Míg zarándokoltunk, minden este a facebookon ITT írtam beszámolót a napról a legjobbnak ítélt fényképekkel illusztrálva. Jó döntés volt, jó terápiának bizonyult az ehhez szükséges koncentráció, fókuszált állapot, most pedig izgalmas visszaolvasni, hogy azon melegében mi bizonyult legfontosabbnak. A facebookon nehéz visszakeresni, ezért most ebbe a bejegyzésbe összegyűjtöm a tíz napot és a rákövetkező két epilógust.
1. nap Siófok - Balatonakarattya (április 19. péntek)
(Szabadifürdő
Sóstó
Diós
Kláratelep)
Balatonvilágos
Balatonaliga
Balatonakarattya
19 km 36273 db 50 cm-es lépéssel, nyárias időben, hosszan parti szakaszon, csak tavasszal érzékelhető zöldben; köszönet Szabadifürdő az első már működő nyilvános wc-ért!
![]() |
ilyen furcsaságot is találtunk |
![]() |
az első nap végén azt hittem, nem lesz nehezebb :D |
2. nap Balatonakarattya - Alsóörs (április 20. szombat)
Balatonakarattya
Balatonkenese
Balatonfűzfő
Balatonalmádi
Káptalanfüred
Alsóörs
Balatonfűzfő
Balatonalmádi
Káptalanfüred
Alsóörs
24 km (a tegnapi 19 volt, és ez sokkal nagyobb különbség, mint látszik), nem szoktunk ennyit menni, de a jövő héten megyünk még ennél hosszabban is. Felhőmentes napsütés, mivel karjaink már tegnap leégtek, ezért ma be is kentük naptejjel. Fűzfő után letértem az útról egy rétre, amiből dzsindzsás lett sok karmoló cserjével. Almádi után már nehéz volt és fájt a lábam nagyon az isteni gesztenye - ribizli fagyi ellenére (#Mayacukrászda), vádlim a szálláson sósborszeszes bedörzsölést kapott, talán reggelre jól lesz. Érzelmekről majd holnap, ma sűrű napunk volt.
![]() |
Káptalanfüred |
3. nap Alsóörs - Aszófő (április 21. húsvét vasárnap)
Alsóőrs
Csopak
Balatonfüred
Aszófő
kb.18 km, tisztálkodás után vacsihely oda-vissza +2km, 50 cm-es lépésekben számolva 34892/38849
ki vagyunk merülve, pedig visszacseréltem a túraszandált a sportcipőre, mert hiába tartja jól a lábam a szandál, ha a talpa már elvékonyodott, fáj is a sarkam, jobban, mint tegnap, vízhólyagokról még nem beszéltem, pedig vannak, csak azok nem nekem, Anitának fájnak, este gondosan megműti sorban mindet. Ma egy hozzánk hasonlóan hátizsákozott férfi és egy nő haladt el mellettünk, ők Tihany felé; a biciklis és az autós forgalom is nagyon élénk volt. Füred megtelt, igyekeztünk minél előbb kijutni belőle, Aszófő szép, jó, hogy behozott utunk a faluba.
![]() |
reggeli csendélet |
![]() |
a tegnap dzsindzsás néhány nyoma |
![]() |
a kapszula szoba tényleg ekkora, higgy a szemednek |
![]() |
Seres Lili Hanna: Várunk |
![]() |
azt a kis épületet jövő héten szemből is fotózzuk majd :) |
4. nap Aszófő-Révfülöp (április 22. húsvét hétfő)
Aszófő
Örvényes
Balatonudvari
Balatonakali-Dörgicse
Zánkafürdő
Zánka-Köveskál
Balatonszepezd
Révfülöp
Balatonudvari
Balatonakali-Dörgicse
Zánkafürdő
Zánka-Köveskál
Balatonszepezd
Révfülöp
24 km 45969 lépés
Kicsit sok is a tűző napból; ami nehéz volt, Akali eleje, Akali és Zánka között, Zánka közepe... és az összes többi. Örvényesnél a part gyönyörű, és csókoltatjuk az útmenti kisboltost, ahol ünnepreggel friss kiflit, kefirt és almát leltünk, a bolt mellett pedig asztalt-padot, ahol kényelmesen meg is ettük.
'Minden napban benne van az előző', a mai tanulság, ahogy a tegnapelőtti nehéz táv után nehéz lett a tegnapi könnyebbnek látszóból, úgy bírtuk ma várakozáson felül jól a mai szakaszt, amitől a legjobban tartottunk. Húsmentes étkezésünk vacsoránál is teljesül ugyan, de eddig nem túl változatos (viszont annál drágább) étlapokkal találkoztunk (Anita szerint átlagos, hát jó), arra rögtön ráéreztünk, hogy a nap nem az evésről szól, a gyalogló időben (7-10 órán át) csak almát, fagyit vagy müzliszeletet és persze sok vizet fogyasztunk.
Holnap Szigligetig megyünk, 13° és eső az előrejelzés, indulás előtt egy héttel csak két tiszta nap és nyolc esős látszott, ma már mögöttünk van 4 verőfényes.
![]() |
Örvényes |
![]() |
Örvényes, a kisbolt mellett |
![]() |
Balatonudvari |
![]() |
Balatonudvari |
![]() |
Zánka előtt a prérin |
![]() |
Balatonszepezd |
![]() |
Révfülöp (lezárt felüljáró) |
![]() |
a leggyengébb (és egyben legdrágább) szállásunk |
Révfülöp
Balatonrendes
Ábrahámhegy
Badacsonyörs
Badacsonytomaj
Badacsony
Badacsonylábdihegy
Badacsonytördemic
Szigliget
a nap végére összesen 21 km, 43515 lépés
Jó ez a 6 órás kelés, jólesik a reggel még ezzel a mai fázós, hideg széllel is. Volt ma minden, szemerkélő eső, fázás és napsütés - próbálkozás is, jól jött Lili kötöttsapkája. Már kimondhatjuk, hogy kb.8km-nél határozottan jelez a lábam, hogy ennyit bírt, először a sarkak, aztán a talpak és a bal vádli (ma és tegnapelőtt hozzásajgott ezekhez a bal vállam), és ezután megyünk még 10-15 km-t. Anita azt mondta, nem tudtuk, mit vállalunk. Ez szuper, legalább itt vagyunk, úton vagyunk, útközben vagyunk.
A buszmegállók nagyon jók pihenésre, nap /szél/eső ellen köszönjük szépen, a Badacsonyok csodásak a Római útról, Szigligeten nagyon kedves szállásadóink vannak, hála nekik, de ne higgyetek az egész évben nyitva tábláknak, mert könnyen éhen maradhattok.
![]() |
rend a lelke mindennek |
![]() |
a Római úton |
![]() |
Szigliget |
![]() |
konyhazárás után, szabadság miatt zárva péntekig- tábla előtt |
6. nap Szigliget-Vonyarcvashegy (április 24. szerda)
Szigliget
Balatonederics
Becehegy
Balatongyörök
Vonyarcvashegy
14,5 km helyett 17 km (mert barangoltunk kicsit)
Különleges nap a mai, reggel a fürdőszobából a várat láttuk Szigligeten, a teraszról pedig a Balatont, este pedig baráti fogadtatásban, vendéglátásban, beszélgetésben lett részünk Vonyarcon.
A 6. napot töltjük azzal, hogy fő tevékenységünk a gyaloglás- jegyzem meg útközben Anitának, aki erre mond valami magvasat, amit nem tudtam megjegyezni, de megint igaza volt.
Tegnap írtam, hogy mikor fájdul meg a lábam (7-8km után), hát láss ma csodát. 0 km-től fájt mindenem, majd úgy 7-8 km múlva Zala megye táblát megpillantva elmúlt minden fájdalom. Én lepődtem meg a legjobban, de ezek szerint így működnek az érzelmek.
A mai nap tanulságaiból még egy: bármennyit megyünk, mindig az utolsó három km a legnehezebb.
![]() |
kilátás az ablakunkból |
![]() |
reggeliért megyünk |
![]() |
![]() |
a várban |
![]() |
egy patak a sok közül |
![]() |
Balatonederics |
![]() |
onnan jövünk |
![]() |
ide még visszajövünk
Vonyarcvashegy Szent Mihály domb
|
7. nap Vonyarcvashegy-Balatonberény (április 25. csütörtök)
Vonyarcvashegy
Gyenesdiás
Alsógyenes
Keszthely
Balatonberény
kb.20 km Kedvességből, szeretetből jól feltöltekezve és pár búcsú szelfi után indultunk tovább a déli part felé, Gizi és Endre házaspárosának harmóniáját receptre íratnám, ha lehetne, pedig valójában igen egyszerű, ilyen az, ha még ebben az életben megtalálod a másik feledet és nem is veszíted el többé.
Lábfájdalmakról és egyéb kehékről nem írok többet, a 7. napra megtanultam, hogy ez az úttal jár, igyekszünk a szuflát beosztani, a nap végén nyújtani, kámforos kenőcsözni.
Nem mesélem el olyan kellő részletességgel, ahogy terveztem keszthelyi mosdós történetünket, a lényeg, hogy nem volt az adagolóban szappan, koszos volt a mosdókagyló, viszont 300 Ft - ot kértek el érte (/fő).
Megcsodáltuk a kacsákat a tegnapi szél miatt kiöntött Balaton által rögtönzött parti sétányi kis távon, (sokkal) később elhaladtunk a majdani négysávos út építkezése mellett (mi lesz vajon a bicikli úttal?).
Aztán megérkeztünk, apukám várt a kis faháznál csokinyuszival és teával, békés esténk van és van néhány szúnyog.
![]() |
csak Vonyarc és Berény között láttunk motorost a bicikli úton |
![]() |
Keszthely |
![]() |
az egyik ideiglenes belső tó |
![]() |
át a déli partra |
![]() |
a Zala |
![]() |
itt balra erdő volt |
![]() |
Csillagvár étterem Balatonszentgyörgy |
8. nap Balatonberény - Fonyód (április 26. péntek)
Balatonberény
Balatonkeresztúr
Balatonmáriafürdő
Balatonmáriafürdőalsó
Balatonfenyves
Balatonfenyvesalsó
Alóbélatelep
Bélatelep
Fonyód
össz: 21 km.
Csendes, békés, hőgutás napunk volt, településtáblától településtábláig bandukoltunk, számolásunk már nem annyira előre halad, inkább vissza, így: még 3 nap...
Eddig nem írtam, hogy a folyamatos szél miatt nagyon hasznos valamilyen ajakír vagy körömvirág balzsam, az csípésre is jó, ha úgy adódik, és ilyenkor is már szükséges a napvédő krém a kilógó felületeinkre, mi párszor elfelejtettük újrakenni(!), szép piros is lett a karunk.
A tegnapi brrr wc-helyzetre szép válasz a mai balatonmáriai történetünk, a hajóállomáson megkérdeztem egy a kapun épp a biciklijét kitoló férfit, hogy szerinte hol találunk errefelé nyitott wc-t, mire szélesre tárta az ajtót, hogy "nekünk itt kettő is van, akkor addig nem megyek még" . A túravitorlás egyesület volt ez. Köszönjük szépen.
Zalában az útjelzőkön már nemcsak a következő települést, hanem a távolságot is jelzik, pihenőhely viszont nagyon gyéren van a déli parton (szinte nincs is).
Holnap Szárszóig megyünk, hosszú is lesz, és persze a kört tekerő biciklisek beérnek bennünket majd délutántól, de rekkenő hőség nem lesz, eső annál inkább... pihenjünk rá!
![]() |
apukámmal |
![]() |
cseresznyefa |
![]() |
Balatonmáriafürdő |
![]() |
Fonyód |
9., avagy utolsó ELŐTTI nap Fonyód-Balatonszárszó (április 27.szombat)
Fonyód
Fonyódliget
Balatonboglár
Balatonlelle
Balatonlellefelső
Balatonszemes
Balatonszárszó
22 km (lett volna, de a vége 26) nem is tudom, miért teszem zárójelbe, hiszen megérkezvén a szárszói szállásunkra, amit Endrééknek köszönhetünk (hopp egy újabb Endre a történetünkben, de ő egy másik Endre), indultunk is (ahogy lábra tudtunk állni) éttermet keresni, és addig mentünk, amíg találtunk, hogy megünnepeljük a 9.napot, hogy eddig kb.187 km van a talpunkban (amit egyre sűrűbben kámforos balzsamozunk) , meg ilyenek. Sikerült.
Egész nap kellemes, napsugártalan kiránduló időben baktattunk, azaz szinte szaladtunk, hogy a ma zajló biciklis kör első fecskéit beelőzve érkezzünk meg, sikerült is, délután 3-kor húzott el mellettünk az élboly, mikor fordultunk be az utcába. De nincs rajtuk 9 kilós hátizsák- jegyeztem meg, és felnevettünk végre, de csak egy rövidet, mert minden figyelmünk kellett már egy jóideje, hogy lépni tudjunk.
Úgy döntöttünk, holnap, az utolsó nap ráérünk 8-kor indulni, az utolsó 21 km jön, kipihenten szeretnénk kiélvezni minden pillanatát (az utolsó félmondat sajgó lábú irónia)
![]() |
szállásunk kertjéből |
![]() |
lomtalanítás |
![]() |
Balatonlelle |
![]() |
ők is körbemennek ;) |
![]() |
Balatonszárszó |
10. nap Balatonszárszó - Siófok (április 28.vasárnap)
Balatonszárszó
Balatonföldvár
Szántód
Zamárdi
Balatonszéplak
Siófok
22 km Hát persze, hogy ez volt a legkö......áááá dehogy, a legnehezebb nap, amikor már olyan testrészeim is fájtak, amikről nem is tudtam, hogy léteznek, és egy gümőkóros teve (fogalmam sincs milyen lehet, csak ez gyermekkorom kedvenc mondása) mozgása is könnyedebb és harmonikusabb, mint az enyém.
Dühöngő szél és nap és szél, és mikor az én számításaim szerint már "csak" 16 km volt hátra, de a táblán az volt, hogy 17, és Anita azt mondta, hogy valószínüleg több lesz a 21 km legalább 1-gyel, akkor azt gondoltam, hogy.......már elfelejtettem, mit gondoltam, mert tovább kellett menni, és borzasztóan sok hosszú-hosszú utca van a déli parton, és építkezések, és ahol véletlenül nincs, ott nád van kicsit, és csobog a víz.
A zabkása még fontos. Többször ettük reggelire, én inkább csokist, Anita gyümölcsöst, utána jó négy órát lehet gyalogolni, mire valami éhséget éreznénk.
Balatonszéplakon egy nő biciklijéről leszállva megkérdezte (ő volt az egyetlen az út során), mégis hova tartunk? Tetszett neki a válasz, és nevetett, hogy kérdése, jó volt-e, felkészületlenül ért, hiszen még úton voltunk, és sajogtunk.
Siófokon halászlével és Anita családjával ünnepeltük a 10 napot, a 210 kilométert és a körérzést, aztán siettünk haza, mert engem Lili itthon várt.
Mindenkinek nagyon köszönjük a drukkolást, az érdeklődést!
Buen Camino!
![]() |
hajnali fény |
![]() |
Zamárdi |
![]() |
Sió |
Epilógus
2019.04.19.-04.28.
10 nap gyalog a Balaton körül
Amire leghamarabb ráéreztünk: a legjobb érzés lerakni a terhet (nyugodtan tessék átvitt értelemben is gondolni, én is így gondolom)
Ami(k)ért még visszajövünk: Vonyarcvashegy Szent Mihály-domb, Balatonmária Florida fagyizó (még zárva volt, mikor arra jártunk), Szántód-Tihany kompozás (vagy fordítva)
Meglepetésemre a tíz nap alatt egy pillanatra sem voltam azzal elfoglalva - ahogy máskor mindig -, hogy mit fogok majd jól 'rendbetenni' magamban és magam körül, ha majd hazatérek (igen, konkrétan és átvitt értelemben is), az töltött ki minden pillanatot, hogy reggel összekészüljünk, hogy napközben sikeresen átérjünk egyik pontból a másikba, utána pedig - ez délután 3 vagy 4 vagy 5 órától számítandó - azzal voltunk elfoglalva, hogy rendbe tegyük magunkat, mossunk, együnk valami könnyűt, mégis táplálót, és aludjunk minél előbb. (Az egy szigligeti lángos-vacsorán kívül ez sikerült is mindig, de annyira edzettek voltunk már, hogy attól sem lett semmi bajunk.) Valahogy (vajh' mitől ;) ) mindig minden jól alakult, még az is, ami úgy tűnt, hogy nem fog, pont akkor esett vagy nem esett, pont akkor nyitott ki vagy zárt be, ésígytovább, hogy nekünk szerencsénk legyen.
Nagy-nagy tisztítókúra volt ez (mindenféle értelemben).
Hálásak vagyunk, és köszönjük szeretettel minden ismerősünknek és ismeretlenünknek is az úthoz és az út során nyújtott segítségét, a drukkolást, az érdeklődést, a posztok olvasását, a kommenteket és az üzeneteket, Buen Camino mindenkinek, aki elindul (képletesen akár).
Epilogus 2.
Két dolog, ami átértékelődött az út során:
1. a reggeli fogalma és gyakorlata: az alap, a nap kezdetének biztonsága, energia, tiszteletadás, legyen bár az kása vagy kifli kefirrel, és mikor ezt igen korán, a második nap felismertük, és betartottuk, hogy nem a mennyiség és a bőség, hanem a cselekvés minősége, a bármiféle reggelire szánt kellő idő és figyelem számít, akkor találkoztunk Endrével és feleségével, akik (már jóideje) szintén eszerint élnek, tökéletes összhangban telt így a búcsúreggeli. (azóta is folytatom ezt a gyakorlatot)
2. a jó idő: korábban eléggé leszűkitve értelmeztem a jó időt, legyen az derűs, kellemes hőmérsékletű, lágy szellővel kísért, most már értékelek, becsülök és jó időnek tartok sokkal többféle időjárást.
és ami elmélyült, az a barátság érzése, 10 nap, 10x24 óra, aminek szinte minden pillanatát együtt és egymásra utalva töltöttük útitársammal, Anitával, akivel több mint két és fél évtizede barátok vagyunk családilag, és olyan magától értetődőnek vettük , hogy ez van, az út pedig felhívta a figyelmemet, hogy ez mekkora ajándék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése