Töredelmesen bevallom, hogy nem szeretem a Gombafejű Fiúk zenéjét és csak közreműködő zenész barátunk miatti tisztelet és Rimbaud és a beat összepárosítása miatti enyhe érdeklődés vitt vasárnap délután az Ódry Színpad felé. Aztán persze jó volt, a túlmozgások és túlhangsúlyozások és a mérsékelt mennyiségű költészettel együtt is, szépen ráhangolódtam és szívesen tapsoltam a jó hangoknak, ügyes lábaknak. És minden elismerésem a kitűnő hangszerelésnek. A dalokkal határozottan tudtak mit kezdeni a fiatalok, lubickoltak a ritmusban, mondanivalóban, az ő előadásukban, értelmezésükben nagyon is tetszett, ami a zenekar felvételein közömbös, a versek viszont többnyire meghaladták a társulat erejét. Talán a Regény című csoda feldolgozása kivétel, szétszabdalták, megcsócsálták, dramatizálták, de kibírta és elbírta a nagy mű, igen :) A többi próza, ami valójában lira, mintha csak szusszanóidőül szolgálna az újabb nóta előtt. Mindenesetre csapatmunkából jó példát kaptunk és a hitből is, hogy lehet élni művészet nélkül, de minek.
"Az ember nem komoly tizenhét évesen.
Egy szép estén - vigye ördög a limonádét,
a korsó sört s a bárt, mely csillog fényesen! -
a sétány hársai közt jár, hol zöld az árnyék.
Júniusest, a hárs jó illatot lehel,
olyan édes a lég, hogy pilláid le-lezárod.
Zajjal rebben a szél - hisz a város közel -
kocsmaszagot sodor és venyigevirágot...." Rónay György fordítása
Egy szép estén - vigye ördög a limonádét,
a korsó sört s a bárt, mely csillog fényesen! -
a sétány hársai közt jár, hol zöld az árnyék.
Júniusest, a hárs jó illatot lehel,
olyan édes a lég, hogy pilláid le-lezárod.
Zajjal rebben a szél - hisz a város közel -
kocsmaszagot sodor és venyigevirágot...." Rónay György fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése