KisNicolas 2009-es bejegyzései

2009-02-02 19:58 hétfő 

Dúdoló

Felhővé foszlott az erdő,

söprik nyers szelek.

Heggyé tornyosult a felhő.

Hol keresselek?

Korhadt tönkön üldögélek,

nyírkos fák alatt.

Nem tudom már, merre térjek,

honnan várjalak.

Virrasztom a fák tövében

szunnyadó telet.

Éneklek a vaksötétben

lámpásul neked.

                                         Rab Zsuzsa verse

2009-02-28 10:19 szombat 

Nagy találkozás, avagy a versmondó viszonya

Idén is volt Valentin nap. És volt kórusfellépés velem. Már az jó, hogy megválaszthatom, mit mondok. A következő jó, hogy együtt állítjuk össze a műsor, hogy melyik szám előtt, után lesz a legmegfelelőbb helye a versnek. Az "alapjó", hogy a kórus várja, milyen verseket választottam az előadáshoz. Aztán jó még, hogy Lili kikérdezi :), aztán jó mondani...aztán a hatás. Most valami egészen különleges történt 15-én a békási műv.házban nekem. Szép, kerek két kórusos műsor, egy hagyományos "jóléneklő" vegyeskar, és a baráti szeretet szálaival átszőtt, kishitű, lüktető energiával működő kamarakórus, közben én Rab Zsuzsa, Elizabeth Barrett Browning, Hajnal Anna írásaival. Nagyon-nagyon izgulós vagyok, nem véletlen, hogy éves fellépéseim száma -most, hogy újra beindultam :)-, kb. féltucat, köszönöm, elég ennyi :). Most szokatlanul magabiztosan improvizáltam (próba híján), nézőtérről lépcsőn színpadra fel, nóta közben színpad szélén széken figyelve, majd hátra el, stb. éreztem, hogy rendben van körülöttem minden, tudom a dolgom. A versek után különösen erős és hosszú tapsokat hallottam, magamban megköszöntem és örültem a jelzésnek, akkor tudtam úgy mondani, hogy érzelmek-gondolatok érzelmeket-gondolatokat keltettek. Jó. Nagyon jó. Csendes elégedettséggel tettem a dolgom és nem véletlen a dolgom szó ismétlése, nem feszített vágy, nem akartam mindenáron üzenni, hatni, csupán tettem a dolgomat. Aztán előadás után, ami szépet csak lehet, kaptam, hogy milyen gyönyörű, hátborzongató, megható volt, hogy könnyeztek a nézők, a fiatal férfi éppúgy, mint a középkorú kórustárs. Csodálatos érzés volt ezeket a visszajelzéseket szóban is megkapni, én jól éreztem magam, és még azzal is megtisztelnek, hogy a tapsfizettség után elismerő szavakat fogalmaznak nekem. Azt tudtam, hogy az előadó a tapsból él, hogy kell az elismerés, mint a falat kenyér, de hogy ennyire számít, azt azért nem :). Ami történt ezen az estén, nem törvényszerű, hogy létrejöjjön minden jó előadáson, ezért boldog vagyok, hogy megélhettem vers-előadó-közönség egységét.

Varga Aczél

2009-03-29 20:28 vasárnap 

március 24. Uránia

Már megint Varga Ágota szeretnék lenni, és ilyen filmeket szeretnék csinálni! Nem kételkedtem, hogy élmény lesz-e a film, Varga Ágota neve garancia, de arra nem készültem fel, hogy ennyi réteg tárul fel, ennyi hatás dolgozik majd bennem napokig. Ebben a gyűlölködő, szánalmas világban, amikor azt is bánhatjuk, hogy megszülettünk, a film után hazafelé sétálva mégiscsak éreztem, demokrácia van. Legalább.

V. A. nem kommentál, nem manipulál, teszi a dolgát, megszólaltat leszármazót, követőt, rajongót, ellenfelet. Mutat archív felvételt és mai (utó)életét az egyszemélyes intézménynek, aki élt olyanokat is -gyermekeket nemzett például-, mintha ember lett volna. Hiába. Mi hatott rám leginkább? A családtagok be nem fejezett mondatai, a túlélő! kortársak megkönnyebbült sóhajú visszatekintgetései, a kuratórium groteszkbe hajló működésének bemutatása....

Megrendített, de reményt is adott, felfogjuk talán, hogy rendszert váltottunk 20 éve és nem szavazunk meg diktatúrát soha többet.

Jókor jött a film, jókor a szembesítés.

http://port.hu/aczel/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_topic_id=30&i_product_id=16593&i_city_id=3372&i_county_id=-1

Bőség zavara

2009-04-16 22:34 csütörtök

Nyugat az Örkényben, Lator beszélgetés, Heller Ágnes interjú, Radnóti est az Örkényben, Csákányi-Kulka Thália szűk három hét alatt! Mintha ez lenne a hivatásom, hivatásos néző. Közben elolvastam Gerlóczy M. kamuregényét, az Igazolt hiányzást, és harmadszor veszem a Vonzások és választásokat. Mintha ez lenne a hivatásom, hivatásos olvasó

Teljesen kiéheztem a kultúrára, most látom. El tudtam volna ücsörögni még pár napot az Örkényben Radnóti írásokat hallgatva. A zene, mert frissen megzenésített versek is voltak, valami rettenet volt, de a másodikra már megszoktam és a legvégén a tragikus vég után a fehérbe öltözött pár ahogy angyalként rikoltozta az éterbe a Két karodban már kifejezetten tetszett. Az Erőltetett menettől kezdve úgyis folyamatosan sírtam. Bátor és nagyszerű döntés volt szerelemmel fejezni be az estet, azt pedig amúgy is csak énekelni lehet...

A díszlet sekélyes, nyugatból átemelt fémpadok, Majálist idéző műfű piknikkosarakkal (?), jelmez esetleges, kinek sok, kinek ugyanaz a fekete tunika, mint a Nyugatban, ez a második kinek Pogány Judit - akinek kaposvári színésziskolája visszaköszön a Tháliában is Csákányi Eszternél szerencsére-, aki most is, akár Nyugatban, kicsillog a karból , felemelő élmény még Kerekes Éva, de a legerősebb, a leghatásosabb Takács Nóra Diána, van-e, ki e nevet ismeri? Én most is csak puskáról tudom még Aztán persze sorban mind a többiek fej-fej mellett persze. Rendezés nem nagyon tapasztalható, az előadásmód, olyan, mint a Nyugat, a művek és a színészek elbírnak mindent a rendezés hiányosságait is. Én, a néző pedig még hálás is vagyok, hogy ott lehettem

Azt tetszenek gondolni, hogy Csákányi-Kulka két tehetséges ember, ének, zene, tánc, mi lehet itt meglepetés? Hát kérem, az első számnál megijedtem, mikor 20 egy éves gálaműsor részlete ment a kivetítőn és előtte szökellt a 20kgval súlyosabb művésznő az öregedésben megakadt ficsúrral az oldalán, mi lesz itt, esztrád műsor két órában? Hát, nem lett! Kulka kulkás, sármos, pontos, korrekt, kimért, kicsit negédes, de szeretjük, Csákányi viszont egy folyton újra és újra berobbanó bomba, egy folyamatosan megújuló, más és más arcát megmutató, önmagát kigúnyoló, nézőt kápráztató csoda. Az első percekben érezni, hogy ez a műsor Csákányié. Hiába van kidekázva a nóta mennyiség, a szólók, a duettek, a prózák, a játékok, hiába -egy frászt hiába, hiszen élmény- A súgó és a jelelős dal Kulka előadásában, az est Csákányié. Őt várom, neki drukkolok, rá vagyok kíváncsi. Mi a különbség a két előadó között? Kulka véresen komolyan veszi magát, biztonságosan, nívósat ad, Csákányi bátor, mer játszani, tudja, ha ő hiszi, mi mindent elhiszünk neki. Nyert. Én boldogságot, amiből még a hazafelé vezető úton másoknak is tudtam adni, egy férfi kedvesen szólt, milyen gyönyörű vagyok, ahogy sétálok a tavaszban, tök részeg volt persze, de nem baj 

A jelmez tragikus, fekete színpad, fekete függöny, fekete színészek és általában fekete ruhák Látvány rendben. Külön köszönet Kemény Gábornak az elképesztő melójú zenekarvezetéshez a zongorázás közben.

Lator és Heller pedig rácsodálkoztattak, hogy mégiscsak érdemes élni, no persze, ha az ember a következő is 40 is műveli az agyát, csiszolja az elméjét, nem visszafelé tekintget, hanem tervez és végez Elkápráztatott az az energia, ami ezekből a 80 körüli emberekből áradt. Lator szerint, a kezdő író haladjon a meggyőződése szerint (lásd fentebb Csákányi), bár meggyőződésem, hogy ahhoz előbb meggyőződés kell, hogy kialakuljon. És akkor Heller Ágnes azt mondja, nagy álma keresztülvonatozni Ausztrálián!

Hódolatom!!