Hurrá, nyaralunk!

http://www.port.hu/hurra,_nyaralunk!_dobro_pozsalovaty,_ili_posztoronnyim_vhod_voszprescson/pls/w/films.film_page?i_film_id=1117 ez a film jutott eszembe, azaz hogy a címe és, hogy egyszer meg kellene nézni, lám-lám 50 éves és szovjet, aztán ez http://www.port.hu/a_kopar_sziget_hadaka_no_shina/pls/w/films.film_page?i_film_id=1401 jutott eszembe rögvest, ez meg már 52 éve készült és japán és többmindenre emlékszem belőle, aztán eszembe jutott, hogy igazából a szabadságon levésről és annak formáiról gondolkodtam, aminek nem kell feltétlenül nyaralásnak lenni, mert milyen jól lehet példul ügyet intézni, nagytakarításba, lekvárfőzésbe, lakásfelújításba fogni vagy ki se venni, hanem jól megtartani az év második felére, aztán egy-egy napokat kivenni, és lehet királykodni, hogy csak négy munkanapból áll nekem a hét, persze tudom, hogy van, akinek saját vagy családi orvosos-betegséges időkre kellenek ezek a napok, de azok, akiknek van olyan szerencsés időszakuk éppen az életükben, hogy senkijük sem szorul ápolásukra, az fordítsa magára nyáron vagy ősszel vagy télen vagy tavasszal ezt a két(!) hetet jó, először egyet, próbaképp, aztán következő évben a kettőt, mert az első héten elhisszük, hogy szabin vagyunk, a hét végére már ellazulunk, a második héten pedig már töltekezünk az energiával, mert akkor már minden élmény energiává válik és milyen jól fog az jönni a hétköznapokban.
és hogy utazz-e? naná! hogy hová? mindegy, a szomszéd utcába, a bérmakeresztanyádhoz, vagy a nagymamához, csak el abból, amiben vagy, hogy aztán visszatérve rácsodálkozhass arra, amiben lehetsz.

Hurrá, nyaralunk!

A kopár sziget