élek, beszélgetek, netezek, ennek következtében egyre több olyan nőt veszek észre, aki tartósnak bizonyuló párkapcsolatában tűkön ülve várja, hogy megkérjék végre a kezét, és nem állom meg persze, hogy ne hozzam szóba mint a témát (legalább egyszer már megtapasztalt) XXI. századi MorfondÍrozó
kedves eljegyzett és nem eljegyzett olvasók közül ti nők, ti is epedve vártátok/várjátok hónapokig, évekig, hogy a megtalált igazi, a párotok végre meglepetésszerűen, romantikus körülmények között megkérje a kezeteket persze pont azzal a titkosan vásárolt gyűrűvel, aminek fotóját nem titkosan töltöttétek fel az aktuális esküvőről álmodozó oldalatokra, és ennek a felfokozott várakozásnak megfelelően számtalanszor csalódottan és eljegyzetlenül tértek haza egy-egy pont megfelelő helyen töltött randiról, vacsiról? csak nekem tűnik ez teljes kiszolgáltatottságnak?
kedves eljegyzett és nem eljegyzett olvasók közül ti férfiak, ti mit szóltok ehhez? nem elég nap mint nap "vadászni" (értsd, dolgozni, ill. pénzt keresni, tán még vásárolni is), meg a boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolat körülményeit biztosítani, még gondolatolvasónak, varázslónak is kell lenni?
ebben az emancipált világban, mért hallom egyre ritkábban, hogy eljegyeztük egymást? a párkapcsolatnak ebben a szakaszában nincs szükség partnerségre csak előtte és utána? ha ilyenkor nincs, mért lenne máskor?
ez a kérdés persze nem csak engem foglalkoztat, találtam több évvel ezelőttről itt válaszokat, érdemes eljutni a 12.-ig, meg persze megadni a sajátot
kedves eljegyzett és nem eljegyzett olvasók közül ti nők, ti is epedve vártátok/várjátok hónapokig, évekig, hogy a megtalált igazi, a párotok végre meglepetésszerűen, romantikus körülmények között megkérje a kezeteket persze pont azzal a titkosan vásárolt gyűrűvel, aminek fotóját nem titkosan töltöttétek fel az aktuális esküvőről álmodozó oldalatokra, és ennek a felfokozott várakozásnak megfelelően számtalanszor csalódottan és eljegyzetlenül tértek haza egy-egy pont megfelelő helyen töltött randiról, vacsiról? csak nekem tűnik ez teljes kiszolgáltatottságnak?
kedves eljegyzett és nem eljegyzett olvasók közül ti férfiak, ti mit szóltok ehhez? nem elég nap mint nap "vadászni" (értsd, dolgozni, ill. pénzt keresni, tán még vásárolni is), meg a boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolat körülményeit biztosítani, még gondolatolvasónak, varázslónak is kell lenni?
ebben az emancipált világban, mért hallom egyre ritkábban, hogy eljegyeztük egymást? a párkapcsolatnak ebben a szakaszában nincs szükség partnerségre csak előtte és utána? ha ilyenkor nincs, mért lenne máskor?
ez a kérdés persze nem csak engem foglalkoztat, találtam több évvel ezelőttről itt válaszokat, érdemes eljutni a 12.-ig, meg persze megadni a sajátot
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése