Tilos rádió hallgató vagyok,
bár most egy picit szomorkás, mert szerdán reggel 8-kor ismétlés van :( , amikor én a reggeli élőzésekre szocializálódtam a pár hónapja elhagyott klubrádiót hallgatva.
Nemrégiben jöttem rá, hogy a Klubrádió rádiókénti elhallga(tta)tása kinyitotta az audióvilágot. A rádió, mint tárgy is része az életemnek 0 éves korom óta, sokkal inkább, mint a tv, amire pedig szintén hajlamos vagyok ráfüggni. Természetes létezésem volt a Kossuth rádió, majd alakulása óta a Bartók, és szintén kezdeteitől hallgattam ellaposodásáig a Jazzyt, majd a Kossuthot leváltotta a Klubrádió, zeneinek maradt a Bartók, reggel rádió bekapcsol szobában, konyhában, az otthon töltött időt ez a hang tölti ki, több érdekes, izgalmas beszélgetést újra is hallgattam archívumban. Aztán a rádióról az internetre való átállás folyamatában éreztem már, hogy a Klubrádió és én búcsúzkodunk. És tényleg.
Az üresen zörgő frekvenciát most a Tilos tölti be, és ugyanúgy vegyes érzelmekkel hallgatom, mint korábban a Klubot, majdnem örülök ennek az otthonos érzésnek, de mivel ezen az adón a zene dominál, én pedig levegőként fogyasztom az emberi (beszéd)hangot, végre rákaptam a podcast és youtube fogyasztására is.
És valóban kinyílt a világ.
Nem köszönöm ezt azoknak a hatalmaknak, amik idevezettek, csupán annak örülök, hogy egyre többször találom meg a rosszban a jót.
Ezt most nyugodtan veheted suta, konyhanyelvi kinyilatkoztatásnak, amivel tele van (régies szóval a padlás), (másik régiessel az éter), a net.
188 a mára koronavírusban elhunytak száma
 |
| petanque még Húsvétkor |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése