Mikor 2017 év végén csináltam az évrendezést itt, döbbenten láttam (tényleg megdöbbentem), hogy tavaly csupán kétszer voltam moziban! 2x!! Márciusban a Patersont, novemberben (!) pedig A négyzetet néztük meg L.-el. Mert mi volt közben? Lakás eladása, nézése, vásárlása, felújítása (ja, az utóbbinak még mindig nincs vége). Az első tetszett, vetíteném művészetterápiás képzésen, nagyon szimpin mutatja be egy játékfilm a művészet önterápiás alkalmazását, a másik brrrrrr.
Amikor annyira megdöbbentem, rögtön kaptam karácsonyra L.-től egy klubkártyát löketnek. Puszi érte.
Láttuk is Az óriáskereket és most csütörtökön Tai chi előtt elszaladtunk A vendégek-re. Woody Allent szeretni fogom amíg élek, tervezünk is egy Woody összes nézést -ahogy terveztük a James Bondokat is, és én végigcsináltam, ha beledöglöttem is-, nagyon szépen boncolgatja a XX. századi kisember sorsát, érzelemvilágát, a másik film csalódás volt, mert nagyon-nagyon vártam, de leginkább egy ujjgyakorlat, karaktersablonozási mintafilm, és példa arra, hogy létezik még csattanó.
Ha akarnám már most hátradőlhetnék, mert teljesítettem a tavalyi normát moziból. Csak van az az izém, a klubkártyám. Meg az az agylövésem, hogy imádom a mozit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése