tajcsi á la tao

végy egy szándékot, hogy tajcsizni szeretnél, aztán egy barátnőt, aki el is kezdi, mikor neked másfelé kanyarodik az életed, vedd ugyanőt egy év múlva, amikor rávesz, hogy most már itt az idő, végy még rokont és barátot, akik veled kezdik és lesz olyan szerencséd, hogy a három hónapos bevezető kurzus edzője mellett más (helyettesítő) edzők stílusát is megismerheted és megerősödhet az elképzelésed, hogy a tajcsid olyan, mint te vagy, és bár sajnálatos, hogy a haladó edzéseket nem gyakorlónak hívják, de azért menni fogsz, terved szerint sűrűn, de ezt még nem számszerűsítetted

mozaikos hús

B. Erika után szabadon - azért nem azt írom, hogy B. Erikának ajánlom, mert ő sokkal jobban tudja csinálni

szükséged lesz hozzá egy őzgerinc formára és alufóliára, hogy kibéleld, kezdheted is ezzel

további hozzávalók:
fél kg csirkemell
2 tojás
1 zacskó szeletelt bacon
liszt
10-15 dkg reszelt sajt )lehet sima és füstölt vegyesen, vagy ahogyan szereted)

1. az alufóliázás után béleld ki az őzgerincet a baconnel is, mily szerencse, pont olyan hosszúak, hogy az egyik oldalon ami kilóg, azt a végén rá tudod teríteni majd a tetejére
2. a csirkemellet miután csíkokra vágtad, forgasd meg a lisztben és a tojásban és rakj egy sort ebből
3. szórj rá sajtot
4-5-6.... további lisztezett, tojásozott csirkecsík sor, majd sajt
ha a végén marad tojás, öntsd rá és hajtogasd rá a szalonnát, majd told be a sütőbe és süsd pirosra

Lili krumpipürével szereti

nagyon kicsi karácsony

Idénre azt terveztem, hogy most aztán annyi bejegyzést írok, mint még soha - így is történt, még egy év sem telt el ilyen kevés bejegyzéssel.

Az előrejelzések szerint a 2017-es év már könnyebb, mint a 2016, hhhát lehet, de valszeg elfáradhattam a 2016-ba, mert ez nem tűnt fel. Sőt. Több dologtól elment a kedvem és még nem jött vissza, és még mindig nem hallgatok a megérzéseimre, pedig most már tudom, hogy vannak.

Nagyon sok mindenre volt időm és néhány dolog nem teljesült, pl. éves (most már bátran mondhatjuk, évtizedes) viszonylatban nem fogytam semmit, viszont nem találom a gépemen a tavalyi évrendezőt-évtervezőt, magyarul Yearcompass, hogy megnézhessem, mit is vágytam beteljesíteni ebben az évben.

Karácsony másnapja van, másnapos a hangulatom alkohol nélkül, alszom a problémákra egyet-kettőt, és lehet, hogy meg is oldódtak  közben, csak gyenge vagyok, ezért nem tudom eltartani magamtól, mert nem bírom el.

Nagyon szép karácsonyfánk egy nagyon szépen felújított, és félig berendezett lakásban, és ha valaki le akarna beszélni mosogatógép vásárlásáról, mélyen nézz a szemébe, és mondd "ezt most felejtsük el", de kezdheted a számolást is, hogy 1, emlékszel a mesére, amiben 3-at lehetett véteni, no ez a beszólás szerintem kettőt ér.

Az a jó, hogy minden évben van karácsony, és jövőre majd lehet máshogy csinálni, mert a hagyományokban az a legjobb, hogy mindig meg lehet változtatni, ahogy jól esik, vagy nem ez a lényege? Egyedül a mozaikos húson lesz nehéz változtatni, mert azt tudom tutira, de végül is megpróbálhatok valami újat majd, de előtte leírom Lilinek a receptet kockás papír helyett a sima blogra, ez is dolga egy mai anyának, ugye ebben egyetértünk?

ha nem jönnék addig, örömteli új évet kívánok neked (és nekem is), csók!

p.s.: a mozaikos húst keresd a receptek között

p.s.2.: nem tudom feltölteni az egyik karifánkat (bizony! :D), lehet, hogy majd orvul visszajövök és akkor sikerül, addig csak karácsonyolj nyugodtan, csók!

erkély idill a másik fával

hétvége

Annyira jó, ha két szabadnap van, mert ha az egyiken olyanom van, hogy nem használom ki ezt a jó kis lehetőséget csupa hasznos szabadidős tevékenységre, akkor ott van a másik, amelyiken még megtehetem. :D Mert a szabadnap arra való, hogy csupa olyan történjen, amire később büszkén gondolok vissza, hogy hű de szupika is vagyok, hogy eztismegeztismegeztis, és így lesz igazán teljes az életem és persze egészséges. 

Na itt van ez a rég áhított november, amikor már nincs kánikula viszont rohadt hideg tud lenni reggel, meg este, úgy általában, persze tegnap hétágra sütött a nap, de épp tegnap semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy világot váltsak meg, és belesimuljak a természetbe egy jó kis spontán túrával, vagy spontán 1966 napüdvözlettel a hegyen, ehelyett melankólikus hangulatomat kihasználva örültem, hogy megtehetem a semmit, (sajnos egyelőre a legfentebb leírtak miatt enyhe lelkiismeretfurdalással, valamint vágyakozva a garázsban gúlába rakva költözésre várakozó bútoraimra gondoltam, amik közül többet milyen remekül átfesthetnék a langy időben - és máris nem lenne lelkifurdim), szóval dehogy örültem, töltöttem a napot és nem csináltam listákat se, hogy mit kellene tennem, csak ültem a teraszon arccal a nap felé, és csak az esti tüsszögésnél jöttem rá, hogy persze zokni nélkül, aztán ma reggel -mivel melankólia tegnap megkapta a magáét- átmozgattam jógával a testemet, lelkemet, mert jó, ha megtaláljuk azt a mozgást, amit szívesen végzünk rendszeresen, nekem most éppen kettő van, vagy három, először apám talált nekem mozgást, de azt nem végeztem szívesen, viszont azóta is tudok úszni, és nem is szégyellem gyakorolni, sőt be is került az első háromba :), most aztán nem tudom, legyek-e hálás, hogy éveken át olyat kellett csinálnom, ami jól egyáltalán nem esett -mert a lényeg kimaradt, hogy versenyszerű volt ez, máshogy nem is lehetett volna akkoriban-, mert másokkal mérkőzni, megelőzni akarni, ezért küzdeni nem ment. Most magamnak magamért, magamhoz képest jól vagyok mozgásaimmal (bár a sarkam, lábfejem tartós fájdalma még visszatart a negyedik kedves mozgásomtól a túrától), és milyen jó, hogy van ez a világcsodája internet, mert ha gondolni sem megy, csak keresek egy éppen kedvemre való szintű-idejű videót a Youtubon, és leterítem a szőnyegem vagy a törölközőm, majd elégedetten indulok levest főzni. Mire ezt beírtam, kész lett a leves :)

legnagyobb rutinom

a várakozásban van

mindenféle jármű, családtag- és egyéb embertárs, ügyintézés témákban

nem mérem le, naponta mennyi időt várakozom,
nem érek rá,
éppen várok

az élet

az élet nem nehéz

visszaszámlálás

az első hetekben a könyvek bújtak rendre elő, miután azt hittük, leragasztottuk az utolsó könyvesdobozt is, most az utolsó napokban a ruhaneműk tesznek ugyanígy....

zizzenet

a 15. lakás megtekintetése után ajánlatot tettem, és ugyanannyira féltem, hogy elfogadják, mint attól, hogy nem, mulatság tárgya lett a három napi vajúdás után tett ajánlat, mint a gép, mentünk arccal előre, a harmadik napon, a 19. lakás házába lépve, éreztük, megérkeztünk, másnap kisebb csapattal szemléztünk, néhány bizonytalanságot megneveztünk, aludtam rá egyet, és azt vettem észre, hogy -bár bekalkulálva a várható plusz költséget- ajánlatot tettem
kétszer kellett beszélnem a közvetítővel, míg elhitte, hogy ez ajánlat bizony, és kifejezett kérésemre ígérte meg, hogy a tulajdonosok elé terjeszti (nem volt pedig levesebb az irányár 90 százalékánál), majd pár óra múlva szomorú hangon búgta, hogy ajánlat elfogadva
így történt, a történetnek korán sincs vége, különösen, hogy most ugyan veszek, de még a húhacsakenneklegyenvége lakáseladásban is nyakig vagyok, és egyelőre nem látni, hogy hogyan lehet a kettőt összhangba hozni
azért ma örömködjünk

most egy kicsit hagyom, és engedem, hadd menjen

hirtelen eszembe jutott, hogy jujujj, már két éve tart, de amikor szálazni kezdtem, kiderült, hogy már mindjárt három (!)

2014 augusztus végén kezdődött ez a hajsza, az összeomlása és a visszarakása, egy nagyműtét és egy nagykis a csecsemőfejnyi sérv miatt, aztán a talpraállás mégis nehéz, mert a tagadott reuma, és a legjobban szeretett elvesztése, de a munka, az megy, mert szükségük van rád a sorsoláshoz, és a versenyszabályzatot is csak te tudod fejből, a szomszédok kertjét ugyan már nem nyírod, de a saját heti rendnek a kánikulai fűkiégés vetett véget (és nem én), nyáron nem főzöl, (nehezen, de) elfogadtad, hogy kiszolgálnak, szándékosan lassulsz, mert sok az időd, a könyvek, a net, a háztartás, a sportközvetítések, a pistyu, a szövetség és a hétvégi meccsellenőrzések kevesek a 24 óráidhoz...

2014 végén kezdődött ez a hajsza, az ingázás otthonom és gyermekkori lakhelyem között, az aggódás, és az odafigyelés, szervezés, intézkedés, ápolás, gondoskodás, és változtatásra rábírás, közben munka, csoport kidolgozása, létrehozása, vezetése, majd elengedése, szakmai vizsga, majd egy új szakma, fél év Prága felé is kapcsolódva, és örökre távozott az, aki hozzám soha el nem érkezett, új munkakör, új kollégák, otthonváltás  a mostban (1-2-3? személyre tervezve), és csak zakatol, zakatol.....

lakásblog

lakást nézünk
nagyon elégedetten nyugtáztuk a buszon, hogy a megtekintett lakás milyen jól megközelíthető......otthonról

zöldbabos tepsis cékla

úgy botlottam a leveles céklába, hogy pedikűrösnél voltam a Lehel piacon, és ha már ott, akkor nem akartam üres kézzel távozni, így magamhoz vettem egy nagy csokor leveles céklát és egy bájos csomó zöldhagymát, majd barátnőm tanácsára kétféle ételt készítettem belőlük
- a másik a csicseriborsó céklalevéllel itt  a recept -

cékla gumója és
a levelek szára
egy csokor zöldhagyma zöldje, egynek a fehér része is
zöld színű hüvelyesbab 25 dkg
fél fej új fokhagyma
fűszerek: só
őrölt koriander
őrölt görögszéna mag
őrölt római kömény
1 evőkanál fehérborecet vagy 1/2 citrom leve
tálaláshoz lehet reszelt parmezán

a céklagumókat alaposan megsúrolom kefével és cikkekre vágom
a levélszárakat felaprítom max. fél centis darabokra
a zöldhagymát feldarabolom
a zöldbabot kiveszem a mélyhűtőből
a tepsibe terítek egy bevizezett sütőpapírt (ezt úgy csinálom, hogy összegyűröm és a csap alá teszem)
beleszórom a céklát, rá a zöldhagymát, a tisztított, de egészben hagyott fokhagyma gerezdeket
fűszerezem
egy kevés olívaolajat locsolok rá
ráteszem a fagyott zöldbabot,
lapáttal vagy kézzel átforgatom
a sütőpapírt ráhajtogatom, majd alufóliával lefedem,
és kb 20 percig lefedve sütöm, majd 10 percig alufólia nélkül
tálalhatjuk tortillara, vagy rizs, köles stb. mellé

csicseriborsó céklalevéllel

egy jó nagy csokor céklalevél
egy kis doboz csicseriborsó konzerv
fél fej új fokhagyma
1 szál zöldhagyma
egy kisebb paradicsom, vagy egy nagyobb fele
fűszerek: só
mexikói chili fűszerkeverék, vagy csak chili
őrölt római kömény,
curry
szerecsendió
őrölt görögszéna mag
1 teáskanál fehérborecet vagy 1/2citrom leve
a tálaláshoz natúr joghurt

a céklalevelet laskára vágjuk
ha nem elérhető a céklalevél, én a piacra tévedtem, és ott most nagyon vírit a friss cékla levelestül, akkor nagyon jó lesz a fejes saláta, spenót (a mirelit fagyasztott is), vagy akár a kínai kel is
a magas falú serpenyőbe teszünk egy teáskanál kókuszzsírt, vagy 1 evőkanál olivaolajat
rászórjuk a megtisztított fokhagymagerezdeket egészben és a feldarabolt zöldhagymát
átforgatjuk, hogy ne égjen le, de kezdje engedni az illatait
a tűzről lehúzva beleszórjuk a fűszereket
rádobjuk a felaprított leveleket, átkeverjük, tűzre visszatesszük, lefedjük, pároljuk
mikor már majdnem kész hozzáadjuk a csicseriborsót és az apróra vágott paradicsomot
lefedve pároljuk még 5-6 percet,
majd fedő nélkül nagy lángon még 2-3 percig pirítjuk

tálalhatjuk tortilla-val, rizzsel, kölessel

a lakásvásárlói nagy bumm

szép kényelmesen árulgattuk a laksásunk 9 hónapja, jöttek-jövögettek, nézték-nézegették, de akinek valóban ez a lakás kellene, csak nem jött

egyszer csak egy lélektani határ alatt is laposan kúszó ajánlat után egy hétfői délután (pontosan fél 4-kor) betoppant egy pár, úgynagyjából 3 perc körülszimatolás után elém állt a vevőjelölt, és bemondta az ajánlatot

egy kicsit lefagytam, ingatlanos a jobbomon nógatóan nézett, hogy nosza, én megmakacsolva magam, köszöntem szépen, de át kell gondolnom, meg kell beszélnem

(ingatlanos spiccről visszaereszkedett teljes talpra és kiengedte a levegőt)

és mikor, és meddig- kavarta a levegőt ajánlattevő-, megyek tovább, mert ma lakást veszek- fordított az ingatlanos, igen vevő és eladó nem beszél közös nyelvet

estig- zúgtam

hány óra- jött a sürgetés

hét- mondtam ki, és már ott sem voltak, maradtam a lakással, amely most már ajánlat tárgya, a telefonommal, amelyen volt szufla, hogy téged és téged, és nem emlékszem, de talán téged is remegve felhívtalak, hogy ez történt, én így gondolom, te mit szólsz hozzá

egy óra múlva igent mondtam

az ezután következőket csak röviden mondom el, mert nem akarom megjegyezi, ha adtál-vetél, kitalálhatod, a másnapi szerződésaláírás után sorjáztak a személyes és telefonos kérdésbombák  a lakásra, a házra vonatkozóan, és én próbáltam az érzést elhessegetni, hogy vádlottként reagáljak, és csak az visszhangzott bennem, hogy „hát én akartam, én akartam?” , én nem tukmáltam, vártam volna nyugodtan tovább, ő ugrált előttem, hogy most és azonnal döntsek…

a szerződésben a határidők a vevő sajátos helyzetéből adódóan számomra hátrányosak, igen, aláírtam így is, és közben persze, hogy felrepültek a lakásárak az égbe, és most csak nézünk a magasba, és várjuk, hogy a nap sugarai elérjék, és zuhantában elkapjunk egy nekünk épp megfelelő lakásocskát, a miénket

házunk fája

minden nap tégy valami hasznosat

egy ideje ez a jelszavam, és komolyan gondolom,
nagy elégedettséggel tölt el, ha valamelyik sarkot a lakásban kilomolom, ha sikerül néhány tengő-lengő holmit beazonosítani és besorolni a helyére, ehhez helyet kialakítani,
ma pedig átállítottam a tévé csatornák sorrendjét, először a sokból ki- és újraválogattam a kedvenc 49-et, majd sorba szedtem aktuális érdeklődés szerint,
ezért hát a közélettel foglalkozó csatornák hátrább kerültek, no nem nagyon, csak kicsit, hátraléptem egy tyúklépésnyit, sokan lépdelnek mostanság határozottan,

leánykérés

élek, beszélgetek, netezek, ennek következtében egyre több olyan nőt veszek észre, aki tartósnak bizonyuló párkapcsolatában tűkön ülve várja, hogy megkérjék végre a kezét, és nem állom meg persze, hogy ne hozzam szóba mint a témát (legalább egyszer már megtapasztalt) XXI. századi MorfondÍrozó

kedves eljegyzett és nem eljegyzett olvasók közül ti nők, ti is epedve vártátok/várjátok hónapokig, évekig, hogy a megtalált igazi, a párotok végre meglepetésszerűen, romantikus körülmények között megkérje a kezeteket persze pont azzal a titkosan vásárolt gyűrűvel, aminek fotóját nem titkosan töltöttétek fel az aktuális esküvőről álmodozó oldalatokra, és ennek a felfokozott várakozásnak megfelelően számtalanszor csalódottan és eljegyzetlenül tértek haza egy-egy pont megfelelő helyen töltött randiról, vacsiról? csak nekem tűnik ez teljes kiszolgáltatottságnak? 
kedves eljegyzett és nem eljegyzett olvasók közül ti férfiak, ti mit szóltok ehhez? nem elég nap mint nap "vadászni" (értsd, dolgozni, ill. pénzt keresni, tán még vásárolni is), meg a boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolat körülményeit biztosítani, még gondolatolvasónak, varázslónak is kell lenni? 
ebben az emancipált világban, mért hallom egyre ritkábban, hogy eljegyeztük egymást? a párkapcsolatnak ebben a szakaszában nincs szükség partnerségre csak előtte és utána? ha ilyenkor nincs, mért lenne máskor? 

ez a kérdés persze nem csak engem foglalkoztat, találtam több évvel ezelőttről itt válaszokat, érdemes eljutni a 12.-ig, meg persze megadni a sajátot

napi jó

Csak a jó dolgokról írnék, ezért keresgélnem kell(ene), de nem kell, mert ma pont jó dolog történt velem, olyan annyira jó, hogy itt is érdemes megörökíteni:
fogorvosnál voltam
igen, ez a jó, csudajó, trallala-trallala-pritty-pretty-prütty (ahogy Micimackó mondaná)
sokszor, rengetegszer voltam fogorvosnál, sokat, rengeteget nyűglőttem a a műszerek alatt, és persze most is az ínyembe és onnan agyamba nyilalt a szimpla kis fogkőtlenítés, és fogalmaztam a mondókámat, hogy most nem tudunk következő időpontot megbeszélni, mert a naptáram a munkahelyemen van, majd telefonálok, mert emlékeztem, hogy másfél éve, mikor erre jártam tervbe vettük két fontos fogam azonnali megmentését, de
kedves, drága, aranyos doktornéni azzal zárta a mai fogsorellenőrzését, hogy nincs más semmi, minden rendben van, és
tízezer forintot kért, vagy árat csökkentett titokban, vagy glamour napokat tart, de kösz
jövök gyakrabban is :)

Bemutatkozás

-"Svéd bakter" helyett svédasztal, egy kicsi ez, egy kicsi az római köménnyel- XXI. sz.-i nyomásra stylist, coach, életmód tanácsadó, spirituális gondolkodó, fitnesz asszisztens, jogini és lelkitárs, morzsaszakács, azért csak ennyi, mert több nem jut hirtelen eszembe :D

Így néz ki ma a magamról - amikor ilyen szépre bővítettem, megkérdeztem Lilit, hogy szerinte komolyan, vagy viccből lett ez a felsorolás- azt mondta, az egyiknél gyanakodott csak, hogy nem gondolom komolyan, ajajj-gondoltam én, pedig, ha valaki, ő ismer a legjobban - tehát......mindenki beveszi!!!! És ekkor már biztos voltam benne, hogy ez működik.
Tudod, az a bizonyos, hogy rakódik, gyűlik, picit megrebbensz, de mész tovább, és egyszer csak az AHA élmény, és ezután szedsz össze mindenféle cimkét, vagy legalább egyet, amire már régóta vágysz, és elkezded hírelni a diétás és gyógynövény javallataidat, és mivel több ismerősöd vált el az évek során (sajnos, szerencsére), a citromfű mellé válási praktikákat is csomagolhatsz jobban, tévedés kizárva, ha most esküvő előre készül, nyugtasd meg, tanácsaid elállnak pár évig és bónuszként nyújts át adag termékenyítő zengetést.

Lakatos Márk műsorfolyamát nézem, ez a mostani Stíluspárbaj néven fut, néztem a korábbiakat is, mint más a mexikói, vagy török sorozatokat, és én is azt mondom, mint más, hogy a személyiségek miatt, hogy milyen érdekes, ahogy megnyilvánulnak a pl. stresszhelyzetben, a versenyhelyzetben, hogy mennyit tanulok magamról, magamnak és másnak stb. Ebben a műsorban most mindenki stylist, és mindenki a legjobb stylist, majd horror összegből fehér blúzt húznak magukra idei farmer nadrággal-dzsekivel, fekete szandállal, vagy piros-fehér-fekete trikolorba burkolják magukat, és közben a személyiségük (no ugye, hogy itt van) szerint fikázzák az éppen soron lévőt, hogy fantáziátlan, bátortalan, alacsony (sicc!)

Hát innen datálódik stylistságom, de az összes többi címem nem fogom ám levezetni, azt egyszerűen csak el kell hinned, hiszen én mondom. És persze én vagyok a legjobb. Mondd te is: ÉN....VAGYOK....A.....LEGJOBB

akikkel már nem számolnak

mindig problémám volt az életkorral, nemcsak a sajátommal, a máséval is, soha nem értettem, mért kellene megkülönböztetett tisztelettel lennem gyerekként a felnőttek felé csak, mert idősebbek, de megkülönböztetett tiszteletet mutattam mindig, ha valaki kevésbé ügyesen képes kapaszkodni a tömött 7-esen, mint én, viszont anyányival idősebb nőkollégámat sose vontam be székcipelésbe húszas éveimben, ha ő maga nem kérte

mindig problémám volt az életkorral, mert soha nem voltam abban a korban, aki számít, gyerekként hallgass volt a nevem, kamaszként "majd, ha felnősz, te is megérted (és hálás leszel)... pl. hogy mért kapod ezt...", (harminc év elteltével elmondhatom, hogy soha, egyik ilyen tételt sem igazolta számomra az élet), fiatal felnőttként hallgattam, hogy "ó, én a te korodban pl. a földgolyót cipeltem egyedül át a másik naprendszerbe..." (egy időre ez egy kicsit összezavart, mert rövid idő alatt több tucat földgolyóval a hátán egyedül bolyongó alakkal beszéltem), röviddel ezután együttérzően "már túl vagy azon a koron" és "ne csodálkozz, a mi korunkban... pl. mindenki szed vérnyomáscsökkentőt" (elnézést kérek beszélgetőtársam nevében, bizonyára ő is tudja, hogy nem mindenki), és "milyen jól tartod magad a korodhoz képest"

én a "te ezt még nem tudhatod"-ból átmenet nélkül kerültem át a "neked már úgyis mindegy" kategóriába, kimaradt az életemből az "érvényes vagy" korszak

ez az írás igyekszik csak az életkorhoz kapcsolódó problémáimról szólni tömören, dióhéjban, hogy ne merüljek el benne, a dagonyában, a részleteket cizellálva, de valahogy mégis felhívva a figyelmet, hogy állj meg már, ne legyints rám, rá, magadra, ha annyi idős vagy, amennyi, mert a te életed a tiéd, és ha nem így érzed, vedd vissza, ha akarod

zöldborsó cukkinimártásban

Hozzávalók:
1 zacskó 450 grammos zöldborsó
40-50 dkg cukkini
só
vega-mix,
zöldségleves kocka (elhagyható)
őrölt római kömény
fokhagymapor, vagy 1-2 gerezd fokhagyma
szárzeller levele
petrezselyem
pirított hagyma

a zöldborsót 1 leveskockával feltesszük főni, vagy mikróba tesszük 20 percre
a cukkinit alaposan megmossuk és felkockázzuk héjastól, annyi enyhén sós vízben, hogy még ne lepje el kezdjük főzni, hozzáadjuk a fűszereket, vega.mixből teáskanálnyit, római köményből kávéskanálnyit, fokhagymaporból 2-3 csipetnyit, vagy ízlésünk szerint
ha a cukkini puha, összeturmixoljuk, hozzáadjuk a megfőtt borsót, az apróra vágott zellerzöldet és petrezselymet, tálaláskor meghintjük pirított hagymával

ElKékinnyó 2015 - a negyedik fejezet

A Gerecsében járunk, ebben az évben már kicsit korábban, március elsején elindultunk:

20. túra

2015. március 1. (Nagysáp) Péliföldszentkereszt - Tardos

szemelvény emailjeinkből: "Hali mindenkinek, plusz infó: beszéltem a tatabányai illetőségű rokonságommal (unokanagybátyám, ha létezik ilyen fogalom, szóval apu unokatestvére), és megtudtam, hogy az autóbusz pályaudvar és a vasútállomás egymás mellett vannak, tehát azok a busz érkezési időpontok,amiket írtam egy-az egyben megfeleltethetők a vonatindulásoknak. Persze kis ráhagyással leszállás, jegyvásárlás stb, de nem kell átközlekedni a városon."

"Ja, és még azt is mondta, hogy nagy sárra kell számítani, mert sokat esett arrafelé mostanság, de ez szerintem nem riaszt el bennünket, már az is nagy eredmény lesz, ha nem esőben kell mennünk!"

enyhe telünk volt

 ennek a képnek akkor a MAGÁNY címet adtam, most már inkább egy MEDVEBOCS-ot látok benne

vasárnapocska

találtunk egy ilyet

Ön itt áll...

nem, nem tévedtünk el, sőt, korábbi járattal indultunk hazafelé :)

21.túra

2015. március 29. Tardos - Tornyópuszta

Bánya-hegynél zöldről csatlakozunk a kékbe

ahol a vadak

ha jól emlékszem, ezen a 15-16 km-es szakaszon, mikor már úgy éreztük, nem kell több kapaszkodó nekünk, jött még egy, egy magasabb, izgultunk is, hogy a megfelelő busz elrobog előttünk, de szerencsére jókor értünk az elágazáshoz

"legközelebb arra megyünk"

22.túra

2015. május 10. Tornyópuszta - Szárliget

Kelenföldről indultunk:

Tornyópuszta után az erdőben

erdőn kívül

mentünk volna a kerítésen belül is

vidámító pirosak közt

23. túra

2015. szeptember 27. Kétbodony - Becske

Legjobb idő a túrázáshoz, és ismét bővült a társaságunk

mi maradtunk az úton :)

visszatekintve

Ezt az utat már autókkal oldottuk meg, mindannyian elmentünk Kétbodonyba, majd a sofőrök átvitték az autókat Becskére és visszajöttek egy autóval Kétbodonyba, a túra végén egy autó átvitte a sofőrt Kétbodonyba az ott várakozó autóért. Ez a megoldás pénztárcakímélőbbnek bizonyult a vonat-buszjegyes közlekedésnél...

....de az évben nem mentünk többet

ElKékinnyó 2014 - a harmadik fejezet

Hozom a következő fejezetét az országos kék utunknak, az előző kettő a blogban visszalapozva és az 'Elkékinnyó' címke alatt megtalálható.

Nagy öröm, hogy az első évben, 2013-ban rögtön 13 túrát tettünk hóban, szélben, esőben, napsütésben, ahogy az kell, a szűk maghoz rendre csatlakoztak barátok, ismerősök, ahogy az kell :)

Úgy volt, január végén indulunk 2014-ben, aztán, hogy február 23-án, ebből lett  a 

14. túra 

2014. március 16-án Nagykovácsi - Piliscsaba

távon. Nem emlékeztem, hogy ilyen cudar volt a 2014-es március idusa, most pár nappal az ünnep előtt szebb időre van kilátásunk, melegszik, sütöget is a nap, ennek ellenére idénre csak majdnem jött össze a túra, utazzunk is vissza három évet, íme:

mondhatni elszántan

Nagy-Szénás
szeretjük 

Nagy Szénás Nagy Szélben

Nagy Szénásról széllel szemben

balra Piliscsaba, jobbra Nagykovácsi....

....de mindegy is, mert rögtön ezután eltévedtünk egy időre :)

ilyen hóvirágos volt a határ

kezdjük előlről?....

....a szél is elállt, a nap is ragyog, mi pedig hazafelé bandukolunk :)

15. túra 

2014. április 5. Kesztölc - Piliscsaba

egy a szervező mailek közül, hogy A-ból B.be, vagy B-ből A-ba induljunk-e:

"Sziasztok!

A túránkra a Kesztölc---Piliscsaba viszonylatot javasolnám.Reggel 8:45-kor van közvetlen buszjárat az Árpád hídtól Kesztölcig.A budaiak  Flórián térnél tudnak felszállni.Ez azért lenne ésszerűbb irány mivel ha a fordított irányt tennénk meg délután Kesztölcről elég bonyolult a buszjárat Bp-re,ellenben Piliscsabáról kb félóránként van busz Bp-re,így nem kellene annyira sietni,és ha kicsit késnénk is biztos lenne egy következő busz haza./Lilla a küldött link nem nyílt meg,de megoldottuk./Egyébként a szintkülömbség majdnem mindegy kb 150-200 méteres.
Isti"

Kesztölc

áprilisra csak megjött a tavasz 2014-ben is 

Kakukktojás következik:

16. túra.

2014. május 3-án Kesztölc-Dorog-Esztergom kb.10 km

Kis-Strázsa hegy alatt

ekkorka Bazilikát fogtam :)

 ilyen-olyan vonalak mentén

17.túra: 

2014. június 1. Dorog - Tokod

egyik kedvenc jelző fám, remélem, most is ilyen :)

Gerecse

18.túra

2014. november 16. Pilisszentlászló - Visegrád

mert szépnek találtuk múltkorjában,  és mert olyan rég készült ez a fenti szépséges Gerecse fotó

most ilyennek mutatta nekünk az erdő

majd pihegünk itt is egyszer

mint a mesében

csurom víz vigyorok

ugyanabban a mesében

ezen a túrán két esőkabátot fogyasztottam

de a végén ragyogás vezet

ez igazi :)

19.túra

2014. november 23. Tokod - Péliföldszentkereszt

ismét egy kis szemelvény a szervező mailek közül:

"S.O.S. ÚJ INFÓ menetrendről!!!!

Sziasztok! Ránéztem újra a menetrendre, és változás van a reggeli járatokkal kapcsolatban. NINCS a 9.05-ös busz.

8.30-kor és 9.20-kor van busz Tokodra. A 8.30-as 9.27-re van Tokod Üveggyárnál, ami nem Tokodon van, hanem a főúton Tokodtól pár kilométerre. A 9.20-as busz visz be Tokodra, annak viszont hosszabb az útvonala és a menetideje is, 10.44-re van Tokodon a községházán. Kérdésem: honnan kell folytatnunk a túrát? Meg tudnátok nézni a térképen, hogy jó-e, ha az Üveggyárnál szállunk le, vagy az még plusz út, és ha igen mennyi? A reggeli indulást akkor még ma egyeztessük!!! Köszi!

A délutáni menetrendet változatlannak látom.

Üdv: Anita"

Tokod - pincesor

a pincesor és Tokod fölött

nem tudtuk, hogy ezzel a 2014-es túraévet is zárjuk...

...így a fotózó Istit már csak jövőre látjuk :)