A nagy sikerre való tekintettel, azaz a mi kettőnk ízlelőbimbóiban és lelkünkben érzett nagy öröm hiányát érezvén döntöttünk úgy, hogy beizzítjuk régi szokásunk, a havi lakomát.
Ez annyit tesz, hogy egy hónapban egyszer egy körültekintően kiválasztott helyre megyünk enni, ott élvezkedünk (remélhetőleg), fotózunk (ha el nem felejtjük), én meg majd megírom.
Volt ilyenünk papíralapon, Lilitől kaptam ajándékba a munkafüzetet, és szerintem itt a blogon is szóvá tettem néhány ilyen kiruccanást.
Most ősszel három helyen jártunk,
szeptemberben Zalaegerszegen a megújult Véndiófa étteremben, októberben Balatonszentgyörgyön a Csillagvár étteremben, a novemberiről részletesebben írok mindjárt.
Persze az első és a második helyen sem felejtettünk el fotózni, csak írni, majd most, a harmadikról , ahogy említettem, részletesebben írok mindjárt.
A Véndiófa szép, tágas, kellemes és finom, bár nem emlékszem, mit ettem, de a vezető a végén odajött édesapámhoz és régi haverként elbeszélgetett vele, és még egy ünneplő társaság néhány tagja is kedves ismerősként üdvözölte, ezek tisztán megmaradtak, a helyre visszamegyünk még.
 |
| Véndiófa, itt kopárnak tűnik, de nem az |
A Csillagvár nagyüzemmé nőtte ki magát....és azóta csalódás. Kivétel a paradicsomleves, ami igaz, hogy édesebb a kelleténél, de fűszeres is...és sok, apu pörkölt-nokedlije is jó volt (elhittem neki, bár tudom, hogy ízlelése kb. 80%-át elveszetette már) Lili mellérendelt lecsós-gombás vadhússal, az én szezám - bundás cukkinim látványnak tuti, ízre semmicske, ...... de tudom, ide is visszamegyünk, kevés étterem van a környéken.
A novemberinek számító december 1-jei étterem - látogatásunkkor a Kálvin tér közelében egy fancy (na végre én is leírhattam ezt szót!) vegán kifőzdében jártunk ITT, hogy miért orosz, nem tudjuk, mutatom a plafont a Matrjoska Kroshkában:
Már egy hónapja gesztenyepüréért kiáltok, nyomban rendeltünk rögtön kettőt az aszaltszilvás gesztenye krémlevesből, amit a maximális környezettudatosság miatt inni kell. Minden hozzáadott édesítés nélkül is desszertédességű volt, félre is tettem, mert megérkezett a főételem, képünkön balra, a pelmenyi (ami pont úgy néz ki, mint bármelyik boltban kapható töltött tortellini) rögtön háromféle mártásban, ettől rögtön elbizonytalanodtam, hogy nem főzelék-e ez feltéttel, de nem csak pont az az 5-6 darab tésztácska hiányzott belőle, amitől (talán) jobbanlakottnak érezhettem volna magam, a fotón látszik, hogy belefért volna,
ezután mert Lili éhes maradt és én is, rendeltünk egy energia hamburgert, azt megfeleztük, és én, bár jóízű volt minden, feladtam, hogy jóllakást érezzek aznap.
 |
| A Govardan hegy (Indiában) is kb. ekkora manapság, csak az fordítva van |
ezután mert Lili éhes maradt és én is, rendeltünk egy energia hamburgert, azt megfeleztük, és én, bár jóízű volt minden, feladtam, hogy jóllakást érezzek aznap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése