Annyira jó, ha két szabadnap van, mert ha az egyiken olyanom van, hogy nem használom ki ezt a jó kis lehetőséget csupa hasznos szabadidős tevékenységre, akkor ott van a másik, amelyiken még megtehetem. :D Mert a szabadnap arra való, hogy csupa olyan történjen, amire később büszkén gondolok vissza, hogy hű de szupika is vagyok, hogy eztismegeztismegeztis, és így lesz igazán teljes az életem és persze egészséges.
Na itt van ez a rég áhított november, amikor már nincs kánikula viszont rohadt hideg tud lenni reggel, meg este, úgy általában, persze tegnap hétágra sütött a nap, de épp tegnap semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy világot váltsak meg, és belesimuljak a természetbe egy jó kis spontán túrával, vagy spontán 1966 napüdvözlettel a hegyen, ehelyett melankólikus hangulatomat kihasználva örültem, hogy megtehetem a semmit, (sajnos egyelőre a legfentebb leírtak miatt enyhe lelkiismeretfurdalással, valamint vágyakozva a garázsban gúlába rakva költözésre várakozó bútoraimra gondoltam, amik közül többet milyen remekül átfesthetnék a langy időben - és máris nem lenne lelkifurdim), szóval dehogy örültem, töltöttem a napot és nem csináltam listákat se, hogy mit kellene tennem, csak ültem a teraszon arccal a nap felé, és csak az esti tüsszögésnél jöttem rá, hogy persze zokni nélkül, aztán ma reggel -mivel melankólia tegnap megkapta a magáét- átmozgattam jógával a testemet, lelkemet, mert jó, ha megtaláljuk azt a mozgást, amit szívesen végzünk rendszeresen, nekem most éppen kettő van, vagy három, először apám talált nekem mozgást, de azt nem végeztem szívesen, viszont azóta is tudok úszni, és nem is szégyellem gyakorolni, sőt be is került az első háromba :), most aztán nem tudom, legyek-e hálás, hogy éveken át olyat kellett csinálnom, ami jól egyáltalán nem esett -mert a lényeg kimaradt, hogy versenyszerű volt ez, máshogy nem is lehetett volna akkoriban-, mert másokkal mérkőzni, megelőzni akarni, ezért küzdeni nem ment. Most magamnak magamért, magamhoz képest jól vagyok mozgásaimmal (bár a sarkam, lábfejem tartós fájdalma még visszatart a negyedik kedves mozgásomtól a túrától), és milyen jó, hogy van ez a világcsodája internet, mert ha gondolni sem megy, csak keresek egy éppen kedvemre való szintű-idejű videót a Youtubon, és leterítem a szőnyegem vagy a törölközőm, majd elégedetten indulok levest főzni. Mire ezt beírtam, kész lett a leves :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése