saját út - a pohár víz története

Egyszer régen olvastam egy könyvben, jó Popper Péter írásában a reggeli pohár vízről. A jótékony hatásairól. Hogy beindítja az anyagcserét, kibéleli a gyomrot, meg ilyenek. Hirdettem is fennen mindenfelé, gondolom, itt is. Hogy igyunk egy pohár meleg citromos vizet éhgyomorra. Többen berzenkednek erre, ki a citromra, hogy mar, ki a meleg vízre, hogy émelyítő, ki a vízre, hogy nanemá.
Nem volt, nincs mindig citrom itthon, így a (szokásos) kezdeti lelkesedést követően citromos melegvíz fogyasztásomat barátaim szállóigévé formáltak: "Én is iszom a citromos vizet, csak mindig elfelejtem."
Barátaira mindig számíthat az ember, csak jól figyelmezni kell, a vicc mögött ott az igazság, nem pálya nekem a citromos víz, ha gyakrabban nincs citromom, mint van. Gondolkodóba estem, mit is tehetnék, hogyan is oldhatnám meg ezt a nehéz helyzetet. Egyik reggel aztán forraltam a bögre vízet......és még melegen.......megittam.
Azt követően reggelente így teszek. Ha van itthon citrom és kedvem is van, csavarok a forralt vízbe, ha citrom vagy kedvem nincs, csak melegen iszom.
Telt-múlt az idő és kikerestem újra a hajdani tanácsot a régi könyvből: Jó, ha rászoktatjuk magunkat arra, hogy felébredés után mindenekelőtt meleg vizet igyunk. Legalább 2 decit.
Köszönöm!
Saját utam is ide vezetett.