az év utolsó napján

http://www.port.hu/szilveszter_ejjel_new_year_s_eve/pls/fi/films.film_page?i_film_id=118839&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_topic_id=2

A mozit csak szilveszterkor javaslom, mert ilyentájt megbocsájtóak és elnézőek vagyunk és ha olyan jó társaságban nézed, mint én és ha semmit nem vársz a filmtől.

Ekkor és csakis ekkor kaphatsz olyan poénokat a filmtől, amiken ti akkor is nevettek, mikor az egész mozi bambul, jó pasikat széles korosztályból kinek-kinek ízlése szerint: Zac Afron, Ashton Kutcher, Hector Elizondó, gyönyörű duettet a Glee sztártól Jon Bon Jovival....és ennyi. Michelle Pfeiffer majdnem jó, csak annyira félhetett -Ő és az alkotó gárda-, hogy nem hisszük el a középkorú, szürke kisegér szerepben, hogy erőst túljátszotta az egyébként kedves és szimpatikus figurát. Végig drukkoltam, hogy Bon Jovi és a tésztaképű szőke ne találjanak egymásra, hanem másra, de azzal is kiegyeztem volna, ha a zenész örökbe fogadja űrruhás szőkét, de hiába. A gömb végül legördült, az újév beköszöntött és kösz Neked, hogy együtt lehettünk!

Indiai dahl

(2009-12-30 20:23 szerda) az eredeti bejegyzés dátuma és két éve is ezt főztem ezen a napon és tavaly is és ma is :)

Kell hozzá sok vörös és fokhagyma, curry, őrölt gyömbér és őrölt kömény. No és persze jó, ha a lencse se marad ki. :)

A hagymákat 2 jó nagy fejet a vörösből, 3 nagy gerezdet a fokból felaprítunk és felét két evőkanál olajon megpirítjuk. A beáztatott 25-30 deka lencsét a maradék hagymával és a fűszerekkel (mindenből egy-egy teáskanálnyi) feltesszük főni. Gyorsan megfő. Ha megpuhult, az egyharmadát kiszedjük, turmixoljuk és visszaöntjük. Hozzáadjuk a pirított hagymát, egyet még rottyantunk rajta és kész :) Friss, apróra vágott petrezselyemmel, tejföllel vagy joghurttal kínáljuk. Én már nem csak újévkor készítem, nem tudok folyton egy évet várni rá :)

Mikve - a darabról

Páros darab, ahogy a Vagina monológok is. Szívesen beleláttam volna néhány párkapcsolatban élő nő és néhány párkapcsolatban élő férfi fejébe. Bármilyen vallású. Vagy vallástalan. A rendezés megint nekem való, egyszerű, tiszta, a darab ritmusa is játszik. A leggyengébb láncszem Eszenyi, pedig jó lehetne, de nem elégszik meg a rendezővel, túlgondolkodik, felesleges mozgások, felesleges hangsúlyok kerülnek játékába, figurája pedig éteri, pedig életteli is lehetne. Börcsök Enikő mindent visz, pedig nem az övé a legjobban megírt szerep, csak a legjobban eljátszott, pontos, kerek, helyén van minden hang, mozdulat, hangsúly. 8 nő. Egy másik 8 nő. Itt is a végén csattan az ostor. A modern technika nagy segítség az ortodox fürdőben, hogy kiderüljön, melyik ortodox nő ortodox férje és házassága milyen...ortodox...
Másnap én is vettem egy fürdőt. Csak úgy.

MIKVE

A ma esti program:
http://vigszinhaz.hu/szindarab/77+mikve/

Kicsit több, mint egy évet vártam, izgulok, erkély utolsó sorában, utolsó két szék volt még szabadon, mikor a Pesti Színháztól a Víg szervezésig vágtáztam november közepén. Látcsőt viszünk.

előtte

utána

Pixel közöny

Párbeszéd a buszon:
Anya: Hú, ez a Tóth Krisztina de jól indította ezt a fejezetet, nézd csak!
L.: ....ühüm.... nekem a Közöny első mondata tetszik.
Anya: ?
L.: "Ma halt meg anyám"
Anya: (zavartan, idegesen felvihog)
L.: Naaa, most mi van, ez egy jó kezdés!

http://magyarnarancs.hu/zene2/konyv_-_instant_kozelkep_-_toth_krisztina_pixel-76424

Kiskarácsony

 A mai karácsonyi ünnepségre készültem ezzel úgy két hónapja. Aztán mégsem olvastam fel.

Mozdulatlanul
vártam évekig,
vártam valami üzenetet,
valami jeladást,
hattyúsziszegést,
fűszál-villanást,
megfagyott vízesés
kontyába tűzött homályt,
valamit, valami hírt, hogy élek,
hogy lélegzetem ábráit
még nem intette magához a televésett ég
és a krétalábú hold nyomait
még én figyelem a kongó boltívek alól,
ahogy távolodnak és halványulnak,
már nem várok semmit,
hosszúszőrű zúzmarával,
mintha kecskegödölyék bőreivel,
körülvette kezeit a tél,
a megvakult idő áldását kicsalta,
ki vagyok fosztva,
hópelyhek lobbannak,
hétágú menóra
arcomon minden ránc,
homlokomat ölelő hajszálaim
fekete imaszíjak.
Bari Károly: Azonosítás

pu-puly-ka-ka

csak a címet kölcsönöztem a sikersorozat (How I Met Your Mother) egyik epizódjától, megnyugtatásként elárulom, hogy receptem szerint nem kell két madarat egymásba gyömöszölni viszont érdemes előre eldönteni, hogy kacsát vagy pulykát készítünk, döntésünktől függ példul, hogy egy vagy két gesztenyemassza kell, de bármelyiket választjuk, ízletes pecsenyét kapunk. Én kipróbáltam így is-úgy is, de rangsort állítani nem tudok, az egyik ezért, a másik azért finom. 

Hálaadási pulyka vagy karácsonyi kacsa vagy fordítva salátával

A gesztenyés töltelékhez egy kb. 3-4 kilós bébipulykába 2 db natur gesztenyemassza kell, két tojással, kb. egy kis pohár tejföllel, 1 nagy csokor petrezselyemmel, sóval-borssal összekeverni. A pulykát kívül és a belülről is alaposan besózzuk és a tölteléket beletöltjük, összevarrjuk. Bőrét vajjal bekenjük, sütőedénybe tesszük, alufóliával letakarjuk és tűzhelytől függően másfél órán át sütjük.

Kacsába elég 1 gesztenyemassza , de tegyük bele a 2 tojást és bőven aprított petrezselymet, tejfölből tejfölből elég két kis evőkanányi. A kacsa bőrét először tetszetős kockásra irdaltam, kívül-belül jól besóztam, borsoztam is kicsit. A beáztatós cserépedényben készítettem, mikor megpuhult, bekentem az állatot margarinnal és tető nélkül pirult még (nálam) 15 percet.

Fontos, hogy natur gesztenyemasszát használjunk, a cukrozott még végszükség esetén sem működik, azt együk meg habbal, vagy halmozzuk felezett (konzerv) barackokba és csurgassunk rá olvasztott csokit :) ez a csoda a gesztenyével töltött barack Cs. barátnőm után szabadon.

A hálaadási saláta: alma 2 db, lila hagyma 1 nagy, narancs 2db, zöldpaprika 3 db normál méretű, mazsola egy marék valami finomba áztatva :) (lehet, akár balzsamecet (más ecet inkább ne), vagy narancslé, vörösbor, cherry, cinzáno, stb.) A lényeg, hogy a hozzávalókat nagyon apróra vágjuk, hagymát vékony csíkokra és bátran kézzel keverjük össze. Nem kell állni hagyni, de lehet.

(2011-11-13  vasárnap az eredeti bejegyzés), mert a héten tartottuk a hálaadási vacsorát barátokkal, megadva a módját, beszerzési nehézségek miatt pulyka helyett egy két kilós kacsával, de pont jól laktunk belőle öten. Jó dolog ez a Hálaadás, mint a jóféle pálinka, ami előkészíti a gyomrot a lakomára, a Hálaadás előkészíti a lelket a karácsonyra. Mivel három nap múlva karácsony, bátran állíthatom, hogy november közepe óta nyugodtan és nyitott szívvel készülök az ünnepre, kevesebbet veszekszem, többet mosolygok. A hálaadási vacsorában az étkek mellett a hálaadáson van a hangsúly, amin barátaim kicsit csodálkoztak csak, majd elmesélték, hogy az alkalom közeledtével végigpörgették, mi is történt életükben, családjuk életében az elmúlt egy évben, amiért hálát éreznek. Sok a bajunk mostanában. Makro és mikroszinten egyaránt. Valós bajok, valós problémák, de az élet ilyen, ott gurulnak az apróbb-nagyobb gyöngyszemek is a göröngyök között, amik fényt-örömet jelentettek. Ezeket ezen az estén kimondjuk egymás előtt. Furcsa, szokatlan dolog ez szemérmes, panaszkodó jellemünknek, kicsit mosolygunk, kicsit meghatódunk, kicsit pityergünk is miközben hallgatjuk egymást és a litánia végén egészséget kívánva koccintunk. Aztán nagy étvággyal eltüntettük a gesztenyével töltött kacsát. (jövőre pulyka lesz)

fürdőkultúra és más szokások

Amióta töröltem szótáramból az "annyira szükségem lenne rá, de nincs időm" és az "annyira kellene, de nincs rá pénzem" szlogeneket, köszönöm, sokkal jobban vagyok :) Időm és pénzem ettől több nem lett, de az érzés pont olyan. Kicsit azért eltúloztam -a takarítással csak a legszükségesebb időt kell töltenem- jelszavamat, mert amit legszükségesebbnek lőttem be, az azért kevés, ez tehát újratervezést igényel :) Vannak költséges álmaim, de nem fájnak, ilyen példul a nagy lapos tv és éves a Fürdőbe. Ha hetente egyszer eljutnék, huh az jó lenne :). A Fürdő volt az a hely, ahol eddig úgy éreztem, hogy megáll az idő. Hajtás, gazdasági- vagy lelkiválság, a szaunában, az úszómedencében csak a relax és a kikapcsolódás van. Látom ám, hogy a Fürdőt is elérte a felgyorsult világunk szele, a középkorú pár elégedetlen a (mindig is) 67-70 fokos szaunával, haladnának már csobbanni és még mindig nem izzadnak, többen nézik a szauna falán a homokórát és egyezségre jutnak, hogy lassan jár :) (tehát, mégis megáll itt az idő gondolom elégedetten) és maradok még 10 percet. Ilyen tapasztalások közepette azt gondoltam, másfél óra alatt kiélvezek én is mindent, úszás, szauna, buborékmedence, thermál víz és már azon gondolkodtam, mik is férnek még be a délutánba, majd elnézegetve a fürdőtársakat, elégedetten konstatálva, hogy nem minden pasas növeszt sörhasat harminc éves korára, viszont aki igen, az hatalmasat :D, jól elbeszélgetve magamban ismerőseimmel, arra ocsúdtam, hogy kávé kortyolgatás közben mosolyogva bólintok és mondom, persze, nem mertem körülnézni aztán, látta-e valaki :), a vége az lett, hogy négy és fél órán keresztül gondolkodtam életmódon, szokásokon, fürdőn és kultúrán és persze fürdőkultúrán. Az új, nagy szaunában fa fejtámlák is vannak már, lehet fekve ellazulni, befelé figyelni, most tehát illik-e köszönni érkezéskor, távozáskor, ahogy szokás volt rég, amikor pletykák, viták, napilapok cikkeinek kommentálása jellemezte a helyet, vagy az óvatos jó napot kívánok kizökkenti jótékony állapotából a szaunázót?

Időről időre végiggondolom és napirendembe igyekszem illeszteni a rendkívül fontos dolgokat lelki- és fizikai egészségem érdekében, ezek több-kevesebb sikerrel szoktak megvalósulni, a többre példa lehet a Fürdő (bár lehet, hogy ez gyermekkori úszómúltamból ered), kevesebbre több példát tudok, gyógyteakúra vagy a -nem marad itthon mosatlan edény, amikor elmegyek- esetek, viszont rájöttem, hogy a -mostantól pedig mindig így lesz- helyett, a természeténél fogva sokkal jobban működő -most így van, most ezt csinálom- formulát alkalmazom. Arra is rájöttem, hogy ha módszeresen és fegyelmezetten megtartom azokat a rendkívül fontos dolgokat lelki- és testi egészségem érdekében, amikhez csak napi 10-15 perc kell, vagy elég egy fél óra is, ha heti négyszer, akkor se dolgozni, se fogatmosni nem jut időm :D, innen is eredeztethető az az elszólásom, amin barátnőim nagyon jól szórakoznak, ha eszükbe jut, miszerint: "igen, én iszom citromos vizet reggelente, csak mindig elfelejtem" szerintük ez olyan vicces. Pedig ez a színtiszta igazság.

10 nap karácsonyig

Nagyon bírom ezt az évvégét :), őszintén szólva csak úgy, hogy csak az év végéig gondolok, tovább nem.
Annyira jó, hogy sikerült a berögzült káros szokásokat letenni - az ideges rohangálást, a kétségbeesett ajándékkergetést, a semmire sincs időm, mert mindjárt itt a szeretet ünnepe, amikorra mindennel el kell készülni feszítést- és pár éve valóban nyitottan, jókedvvel várom a december 24-ét.
Ez valahol az Igazából szerelem c. filmmel kezdődött, ahol először láttam, hogy milyen hangulatos bulikkal, korán feldíszített karácsonyfával is lehet tölteni az ünnep előtti heteket és nem mindent december 24. délelőtt-délután kell elvégezni, hogy kimerülten és rosszkedvűen dőljünk el a fa mellett. Ebből láttam, hogy a fa, a díszek, az ajándékok mind-mind csak kellék, persze fontos kellék, de a lényeg (persze hogy) bennünk van :)
Minden évben decemberben újranézzük a filmet, újra drukkolunk a szerelmeseknek és várjuk, hátha annak a párnak is beteljesül idén a szerelme, akiknek tavaly nem :)
http://port.hu/igazabol_szerelem_love_actually/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=57591&i_city_id=3372&i_county_id=1
másik decemberi filmünk L.-lel Rudolf, a rénszarvas, kicsi kora óta ránk ragadt és jól megférnek az Igazából szerelemmel :)

http://www.divido.hu/index.phtml?op=product&product_id=10599&p=pd
Ez a történet Mikulás háza táján játszódik és úgy kezdődik, hogy Rudolf más, mint a többi rénszarvas.


Pár éve kezdtem alakítani azt, hogy ebben az időben találkozzunk mindazokkal a barátokkal, ismerősökkel, akikkel szívesen töltünk együtt egy kis időt, olyan jó alkalom ez a karácsonyi, évvégi, összegző időszak egy kis házibulira, beszélgetésre, egy kávézóban, Vörösmarty téren vagy máshol, hogy lássuk, megvagyunk, így vagyunk, gondolunk egymással :)
Kolléganőm régi kollégáival is találkozik ilyenkor, kollégiumi szobatársaival (pedig nem tegnap volt), nagyon tetszik, hogy ez mind belefér az idejükbe. Valószínüleg csodálkozva nézne rám, ha ezt hallaná, hogyhogy belefér, hiszen az egész erről szól!
Na ezt tanulom én el lassan és megyeget is szépen, mosolyogva járok-kelek, tele karácsonyi hangulattal a szívem :)
A hálaadási vacsora megtartása baráti körben, valódi hálát mondással, az bizony sokat adott a karácsonyi hangolódáshoz, erről és a menüről, ami karácsonyra is elkészíthető majd legközelebb írok.

Csokikenyér buli

Dinnye süti, amit  Csilla barátnőm ügyes keze által ismertem meg, mikor egy ködös novemberi szombat este beállított vele a kártyapartira :)
Hozzávalók:
piros részhez: 12,5 dkg margarin, 20 dkg darált keksz, 10 dkg porcukor, piros ételfesték, sárgadinnye vagy rumaroma, 2-3 cl. sárgadinnye vodka vagy cinzano vagy egyéb vagy víz, egy narancs reszelt héja, garam masala az ínyenceknek 2 mokkáskanállal
zöld részhez: 12,5 dkg margarin, 30 dkg darált keksz, zöld ételfesték, 10 dkg porcukor 2-3 cl sárgadinnye  vodka vagy más aroma vagy víz
magokhoz tortadara kell
valamilyen híg lekvárt is lehet tenni a piros részbe kb.1 evőkanálnyit
Elkészítés:
Nem kemény masszákat készítünk. A piros masszából 6 egyforma golyót formázunk, és a zöld masszát is elosztjuk 6 felé, és ezzel beburkoljuk a piros golyókat. én legutóbb addig feleztem a masszákat, míg azt vettem észre, hogy 8 golyóbisom van, így is jó lett, ezért azt gondolom, ízlés szerint alakítsuk 6-8ig a dinnyécskék számát. Egy éjszakára hűtőbe tesszük, másnap mindegyik dinnyét jó éles késsel 8 felé vágjuk. Érdemes úgy szeletelni, hogy először félbe vágni, utána vágott felével lefelé fordítva darabolni tovább, mert könnyen morzsálódik a zöld széle.
Miután ügyesen felszeltük, csokidarából magokat nyomkodunk bele. Második alkalommal már a piros masszába kevertem a csokidarát :D
Hát ennyi :) Az ételszínezőporokat indiai boltból szereztük be és egy-egy kávéskanállal került bele.

Nagyon jól sikerült a Csokikenyér parti! D.től megtudtam, hogy 2005-ben tartottuk az elsőt Mikulás buli néven, majd 2006-tó a Csokikenyér a hívó szó :) Volt vagy öt helyről csokikenyér és még egyéb nyalánkságok, köztük a dinnye süti, ami nagy tetszést aratott. Annyira kedvesek ezek az élénk színben pompázó apró dinnyegerezdek, hogy az embernek önkéntelenül mosolyra húzódik látványuktól a szája. És ez már megéri. Gyerek zsúrra külön ajánlom :) Jó, a somlói és az álfrancia krémes -aminek várom a receptjét-, kevésbé látványosak ugyan, de a krémes nálam az élre tört a sütik között, a sósak csendes versenyében pedig a szintén Á. által varázsolt székelykáposzta és A. baconbe tekert csirkemelle holtversenyben az első, A.nál jobban nem teker bacont senki és a káposzta, az meg éppen csak, nem énekelt :) És megint sikerült rájönnöm, hogy az, hogy érzem magam egy (ismerős) társaságban, kizárólag az én hozzáállásomtól függ. Abban most nem volt semmi hiba. Kis önismeret: hogy rugalmatlan vagyok és kell a ráhangolódás, a rákészülés, az időkalkuláció, hogy "nyugodtan rohanjak" teendőimmel, ahogy Popper Péter mondta és akkor megérkezem.

Csokikenyér

"Sokat beszélek a főzésről és az ízekről, és hogy azt szeretem a legjobban, ha egyszerű. És az egyszerűségében nagyszerű :) És sokat is eszem. Két éves fogyókúrám eredményeképp kb. ugyanott vagyok, ahonnan fogyni kezdtem. Elfogadom hát a sorsomat és főzök. És leírom, amiket szeretek. Ezt Lili kérte tőlem, mert soha nem tudtam újra megfőzni, ami egyszer ízlett, mert soha nem jegyeztem meg, éppen hogyan fűszereztem. Mindig abból főzök, ami épp itthon van és ahogy éppen gusztusunk van rá :) De most megpróbálom, ha lejegyzem, hátha sikerül kétszer ugyanazt az ételt elkészítenem :) " írtam ezt pont két évvel ezelőtt és gyűjtögetni is kezdtem a recepteket. De így is bebizonyosodott, hogy a süteményeken kívül, amiknek rá kellett jönnöm, igen szigorú szabályai vannak, hogy valóban finomra sikeredjenek, más ételt képtelen vagyok teljesen ugyanúgy készíteni. Ezért minden leírásom (a sütiken kívül természetesen) csak irányadó a hozzávalókhoz, fűszerezéshez, elkészítési módokhoz, bízom benne azért, hogy így is használható.

Most viszont nem tudom eldönteni, melyik étellel és történetével kezdjem a  sort  a három élretörő közül, először A levessel akartam, aztán eszembe jutott egy Fontos főétel, majd az Időszerű süti...

Mivel holnapután itt a napja, határoztam, a desszert lesz az első :)

Ez a süti arról híres, hogy partit neveztek el róla. Talán hét éve vagy nyolc is, minden december elején összegyűlik egy baráti társaság a Csokikenyér (lánykori nevén Mikulás) bulin. Úgy emlékszem, a legelső volt még Mikulás buli, amíg meg nem kóstoltuk B.J. rendkívül egyszerű és könnyen elkészíthető finomságát, a csokikenyeret. Következő évben már versenyt írtunk ki csokikenyérből, ami versenyen családonként indultunk és gyermekeink zsűrizték alkotásainkat bekötött szemmel. Azóta verseny már nincs, de a sütit és a bulit minden évben megtartjuk. Az alapreceptet természetesen lehet variálni, dúsítani, de a verseny tapasztalatait megosztva elárulhatom, hogy a csak csoki felhasználásával készült klasszikus süti lett a sztár a gyerekek egybehangzó véleménye alapján.

Hozzávalók: 1 pohár joghurt vagy 2 deci

                    1 joghurtos pohár cukor vagy 2 deci

                    2 joghurtos pohár liszt vagy 4 deci

                    1 egész tojás

                    1 sütőpor

                    20 deka étcsoki
                    csipet só
                    2 deka vaj, liszt a formához, ez elmaradhat, ha alufóliával kibéleljük

A joghurtot a liszttel és a cukorral jól elkeverem, hozzáadom az egész tojást, a sütőport, a sót. Hozzáadom az apróra vágott vagy durvára reszelt csokit, ezzel is jól átkeverem. Őzgerinc formát a vajjal kikenem, liszttel beszórom, majd beleöntöm a csokis masszát. Elővigyázatosságból sütőpapírral letakarom. Előmelegített forró sütőbe teszem 10 percre, majd mérsékelem a hőfokot és 30-40 percet sütöm. tűpróbával ellenőrzöm, megsült-e. Kihűlés után szeletelem. A képen L. alkotása:

Mindennek mértéke az ember

Gondolatok Prótagorasz kijelentéséről

" A fenti állítással teljességgel egyetértek. Az én értelmezésemben ez a mondat azt jelenti, hogy minden dolgot az ember határoz meg, mindennek azért van jelentése, mert az ember jelentést ad neki, és mindennek csak olyan jelentése van, amit az ember ad neki.

A minket körülvevő dolgokat be kell fogadnunk, s miközben befogadjuk, értelmezzük is őket. A belső szűrőnkön átvezetett dolgok jelentést kapnak általunk. Mivel azonban mi, emberek, mások vagyunk, ez a folyamat is annyiféle különböző eredményt fog hozni, ahányféle szűrőn átment. A dolgoknak tehát nem egy jelentése van. Mindenkinek más a valóság. Nincs A valóság. Nincs A jelentése egy dolognak.

A kijelentéssel úgy kell egyetértenem, hogy közben érzem, milyen rémisztő is az, hogy nincs egy valóság. Nincs olyan stabil külvilág, amelybe kapaszkodhatnánk, nincs állandóság, minden változik. Mivel a dolgoknak önmagukban nem, csak általunk van jelentésük, mindenki kialakítja a saját valóságát. Ahhoz, hogy együtt tudjunk élni közösségben, a valóságainkat meg kell nyitnunk egymás számára, ha nem is teljesen (hiszen az lehetetlen), de legalább olyan részben, hogy szót értsünk egymással.

A mondatban az ember szót értelmezhetnénk úgy is, mint az emberiség, az állat- és növényvilág melletti harmadik élőlénycsoport, de én az egyéni ember belső értelmezésére bontottam le a gondolatot, az emberiségről az egyénre szűkítettem. A kijelentés az én értelmezésemben azt is magában foglalhatja, hogy ahogy a külvilágnak nincs egy valósága, a "felsőbb" szféra állandóságát is kizárja. Illetve, ha van ilyen állandóság, az is csak az emberben van meg, ő teremtette magában. Talán erős ez a kijelentés, de a fönti gondolatmenetnek megfelelhet.

Az én értelmezésemben tehát ezt a kijelentést megmagyarázhatjuk úgy, hogy az ember szubjektumában feldolgozott valóság a valóság, számára az egyetlen, de a valóságok különböznek, ahogy az emberek is. A dolgok nem léteznek önmagukban, csak általunk, s általunk válnak sokfélévé, általunk kapnak sokféle jelentést. Hiszen mi vagyunk a mértékük."

SLH filozófia dolgozata 5*  (a szerző engedélyével)

Vezérek és költők

Mostanában sokat gondolok Faludy verseivel. Az alábbit O.V. első kormányzása idején írta. Vajon mit ír most mindenre mégjobban rálátva?

                                                                                           
Ferenc császár nem ismerte Kazinczyt,
Vörösmartyt, Kölcseyt, se mást;
Petőfi meg Kossuth útálták egymást,
élő költők közül a főhelyet
Deák, a haza bölcse Tóth Kálmánnak
osztotta ki Arany János helyett;
irodalmunk kertjében dögbogárnak
tartotta Tisza István Ady Endrét;
Horthy nem hallott József Attiláról;
és így tovább. Ezért aligha bánom,
hogy Orbán Viktor nem szenvedhet engem.
(Budapest 2000)
                                      Faludy György

Három nővér

Elérkeztünk a jelenhez :), azaz az idei évhez. Következzen legutóbbi színházi élményem, melyet Lili unszolásának beéréseképp kedves netes ismerősöm feleslegessé vált jegyeinek köszönhetek :). No meg a sorsomnak, hogy - mint utólag a rádióból megtudtam- épp aznap ismét szerepátvételre került sor és így már teljesen kedvemre valóvá lett a szereposztás :)

2011-11-12 11:18 szombat

Nemzeti Színház 2011. november 9.

Sok-sok kritikus érzés kavarog bennem, az összegzés mégis az, hogy induljon el, aki még nem látta az Anton Serbán rendezte Három nővért a Nemzetiben, különösen amíg Udvaros-Kovács-Ónodi hölgykoszorúval láthatja. Mélyen a zsigereimben él és meghatározza viszonyulásomat a darabhoz egy-két Három nővér értelmezés (Ascher és Ruszt) központban a humorral és persze piroggal.

Az, hogy minden szereplő azonos, magas színvonalú alakítást nyújtott kellemes, biztonságos érzést adott, mondhatjuk, hogy ez minimum elvárás a nemzet színházától, de hát tudjuk, hogy ez azért mégiscsak ritka pillanat a színházi világban. Rendkívüli öröm volt Nagy Mari és Sinkó László ízléses játéka Anfisza és Csebutikin szerepében, figuráik végre megkapták azt a hangsúlyt és mélységet, amit megérdemelnek.

Az előadás hosszú, ami nem baj, viszont sok, túlburjánzó és szájbarágós, ami utóbbit többször látványosan díjazott a közönség, amiből azt érzékelhettem, hogy ma szeretjük, ha mindent megmutatnak, mindent elmagyaráznak, hogyan kell érteni, hogyan kell érezni...

Natasa például (Mészáros Piroska egyébként hibátlan játékában) első pillanattól harsány-erőszakos-bunkó-visszataszító, kétség sem férhet hozzá, hogy Ő a rossz, nem hiszem el, hogy Andrej képes feleségül kérni. Emlékeimben pedig még él az eleinte bátortalan, kellemesen nőies egyszerű lányból álságos, behízelgő modorú, mindenki fölött elhatalmasodó vérlázító hárpiává váló alak, aki ráadásul újdonsült rokonaitól eltanulva a társalgás és viselkedés szabályait megcsíphetetlenül terjeszti ki uralmát mindenre és mindenkire. Mondhatjuk, hogy ez a kifinomultság már avittos, hogy most az erő játszik, a dózer és az úthenger?

A második felvonásra már elveszti érdekességét egyes bizonyos csehovi szövegrészek újra-újra ismétlése és az elidegenítő mozdulat-hang effektekből is kevesebb több lenne. A zseniális Udvaros Dorottyának sem kellene 'a nagy feneket kerítünk' szövegnél hangsúlyosan beriszálni amúgy formás hátsóját.

A hagyományos prózai színjátszást mozgás-tánc-musical-cirkuszi elemekkel dúsítani jó ötlet, elismerés a színészeknek a maximálisan pontos koreográfiák és akrobatikák megjelenítéséért.

Andrej figuráját Csehov is így játszatná, Kuligint szerintem nem, de nagyon tetszene neki! Kuligin-Kulkában különösen az a jó, ahogy a társadalmi szerepét boldogan vállaló együgyű (itt a hangsúly az EGY-en van) tanító felcsillantja az elfogadó férjben megbúvó agresszivitást is. Alföldi azért jó választás Versinyin szerepére, mert így már értem, hogy az általános rajongás nem a sármos, régi ismerős szívtiprónak szól, hanem Moszkvának.

A négy fiatal „családi barát" jól adja, jó látni, jó hallani őket. A Csehovnál csak említett, városi elöljáróból Natasa szeretőjévé avanzsált Protapopov valós, erősen karikirozott megjelenítését az előadásban viszont azóta sem értem.

Mása jó, Mását szeretem most, hogy Kovács Patricia játsza.

A jelenlegi pedagógus társadalom pedig ha eddig nem nézett tükörbe, most szembesülhetett állapotával többek között Udvaros értekezletről hazavonszolódó játékában.

„Esik a hó. Mi ennek az értelme?" kérdésnél és a végén elhangzó „Ha tudhatnánk...bárcsak tudhatnánk" válasznál szabad pityeregni. Vagy amit akartok.

KisNicolas 2010-es bejegyzései

poligamy

2010-01-11 18:28 hétfő 

Megnéztük a Poligamyt, van benne Az ember tragédiája, Liliomfi, Kaukázus, jazz és gyönyörű felvételek Budapestről. És egy nagyon nem egyértelmű történet, amiről ma délelőtt nagyon furcsákat hallottam a rádióban, ahol az Ikeás világ uralmát és hímsovinizmust véltek felfedezni a filmben. Lehet, hogy így is van, nekem nem ezek tűntek ki, hanem hogy milyen "igazi nagy" kérdés lett ma a fiataloknál, akik még 20-25 éve vénecskéknek számítottak a családalapításhoz, szóval, hogy milyen valós kérdés a fészekrakás. Hogy együtt élünk? oké! De maradunk is együtt, vállalunk gyereket? Régen könnyű volt: udvarlás, eljegyzés, esküvő, gyerek, kérdés sehol egy szál se. A filmből úgy tűnik a mai együttélés annyi, mint a régi "együttjárás", amíg jólesik, amig nincs jobb, amiig nincs más. S ha érkezőben a gyerek, kell dönteni a férfinak, hogy akkor most ez a nő az igazi? No, megtaláltam a hímsovinizmust. Jópofa, hogy a rádióban a férfi álláspontja volt ez, a női beszélgetőtárs nem értett ezzel egyet. :)

KisNicolas 2009-es bejegyzései

2009-02-02 19:58 hétfő 

Dúdoló

Felhővé foszlott az erdő,

söprik nyers szelek.

Heggyé tornyosult a felhő.

Hol keresselek?

Korhadt tönkön üldögélek,

nyírkos fák alatt.

Nem tudom már, merre térjek,

honnan várjalak.

Virrasztom a fák tövében

szunnyadó telet.

Éneklek a vaksötétben

lámpásul neked.

                                         Rab Zsuzsa verse

2009-02-28 10:19 szombat 

Nagy találkozás, avagy a versmondó viszonya

Idén is volt Valentin nap. És volt kórusfellépés velem. Már az jó, hogy megválaszthatom, mit mondok. A következő jó, hogy együtt állítjuk össze a műsor, hogy melyik szám előtt, után lesz a legmegfelelőbb helye a versnek. Az "alapjó", hogy a kórus várja, milyen verseket választottam az előadáshoz. Aztán jó még, hogy Lili kikérdezi :), aztán jó mondani...aztán a hatás. Most valami egészen különleges történt 15-én a békási műv.házban nekem. Szép, kerek két kórusos műsor, egy hagyományos "jóléneklő" vegyeskar, és a baráti szeretet szálaival átszőtt, kishitű, lüktető energiával működő kamarakórus, közben én Rab Zsuzsa, Elizabeth Barrett Browning, Hajnal Anna írásaival. Nagyon-nagyon izgulós vagyok, nem véletlen, hogy éves fellépéseim száma -most, hogy újra beindultam :)-, kb. féltucat, köszönöm, elég ennyi :). Most szokatlanul magabiztosan improvizáltam (próba híján), nézőtérről lépcsőn színpadra fel, nóta közben színpad szélén széken figyelve, majd hátra el, stb. éreztem, hogy rendben van körülöttem minden, tudom a dolgom. A versek után különösen erős és hosszú tapsokat hallottam, magamban megköszöntem és örültem a jelzésnek, akkor tudtam úgy mondani, hogy érzelmek-gondolatok érzelmeket-gondolatokat keltettek. Jó. Nagyon jó. Csendes elégedettséggel tettem a dolgom és nem véletlen a dolgom szó ismétlése, nem feszített vágy, nem akartam mindenáron üzenni, hatni, csupán tettem a dolgomat. Aztán előadás után, ami szépet csak lehet, kaptam, hogy milyen gyönyörű, hátborzongató, megható volt, hogy könnyeztek a nézők, a fiatal férfi éppúgy, mint a középkorú kórustárs. Csodálatos érzés volt ezeket a visszajelzéseket szóban is megkapni, én jól éreztem magam, és még azzal is megtisztelnek, hogy a tapsfizettség után elismerő szavakat fogalmaznak nekem. Azt tudtam, hogy az előadó a tapsból él, hogy kell az elismerés, mint a falat kenyér, de hogy ennyire számít, azt azért nem :). Ami történt ezen az estén, nem törvényszerű, hogy létrejöjjön minden jó előadáson, ezért boldog vagyok, hogy megélhettem vers-előadó-közönség egységét.

Varga Aczél

2009-03-29 20:28 vasárnap 

március 24. Uránia

Már megint Varga Ágota szeretnék lenni, és ilyen filmeket szeretnék csinálni! Nem kételkedtem, hogy élmény lesz-e a film, Varga Ágota neve garancia, de arra nem készültem fel, hogy ennyi réteg tárul fel, ennyi hatás dolgozik majd bennem napokig. Ebben a gyűlölködő, szánalmas világban, amikor azt is bánhatjuk, hogy megszülettünk, a film után hazafelé sétálva mégiscsak éreztem, demokrácia van. Legalább.

V. A. nem kommentál, nem manipulál, teszi a dolgát, megszólaltat leszármazót, követőt, rajongót, ellenfelet. Mutat archív felvételt és mai (utó)életét az egyszemélyes intézménynek, aki élt olyanokat is -gyermekeket nemzett például-, mintha ember lett volna. Hiába. Mi hatott rám leginkább? A családtagok be nem fejezett mondatai, a túlélő! kortársak megkönnyebbült sóhajú visszatekintgetései, a kuratórium groteszkbe hajló működésének bemutatása....

Megrendített, de reményt is adott, felfogjuk talán, hogy rendszert váltottunk 20 éve és nem szavazunk meg diktatúrát soha többet.

Jókor jött a film, jókor a szembesítés.

http://port.hu/aczel/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_topic_id=30&i_product_id=16593&i_city_id=3372&i_county_id=-1

Bőség zavara

2009-04-16 22:34 csütörtök

Nyugat az Örkényben, Lator beszélgetés, Heller Ágnes interjú, Radnóti est az Örkényben, Csákányi-Kulka Thália szűk három hét alatt! Mintha ez lenne a hivatásom, hivatásos néző. Közben elolvastam Gerlóczy M. kamuregényét, az Igazolt hiányzást, és harmadszor veszem a Vonzások és választásokat. Mintha ez lenne a hivatásom, hivatásos olvasó

Teljesen kiéheztem a kultúrára, most látom. El tudtam volna ücsörögni még pár napot az Örkényben Radnóti írásokat hallgatva. A zene, mert frissen megzenésített versek is voltak, valami rettenet volt, de a másodikra már megszoktam és a legvégén a tragikus vég után a fehérbe öltözött pár ahogy angyalként rikoltozta az éterbe a Két karodban már kifejezetten tetszett. Az Erőltetett menettől kezdve úgyis folyamatosan sírtam. Bátor és nagyszerű döntés volt szerelemmel fejezni be az estet, azt pedig amúgy is csak énekelni lehet...

A díszlet sekélyes, nyugatból átemelt fémpadok, Majálist idéző műfű piknikkosarakkal (?), jelmez esetleges, kinek sok, kinek ugyanaz a fekete tunika, mint a Nyugatban, ez a második kinek Pogány Judit - akinek kaposvári színésziskolája visszaköszön a Tháliában is Csákányi Eszternél szerencsére-, aki most is, akár Nyugatban, kicsillog a karból , felemelő élmény még Kerekes Éva, de a legerősebb, a leghatásosabb Takács Nóra Diána, van-e, ki e nevet ismeri? Én most is csak puskáról tudom még Aztán persze sorban mind a többiek fej-fej mellett persze. Rendezés nem nagyon tapasztalható, az előadásmód, olyan, mint a Nyugat, a művek és a színészek elbírnak mindent a rendezés hiányosságait is. Én, a néző pedig még hálás is vagyok, hogy ott lehettem

Azt tetszenek gondolni, hogy Csákányi-Kulka két tehetséges ember, ének, zene, tánc, mi lehet itt meglepetés? Hát kérem, az első számnál megijedtem, mikor 20 egy éves gálaműsor részlete ment a kivetítőn és előtte szökellt a 20kgval súlyosabb művésznő az öregedésben megakadt ficsúrral az oldalán, mi lesz itt, esztrád műsor két órában? Hát, nem lett! Kulka kulkás, sármos, pontos, korrekt, kimért, kicsit negédes, de szeretjük, Csákányi viszont egy folyton újra és újra berobbanó bomba, egy folyamatosan megújuló, más és más arcát megmutató, önmagát kigúnyoló, nézőt kápráztató csoda. Az első percekben érezni, hogy ez a műsor Csákányié. Hiába van kidekázva a nóta mennyiség, a szólók, a duettek, a prózák, a játékok, hiába -egy frászt hiába, hiszen élmény- A súgó és a jelelős dal Kulka előadásában, az est Csákányié. Őt várom, neki drukkolok, rá vagyok kíváncsi. Mi a különbség a két előadó között? Kulka véresen komolyan veszi magát, biztonságosan, nívósat ad, Csákányi bátor, mer játszani, tudja, ha ő hiszi, mi mindent elhiszünk neki. Nyert. Én boldogságot, amiből még a hazafelé vezető úton másoknak is tudtam adni, egy férfi kedvesen szólt, milyen gyönyörű vagyok, ahogy sétálok a tavaszban, tök részeg volt persze, de nem baj 

A jelmez tragikus, fekete színpad, fekete függöny, fekete színészek és általában fekete ruhák Látvány rendben. Külön köszönet Kemény Gábornak az elképesztő melójú zenekarvezetéshez a zongorázás közben.

Lator és Heller pedig rácsodálkoztattak, hogy mégiscsak érdemes élni, no persze, ha az ember a következő is 40 is műveli az agyát, csiszolja az elméjét, nem visszafelé tekintget, hanem tervez és végez Elkápráztatott az az energia, ami ezekből a 80 körüli emberekből áradt. Lator szerint, a kezdő író haladjon a meggyőződése szerint (lásd fentebb Csákányi), bár meggyőződésem, hogy ahhoz előbb meggyőződés kell, hogy kialakuljon. És akkor Heller Ágnes azt mondja, nagy álma keresztülvonatozni Ausztrálián!

Hódolatom!! 

KisNicolas 2008-as blogbejegyzései

CSEND

2008-02-09 17:59 szombat

Elgondolkodom, helyesen cselekszem-e mostanában, vagy egy lendület visz, taszajt előre, hogy megállni nem tudok. Elcsöndesedtem. Hajlamos vagyok úgy élni, hogy azt gondoljam, VALAKI tudja,  mikor, mit kell tennem, mi a helyes, mi nekem a jó, mi a helyes. Hajlamos a gyerekem úgy élni, hogy VALAKI tudja, mi neki a jó, mit kellene tennie, mi a helyes? Gondolja-e, hogy ez a valaki én vagyok? Tudnom kell, hogy mit kell tennem, mi nekem a jó, mi a helyes? És azt tudnom kell-e, mi gyerekemnek a jó, mit kell tennie, mi a helyes?

2008-10-20 21:37 hétfő

A lányka és a buddhizmus. Kiselőadást vállalt törire. Egy hónapja. Úgyis foglalkoztatja a téma, tervezi közelebbről megismerni, miért ne? Tegnap elkészítette kivetítősre. Meghallgattam. Elhűltem, hogy képes ilyen könnyedén megtalálni a lényeget, felépíteni, hogy folyamata legyen, érdekességeket csillogtatni, ha fáradna a hallgatóság, és hogy mennyire jó előadó. Rafinált is, buddhás póló a jelmez és füstölő is üzemel az előadáson. Hányadik prezentációja is ez? Ja, az első. Hányadikos? Öreg már, éppen 9. Hívom ma kíváncsian, mi volt? Boldogan lelkendez, hogy töritanár elismerése kiemelkedő, eddigi (, saját állítása szerint nem rövid) pályafutása alatt egyik legjobb előadást hallotta, nem pluszt érdemel, hanem ötöst és több osztálytárs tervezi, hogy csatlakozik valamely buddhista közösséghez. Lányka szerény is, nem oly dicsekvő, mint az anyja, csodálkozva mondja, mama, nem is tudtam, hogy ez ilyen jó.

KisNicolas 2007-es blogbejegyzései

A hét igazi vége
2007-01-28 19:41 vasárnap

Inforg szakmai nap a Művészben. Na ilyenekért érdemes élni. Lili fél 11kor távozott, pizsama, ágy húz vissza, kávé kihűlőben. Mi is megy most, mit érnék el? Telefon Anitának. Ha netán és ha mégis, te biztosan nem, csak délután és este? Telefon lerak, uzsgyi a zuhany, a negyed 12est még elérem! (Már megint Anita)....
Negyed tizenkettő, H. Éva frissen Iphigéniáról vissza velem Csolnokra, a rabtáborba. Varga Ágota filmje. És még egyszer Varga Ágota. Ha én ezt az élményt tovább mesélem. A szikárság, a távolságtartó közvetlenség, az arányok! Így lehet(ne) történelmet tanítani, a dolgokat megmutatni, elgondolkoztatni, ámulatba ejteni. Én, a néző, aki nincs érintve a témában (H. Éva megjegyzése a film után egy ekképpen megnyilatkozónak: "Mindannyian érintettek vagyunk"), látom a vásznon, akik érintve vannak, rabok, őrök, ezek hozzátartózói és más kedves, vagy kedvetlen emberek, hallom mit éltek meg, elképzelem hogyan élték meg, hogyan élték túl, hogyan kompenzálták, ahogy a kérdés a filmben el is hangzik, látok, hallok és tanulok, tanulom az embert, az életet, magamat.
Ezután kis pihenő, majd egy film egy kubai állatáldozós (meg zöldség-mag áldozós) vallásról. Biztos jó. Aztán rögtön Bódis Kriszta filmje a Falusi románc, alcím meleg szerelem, ami nekem egyik sem, vagy mindkettő, habár mindinkább Bán Mari filmje alcím egy szeretet természete. Nekem. Magyarázhatjuk, mi miért működik úgy és máshogy, hogy mit lehet, mit lehetne, azt talán mégse. Ezen a filmen nincs mit vitatkozni, nem tudom elképzelni a néző-alkotó találkozót, ezt a filmet megnézed és dolgozik tovább. Benned. Kié az igazság? Nem mindegy?

Szombat 2.rész
2007-01-29 10:46 hétfő

Bódis K így konferálta fel a filmet: Nézzék szeretettel!
Hát én nem szeretettel néztem. Kíváncsisággal, némi félelemmel vegyest, hogy vajon mit szólok. A szeretet később jött. A söröknél, a cigiknél még nem, a hollywoodi csillogást nélkülöző fogzománcoknál sem, de Bán Mari sötétbe vesző mondatnál: "Engem hívott?" már ott volt, tudom.
Na, e szeretettől eltelve indultam a Pluszba, Lili is lassan érkezik, holnap meg a vendégek, takarítani is kell még ielőt robogunk a koncertre, a zongoratanárnő énekel. Jön ám a 13 éves hat előtt (papás nap volt) elkeseredettség, világ- és önfájdalomarcán, aminek hangot is ad:"sehová sem megyek, nincs kedvem, menj ahová akarsz". Mire én hátulról, csellel szóba hoztam az Inforg napot, az autonómiás filmet, mi lenne, ha...Hívom H. Évát a hírrel, ő lakonikus "Te tudod", én magamban, "akkor minek hívtalak", majd a villamosra rohanva gondolatban elmondom Évának, hogy ez a film 12est kapna: 12 éven aluliaknak nagykorú felügyeletével ajánlott. Lili 13 és én vagyok a nagykorú.

A folytatás folytatása
2007-01-29 11:06 hétfő

Szörnyen izgulok, bár bizalmam teljes, délelőtt láttam a Csolnokot és azt is a Varga Ágota jegyzi Muhi Klárával (őt sajnos nem ismerem), szóval hiba nem lehet.

De akkor is, az a kicsi köz ott az elején, mikor még forró volt a téma 2004 nyarán, az a köz, az a (van közünk egymáshoz) érzés, nos az eluralkodott.

Nehéz volt végigülni, drukkoltam a filmnek, az alkotónak, aztán nagy megkönnyebbülés, igen, ez az.

Elhangzik benne minden, amit én mondanék, kérdeznék, mint szülő, vagy amit mondanom, kérdeznem kellene. S megint a fegyelmezett Varga Ágota. A hallgattassék meg a másik fél is. A harmadik is. A sokadik is. Szülő is, szak- és szaktalan résztvevő is, meg a tiszteletreméltó sztárpszichológus is. Meghallgattuk. Ettől függetlenül a film figyelemfelkeltő, figyelmet kiáltó. Már megint mi jövünk: adunk neki?

Végtelenül az Inforg napról
2007-01-29 19:43 hétfő

Tudtam én, hogy jól éreztem magam, de hogy ennyire?
A Muhi Klára-Varga Ágota filmnek - ami egyébként versenyben a filmszemlén és holnap vagy holnapután izgulhatok érte-, a címe nyugtalanít csak egy kicsit. -Koreszmék és táborok- Harmadik nekifutásra sikerült megjegyeznem. Folyton korszellem jött a számra. Koreszme, koreszmék...hát, de jobb címet nem tudok. Még utána kell néznem, mikor, melyik Tv vetíti, hogy híresztelni tudjam.
A Bódis Kriszta filmről még annyi, az ürügyül szolgáló, pőre tabu témán túl az ember, a gyerek megnyilvánulását, létezését, a személyiségre jellemző kiútkeresését érzékelni-figyelni, az izgalmas, a felkavaró, a nyugtot nem hagyó inkább ez volt.

n+1 Inforg
2007-01-30 16:42 kedd

A koreszmék és táborokhoz:

Kérdezem a 13 évest, milyen volt?

L: Jó volt.

Én: Nem volt hosszú? (60 perc, erős pszichikai hatások)

L: Nem, jó volt.

A megkérdezett középkori kalandtábor lakói, a megcsúfoltakkal hasonkorúak sem voltak bőbeszédűek, nem jöttek tűzbe, nem keltek ki magukból, mint például én (a felnőtt, a szülő). Talán -jutott most eszembe-, ezt már némelyekbe beleneveltük, már megszokták, már természetes, már ilyen az élet, (ahogy sztárpszichológusunk is megjegyezte a filmben), hogy a gyerekkel, az ifjúval, a függőségben élővel mindent lehet?
És ugye ilyen "kis tréfákat" a nagyok, a felnőttek egymással is elkövetnek.

Princeton
2007-01-31 21:25 szerda

Princeton University Orchestra a Zeneakadémián, ingyen

Hát volt egy különös bukéja ennek az estének. A zenekar izgalmas, erősen, néhol agresszívan, gyors tempóban játszanak a végsőkig kihozva a hangmaximumot a hegedűkből. Élvezetes volt. A különös buké a profi és dilettáns nézők keveredéséből adódott. Örültem is, hogy ingyenesség iskolai szervezés eredményeképp nagyon sok család életében először jutott el ide, de talán nem itt kéne mindenkinek kezdeni. Hétköznap fél nyolckor este a Coriolan nyitány és a Dvorák G-dúr szimfónia még csak hagyján, de egy Prokofjev Borisz Godunov egy ebben a formában elő nem adott színdarab kísérőzenéje (a színlapból vagyok ilyen tájékozott), ami párbeszédek aláfestő zenéjének, háttérzenének készült, rövid szösszenetekből, helyenként improvizációnak tűnő futamokból áll. Jó, hogy előre felkészültem ilyen lehetőségre is, így nem ütött meg a guta, amikor az előttem ülő gyerekek, heten, minden darabkezdésénél eszeveszett vinnyogásba, röhögésbe kezdett. Érteni nem igazán értem ennek pszichológiáját, még ha először is láttak élő embert hangszeren játszani, talán az erős élő hanghatás válthatja ki ezt, de szegény nyolc év körüli kislány, csak súlyos szülői dorgálásra bírta abbahagyni a visítást. Aztán időnként szundikált kicsit, ettek, ittak, de azt hiszem, jól nem mulattak.

Én igen, mikor műsoroztak, becsuktam a szemem és már ott sem voltam közöttük, beleugrottam a zenébe, de ezt nem bírom sokáig, egy idő után félni kezdek.
Lilinek az utolsó Copland mű tetszett, ő egy amerikai xx. századi szerző, egy cowboy balett négy táncát hallottuk. Ebben nagyon érdekes ütős szekció volt. Pergő, vidám zene.
Nekem a Prokofjev vitte a prímet. A zenekar hatalmas, nagy létszámú, csupa-csupa fiatal. Ennek is egész más a sugárzása, mint, amit megszoktunk. Istenbizony, érezni lehetett a sok fiatal ember összeadódott életenergiáját.
Nem is voltunk ma fáradtak, pedig nem sokat aludtunk. (Ezt Lilivel egyeztettem, csodálkozott ő is.)

Éjfél után
2007-02-03 00:29 szombat

Türelmesen várok a szokásos péntek esti misztikus filmemre, mostanában már majdnem másnap adják, de előtte szundíthatok kicsit, erre a képernyő alján látom futni a feliratot, műsorváltozás, már megint a nevetséges politika. De ez még butább, mint ami eddig volt..., az előre beharangozott időt nem tudták kitölteni vele, mi lesz akkor, 1 óra reklám? Eszembe jut, milyen jó, hogy a munkámba nem rondít bele a politika. Ugyan néhány ember mondja, kihez húz, szidja, kritizálja a másik oldalt, de hozzám ugyanolyan problémákban fordulnak segítségért. És senki sem kérte még, hogy értsek vele egyet, vagy valljak színt. A bajban ez valahogy nemigazán számít. A segítség pedig segítség, mindegy honnan jön? Nem tudom, de örülök, hogy a munkában nem akadályoz a politika, csak a TV nézésben. Ennél rosszabb ne is történjen velem, akkor boldogan élhetek!

névjegyek
2007-02-12 16:56 hétfő

Egy sikeres magyar ember amerikában, egy sikeres magyar ember Magyarországon.Az első ifjabbik Malek Miklós. Az a magát nem mutogató, hízelgő szavakat nem váró, elhivatott természet, ami a portréból kiviláglott ámulatba ejtett, ilyen van? Hogy őrizhette meg ez az ember a természetes, belső tartását, hogy nem sugároz, sem sértettséget, se bezzeg megmutattam, nesztek-et, csak mesél magáról, munkájáról. Gratulálok Toldi Máriának, Malek Miklósnak!
A másik J. T. a sz-i balett főmuftija, aki 18 évesen került frissen végzett néptáncosként a társulathoz, én abból az időből ismerem. 15-16 év telt el azóta. A kérdező Novák Péter volt, akit szeretünk, sokszor egyetértünk és drukkolunk, érdekes volt éreznem azt a tisztelgő, kissé talán érdektelen színt a hangjában, mellyel kérdéseit feltette. Juronics büszkén beszél indulásáról, guruvá válásáról, hogy energikus, akaratos fiatal ember volt, ugrana a történetben úgy öt évet, de nem lehet, luk marad a helyén, ezért csak-csak belekezd, "Akkor volt a híres Ruszt botrány, mikor kilépett a prózai társulatával, mert nem felelt meg neki."Ennyi. A kezdő J. T. bizony ott ugrált Ruszt, társulata  magánügyileg pedig egyik bájos színésznője körül, próbákon, büfében, közös darabok során szívta magába a színházat, a szakmát, elismerem sikeresen. Emléke erről ennyi, ami az idézet. De hogy is lehetne több. Alig volt több, mint egy évad, amit Szegeden töltöttünk. Nekem annyira sűrű volt, hogy nem hittem magamnak, mikor utána számolta. Aztán az utolsó padban A Független Színpadnál, lehetséges, hogy az csak 2 évad? Á, nem, hisz ezek voltak életem gerince, ez összesen három évad? Ha hozzáadjuk az egerszegi négyet, kábé az nálam is hét. Hét év. Ráadásnak egy kis Merlin, mennyi is az, kettő, nem is tudom...de mindegy is, az már a levezetés.
Kicsit megrázom magam és ideírom, amit a portré közben papírra vetettem:
A rendszerváltás küszöbén, a politika csapkodásában, a tanácsi ülések döntéseitől rettegve telt az idézetben időszak, mivel "kicsi" vagyok, nem tudom, mitörtént, de Ruszt igazgatói posztját érintette az utolsó határozat, , mire felálltunk együtt a harc után és Független Színpad nevű társulat született, mely élt pár évig.

Valentin naphoz
2007-02-15 22:40 csütörtök

Mindenkinek,akit illet:
Köszönöm hálásan a Valentin-Bálint napi levélkéket, telefonokat, SMSeket, üzeneteket, jól esik érezni, hogy hangot vagy betűt érdemel a rámgondolás ezen a szép napon.
Figyelem! Sziveket nem küldök és nem cserélek vissza. (használtat sem)

asztrológussss
2007-03-02 14:25 péntek

Nem tudom az aszcendensemet. Egyelőre. Lehet, hogy nem is bánom már. Egy kedves asztrológus tanuló ismerősöm ránézett a horoszkópomra, úgy messziről. Igen sötéten nézett rám, igyekezett nagyon finoman fogalmazni, sok, komoly nehézségeket okozó szögeim vannak. De ez sokszor nem baj, tette hozzá szegény, mert így aztán tényleg nem unalmas az élet, hogy folyton küzdeni kell valamivel. Én eddig azt hittem, csak magammal küzdök. Ha győzök, rendben lesz minden. Hát, lehet, hogy mégse. Nem láttam rajta a lelkesedést, hogy boldog örömmel számolgatna engem.  Mikor mondtam neki, hogy egy ideje úgy élem napjaimat, hogy bízom benne, most dolgozom le karmikus adósságaimat, és a következőben már jobb lesz, sóhajtott nagyot, milyen jó, hogy így fogom fel. Valami nagy guzmi lehet a csillagjaim körül! Akár meg is könnyebbülhetek, mint a csípőficamommal. Ahogy kiderült, hogy jogos 35 évnyi fájdalom, hiszen betegség van ott belül, megnyugodtam, nem voltam kényes, nyafka eddig. Most, hogy a csillagok is megírták....nem, ettől mégsem lett könnyebb. Csak véglegesebb.

Most akkor ünnepelünk?
2007-03-14 17:30 szerda

A cím csak megtévesztés a dátum miatt, én ünnepelek majd szombaton az iskolatársaimmal, egyelőre gombóc a gyomromban a holnap miatt. Igen, amiatt is, hogy ne legyen semmi zűr, csak kicsi, Pesten is, meg persze …..-en is, de ott máshogy. Ilyen állapotban nem is tudok semmi magvasat kigondolni.
Helyette:

„Néha úgy érzem, nem is éltem,

csak egyre készültem, csak vártam.

Kerestem, kutattam, reméltem,

találok valakit, hogy szolgáljam.

S ímé csüggedten, szárnyszegetten

ifjúságom verdes szívemben.

S egy esős, őszi és beteg

Napon nagy tort, nagy búcsút tartok.

"Ifjú évek, ég veletek!"

Gáncs,dölyf többé nem háborgattok,

Ha születnél, ha belehalnál

akkor se leszel fiatal már.

De mintha azt súgná az írás,

Ifjúságom él még, csak szunnyad.

Fölösleges hát a sírás,

nincs ideje halotti tornak.

Előttem éled minden: éledj!

Gyúlj, indulj, búsulj és reménykedj!”

Bella István fordította Oszip Makojev ukrán költő írta A címe Gondolat

vonaton
2007-03-19 17:41 hétfő

A vasúti kocsiban három felnőtt ült. Olvasók. Csend. Az egyik középkorú nőnél életmódtanácsadós folyóirat, kis természetgyógyászat, jóga, a másik középkorú nő dianetika szakirodalmat olvas bőszen, a helyes egyetemista formájú fiú a Biblia teremtés részébe mélyed. Csend. És néma áhitat. Beszélgetést egyik sem kezdeményez.

világháló
2007-04-03 10:31 kedd

Visszafognám magam, ha bírnám, ámde nem is akarom, megszűnt a röghözkötöttség április elsejével és ez nem is áprilisi tréfa! Persze, bólogat a rutinos felhasználó, hiszen ez természetes, hozzátartozik az élethez, mint a kézmosás. Most már nekem is. Csak lassan, megfontoltan, nem válni függővé és tényleg, mégcsak másfél órája ugrálok ide-oda és bíztatom magam, hogy ez csak a kezdeti lelkesedés és elmúlik, vagy mérséklődik, vagy? Jókedv a tetőfokon, a nap majdnem süt, a madarak csicseregnek (valahol) Én ezt az angyali zúgást hallgatom, amit a gép hallat. Zene füleimnek.

Zene és szöveg
2007-04-10 23:32 kedd

Nos, Julia Roberts nélkül is lehet jó filmet csinálni, de egy Hugh Grant kell mindenképpen hozzá.

Apróhirdetésben: Ha már nevetni is tudsz azon, hogy elmúltál 40, akkor ez a te filmed, ha még nem, lehet, hogy a film hozzásegít.

Sírva lehet röhögni egyes, kedves jeleneten, aztán icipicit gondolkodni is, ezt a filmet se negyvenes nő írhatta, de nem baj, a férfiaknak úgyis mindent megbocsátunk. Azt persze nem tudtuk meg, hogy Hugh pontosan hány évest is játszik, azt bezzeg igen, hogy megint egy ippeg harminc jutott neki szerelemsorsul. Ahogy elnézem, jópár évig így lehet ez még. Vagy több. Ha nem kap addig csípőprotézist. (Aki látta a filmet, érti)

én, meg az iwiw, meg
2007-04-22 00:19 vasárnap

Hosszú tartózkodásom után csendes szerelem volt kialakulóban az iwiw, meg köztem. Lassan, fontolgatva haladva kerestem meg régi-régi, vagy csak szimplán régi résztvevőit életemnek, olykor-olykor könnyet ejtve a billenytyűzetre az adatlapból, képekből kivilágló sors láttán. (őket még nem jelöltem be) Többször meglepődtem, kik jelölnek, emlékszik?, ki is ő?, jaj de jó, már nem tudtam a nevét, meg ilyenek. Sokaknak írok, válaszokat is kapok, de sokan jelölnek csak úgy, sőt ha belegondolok levelest alig kaptam, erre ijedtemben, ha ez így illik, levél nélkül jelölök, ő automatikusan vissza, de ebben nincs semmi élvezet. Ha válaszol, lelkes levélírásba kezdek, aztán van mikor kapcsolok, csak regisztrálnom kellett és az örökös nyavalya, vajon szívesen emlékszik-e rám. Valaki azt mondta, miért baj ez, ha nem akar, legfeljebb nem jelöl vissza. És én ezt akarom? Áh, dehogy, ezért aztán lassan, fontolgatva haladok és maradok a levél kíséretnél, sok lelkes, üdvözletet, szép szót "gyűjtök be" így és nemcsak ismerőst.
A csendes szerelem egy kicsit sérült miután két hosszú és mély tartalmú levelem szállt el a nihilbe az iwiwemen. Kicsit tán elkapattam őt, azért kezd szórakozni velem. Nem tudom, kitartsak vagy lecseréljem?

Cseresznyefa
2007-08-17 15:04 péntek

Olyan, mint egy orosz színdarabban, legyen mondjuk Csehov? Egy festői szépségű cseresznyefa alatt nyugágyban ölemben laptoppal elmerengve, csak a jót osszam-e meg, vagy jöhet kevéske üröm is az idilli délutánba? Meg kell mondanom, jó a szomszéd falu teleháza. Csak pár kilométer, biciklivel majdnem edzés, plusz azonnali szauna, sok gép - kevés ember - kedves házigazda hölgy, netezés után pedig hazafelé újra kettő az egyben: bicajozva szauna, vagy szaunázva bicaj. Az érzet ugyanaz. A cseresznyefa alól kitekintve: na, ebből maradok most ki (testvéremnek, cégének hála). Vicc nélkül: minden elismerésem Balatonszentgyörgynek, a kisbalatoni gyöngyszemnek, a falu legkönnyebben megközelíthető pontján, a működő(!)könyvtár mellett tart nyitva ez a barátságos, csendes és kedvelt szolgáltatás. És emberi időben, délután kettőtől este tízig, hogy milyen olcsón, azt már kéretik hozzáképzelni! Üdvözlet Balatonszentgyörgy! Most már nem hagyhatom ki berényemet sem, az álmos, tartózkodó Balatonberényt. Igen, álmosnak és visszafogottnak tűnik még nyaranta is, néhány büfé és étterem, minimális mennyiségű bazár, fodrászat és persze tetko lehetőség. Kb. ennyi. Meg a rendezvények. Egész nyáron mindenféle kedves, egyszerű fellépőnek és nézőnek egyaránt örömet okozó színpadi megjelenések. Előfordult itt kamarakórus és tűzoltó zenekar, modern tánc és miegyéb. Én a modern tánc estét élveztem végig, majd másfél óra egy sörpadon, de könnyeztem-nevettem a kezdetleges hangpult vezérelte produkciókat, a helyiek, Boglár, Pécs és a művészet meglegyintette Szőlősgyörök előadásait. Az amatőr fellépőknek mi amatőr-profi nézők lelkesen, hosszan tapsoltunk, a felénél már hitték is, nekik szól, hogy köszönjük már kaptunk néhány tekintetet, félszeg mosolyt, a végén pedig a bensőséges házi köszöntésnél már együtt énekeltünk.

A ruha teszi az embert
2007-08-19 12:32 vasárnap

Láttam egy papot. Az én klerikális életemben már ez is hírnek számít, de én egy fiatal, délceg papot láttam. Igencsak feltűnő jelenség volt magányosan - a mise után már eloszlott a tömeg Zalaegerszeg főterén a zebránál-, ahogy az augusztusi szél lengeti fekete ruhája alját. Milyen impozáns látvány! Ez (is) értéke az egyháznak, hogy ilyen pompás megjelenést nyújtanak hivatásos szolgái a mindennapokban. A lágyan redőző, lefelé bővülő "köpönyeg", a villanó gallér. Közelben a trendi szafari, hawaii, vagy simán farmeros legények, de akár a mise-díszbe öltözött hölgyek, urak is minden igyekezetük ellenére csak azt mutagatják a világnak, ami előnytelen: kacska lábak, tömzsi derekak, ereszkedő fenekek, terebélyes potrohok, vagy akár pipogya lábak, horpadt mellkasok mindenfelé, de ha az alkat még guszta is, tuti, hogy annyit mutat, ami már magánügy. (De könyörgöm, nem az enyém.) Hogy el tudtuk rontani az öltözködést erre a századra! A leplező elegancia nosztalgiája. Az aláomló, sejtető, vagy jótékonyan elfedő leplek, sálak, kendők és kalapok, a korzó...Közelebb érve fürkészve látom csak fiatal, délceg papunk induló sör, vagy misebor-hasát. Ez igazol. No ugye, jobban el kellene takarnunk magunkat.

2007. szeptember 20.
2007-09-22 09:42 szombat

„Köszönet a csekélységnek,

ahonnét előtörnek

a mindössze csak megálmodottak;

Köszönet a semmiségnek,

ahol váltják alakjainkat

a levegő alakjai;

üdv a folytonos kőzuhatagnak,

hullámoknak és orsóknak,

ahol a kő kivirágzik.”           Weöres Sándor Másvilág

 Jó egy éve már, talán kettő, hogy lelkemhez közel álló ismerősöm kezembe adta könyveit. Akkor, amikor kellet már. Akkor már éltem át szerettem távozását úgy, ahogy azt ma szokás. Űr, szégyen a mai napig is. Méltatlanul addigi életéhez -és én további életemhez- ment el. Még nem tudtam, mi ez a hiány. Polcz Alain írásaiból, mint tankönyvekből tanultam-tanulom, pótlom a hiányt. Először csak megnyugodtam. Aztán erőre kaptam. Életembe illesztettem. Mikor elmenni készülővel találkoztam már eszerint gondolkodtam. Életem legmegrázóbb köszönetét kaptam tőle.