Olvasónapló - szeptember

Jajjjj, hol van már, mikor Arundhati Roy A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma könyvét olvastam még a kánikulai őszben, még 2. Indiába indulásom előtt? Hol van már, mikor annyit bosszankodtam azon, hogy egy könyvtár vagy folyamatos google kell minden oldalon ahhoz, hogy megértsük, miről szól ez a regény, mert se csillagozva, se függelékezve nincsenek a kifejezetten indiaiak vagy Indiát (és történelmét) baromi jól ismerők által tudott szavak és kifejezések, áááááá, bosszankodtam sokat, radírozható tollal a könyv belső borítójára soroltam az oldalszámokat, amiken olyan bejegyzések szerepelnek, amiknek utána kell néznem....

Aztán vagy megszoktam, hogy nem teljesen értem, vagy már nem hiányzott annyira, nem tudom, szívesen olvastam erről a csodálatos világról, és itt a csodálatost szophoklészi értelemben használom "Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb" (Antigoné), azaz különösebb, kivételesebb, nem mindennapi, a szó pozitív és negatív értelmében is.

A szerző nemcsak a szereplők életútját használja fel, hogy India közelmúltbeli eseményeit elmesélje, hanem időnként akár a cselekményt is félreteszi, és közéleti eseményekről számol be.
Sűrű a szöveg, ha egy szó elsikkad, bukhat egy fél oldal megértése.
2014 a jelen, innen látunk  a mába és nézünk vissza a múltba....

Uram! Könnyíts a lelkemen,
És könnyítsd a feladatomon.
És oldd meg a csomót a nyelvemen.
Hogy megértsék, amit mondok.
                 
                    *

"...Olvassunk egy verset elalvás előtt.
- Régi szokás volt ez, még az egyetemről. Egyikük találomra kinyitott egy könyvet. A másik felolvasta a verset. Gyakran kiderült, hogy ennek rájuk és az adott pillanatra nézve titokzatos jelentősége van. Versrulett.
Tiló feltápászkodott, és egy vékony, megviselt Oszip Mandelstam-kötettel tért vissza. Múszá kinyitotta a könyvet. Tiló olvasta:

Mosdom éjjel kinn az udvaron -
villog az ég csillag-morzsaléka.
Fénye: só a szekerce-vason,
hidegszik a színig teli dézsa.

-Mi az a dézsa? Nem tudom....utána kell néznem.

Minden ajtón gyanakvó lakat,
zord szigorral les rám a kopár táj -
tisztább szabály aligha akad
a friss vászon tiszta igazánál.

Kezd a csillag olvadozni már,
mint a só, a fagy-fekete vízben.
Sósabb a kín, tisztább a halál,
s kitetszik a rettenet mezítlen.
(Lator László fordítása)

- Még egy kasmíri költő.
- Orosz kasmíri - felelte Tiló. - Egy munkatáborban halt meg, Sztálin Gulágjában.
Megbánta, hogy felolvasta a verset."

                                               *

Hogyan 
           mondjunk
           el
                   egy
összezúzott 
                   történetet?

                           Lassan
                                  mindenkivé 
válva.
                          Nem.
                          Lassan mindenné válva.

Újdelhi utcakép 2019 október

Arundhati Roy, az író Újdelhiben él, mindkét regénye megjelent magyarul (az én nagy örömömre)