Olvasónapló

Csajos június,

ha nem sértődik meg Vigdis Hjorth norvég író(nő), mert természetesen családon belüli erőszak nemcsak lányokkal fordulhat elő.

Lelőttem a poént (sic!), mert (bánatomra) az Örökség borítóján is ott virul középen, hogy a szerző "egy örökségi vita hátterében a családon belüli erőszakról ír".

Nos, Vigdis Hjorth főszereplője egy ötvenes éveiben járó többgyermekes, elvált nő, akinek időben ide-oda ugráló beszámolóin, gondolat- és érzelmi hullámain keresztül élhetjük át, érezhetjük át a gyermekkori, feldolgoz(hat)atlan trauma szövődményeinek hatásait. És megismerhetjük egy egyebekben teljesen átlagos család tagjainak viszonyulását pl. egymáshoz, a családhoz, az igazsághoz (ha van olyan).
Ha esetleg olvastál már a témában, akkor is nyugodtan kezdj bele, az ábrázolás hogyanja az, ami magával ragad.

A regényben az a leginkább megrázó, hogy nincs benne semmi hatásvadász (eleinte kerestem, aztán bizalmat szavaztam és bejött), inkább az emlékezés, elmélkedés analitikus eszközeit használva merít egyre mélyebbre egy olyan állapotba, ahonnan három-négy oldalanként felpillantva és körbe-körbe nézve pihentem egy kicsit.

A regényben az a leginkább megrázó2, hogy nincs feloldás, mert a trauma mint olyan a zsigerig hatol.

A regényben az a leginkább megrázó, hogy a 370. oldalon vége van. 

Feltétlenül olvassátok el, barátaimnak, ismerőseimnek, kollégáimnak és mindenkinek, aki ezt látja, ajánlom minél hamarabbi olvasásra!

a borító szörnyű, ne ítélj az alapján :(

"...Ez Astrid nagy hibája. Az, hogy azt állítja, hogy ő semleges, de valójában nem az, mert az, hogy mindenkinek a kedvében jár, az valójában nem semlegesség, különösen, ha az egyik fél bűnt követett el a másik ellen, amit ő nem vesz figyelembe, vagy el sem hiszi..."

" Apának
szeretném elmondani neked, én hogyan viselkednék apaként, ha lenne egy fiam. megpróbálnék szoros és jó kapcsolatot teremteni vele. Megpróbálnám bevonni olyan tevékenységekbe, amelyek révén mindkettőnk számára kicsi korában és később is öröm lenne az együttlét.
Érdeklődést és elkötelezettséget mutatnék az általa vállalt tevékenységek iránt......."

És csajos a június azért is, mert egy tavalyi ígéretemnek eleget téve (Anita tán már nem is emlékszik) elolvastam a Sohaférfit, amit Vass Virág írt. Jól emlékszem még a Nők Lapja időre, amikor örömmel olvastam az ő cikkeit is.

Már a Weöres verssel indulásnál felkaptam a fejem (nem elégedettségemben, hogy ugyan hogy kerül ez ide?), aztán következett egy betűtípusában is eltérő rész, majd még egy másik, amiket eleinte nem tud az ember hova tenni,  aztán  később persze megmagyarázza a szerző, de minek, aztán egyszer csak elkezdődik a történet, egy rövid ideig bízni lehet benne, hogy egy fordulatos, kellemes pártalálós regényt kapunk, de áááááá és úúúúúú ellehetetleníti, hogy a szerző mindenáron minőségi művet akar(na) létrehozni, bőven tesz ezért tök felesleges utalgatásokat bölcsészi műveltségét fitogtatandó (pl. Woolf: Saját szoba -no ez a másik, amit ma olvasásra ajánlok), és baromi ügyetlenül bekeveredik a klinikai halál témája is.

Egy szónak is száz a vége, nyugi, ezt a könyvet elolvastam helyetted is. Ne fáradj!

a Weöres verset ideírom, mert ez az egyetlen jó a könyvben:
 Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.

Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.

Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.

Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.

Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.

Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.

Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.

Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.

Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.