Amilyen az életünk,
haj, olyan az énekünk,
Aranyrögre könnyünk hullik,
az érc vérünktől piroslik,
gyűl a könnyünk patakba,
ki nem szárad patakja,
míg nem ássák sírunkat,
míg a fű rajta nem sarjad.
haj, olyan az énekünk,
Aranyrögre könnyünk hullik,
az érc vérünktől piroslik,
gyűl a könnyünk patakba,
ki nem szárad patakja,
míg nem ássák sírunkat,
míg a fű rajta nem sarjad.
-orosz költés Rab Zsuzsa fordításában-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése