baromira össze akartam szedni a gondolataimat mielőtt ezt a posztot megírom, ez egy rendkívül fontos posztja életemnek, de gondolataim inkább szerte szaladnak és tova, az érzéseim is csak dúlnak, de leginkább boldog vagyok, és bár ez a történtek fényében nem meglepő, csak mint érzés furcsa
jelzem, szívesen hozzászokom
A dolog sokkal régebbre nyúlik vissza, de ez most nem fontos, ha elmész az előadásra, az összekötő szövegekből úgyis mindent megtudsz.
Hivatalos voltam múlt vasárnap egy szobakoncertre (élemedett korom ellenére ez életem első szobakoncertje), barátságos, kellemes, polgári (remélem, a jelzők nem mondanak ellent egymásnak) lakás a Lipótvároson innen, a közönség kedves, érdeklődő, ismerős, vagy aki nem, az bemutatkozik a másiknak - konstalálom, és azt is, hogy felvehettem valszeg most is a "házon kívül vagyok" álarcot, mert rajtam bizony átnéz minden nem ismerős, mint a tiszta üvegen.
Az előadók mosolygósak, házigazdásak, türelmesek, bár a facebook eseménynél nyomatékosan kérve vagyunk, hogy pontosan érkezzünk, bevárunk minden késve érkezőt, közben majszoljuk az ezt-azt, amit hoztunk. Azért írom ilyen részletesen, hogy el tudd képzelni, mert magát az előadást nem írom le részletesen, csak az érzést, hogy valami csuda dolog történik itt, és én nagyon boldog vagyok, hogy a részese lehetek.
A szobaablak az esti óra ellenére nyitva, enyhe koratavasz...
....aztán katarzis, ilyen, mikor a tehetség megtalálja az útját, illetve a tehetségek a saját nyelvüket, és a világ legtermészetesebb módján, mintha mindig is együtt lélegeztek volna.
A produkció után a kedves felszólításra a közönség kötetlen beszélgetés keretében közkinccsé tette építő jellegű meglátásait, használatba vette a vendégkönyvet. (remélem, olvashatunk majd szemelvényeket belőle ITT )
 |
| Seres Lili Hanna & Gulyás Barna |
A repertoár változott, bővült, így már egy felvonásnyit tesz ki a szöveg&zene. És a vasárnaphoz hasonlóan most is hat, igen erőteljesen az érzelmekre. Olyan sok minden használja, terheli az értelmünket, és mindig mindent meg akarunk érteni, ez az előadás arra játszik, hogy most, ebben az órában engedd érezni magad.
A szöveg és a zene partnerként kulcsolódik egymásba, erősíti, hangsúlyozza egymást, míg mi asszociációink tengerében sodródunk, szépséges, ahogy az előadók előzékenyen engedik érvényesülni a másikat, és biztonságot ad a mosolyok állandósága a gyakran gyomorszájba vágó produkciók után.
Mi történik? Gitárszó és felolvasás? Szöveg és dallam? A kettő együtt így egy új, egy harmadik, de közös nyelvet ad, és semmit nem kell csinálnod, csak hallgatni őket, és ez az új nyelv máris a tiéd.
Az előadáson elhangzó szövegek egy része Seres Lili Hanna április 10-én megjelenő kötetében lesz olvasható, hallható pedig legközelebb április 8-án este 7-kor az Óvóhelyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése