évtizedvégi gondolatok 2.

Ez egy kicsit nehezen megy most, mert elmúlt este 10, és reggel 7kor keltünk, hogy teljesítsük az évtized utolsó napjára tervezett programokat, és ez bizony nekem két (délelőtt és délután) túrácskát jelentett (a Budai-Hegyekben és a Pilisben), esti koronának egy 1 órás házi szaunázás vendégségben, bizony ez 5 törölközőbe burkolt nőt jelentett 80 fokra fölfűtve, majd itthon a 40 napos jógagyakorlás 39.-je, plusz a plank és a lábemelések......és igen, köszönöm, jól vagyok, pont így képzeltem volna az idei szilveszterem 2 héttel ezelőtt, ha képzeltem volna bárhogy is.

Köszönöm mindenkinek, akivel együtt tölthettem egy kis időt ezen a napon, és köszönöm mindenkinek, akivel ebben az évben rövidebben vagy hosszabban összefutottunk magánéletben, munkában egyaránt.

Köszönöm jól vagyok, és ezt kívánom Neked is, aki most ezt olvasod!

évtizedvégi gondolatok

hujújjjj, nemcsak az évnek lesz vége 1-2-3 nap múlva, hanem egy egész évtizedet hagyunk a hátunk mögött, erre azért nem gondoltam sokáig (pedig életkorom több, mint 10), már jóideje évrendezek/évtervezek yearcompass.com füzettel, igaz, hogy csak ebben az évtizedben kezdtem, de még az idei füzetük sem hívta fel erre a figyelmet, amit jól is tett, mert az egész évtizedemre vonatkozó naptáraimat nem tudtam volna feldolgozni abban a másfél órában, amit szántam rá, de azért érdekes lenne, mik azok a nagy események, nagy történések, amik eszembe jutnak.

2010? jajjj, jól emlékszem az egész országunkat érintő nagy választási esemény eredményére, ami azóta sem változott

2011 - a képzésalkalmak csúszása miatt nem 2010-ben, hanem 2011 év elején vehettem kézbe Szocio- és művészetterápiás csoportvezető bizonyítványomat Németh Lászlótól, a MMSZKE vezetőjétől, ennek a blognak (morfondÍrok www.holdcsillag.blogspot.com) születése

2012 - Lili leérettségizik az ELTE-n folytatja, Bogi Zuglóban kezd dolgozni, szeptember: az Esély Családsegítő Központ vége

2013 - november: Zuglóban kezdek dolgozni

2014 - augusztus: új fejezet a családi kapcsolattartásban

2015 - Lili az ELTE-n folytatja MA képzésben, elhagyom a húsevést (pontosság kedvéért, halat továbbra is fogyasztok) és a munkában kiteljesedem

2016 - szociális szakvizsga, hatha jógaoktató képzés

2017 - az általános iskola kezdésének 45. évfordulóján évfolyamtalálkozó szervezése Zalaegerszegen Budapestről, lakás eladás/vásárlás

2018 - Lili az ELTE doktori iskola hallgatója, Indiai utazás

2019- megjelenik Lili verseskötete, gyalogos Balatonkör, life coach képzés, emlékezetes önkormányzati választások, Indiai utazás, Független Színpad alakulásának 30. évfordulója kösz Tucsni András!, saját youtube csatorna

Ezek jutottam eszembe viszonylag könnyedén puskázás nélkül, az utóbbi 7 év (nem is az évtized fele, hanem több) emlékei élénkebbek, de a felsorolásból is látszik, hogy kellenek a nagy dolgok, mert picire nem emlékszem, vagy próbáljam ki, hogy a következő évtizedben csak rutinból élek, és akkor majd megnő az apró dolgok jelentősége?

Ez ugyan költői kérdés, de ha valaki kedvet érez, megválaszolhatja ;)

Több évrendező/évtervező brossúra kering erre-arra, meg is értem, hogy sokan kedvet kaptak össze-vissza formálni a csodajól működő füzet tartalmát, és bizalmat is szavaztam némelyiknek, és azt tapasztaltam, hogy a legjobb részek bennük azok, amiket a yearcompass.com ingyenes termékéből egy az egyben átvettek.

A következő év (is) a változás éve lesz, azt mondják. Nem a csendes, hömpölygős, észrevehetetlen, hanem az erőteljes, akár fájdalommal, nagy zajjal járó változásé. Lehet ebben hinni, nem hinni, én szívesen játszom (egy éles határig) ilyet, hogy aztán 2020 végén majd jól megnézzem, hogy is alakítottuk én (és szűkebb-tágabb) környezetem az életem.

Mit is írhatnék még, mielőtt egy újabb évet/évtizedet búcsúztató találkozóra megyek? 

Legyen olyan a következő évünk/évtizedünk, amilyennek szeretnénk! 

(Már ha van erről bármi fogalmunk/érzésünk) (Aki megcsinálja a yearcompass évtervezést, az tuti közelít ;) )

egyszer volt karácsony

tud-e karácsony lenni benned, ha évtizedekkel ezelőtt mindig elszúrta valaki, aztán persze, te, hogy nehogy másmilyen legyen, mit ahogy megszoktad, ez már csak ilyen, bármennyire is elcsépelt, de persze a nagyszámoktörvénye alapján biztosan lehet, de te mindig is egy picike szám voltál, nem, nem nulla, mert a nulla, az különleges, csak úgy pici (kedves olvasó, gondolj az általad picinek tartott számra, no pont akkora), és most már nem szúrja el senki, pedig olyan jó lenne, mert akkor lenne valami.... 

Olvasónapló - december

Bár még nincs vége a hónapnak, nem tudom, hogy teljes könyvet elolvasok-e még idén, és mivel túl akarok lenni rajta (ennek még lesz jelentősége), megírom most a havi olvasónaplót.

Péterfy-Novák Éva Egyasszony

Most, hogy írnék, elibém torlódtak a pár hónappal korábban átélt élmények, érzések, mikor a Lili által kezembe adott Örökséget (erről itt írok) olvastam, amiket most nem éreztem, igen, egyszerűen túl akartam lenni rajta, ahogy olvasás közben is azt éreztem, hogy a szerző is túl akar lenni az egészen.

Érzékeny, úgynevezett tabutéma, és óvatoskodhatnék is önéletírás volta miatt, de valójában még szociális munkás rinocéroszbőröm alá sem tudott bekúszni ez a kisregény (174 oldal). Miközben rendkívül sajnálom Novák Éva nehéz gyerekkorát, tragikus és sanyargattatásokkal teli első házasságát, az írás esetleírásnak dagályos, szépirodalomnak kevés.

Hiába bontakozik a történet, hiányzik a dramaturgia, hiányoznak (nem rajzolódnak ki a jellemek),  és bár néhol megérint az Emile Ajar Előttem az élet Momojának köpönyegéből kibújt, a világra ártatlan és kitartó gyermeki hittel tekintő újabb figura (a főhős) sodródása, valahogy az egész, ha regénykényt olvasom, súlytalan marad.

VIGYÁZAT! SPOILER!

Őszinte részvétem az anyának gyermekei elvesztéséért, a gyermeknek apja halála miatt, mély együttérzésem a nőnek a bántalmazásokért, és bízom benne, hogy a kreatív írás, mint aktív (amikor maga az alany alkot) művészetterápia sikerrel járult hozzá a múlt feldolgozásának folyamatához.

Olvasónapló - november

Igen-igen, de nem szánom, nem bánom, az október szinte kimaradt olvasásilag (de megmagyarázom, október első hete készülődés, következő három hét utazás, utolsó hét megérkezés, lecsengés), az utazás alatt pedig ennyi történt: 

vonaton Indiában

Csutak Gabi Csendélet sárkánnyal novelláskötetéből úgy öt novellát olvastam, mikor megijedtem, hogy elfogy, de aztán soha többé nem volt erőm folytatni az úton, de ígérem, befejezem.

Lili kötetét többen is olvastuk útitársaimmal és:

Agra, a Taj Mahalnálhoz látogatott a kötet (tovább nem várt...bocs)

November aztán kiderült, hogy nemcsak Lilinek maradt ki nagylánykorában a Jane Eyre, hanem nekem is (aki dupla annyi idős vagyok, mint ő), és mivel meg akarjuk nézni a legújabb minisorozatot, mielőbb el kell olvasnunk.

Nna, most sajnáltam nagyon, hogy nem olvastam el évtizedekkel ezelőtt, és szándékosan álltam ellen, mert hogy árvaház és szenvedés, és nem akarom én ezt a lelkiterhet, pedig, ha időben olvasom, megláthatom, hogy csak szerelemből szabad házasodni (pont úgy, ahogy én is tettem), de csak n évvel idősebbel, és.....(ahogy én nem tettem és persze be is bukott a házasságom rögtön az elején), de nem spoilerezek, hátha nem olvastad még.

De a regény háromnegyedénél (az esküvős nap éjszakája után, nem, ez nem spoiler) elvesztettem az érdeklődésemet, és innen már mint limonádécskát pörgettem a lapokat, de az biztos, hogy remek jellem, karakter ez a Jane és Charlotte Brontë egy zseni.

És azt gondolom, hogy nagyon is jó, ha a mai kamaszlányok elolvassák Jane Eyre történetét (azt nem tudom, hogy most milyen kiadás elérhető, én egy ifjúság számára átdolgozott kiadást szereztem be antikvár), hogy megtudják belőle, milyen is egy asszertív gyermek és a belőle felnövekedő emancipált nő.

A csicsóka kontra én (első és egyáltalán nem barátságos) mérkőzés eredménye 1:1

Drága Karcsi hozott nekünk egy vödör csicsókát az Indiaiút2019október útitárs találkozóra (köszi Karcsi!), és vállalkozó szellem, azaz kísérletező főző lévén, én is hoztam haza egy zacskóval, hogy csicsókafasirtot készítsek. 

A csicsóka először ott cselezett ki, hogy a borzasztóan egyszerű sikálása (mert mindene ehető ennek a csodanövénynek akár nyersen is) tripla annyi időbe telt, mintha simán hámoztam volna (mert valami élősködő gomba módján tapadtak hozzá a földszemcsék).

Utána jódarabig nyerésre álltam, míg lereszeltem a kb. 60 dkg. csicsókát, hozzá kevertem 1 kisebb fej apróra vágott vöröshagymát, sót, borsot és kedvenc fűszerkeverékem, két lapos (kisméretű) evőkanálnyi zabpelyhet és 1 ilyen kanálnyi tönkölylisztet.

Még ott is győzelemre gyúrtam, mikor melegíteni kezdtem a serpenyőben a kevéske kókuszolajat, de amikor a pogácsák nem akartak összeállni a markomban, éreztem, hogy a csicsóka berúgja (az amúgy tévedésből megítélt) tizenegyest, ezután próbáltam csicseriborsólisztbe forgatni, és így hosszas fohászkodásaim kíséretében a serpenyőbe került egypár csicsókapogácsa, ami sütés közben morzsálódott ugyan, és két lapáttal is alig tudtam megfordítani, de kihűlés után valamennyire egyben maradt, és az íze mennyei.

Szünet

A kelkáposzta-krumpli szabdzsival (vagy sajátos kelkáposztafőzelékkel) kiegészült ebéd után újult erővel támadtam, a panírozásra szánt 2 teáskanál csicserilisztet még a masszához kevertem, és egy kiolajozott cserépedénybe öntöttem, tetejét szeletelt mandulával szórtam meg (ez elhagyható természetesen, vagy bármilyen maggal helyettesíthető), és közepes lángon pirosra sütöttem. (Az állaga így más lett, mint a pogácsás változatban, ahol félig nyers maradt, de ez az íz is csodás.)

Így lett a meccs eredménye 1:1

p.s.: maradt még pár darab csicsóka, jövő héten visszavágó :D

p.s.2.:  vigyázat! életem első fázisfotói következnek:

Vega vagyok-e?

Rögtön a megoldásra ugrok, teljesen mindegy, hogy szerinted, szerintem a nagykönyv szerint vegának (vegatáriánusnak) minősülök-e és ennyi, de azért leírom az elejét és a közepét is, mert épp itt volt az ideje táplálkozási identitásom rendezésének.

Ötödik éve döntöttem úgy (elvágólagosan), hogy nem eszem 'húst' (ezt mindjárt bővebben kifejtem) mától, hogy több nyers, párolt zöldséget és halat egyek végre.

Addig a legvadabb mindenevők táborát erősítettem, kedvencem a szalonna, a kolbász, a hurka, disznósajt, böhönyés husik, pacal és társaik, de ezek mellett szívesen fogyasztottam halakat és mindenféle zöldségféléket is.

Csakhogy! Ha választani lehetett, akár csak fejben (,hogy példul mit főzzek), folyton folyvást a húsos kaják győztek kiütéssel, én pedig vágyakozva gondoltam halra és zöldségre virslifalás közben.

Ennek tettem pontot a végére, mikor Lili először utazott Izraelbe (annak, hogy hova utazott semmi köze az elhatározáshoz), csak ahhoz, hogy mire visszaérkezett, már nem volt otthon se felvágott, se vagdalthús (aztán neki persze vettem, és készítettem, amit kívánt, de ez már az ő története).

Azóta amit eszem: tejtermékek, zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék, gombák, halak (utóbbi talán heti 1 alkalomra jön ki átlagban).

Amit nem eszem: kétlábú és négylábú állatok semelyik részét.

És ehhez semmi köze semmiféle filozófiához (erre sem büszke nem vagyok, sem nem szégyellem, ez tény), csak csupán így eszem annyi zöldséget és halat, amennyit szeretnék, és azért tartom ezt már több, mint négy éve, mert így érzem jól magam. És pont. 

A jó érzés már az első napokban megmutatkozott, energikusabb és teherbíróbb lettem, érezhetően könnyebb lett az emésztés, könnyebb a hasam. Ezt segítem időnként reggeli zabkása-kúrával is. (Azért kúra, mert ebben nem vagyok kitartó, egy darabig zabkása, aztán más, aztán újra zabkása, aminek receptje most éppen ez: másfél evőkanál nagyszemű zabpehely, 1 lapos evőkanál tönkölykorpa, 1 teáskanál mák, napraforgó mag, szeletelt mandula, lenmag keverékére forró vizet öntök kb. 2-2,5 dl, úgy szeretem, ha híg, 10-15 perc után eszem) (Ezt a zabkását, vagy bármely reggelit megelőzi az 1 pohár minimum szobahőmérsékletű, kiskortyokban fogyasztott víz citrommal vagy anélkül.)

Ha azzal, hogy nem vásárolok és nem eszem 'húst' hozzájárulok az állatvédelemhez, környezetünk védelméhez,  a fenntarthatósághoz, az külön öröm nekem mindennap, de az, hogy "vega" vagyok, vagy se, nem igazán érdekel (kivéve azt az esetet, mikor az idei szociális munka ünnepünkön, amihez nem mellesleg szabadnap is jár, rizst tudtam enni a svédasztalról és egy kevéske salátát, mert a saláta rögtön az elején elfogyott, nekünk hármunknak, húskerülőknek sem jutott).

További jó étvágyat kívánok!

ez a legutóbbi vacsorám, kecskesajtos saláta
a Kis Présházban (Bartók Béla út 44.)

Olvasónapló - szeptember

Jajjjj, hol van már, mikor Arundhati Roy A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma könyvét olvastam még a kánikulai őszben, még 2. Indiába indulásom előtt? Hol van már, mikor annyit bosszankodtam azon, hogy egy könyvtár vagy folyamatos google kell minden oldalon ahhoz, hogy megértsük, miről szól ez a regény, mert se csillagozva, se függelékezve nincsenek a kifejezetten indiaiak vagy Indiát (és történelmét) baromi jól ismerők által tudott szavak és kifejezések, áááááá, bosszankodtam sokat, radírozható tollal a könyv belső borítójára soroltam az oldalszámokat, amiken olyan bejegyzések szerepelnek, amiknek utána kell néznem....

Aztán vagy megszoktam, hogy nem teljesen értem, vagy már nem hiányzott annyira, nem tudom, szívesen olvastam erről a csodálatos világról, és itt a csodálatost szophoklészi értelemben használom "Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb" (Antigoné), azaz különösebb, kivételesebb, nem mindennapi, a szó pozitív és negatív értelmében is.

A szerző nemcsak a szereplők életútját használja fel, hogy India közelmúltbeli eseményeit elmesélje, hanem időnként akár a cselekményt is félreteszi, és közéleti eseményekről számol be.
Sűrű a szöveg, ha egy szó elsikkad, bukhat egy fél oldal megértése.
2014 a jelen, innen látunk  a mába és nézünk vissza a múltba....

Uram! Könnyíts a lelkemen,
És könnyítsd a feladatomon.
És oldd meg a csomót a nyelvemen.
Hogy megértsék, amit mondok.
                 
                    *

"...Olvassunk egy verset elalvás előtt.
- Régi szokás volt ez, még az egyetemről. Egyikük találomra kinyitott egy könyvet. A másik felolvasta a verset. Gyakran kiderült, hogy ennek rájuk és az adott pillanatra nézve titokzatos jelentősége van. Versrulett.
Tiló feltápászkodott, és egy vékony, megviselt Oszip Mandelstam-kötettel tért vissza. Múszá kinyitotta a könyvet. Tiló olvasta:

Mosdom éjjel kinn az udvaron -
villog az ég csillag-morzsaléka.
Fénye: só a szekerce-vason,
hidegszik a színig teli dézsa.

-Mi az a dézsa? Nem tudom....utána kell néznem.

Minden ajtón gyanakvó lakat,
zord szigorral les rám a kopár táj -
tisztább szabály aligha akad
a friss vászon tiszta igazánál.

Kezd a csillag olvadozni már,
mint a só, a fagy-fekete vízben.
Sósabb a kín, tisztább a halál,
s kitetszik a rettenet mezítlen.
(Lator László fordítása)

- Még egy kasmíri költő.
- Orosz kasmíri - felelte Tiló. - Egy munkatáborban halt meg, Sztálin Gulágjában.
Megbánta, hogy felolvasta a verset."

                                               *

Hogyan 
           mondjunk
           el
                   egy
összezúzott 
                   történetet?

                           Lassan
                                  mindenkivé 
válva.
                          Nem.
                          Lassan mindenné válva.

Újdelhi utcakép 2019 október

Arundhati Roy, az író Újdelhiben él, mindkét regénye megjelent magyarul (az én nagy örömömre)

morfondÍr

felsorolni is nehéz, hogy mi minden történt az utolsó bejegyzés óta, voltak könyvek, mozik, emlékezetes ételek és másodszor is megjártam (csoporttal Indiát), a facebook oldal kezelése és új ötleteim megvalósítása köt le a szokásosak, csak eget emelek ki. a munka mellett, és sem az olvasmányokat, sem a három hetes októberi, indiai utat nem foglaltam itt össze, milyen örömmel készítettem pedig a tavalyi, két hetes posztját, egyszerűen és megmagyarázhatatlanul jó érzés Indiában lenni azzal a csekélyke ismerettel rendelkezve is történelméről, tradícióiról, kultúrájáról, jelenéről, ami nekem lett pár könyvet olvasva és néhány ismeretterjesztő filmet nézve, de az biztos, hogy ezt sem tudom meghálálni Lilinek, hogy tavaly rábeszélt első utamra, nem, nem akartam különösebben Indiába menni, nem, nem volt különösebb kötődésem (bár egy ideig megpróbáltam az általam elképzelt elvárásnak megfelelni, és bőszen kerestem a gyökeret, ami belőlem Indiához nyúlik), és ahogy nem jött be Julia Robertsnek (Ízek, imák, szerelmek), annyira jött be nekem, de nekem szerencsém volt, mert én (mi) nem egy tehetős turista-asramban töltöttem (töltöttük) a heteket, hanem.......remélem egy következő posztban elmesélem, addig pedig ezen a facebook oldalon lehet rákeresni a 2019. októberi bejegyzéseknél, ezért is fontos, hogy az ilyenek idekerüljenek, mert itt könnyebb keresni, lehet rendszerezni

most, egy pár hete önmegvalósításban vagyok, alkotásban, ha érdekel kedves olvasó, egyelőre erről is ugyanezen a facebook oldalon győződhetsz meg, eddig 4 videoposztban, az első november 13-i, nagyon ajánlom, és dolgozom azon, hogy bővítsem az elérhetőségét

örömmel tapasztalom, hogy nem lustálkodom, és nem is tétlenkedem :D , és töretlenül jól érzem magam Indiából (október 25.) hazatérve is, igaz, hogy az örömteli hazatéréshez nagyban hozzájárult az október 13-i országos trendfordító esemény is, amiről Darjeelingből Lilivel így cseteltünk: Ő: Karácsony vezet már jó ideje, Én: nem hiszem el, Ő: mi se.... :D 

van az a jó, amit nehéz elhinni.....

ahogy az is világszenzáció, hogy a kártya-kör közös (öt fős) lottója 3 találatot ért el, hipp-hipp és hipp-hipp, így kapunk fejenként három-háromezer forintot, majdnem annyit, amennyit eddig ellottóztunk, de nem írom le a számainkat, mert ahogy ebből 3-as lett (HI- HE - TET - LEN), úgy lehet belőle még ötös is.

Ezzel a filter nélküli, idén másodszor virágzó karácsonyi kaktusz fotóval kívánok nekünk boldog decembert!

Olvasónapló július-augusztus

Teljesítettem, sőt dupláztam a tavaszi fogadalmam, nem egy, hanem havonta kettő könyvet (regényt) olvastam el ezen a nekem hűdemegterhelő és hűdetömény és hűdevégletes nyáron, azaz júliusban és augusztusban (mert júniusban még nem vettem észre, hogy nyár van, meg mert az a hónap lájtos volt, erről ITT írtam).

Július egy hiperszuper születésnapról, egy hipernehéz köszvényápolásról, munkáról-tanulásról és klímamentes mávos ingázásról szólt, de mindeközben:

és

Berkesi András: Küszöbök

Az Apró Dolgok Istene angol nyelven jelent meg 1997-ben, tavaly októberi indiai jártomban-keltemben (ezt most szándékosan írtam ilyen bicskanyitogatóan, de annyira fantasztikus érzés volt)  a dehraduni pályaudvaron a könyvárusnál vásároltam Lilinek (eredeti nyelven, azaz angolul) egy példányt belőle:

itt vettem a könyvet

Erre ő viszonzásképp kihozta nekem a könyvtárból Greskovits Endre fordításában, én pedig óriási várakozással kezdtem bele. És nagyon nehezen ment. Éreztem a líraiságát, a finomságot és a mélységet, és végig is küzdöttem magam az erre-arra csavarodó, ide-oda ugráló mozaikosan kapcsolódó szövegen.  Amit kivettem belőle, az az előítélet, a megbélyegzettség következményének végzetszerűsége. És a szépsége annak a tragikus életnek.

"Tudod, mi történik, mikor megbántod az embereket? - kérdezte Ammu. Amikor megbántod az embereket, ők kezdenek kevésbé szeretni. Ezt érik el az elővigyázatlan szavak. Ezek miatt az emberek kicsit kevésbé szeretnek.
Hideg, szokatlanul sűrű hátbolyhú Molylepke telepedett könnyedén Ráhel szívére. Ahol fagyos lábai hozzáértek, ott libabőrös lett. Hat libabőr elővigyázatlan szívén.
Ammu kicsit kevésbé szerette." (Ammu Ráhel anyja, csakúgy mondom)

"Ismeretségük első évében, mielőtt összeházasodtak, egy kis varázserőt fedezett fel önmagában, és egy darabig úgy érezte magát, akár egy dévaj dzsinn, aki kiszabadult a lámpásból. Talán túl fiatal volt annak felismeréséhez, hogy amit ő a Csakó iránti szerelmének tart, az valójában csak önmagának tapogatózó, bátortalan elfogadása."

Ilyenek vannak benne.

*

Hogy tovább nehezítsem a hónapom, gyorsan elolvastam még (a kis faházban találtam) Berkesi András Küszöbök című regényét. Még kora serdülőkoromban olvastam a Sellő a pecsétgyűrűn-t (1967-ben készült ebből magyar film), és kíváncsi lettem. 30-as évek vége Berlin, 44-es megszállás idején Budapest, Gestapo, nácizmus, titkosszolgálat, ellenállás, szerelem, ahogy az egy Berkesi-regényhez illik. A szerző a Kádár-korszak legtámogatottabb szerzője volt, rengeteget írt, és óriási példányszámban adták ki, én a fent említett két könyvet olvastam, azok alapján nagyon jól író írónak ismertem meg igen profi dramaturgiával, jól szerkesztett, izgalmas és nem túlírt stílusban.

*

A júliusi ápolással és bizonytalansággal teli hónapot követően az augusztust így indítottam:

Később egyszercsak a címlapra tévedt a szemem (és idétlenül fölröhögtem a választásomon), igen, ez az aggodalom töltött el egész júliusban. 

Elnézést kérek a mestertől, de ez első Cook-próbálkozásom, ez a (számomra) poros és közhelyekkel telített több tucat oldal gondolkoztatott el azon, hogy lehet, hogy nem mindent kellene befejeznem, amit elkezdek.....

*

De aztán beköszöntött az augusztus, és nyaralni indultunk, egy könnyű kis női könyvet gondoltam magammal vinni heverészéses olvasáshoz: 

Anita Diamant: A vörös sátor

Árokszállásy Zoltán fordította, és ez minden volt, de könnyű kis könyv a legkevésbé. Egy szívemnek kedves női körben csodálkoztak rá, hogy én nem olvastam még Anita Diamant A vörös sátor regényét (már most mondom, hogy készült belőle 3 részes mini sorozat), ezért nyaralás előtt gyorsan beszereztem, a cél nem titkoltan az volt, hogy majd jól elandalodom a romantikus történeten. Aztán szembe jött velem egy ószövetségi történet, és ettől jól berezeltem, de jó érzékkel nem volt más könyv a közelemben, és muszáj volt belemélyednem......és csak mélyedtem, és mélyedtem, és most ajánlom ezt a könyvet anyáknak és lányaiknak (ha vannak), és barátnőknek is, és minden más hozzátartozónak, mert bár az elbeszélő nő, Dína (Jákób egyetlen leánya), és (szerintem) lényeges eleme a regénynek a bemutatott társadalmi csoport(ok) vélekedése, viszonyulása a női léthez, női-férfi, párkapcsolati szerepekhez, szexualitáshoz, várandóssághoz ésatöbbi, de emellet és ezzel együtt bárki és tényleg bárki élménygazdagon teheti le a végén a könyvet.

Most következik néhány, nem néhány, hanem elég sok idézet a könyvből, amiket azért írtam ki, hogy időről-időre felidézhessem magamnak, ha úgy érzed, neked kevesebb is elég, csak olvass bele, aztán élvezd a regényt, és ha van kedved utána "visszajönni" ide, akkor vedd végig az én ízlésem szerinti válogatást:

"...Juda születése után Lea kissé elfáradt. Ő, aki addig mindig elsőként kelt, és utolsóként tért nyugovóra, és lehetőleg mindig két dolgot csinált egyszerre (például gyermeket dajkálva kavargatta az ételt, vagy gabonaőrlés közben mások szövés-fonását felügyelte), délutánonként kissé szédülős lett, és árnyékot látott ott is, ahol nem volt.
Ina ezért azt tanácsolta neki, hogy gy darabig ne essen teherbe, s hozott neki ánizskapormagvakat, továbbá megtanította, hogyan készíthet méhviaszból fogantatást gátló eszközt.
Lea számára tehát eljött a pihenés ideje. Örömmel figyelte vasgyúró fiainak növekedését, s nem múlt el nap, hogy meg ne simogatta volna őket......Minden éjjel jól aludt, s reggelente pihenten ébredt."

"Sosem értettem meg (mondja Zilpa), mit eszenek a nővéreim Jákóbon - mondta gyakran, s legyintett hozzá hosszú kezével. - Nekem ez is csak olyan kötelesség volt, mint mondjuk a gabonaőrlés, valami, ami testileg inkább fárasztó, de el kell viselni, mert nélküle nem mehet tovább az élet. De ne hidd, hogy emiatt csalódott voltam, hiszen eleve nem is vártam semmit a testi szerelemtől."

"Anyám ezután két hónapot töltött a vörös sátorban. A fiúk születése után ugyanis az anyák csupán egy hónapot pihentek, de ha újabb életadó születik, azt tovább kell távoltartani a férfiak világától. - Nagyon élveztem a második hónapot, mesélte anyám. - A nővéreim mindkettőnkkel fejedelmi módon bántak. Téged egyetlen pillanatra sem hagytak őrizetlenül, mindig akadt, aki ringasson és dédelgessen. Reggel és este olajjal kentük be a bőrödet. Dalokat is énekeltünk neked, de sohasem gügyögtünk hozzád, hanem olyan értelmesen beszéltünk veled, mintha te is a nővérünk lennél..."

"Ekkor láttam meg, hogy nem csupán magas, hanem széles vállú és karcsú derekú is. És ugyan elmúlt már negyvenéves, de egyenes a tartása, tiszta a tekintete, s még csaknem mindegyik foga megvan. Észrevettem, hogy az apám jóképű, és méltó az anyámra.
Ez a felfedezés azonban nem volt vigasztaló a számomra.......Anyám számára nincs fontosabb ember Jákóbnál. Én nem vagyok neki annyira fontos, mint ő nekem. Ő elsősorban feleség, és csak azután anya. Ezen a felismerésen majdnem elsírtam magam, de ezt röstelltem volna, mert már túl nagy voltam hozzá. Rövid időn belül nekem nővé kellett érnem, s akkor majd megtanulhatom, miként osszam meg a lelkemet."

"....Mi védelmezünk téged! A család és a nővéreid óvnak meg az éhezéstől, a hidegtől, az őrülettől. Bevallom, én néha azt gondolom az istenekről, hogy csak mi, emberek találtuk ki őket a sötét gondolataink távoltartására."

"...Meséltem Tábeának a vörös sátorról, ahol anyáim az újholdat ünneplik süteményekkel, énekléssel és történetekkel, s ilyenkor félretesznek minden ellenségeskedést. Elmondtam, hogy engem, mint egyetlen életben maradt lányt, beengedtek maguk közé gyermekkoromban, bár ez nem volt szokás, hiszen még nem értem nővé..."

"....A Nagy Anya, akit mi Innának hívunk, felruházta a nőket egy adománnyal, amiről a férfiak mit sem tudnak, és ez a vér titka. Az újholdkor érkező gyógyító folyásban a férfiak csak a rosszkedv, bosszúság és fájdalom forrását látják, azt hiszik, szenvedünk tőle és szerencsésnek tartják magukat, mert mentesek ettől. Mi pedig nem világosítjuk föl őket holott az, aki belép a vörös sátorba, mind tudja az igazat. A vörös sátorban lassú folyóként csörgedeznek a napok, amint Inana ajándéka keresztülfolyik rajtunk, megtisztítva testünket az előző havi haláltól, s fölkészítve az új élet befogadására, mi pedig köszönetet mondunk neki a megpihenésért, az újjászületésért, s azért a tudásért, hogy az élet a mi combunk közül származik, és vérrel kell érte fizetni"

"....Másodiknak egy kereskedő érkezett (Rebeka elé), aki áldást kért a karavánja útjához. Rossz idők járnak rám mostanában.........Ezt neked kell rendbe tenned - mondta (Rebeka) intő hangsúllyal........más nem segíthet rajtad - jelentette ki és intett, hogy menjen isten hírével, mire a kereskedő hátrált, majd futásnak eredt, mintha üldöznék.
Rebeka látta rajtam, hogy nem értem a dolgot, ezért megmagyarázta: - Csak tolvajok fordulnak hozzám azzal, hogy tegyek csodát az üzletükkel."

".....Én most semmit sem cipelhetek anya - mondtam. Ő csak óbégatni tudott meglepetésében, aztán megcsókolta mindkét orcámat, s példáját követték a nagynénéim is. Sógornőim megtapsoltak, és mindenki egyszerre kezdett beszélni. Inna is berohant megtudni, mi ez a nagy lárma. Csupa mosolygó arc vett körül."

"Csak azt furcsállom, hogy nem tudja: ha a gyerek felnő, többé már nem szülei kedvét keresi, hanem a magáét. És ez igaz a lányikra is."

"Mezítláb, egy szál ingben kisétáltam a táborból, és örökre magam mögött hagytam a családomat. Meg a szeretetet is, amelyet soha többé nem láthattam az anyám szemében, de nem bírtam volna köztük maradni." 

És ekkor tartunk kb. a regény kétharmadánál.......
Amikor e sorokat írom, a bookline.hu -n rendelhető a könyv. Majd, ha Lili is elolvassa, megnézzük a háromrészes minisorozatot is.

*

Augusztus végén pedig az alábbi könyv vezetésével hazaugrunk térben és időben is. Mielőtt bárki elkezdene kételkedni, lelkesen ajánlom ezt a krimit is olvasásra, mert izgalmas, mert mai és történelmi is egyben, mert nő írta és mert jól.
Vicc nélkül, nagyon bejön nekem a két idősík, a mai Magyarország (külön köszönet a társadalomkritikáért), és a múlt század közepi görög emigráció-időszak, jók a figurák, a jellemek, feszes a cselekmény. De nekem nehézkesnek és didaktikusnak tűnt a görög betétek brechti alkalmazása, és be kell vallanom, kb. a felénél jöttem rá, hogy nem egy, hanem két görög visszaemlékezőt követek, egy férfit és egy nőt, viszont nagyon örültem kiművelésemnek a második világháború utáni görög emigráció hazánkat érintő szerepéről, viszont nem érzem jó választásnak a címet (nekem még az alcím is elment volna kötetcímnek), meg a nyomozás fejezetcímeivel sem vagyok kibékülve, mert engem speciel nem érdekel, hogyan telnek közben a napok, viszont a görög szál címeiben elsikkad, hogy melyik a múlt és melyik a most, talán a betűtípusokból és árnyalatokból a kevesebb több, de legalábbis érthetőbb lenne, és pl. szintén a görög szál miatt emleget a szerző valahol, mondjuk a 268. oldalon egy olyat, hogy "migráns státusz", amiről én úgy tudom, hogy olyan nincs, vannak viszont olyanok, hogy menekült vagy oltalmazott vagy befogadott, és picit csalódott voltam, hogy hiába vártam VIGYÁZAT SPOILER!, hogy Vanda fejéről lekerüljön a kendő.

Abban viszont remélem, nem csalódom, hogy várom a folytatást......

Cserháti Éva: A sellő titka

A kígyó ölelése

Nagyon sajnálom és nagyon elnézést kérek tőle, de elfelejtettem, ki javasolta úgy egy éve, hogy nézzem meg A kígyó ölelését , erre most nyílt módom a Bem mozi egy filmklubjában, és köszönöm.

Kedves kollégáimnak így ajánlottam tovább:

Szerintem nézzétek meg, ez egy jó film, mesterien van rendezve (ugye az élőbeszéd?), miközben nézi az ember (és ilyenkor mindig megróvom magam magamban, hogy általános alanyban beszélek), miközben nézem, nem is tudom, hogy milyen jó filmet látok, csak másnap reggel, mikor még gondolkodom rajta (mármint a filmen), meg a film után, mikor ott maradok ülve jövök rá, hogy mennyire jó. Mert a cselekmény nem fontos, azaz a cselekmény eszköz, hogy gondolkozhassunk, és mindenkinek annyit ad (mármint a film), amennyit kivesz belőle (persze a történet szintjén is érthető), és persze roadmovie is, mert sokat eveznek benne, és legalább két főszereplő el is ér valahova, spoiler nélkül annyi mondható, hogy az epizódikus dramaturgia szerint megjelenik két fehér kutató (az egyik a múlt század elején, a másik a közelmúltban) és egy sámán az amazóniai dzsungelben,  középpontban van a helyi kultúra és az idegen hatás, és a nagyszerű az, hogy nem akar igazságot tenni, hogy mi is a jó, mi is a helyes ebben a földi életben (de nekünk nézőknek véleményünk természetesen lehet), és szerintem a film egyetlen célja az, hogy gondolkodtasson (és az tök jó, ha ezt még meg is osztjuk egymásal), persze van benne egy-két akár didaktikusnak minősíthető mondat, de igazából ez is csak segíti a gondolathullámzást a pro- és kontrázást, és a végén rájövünk, (vigyázat, ez már spoiler! is lehet), hogy miért fekete-fehér, és van benne egy pszichedelikus szeánsz is, de akkor az már csak a ráadás, mert kiderülhet, hogy a te célod eléréséhez hozzájáruló segítő kísérése volt a feladatod, de ez az én filmem, és ha megnézem újra, lehet, hogy egy másikat látok már.

patiszondícséret

No, most képzeld el, a rántott patiszon ízére vágytam, ezért hosszas várakozás után, hátha valaki megszólít, hogy nem kérek-e, mert éppen sütött, a vonzás törvényét valószínüleg ösztönösen működtetve, meg lettem szólítva, hogy kérem-e, van-e kedvem elkészíteni a kettő szép, egészséges csillagtököt.

Volt, szombati ünnepi ebéd lett (azért ünnepi, mert mindig ünnep, ha főzök) (jó, azért is ünnepi, mert piszok sok idő a pucolás, panírozás és picike serpenyőben a pár darabonkénti kisütés + krumpli, kukorica, saláta), de mindannyiunknak nagyon ízlett, annak a meghívottnak is, aki felnőttkora ellenére először kóstolt patiszont (és komoly húsevő) és persze nekünk is Lilivel. A patiszonok Borsod vagy Nógrád megyéből származtak (majd megkérdezem azt a kedvest, akitől kaptam), és rendkívül erős héjjal rendelkeztek, valami furcsa és meglepő mozdulattal a kést tartó hüvelykujjam begyét bírtam megsebezni trancsírozás közben, de elég pontosan, mert gyorsan pirosra színeződött a kezemben szorongatott tökszelet, ilyenkor nagymamámtól tanulva első dolog, hogy gyorsan csap alá (előbb az ujjam, aztán a tök), majd belenyomtam az ujjam a sótartóba, jól mutatott rajta az enyhén rózsaszín himalája só, (ma már csak sajog és dagadt kicsit), és ekkor még csak az egyik patiszon felénél tartottam.

Aztán ilyen lett:

paradicsomsaláta (persze, a hagymás változat :) )

házi steakburgonyával

Sült zöld paradicsom

Eljött a pillanat, hogy a kedves/kedvenc regényem címadó receptjét elkészítsem, ez gasztronómia kalandozásom csúcsa még ha ebbe is beletrollkodtam egy csöppet, mert nem használok állati zsiradékot, kókuszolaj ás napraforgóolaj keverékében sütögettem a korongokat, a felhasznált liszt pedig kukoricaliszt volt, a mártást a só bors mellett őrölt zöld kardamommal ízesítettem, szuper lett, a többi stimmel :)

Előtte, utána, közben ajánlom a könyvet és a filmet is tetszőleges sorrendben :)

Bulgursaláta

Montenegróban a nyaralás alatt készítettük először, úgyis mondhatjuk, hogy spontán, és nagyon kedvünkre való lett, ezért megtartjuk ezt a szokást.

Vittünk "zacskós" bulgurt, de az mindegy is, hogy zacskós vagy másmilyen, az a doboz, amiben két zacskó van, talán 125g egy zacskó tartalma és egy zacskóból kijön két adag.

Tehát ezt vagy azt a bulgurt megfőzzük és közben apróra aprítunk két közepes, vagy egy nagyon nagy paradicsomot, nem baj, ha sok a leve, ne vesszen kárba egy csepp se, és két gerezd fokhagymát is (utóbbit nagyon apróra, vagy át is nyomhatjuk ilyen célra gyártott nyomón)

Mikor megfőtt a bulgur, (ha zacskós, akkor kibontjuk lecsepegtetés után a forró zacskóból) és egy salátástálba borítjuk, ráhalmozzuk a paradicsomot és a fokhagymát, szórunk rá tetszés szerinti (sajnálom, de tényleg jó lesz bármivel, amit szeretsz) zöldfűszerrel szárított vagy friss állapotban, mi bazsalikomot használtunk és 2-3 evőkanál olivaolajjal meglocsoltuk, jól átforgattuk, és azon melegében megettük.

A képen látszik, hogy egyik alkalommal zabfasirt is lett (porból) hozzá, de aztán már csak önmagáért készítettük.

Jó étvágyat!

Hozzávalók 2 személyre:

bulgur kb 20 dkg

paradicsom két közepes vagy egy nagy vagy ízlés szerint

fokhagyma 2 gerezd

friss vagy szárított bazsalikom, vagy kakukkfű, vagy más

olivaolaj 2-3 evőkanál

Olvasónapló

Csajos június,

ha nem sértődik meg Vigdis Hjorth norvég író(nő), mert természetesen családon belüli erőszak nemcsak lányokkal fordulhat elő.

Lelőttem a poént (sic!), mert (bánatomra) az Örökség borítóján is ott virul középen, hogy a szerző "egy örökségi vita hátterében a családon belüli erőszakról ír".

Nos, Vigdis Hjorth főszereplője egy ötvenes éveiben járó többgyermekes, elvált nő, akinek időben ide-oda ugráló beszámolóin, gondolat- és érzelmi hullámain keresztül élhetjük át, érezhetjük át a gyermekkori, feldolgoz(hat)atlan trauma szövődményeinek hatásait. És megismerhetjük egy egyebekben teljesen átlagos család tagjainak viszonyulását pl. egymáshoz, a családhoz, az igazsághoz (ha van olyan).
Ha esetleg olvastál már a témában, akkor is nyugodtan kezdj bele, az ábrázolás hogyanja az, ami magával ragad.

A regényben az a leginkább megrázó, hogy nincs benne semmi hatásvadász (eleinte kerestem, aztán bizalmat szavaztam és bejött), inkább az emlékezés, elmélkedés analitikus eszközeit használva merít egyre mélyebbre egy olyan állapotba, ahonnan három-négy oldalanként felpillantva és körbe-körbe nézve pihentem egy kicsit.

A regényben az a leginkább megrázó2, hogy nincs feloldás, mert a trauma mint olyan a zsigerig hatol.

A regényben az a leginkább megrázó, hogy a 370. oldalon vége van. 

Feltétlenül olvassátok el, barátaimnak, ismerőseimnek, kollégáimnak és mindenkinek, aki ezt látja, ajánlom minél hamarabbi olvasásra!

a borító szörnyű, ne ítélj az alapján :(

"...Ez Astrid nagy hibája. Az, hogy azt állítja, hogy ő semleges, de valójában nem az, mert az, hogy mindenkinek a kedvében jár, az valójában nem semlegesség, különösen, ha az egyik fél bűnt követett el a másik ellen, amit ő nem vesz figyelembe, vagy el sem hiszi..."

" Apának
szeretném elmondani neked, én hogyan viselkednék apaként, ha lenne egy fiam. megpróbálnék szoros és jó kapcsolatot teremteni vele. Megpróbálnám bevonni olyan tevékenységekbe, amelyek révén mindkettőnk számára kicsi korában és később is öröm lenne az együttlét.
Érdeklődést és elkötelezettséget mutatnék az általa vállalt tevékenységek iránt......."

És csajos a június azért is, mert egy tavalyi ígéretemnek eleget téve (Anita tán már nem is emlékszik) elolvastam a Sohaférfit, amit Vass Virág írt. Jól emlékszem még a Nők Lapja időre, amikor örömmel olvastam az ő cikkeit is.

Már a Weöres verssel indulásnál felkaptam a fejem (nem elégedettségemben, hogy ugyan hogy kerül ez ide?), aztán következett egy betűtípusában is eltérő rész, majd még egy másik, amiket eleinte nem tud az ember hova tenni,  aztán  később persze megmagyarázza a szerző, de minek, aztán egyszer csak elkezdődik a történet, egy rövid ideig bízni lehet benne, hogy egy fordulatos, kellemes pártalálós regényt kapunk, de áááááá és úúúúúú ellehetetleníti, hogy a szerző mindenáron minőségi művet akar(na) létrehozni, bőven tesz ezért tök felesleges utalgatásokat bölcsészi műveltségét fitogtatandó (pl. Woolf: Saját szoba -no ez a másik, amit ma olvasásra ajánlok), és baromi ügyetlenül bekeveredik a klinikai halál témája is.

Egy szónak is száz a vége, nyugi, ezt a könyvet elolvastam helyetted is. Ne fáradj!

a Weöres verset ideírom, mert ez az egyetlen jó a könyvben:
 Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.

Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.

Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.

Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.

Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.

Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.

Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.

Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.

Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

Olvasónapló

Májusban is (ahogy áprilisban) egy könyvből kettő lett, de ez nem volt jó döntés, mert most márnem nem tudhatom, mennyire árnyékolta be a másodiknak kezdett könyv megítélését az első zsenialitása.

Mutatom az elsőt, azt amit feltétlenül  ajánlok olvasásra:

A fotón nem látszik túl jól, Tompa Andrea az író, ez az Omerta című műve 2017-ben jelent meg, és 2018-ban érdemelte ki a Libri irodalmi díjat (szakmai zsűri döntése alapján). Ennek apropóján hallgattam egy beszélgetést a szerzővel a Margó Fesztiválon és azon melegében meg is vettem.

Olvasására pedig most kerítettem sort, mert már istenbizony zavarban voltam a könyvszekrényre pillantva, ahol várt rám.

Nem tudtam, mit jelent az omerta és jóérzékkel nem is néztem utána, teljesen mindegy, hogy te hogy' teszel (mármint abban az esetben, ha te sem ismered alapból a szó jelentését), így is úgy is ütés történet ez, vagy ütős történetek ezek.

A fejezetek, Kali könyve, Vilmos könyve, Annuska könyve, Eleonóra könyve, a négy rész külön-külön is és egyben is kiad egy egészet, ami azért igencsak nagy truváj ebben a kortárs, egy bizonyos szintet megugró regényben igencsak ínséges időben.

Hogy miről szól? A felsorolt neveket viselő erdélyi emberek sorsán keresztül a romániai életről a háború utáni évektől a hatvanas évekig sallang, szentimentalizmus és ítéletmentesen, a különböző életutak felrajzolásával, amik olykor találkoznak, vagy találkozhatnának.

Vigyázat, mélyre megy, nekem annyira, hogy jelenleg (és azért van némi összehasonlítási alapom) az Omertát tartom a legjobb magyar regénynek, ezt is olvastatnám a középiskolában, mert annyira egyszerű, amit mondd, pl. hogy emberből vagyunk mindannyian, vagy ez mégsem ennyire egyszerű?

Kérdésem provokatív, bocs!

No, a másikról is gyorsan, az úgy volt, hogy utaztunk a távolsági buszon, és Omerta a csomagtartóban volt az utazótáskában, a kéziben pedig ez: 

Hát igen, ez is biztos egy nagyszerű könyv, csak én az Omerta egyharmadánál járva, annak világába, nyelvezetébe csurigmerülve voltam épp, úgyhogy egyáltalán nem hatott meg, ahogy egy az életébe belefáradt nyugdíjba készülő pszichológust visszahoz a fickósságba az utolsónak vállalt páciense.

p.s.: Olvassunk minden nap! 

p.s.2.: Vagy legalábbis gyakran.

Instavers

Mit tegyek le az asztalra,
hogy észrevegyem magam?

Olvasónapló

Havonta egy könyv- pipa, a márciusi poszt ITT olvasható.

Áprilisban az egy könyvből kettő lett, és igaz, hogy már teljesült a balatoni zarándoklat kezdetéig, április 19-ig, és igaz, hogy már javában a májusi választást olvasom, csak nem sikerült a posztot megírni eddig.

Fura dolog ez a lelkifurdi. Először feszeget, hogy az ígéret szép szó, és meg kellene tartani, és már május 1 van, már május második hete, aztán csak ráérez az ember (azaz én), hogy meg kell hagyni mindennek az érés idejét. Ennek is.

És azért csak nagy dolog volt az én életemben (és tuti, hogy Anitáéban is) ez 10 nap gyalog a Balaton körül 10 nap gyalog a Balaton körül , csak fel kell dolgozni kívül-belül, meg azt a sok fotót valahogy kirostálni, no hát így, épp két hete megjöttünk, a lábamon is tudok már járni, bár még borogatni kell, jöhet a visszagondolás.

Edith Eva Eger: A döntés

Talán látszik a képen, hogy telejelöltem. Véletlennek tűnt először (mivel elfogyott a kékem), hogy zölddel folytattam, de milyenek ezek a véletlenek, hát a könyv épp két (számomra) eléggé elkülönülő részre tagolódik, nagyjából az üldöztetés és az azt követő életút szakaszokra osztható. (A kötet hivatalosan négy részre és huszonhárom fejezetre tagolódik)

Szerencsére sokan olvasták, olvassák és fogják olvasni és kell is. Alap. Igazi népmese lehetne, hiszen szerencsére tele van csodás elemekkel - én nyolcig számoltam - , de a mai kor igényei szerint elborítja az önreflexió, a személyes énerő és a csillagok szerencsés együttállásának ténnyé avanzsálása, de ezzel csak még jobban felerősíti azt az érzést, hogy még a kétezres évek tízes éveinek végén sem felfogható és nem értelmezhető, hogyan történhetett meg a XX. század rettenete, a holokauszt.

A könyvből én nem azt értettem meg, amit a hősnő végig sulykol, hogy mindig van döntési lehetőséged, és rajtad áll, merre fordul a sorsod, hanem, hogy mennyire szubjektív, kiszámíthatatlan és kiszolgáltatott az élő.

Példabeszéd a túlélésről, és arról, hogy van az a trauma, ami soha-soha nem feldolgozható, még ha ennek terapeutájává válik is az ember.

"Éhezünk a jóváhagyásra, a figyelemre és a gyengédségre. Éhezünk a szabadságra: arra, hogy magunkhoz ölelhessük az életünket, hogy igazán megismerjük önmagunkat, és önmagunk lehessünk."

"...Ekkor már feldereng előttem, hogy mindig lehet még sokkal rosszabb. Hogy minden pillanat az erőszak lehetőségét rejti magában..."

"...Amikor elmegyünk, vajon számít, hogy tudatában vagyunk-e; éppen meghalunk?..."

"Ha nem tudsz bejutni az ajtón, menj be az ablakon, mondogatta mindig anyák. A túléléshez nem vezet ajtó. És a felépüléshez sem. Csak ablakokat látsz mindenütt..."

"Passzívnak lenni azt jelenti: hagyod, hogy mások döntsenek helyetted. Agresszívnak lenni azt jelenti, hogy te döntesz mások helyett. Asszertívnek lenni azt jelenti, hogy a magad számára te hozol döntést. És bízol benne, hogy ez elég, hogy elég vagy."

"Az idő nem gyógyítja be a sebeinket. A gyógyulásunk azon múlik, mihez kezdünk az élettel..."

Azt mondom, ha még nem tetted, feltétlenül olvasd el, legjobb, ha megveszed, hogy kölcsön tudd adni szeretteidnek.

*

Kollár - Klemencz László A műanyag kerti székek élete

Bizony, elég vicces, de lehet, hogy mindegyik (asszem 24) novellában megemlítődik egy műanyag kerti szék, hol odaillőn, hol kevésbé, de a kötet címéhez mindenesetre hűen,

Kedves barátnőmtől kaptam a kötetet születésnapomra (még a télen), újabban nagyon belefeledkeztem a szerző muzsikálásos szövegeibe, koncertre is mentünk messze, Budára, jó volt, tiszta, megérintő.

A Balta című szöveg tetszett a legjobban.

A szövegek nekem (a szerző életrajzát nem ismerve) egy fővárosi értelmiségi vidékre szakadásában az ismeretlen környezetre való rácsodálkozását, a természet extra tudatos vizsgálatát, megfejtésének kísérletét adják, hol enyhe, helyenként pedig erős melankóliával, szépelgéssel.

Ez volt az április, mutatom, most mibe vagyok:

10 nap a Balaton körül

Míg zarándokoltunk, minden este a facebookon ITT írtam beszámolót a napról a legjobbnak ítélt fényképekkel illusztrálva. Jó döntés volt, jó terápiának bizonyult az ehhez szükséges koncentráció, fókuszált állapot, most pedig izgalmas visszaolvasni, hogy azon melegében mi bizonyult legfontosabbnak. A facebookon nehéz visszakeresni, ezért most ebbe a bejegyzésbe összegyűjtöm a tíz napot és a rákövetkező két epilógust.

1. nap Siófok - Balatonakarattya (április 19. péntek)

Siófok
(Szabadifürdő
Sóstó
Diós
Kláratelep)
Balatonvilágos
Balatonaliga

Balatonakarattya

19 km 36273 db 50 cm-es lépéssel, nyárias időben, hosszan parti szakaszon, csak tavasszal érzékelhető zöldben; köszönet Szabadifürdő az első már működő nyilvános wc-ért!

ilyen furcsaságot is találtunk

az első nap végén azt hittem, nem lesz nehezebb :D

2. nap Balatonakarattya - Alsóörs (április 20. szombat)

Balatonakarattya

Balatonkenese
Balatonfűzfő
Balatonalmádi
Káptalanfüred
Alsóörs

24 km (a tegnapi 19 volt, és ez sokkal nagyobb különbség, mint látszik), nem szoktunk ennyit menni, de a jövő héten megyünk még ennél hosszabban is. Felhőmentes napsütés, mivel karjaink már tegnap leégtek, ezért ma be is kentük naptejjel. Fűzfő után letértem az útról egy rétre, amiből dzsindzsás lett sok karmoló cserjével. Almádi után már nehéz volt és fájt a lábam nagyon az isteni gesztenye - ribizli fagyi ellenére (#Mayacukrászda), vádlim a szálláson sósborszeszes bedörzsölést kapott, talán reggelre jól lesz. Érzelmekről majd holnap, ma sűrű napunk volt.

Káptalanfüred

3. nap Alsóörs - Aszófő  (április 21. húsvét vasárnap)

Alsóőrs

Csopak

Balatonfüred

Aszófő

kb.18 km, tisztálkodás után vacsihely oda-vissza +2km, 50 cm-es lépésekben számolva 34892/38849

ki vagyunk merülve, pedig visszacseréltem a túraszandált a sportcipőre, mert hiába tartja jól a lábam a szandál, ha a talpa már elvékonyodott, fáj is a sarkam, jobban, mint tegnap, vízhólyagokról még nem beszéltem, pedig vannak, csak azok nem nekem, Anitának fájnak, este gondosan megműti sorban mindet. Ma egy hozzánk hasonlóan hátizsákozott férfi és egy nő haladt el mellettünk, ők Tihany felé; a biciklis és az autós forgalom is nagyon élénk volt. Füred megtelt, igyekeztünk minél előbb kijutni belőle, Aszófő szép, jó, hogy behozott utunk a faluba.

reggeli csendélet

a tegnap dzsindzsás néhány nyoma

a kapszula szoba tényleg ekkora, higgy a szemednek

Seres Lili Hanna: Várunk

azt a kis épületet jövő héten szemből is fotózzuk majd :)

4. nap Aszófő-Révfülöp  (április 22. húsvét hétfő)

Aszófő

Örvényes
Balatonudvari
Balatonakali-Dörgicse
Zánkafürdő
Zánka-Köveskál
Balatonszepezd
Révfülöp

24 km 45969 lépés

Kicsit sok is a tűző napból; ami nehéz volt, Akali eleje, Akali és Zánka között, Zánka közepe... és az összes többi. Örvényesnél a part gyönyörű, és csókoltatjuk az útmenti kisboltost, ahol ünnepreggel friss kiflit, kefirt és almát leltünk, a bolt mellett pedig asztalt-padot, ahol kényelmesen meg is ettük.

'Minden napban benne van az előző', a mai tanulság, ahogy a tegnapelőtti nehéz táv után nehéz lett a tegnapi könnyebbnek látszóból, úgy bírtuk ma várakozáson felül jól a mai szakaszt, amitől a legjobban tartottunk. Húsmentes étkezésünk vacsoránál is teljesül ugyan, de eddig nem túl változatos (viszont annál drágább) étlapokkal találkoztunk (Anita szerint átlagos, hát jó), arra rögtön ráéreztünk, hogy a nap nem az evésről szól, a gyalogló időben (7-10 órán át) csak almát, fagyit vagy müzliszeletet és persze sok vizet fogyasztunk.

Holnap Szigligetig megyünk, 13° és eső az előrejelzés, indulás előtt egy héttel csak két tiszta nap és nyolc esős látszott, ma már mögöttünk van 4 verőfényes.

Örvényes

Örvényes, a kisbolt mellett

Balatonudvari

Balatonudvari

Zánka előtt a prérin

Balatonszepezd

Révfülöp (lezárt felüljáró)

a leggyengébb (és egyben legdrágább) szállásunk

5. nap - félidő Révfülöp - Szigliget  (április 23. kedd)

Révfülöp

Balatonrendes

Ábrahámhegy

Badacsonyörs

Badacsonytomaj

Badacsony

Badacsonylábdihegy

Badacsonytördemic

Szigliget

a nap végére összesen 21 km, 43515 lépés

Jó ez a 6 órás kelés, jólesik a reggel még ezzel a mai fázós, hideg széllel is. Volt ma minden, szemerkélő eső, fázás és napsütés - próbálkozás is, jól jött Lili kötöttsapkája. Már kimondhatjuk, hogy kb.8km-nél határozottan jelez a lábam, hogy ennyit bírt, először a sarkak, aztán a talpak és a bal vádli (ma és tegnapelőtt hozzásajgott ezekhez a bal vállam), és ezután megyünk még 10-15 km-t. Anita azt mondta, nem tudtuk, mit vállalunk. Ez szuper, legalább itt vagyunk, úton vagyunk, útközben vagyunk.

A buszmegállók nagyon jók pihenésre, nap /szél/eső ellen köszönjük szépen, a Badacsonyok csodásak a Római útról, Szigligeten nagyon kedves szállásadóink vannak, hála nekik, de ne higgyetek az egész évben nyitva tábláknak, mert könnyen éhen maradhattok.

rend a lelke mindennek

a Római úton

Szigliget

konyhazárás után, szabadság miatt zárva péntekig- tábla előtt

6. nap Szigliget-Vonyarcvashegy   (április 24. szerda)

Szigliget

Balatonederics

Becehegy

Balatongyörök

Vonyarcvashegy

14,5 km helyett 17 km (mert barangoltunk kicsit)

Különleges nap a mai, reggel a fürdőszobából a várat láttuk Szigligeten, a teraszról pedig a Balatont, este pedig baráti fogadtatásban, vendéglátásban, beszélgetésben lett részünk Vonyarcon.

A 6. napot töltjük azzal, hogy fő tevékenységünk a gyaloglás- jegyzem meg útközben Anitának, aki erre mond valami magvasat, amit nem tudtam megjegyezni, de megint igaza volt.

Tegnap írtam, hogy mikor fájdul meg a lábam (7-8km után), hát láss ma csodát. 0 km-től fájt mindenem, majd úgy 7-8 km múlva Zala megye táblát megpillantva elmúlt minden fájdalom. Én lepődtem meg a legjobban, de ezek szerint így működnek az érzelmek.

A mai nap tanulságaiból még egy: bármennyit megyünk, mindig az utolsó három km a legnehezebb.

kilátás az ablakunkból

reggeliért megyünk

a várban

egy patak a sok közül

Balatonederics

onnan jövünk

ide még visszajövünk

Vonyarcvashegy Szent Mihály domb

7. nap Vonyarcvashegy-Balatonberény  (április 25. csütörtök)

Vonyarcvashegy

Gyenesdiás

Alsógyenes

Keszthely

Balatonberény

kb.20 km Kedvességből, szeretetből jól feltöltekezve és pár búcsú szelfi után indultunk tovább a déli part felé, Gizi és Endre házaspárosának harmóniáját receptre íratnám, ha lehetne, pedig valójában igen egyszerű, ilyen az, ha még ebben az életben megtalálod a másik feledet és nem is veszíted el többé.

Lábfájdalmakról és egyéb kehékről nem írok többet, a 7. napra megtanultam, hogy ez az úttal jár, igyekszünk a szuflát beosztani, a nap végén nyújtani, kámforos kenőcsözni.

Nem mesélem el olyan kellő részletességgel, ahogy terveztem keszthelyi mosdós történetünket, a lényeg, hogy nem volt az adagolóban szappan, koszos volt a mosdókagyló, viszont 300 Ft - ot kértek el érte (/fő). 

Megcsodáltuk a kacsákat a tegnapi szél miatt kiöntött Balaton által rögtönzött parti sétányi kis távon, (sokkal) később elhaladtunk a majdani négysávos út építkezése mellett (mi lesz vajon a bicikli úttal?).

Aztán megérkeztünk, apukám várt a kis faháznál csokinyuszival és teával, békés esténk van és van néhány szúnyog.

csak Vonyarc és Berény között láttunk motorost a bicikli úton

Keszthely

az egyik ideiglenes belső tó

át a déli partra

a Zala

itt balra erdő volt

Csillagvár étterem Balatonszentgyörgy

8. nap Balatonberény - Fonyód   (április 26. péntek)

Balatonberény

Balatonkeresztúr

Balatonmáriafürdő

Balatonmáriafürdőalsó

Balatonfenyves

Balatonfenyvesalsó

Alóbélatelep

Bélatelep

Fonyód

össz: 21 km. 

Csendes, békés, hőgutás napunk volt, településtáblától településtábláig bandukoltunk, számolásunk már nem annyira előre halad, inkább vissza, így: még 3 nap...

Eddig nem írtam, hogy a folyamatos szél miatt nagyon hasznos valamilyen ajakír vagy körömvirág balzsam, az csípésre is jó, ha úgy adódik, és ilyenkor is már szükséges a napvédő krém a kilógó felületeinkre, mi párszor elfelejtettük újrakenni(!), szép piros is lett a karunk.

A tegnapi brrr wc-helyzetre szép válasz a mai balatonmáriai történetünk, a hajóállomáson megkérdeztem egy a kapun épp a biciklijét kitoló férfit, hogy szerinte hol találunk errefelé nyitott wc-t, mire szélesre tárta az ajtót, hogy "nekünk itt kettő is van, akkor addig nem megyek még" . A túravitorlás egyesület volt ez. Köszönjük szépen.

Zalában az útjelzőkön már nemcsak a következő települést, hanem a távolságot is jelzik, pihenőhely viszont nagyon gyéren van a déli parton (szinte nincs is). 

Holnap Szárszóig megyünk, hosszú is lesz, és persze a kört tekerő biciklisek beérnek bennünket majd délutántól, de rekkenő hőség nem lesz, eső annál inkább... pihenjünk rá!

apukámmal

cseresznyefa

Balatonmáriafürdő

Fonyód

9., avagy utolsó ELŐTTI nap Fonyód-Balatonszárszó  (április 27.szombat)

Fonyód

Fonyódliget

Balatonboglár

Balatonlelle

Balatonlellefelső

Balatonszemes

Balatonszárszó

22 km (lett volna, de a vége 26) nem is tudom, miért teszem zárójelbe, hiszen megérkezvén a szárszói szállásunkra, amit Endrééknek köszönhetünk (hopp egy újabb Endre a történetünkben, de ő egy másik Endre), indultunk is (ahogy lábra tudtunk állni) éttermet keresni, és addig mentünk, amíg találtunk, hogy megünnepeljük a 9.napot, hogy eddig kb.187 km van a talpunkban (amit egyre sűrűbben kámforos balzsamozunk) , meg ilyenek. Sikerült.

Egész nap kellemes, napsugártalan kiránduló időben baktattunk, azaz szinte szaladtunk, hogy a ma zajló biciklis kör első fecskéit beelőzve érkezzünk meg, sikerült is, délután 3-kor húzott el mellettünk az élboly, mikor fordultunk be az utcába. De nincs rajtuk 9 kilós hátizsák- jegyeztem meg, és felnevettünk végre, de csak egy rövidet, mert minden figyelmünk kellett már egy jóideje, hogy lépni tudjunk.

Úgy döntöttünk, holnap, az utolsó nap ráérünk 8-kor indulni, az utolsó 21 km jön, kipihenten szeretnénk kiélvezni minden pillanatát (az utolsó félmondat sajgó lábú irónia)

szállásunk kertjéből

lomtalanítás

Balatonlelle

ők is körbemennek ;)

Balatonszárszó

10. nap Balatonszárszó - Siófok   (április 28.vasárnap)

Balatonszárszó

Balatonföldvár

Szántód

Zamárdi

Balatonszéplak

Siófok

22 km Hát persze, hogy ez volt a legkö......áááá dehogy, a legnehezebb nap, amikor már olyan testrészeim is fájtak, amikről nem is tudtam, hogy léteznek, és egy gümőkóros teve (fogalmam sincs milyen lehet, csak ez gyermekkorom kedvenc mondása) mozgása is könnyedebb és harmonikusabb, mint az enyém.

Dühöngő szél és nap és szél, és mikor az én számításaim szerint már "csak" 16 km volt hátra, de a táblán az volt, hogy 17, és Anita azt mondta, hogy valószínüleg több lesz a 21 km legalább 1-gyel, akkor azt gondoltam, hogy.......már elfelejtettem, mit gondoltam, mert tovább kellett menni, és borzasztóan sok hosszú-hosszú utca van a déli parton, és építkezések, és ahol véletlenül nincs, ott nád van kicsit, és csobog a víz.

A zabkása még fontos. Többször ettük reggelire, én inkább csokist, Anita gyümölcsöst, utána jó négy órát lehet gyalogolni, mire valami éhséget éreznénk. 

Balatonszéplakon egy nő biciklijéről leszállva megkérdezte (ő volt az egyetlen az út során), mégis hova tartunk? Tetszett neki a válasz, és nevetett, hogy kérdése, jó volt-e, felkészületlenül ért, hiszen még úton voltunk, és sajogtunk.

Siófokon halászlével és Anita családjával ünnepeltük a 10 napot, a 210 kilométert és a körérzést, aztán siettünk haza, mert engem Lili itthon várt.

Mindenkinek nagyon köszönjük a drukkolást, az érdeklődést!

Buen Camino!

hajnali fény

Zamárdi

Sió

Epilógus

2019.04.19.-04.28. 

10 nap gyalog a Balaton körül

Amire leghamarabb ráéreztünk: a legjobb érzés lerakni a terhet (nyugodtan tessék átvitt értelemben is gondolni, én is így gondolom)

Ami(k)ért még visszajövünk: Vonyarcvashegy Szent Mihály-domb, Balatonmária Florida fagyizó (még zárva volt, mikor arra jártunk), Szántód-Tihany kompozás (vagy fordítva)

Meglepetésemre a tíz nap alatt egy pillanatra sem voltam azzal elfoglalva - ahogy máskor mindig -, hogy mit fogok majd jól 'rendbetenni' magamban és magam körül, ha majd hazatérek (igen, konkrétan és átvitt értelemben is), az töltött ki minden pillanatot, hogy reggel összekészüljünk, hogy napközben sikeresen átérjünk egyik pontból a másikba, utána pedig - ez délután 3 vagy 4 vagy 5 órától számítandó - azzal voltunk elfoglalva, hogy rendbe tegyük magunkat, mossunk, együnk valami könnyűt, mégis táplálót, és aludjunk minél előbb. (Az egy szigligeti lángos-vacsorán kívül ez sikerült is mindig, de annyira edzettek voltunk már, hogy attól sem lett semmi bajunk.) Valahogy (vajh' mitől ;) ) mindig minden jól alakult, még az is, ami úgy tűnt, hogy nem fog, pont akkor esett vagy nem esett, pont akkor nyitott ki vagy zárt be, ésígytovább, hogy nekünk szerencsénk legyen.

Nagy-nagy tisztítókúra volt ez (mindenféle értelemben).

Hálásak vagyunk, és köszönjük szeretettel minden ismerősünknek és ismeretlenünknek is az úthoz és az út során nyújtott segítségét, a drukkolást, az érdeklődést, a posztok olvasását, a kommenteket és az üzeneteket, Buen Camino mindenkinek, aki elindul (képletesen akár).

Epilogus 2.

Két dolog, ami átértékelődött az út során:

1. a reggeli fogalma és gyakorlata: az alap, a nap kezdetének biztonsága, energia, tiszteletadás, legyen bár az kása vagy kifli kefirrel, és mikor ezt igen korán, a második nap felismertük, és betartottuk, hogy nem a mennyiség és a bőség, hanem a cselekvés minősége, a bármiféle reggelire szánt kellő idő és figyelem számít, akkor találkoztunk Endrével és feleségével, akik (már jóideje) szintén eszerint élnek, tökéletes összhangban telt így a búcsúreggeli. (azóta is folytatom ezt a gyakorlatot)

2. a jó idő: korábban eléggé leszűkitve értelmeztem a jó időt, legyen az derűs, kellemes hőmérsékletű, lágy szellővel kísért, most már értékelek, becsülök és jó időnek tartok sokkal többféle időjárást.

és ami elmélyült, az a barátság érzése, 10 nap, 10x24 óra, aminek szinte minden pillanatát együtt és egymásra utalva töltöttük útitársammal, Anitával, akivel több mint két és fél évtizede barátok vagyunk családilag, és olyan magától értetődőnek vettük , hogy ez van, az út pedig felhívta a figyelmemet, hogy ez mekkora ajándék.