amit mindig is utáltam, csak nem mertem kimondani, gondolni se mertem, az ajándékra ácsingózás, amit mindig ki kellett érdemelni és kivárni, és gyerekként kibaszottul későn sötétedik decemberben, egyszerűen nem értem, hogy van pofájuk a felnőttek egy részsének azt követelni, hogy nyári időszámítás maradjon télen is, hogy még tovább kelljen várni a karácsonyi ajándékra? Boldogok azok az országok, ahol reggel, még ha 25-e is az a reggel van ajándékozás, de még boldogabbak, ahol nincs ajándékozási szokás, és a legboldogabbak, ahol nincs karácsony. Már Corvin áruház sincs. (egy újszülöttnek minden vicc új: időszámítás előtti reklámszlogen, hogy "Nincs Karácsony Corvin nélkül", újszülöttek még vannak, vicc nemigazán)
Most már elég nagy vagyok ahhoz, hogy elegem legyen a Karácsonyból, hogy elég legyen a túlkelllenni, a túlkellélni érzésen. Nem akarok Karácsonyt ülni. Icipici Karácsonyt sem akarok. Azt hiszem, már idén sem mondtuk, hogy Boldog Karácsonyt, és úgy emlékszem, nem is hiányzott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése