hirtelen eszembe jutott, hogy jujujj, már két éve tart, de amikor szálazni kezdtem, kiderült, hogy már mindjárt három (!)
2014 augusztus végén kezdődött ez a hajsza, az összeomlása és a visszarakása, egy nagyműtét és egy nagykis a csecsemőfejnyi sérv miatt, aztán a talpraállás mégis nehéz, mert a tagadott reuma, és a legjobban szeretett elvesztése, de a munka, az megy, mert szükségük van rád a sorsoláshoz, és a versenyszabályzatot is csak te tudod fejből, a szomszédok kertjét ugyan már nem nyírod, de a saját heti rendnek a kánikulai fűkiégés vetett véget (és nem én), nyáron nem főzöl, (nehezen, de) elfogadtad, hogy kiszolgálnak, szándékosan lassulsz, mert sok az időd, a könyvek, a net, a háztartás, a sportközvetítések, a pistyu, a szövetség és a hétvégi meccsellenőrzések kevesek a 24 óráidhoz...
2014 végén kezdődött ez a hajsza, az ingázás otthonom és gyermekkori lakhelyem között, az aggódás, és az odafigyelés, szervezés, intézkedés, ápolás, gondoskodás, és változtatásra rábírás, közben munka, csoport kidolgozása, létrehozása, vezetése, majd elengedése, szakmai vizsga, majd egy új szakma, fél év Prága felé is kapcsolódva, és örökre távozott az, aki hozzám soha el nem érkezett, új munkakör, új kollégák, otthonváltás a mostban (1-2-3? személyre tervezve), és csak zakatol, zakatol.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése