A régi karácsonyokra gondolok, azaz dehogy gondolok, egyszerűen csak rámtör, miután alamuszin előkúszott a zsigerek alól (ha van ilyen, ha nincs, akkor is onnan) az az érzés, amikor a készülődés, a várakozás abban a távoli lakásban mindent visz, de a szaloncukrok cérnázása már előrevetíti azt az annyi év után még mindig megfogalmazhatatlan állapotot, amikor jobb lenne máshol, vagy sehol, amikor az éjjelt is hiába várnád, mert az ágyadon a volt szobádban tizenegy éves korod óta anyád alszik és hiába lesz évek múlva újra saját szobád, menned kell, hogy meg ne szűnj, de ezzel a menéssel megszűnik egy másik kapocs, járulékos veszteségnek lehetne tekinteni cinikusan, és tekintsük is annak, de ez az érzés ebből a gondolásból ma újra beleng, ez a nem így kellene lenni, hogy nem úgy van, ahogy szeretné, pedig itthon nincs veszekedés, játék van, ölelés, finom kaja......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése