gazdasági- vagy lelkiválság, a szaunában, az úszómedencében csak a relax és a kikapcsolódás van. Látom ám, hogy a Fürdőt is elérte a felgyorsult világunk szele, a középkorú pár elégedetlen a (mindig is) 67-70 fokos szaunával, haladnának már csobbanni és még mindig nem izzadnak, többen nézik a szauna falán a homokórát és egyezségre jutnak, hogy lassan jár :) (tehát, mégis megáll itt az idő gondolom elégedetten) és maradok még 10 percet. Ilyen tapasztalások közepette azt gondoltam, másfél óra alatt kiélvezek én is mindent, úszás, szauna, buborékmedence, thermál víz és már azon gondolkodtam, mik is férnek még be a délutánba, majd elnézegetve a fürdőtársakat, elégedetten konstatálva, hogy nem minden pasas növeszt sörhasat harminc éves korára, viszont aki igen, az hatalmasat :D, jól elbeszélgetve magamban ismerőseimmel, arra ocsúdtam, hogy kávé kortyolgatás közben mosolyogva bólintok és mondom, persze, nem mertem körülnézni aztán, látta-e valaki :), a vége az lett, hogy négy és fél órán keresztül gondolkodtam életmódon, szokásokon, fürdőn és kultúrán és persze fürdőkultúrán. Az új, nagy szaunában fa fejtámlák is vannak már, lehet fekve ellazulni, befelé figyelni, most tehát illik-e köszönni érkezéskor, távozáskor, ahogy szokás volt rég, amikor pletykák, viták, napilapok cikkeinek kommentálása jellemezte a helyet, vagy az óvatos jó napot kívánok kizökkenti jótékony állapotából a szaunázót?
Időről időre végiggondolom és napirendembe igyekszem illeszteni a rendkívül fontos dolgokat lelki- és fizikai egészségem érdekében, ezek több-kevesebb sikerrel szoktak megvalósulni, a többre példa lehet a Fürdő (bár lehet, hogy ez gyermekkori úszómúltamból ered), kevesebbre több példát tudok, gyógyteakúra vagy a -nem marad itthon mosatlan edény, amikor elmegyek- esetek, viszont rájöttem, hogy a -mostantól pedig mindig így lesz- helyett, a természeténél fogva sokkal jobban működő -most így van, most ezt csinálom- formulát alkalmazom. Arra is rájöttem, hogy ha módszeresen és fegyelmezetten megtartom azokat a rendkívül fontos dolgokat lelki- és testi egészségem érdekében, amikhez csak napi 10-15 perc kell, vagy elég egy fél óra is, ha heti négyszer, akkor se dolgozni, se fogatmosni nem jut időm :D, innen is eredeztethető az az elszólásom, amin barátnőim nagyon jól szórakoznak, ha eszükbe jut, miszerint: "igen, én iszom citromos vizet reggelente, csak mindig elfelejtem" szerintük ez olyan vicces. Pedig ez a színtiszta igazság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése