én is a nőnapról szerettem volna posztolni nőnapon, csak nem tudtam le-feltölteni a fotót, mert szeszélyes volt a gépem(?), a net(?), "mint a nők", ezt nem terveztem, hogy rögtön az első mondatba beteszek egy ilyen sztereotípiát, amire a megkérdezettek egy része buzgón bólogat, hogy hát persze, míg a másik fele a napjainkat átitató szexizmus és társai emlegetésébe kezd.
Jó volt tegnap mindenféle szálas, apró cserepes virágocskákkal a kezükben vonuló
nőket látni az utcákon a csöpögős estében, amikor éppen baleset miatt terelt útvonalon trolipotló busszal igyekeztem haza a munkából cekkerekkel felszerelkezve, miután 10 perces és jópárszáz méteres tanácstalan bóklászás után megtaláltam a helyet, ahol ez a pótló segítség felvesz. A torkom is fájt -ugye nem felejtettem bent a szopogató tablettát és a Herbál swisst?-, de csak mosolyra húzódott a szám -ezt egyébként is szívesen gyakorlom, amilyen gyakran csak tudom-, ettől aztán kevésbé húzta a cekker a vállam, amit csak nem akartam letenni a cuppogós padlóra.
Többen mutatták fészbukon, milyen szépségeket kaptak, mert nők, többen mondták, mekkora öröm, hogy az az élelmiszer üzletben fizetéskor a kezébe nyomott "boldog nőnapot" szál virág jólesően emlékezteti, hogy ma az ő napja van, akinek pedig mindennapja ilyen és hasonló örömben telik, annak sok szeretettel gratulálunk, és köszönjük mindenkinek, aki megemlékezett rólunk.
Az egyik szál a Penny pénztárosától, a másik a munkahelyről való.
Éljen március 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése