India ízei

Az itthonlétben az a jó, hogy mesélhetek az Indiában töltött két hétről, ahogy tegnap is kedves, érdeklődő kollégáimnak kivetítővel, masala chai-jal és édeskömény-variáció kóstolóval.

Sajnos a fotóim egy része megsemmisült (hogy mi okból, ne firtassuk, hosszú), de útitársaim profi terméséből kaptam párat, azokból egészítettem ki a sorozatot.

Csodás hangulatú délután volt, nagyon köszönöm a figyelmet, a kérdéseket, a hozzászólásokat, köszönöm, hogy szakítottatok időt, hogy megoszthattam élményeimet. (Élményeim egy részét. Mert persze minden nem jutott eszembe.) Ahogy az sem, hogy tegnap volt Divali, a hinduk fényünnepe, amikor a mécses(ek) gyújtása, a ház fényárban úsztatása a szertartás központi eleme. Ezért hát most mondom: A Fény legyen velünk!

kép a netről

De (legalább gondolatban) vissza Indiába! 
Az első napokban teljesen össze voltam zavarodva az erős, valóban zsigerig ható élmények, az összes érzékszervünkre irgalmatlan erővel ható tapasztalások kétségbe sodortak, és kérdeztem is messengeren az itthoniakat, de hogy fogom én mindezt visszaadni (mármint megosztani, elmesélni), hiszen felfogni sem tudom. 
Felfogni még most sem tudom, de az első pánik után, elkezdtem érezni, és önfeledten átadni magam mindennek, ami India.

Jöjjenek most az ízek, úgy is mondhatnám, ízelítő azokból, amiket lehetőségünk volt kóstolni és néhány hely, ahol ezeket fogyasztottuk.

Nem kérdeztem rá ugyan, hogy a társaságból rajtam kívül hányunkat került el az út folyamán a hasmenés, gyanítom, gyér létszámú csapat lennénk, elsőként csoportvezetőnknek segített házipatikám, majd másnak is, én olyan szerencsés voltam, hogy emésztésem még annál is jobban működött ott, mint itthon, így arra a kérdésre, "indiait, vagy európait?", én mindig az elsőre adtam a voksom.

Negyven a témába vágó kép készült, ebből válogattam:

asramban a reggelink

Vrinda Kunja asramban legtöbbször ilyesmi reggelivel alapoztunk, a gyümölcsök és a gabona, granola is változatosan került a tányérra, és a joghurt is hol hígabb, hol sűrűbb, hol savanykásabb, hol pedig fűszeresebb volt, nem lehet megunni 😊

Ez egy autentikus böjti ebéd, Vibha Sinha, a kedves vendéglátó házaspár nőtagja főzte tízünknek. A komoly vallásgyakorlók ilyenkor teljes böjtöt tartanak, de sokan vannak (manapság), akik ezeket a szerintük 😆 egyszerű ételeket megengedik maguknak- hallhattuk szabadkozva tőlük, miközben mi dugig laktunk a sok finomságtól.

Ez pedig a legfinomabb "rakottkrumpli" az asramban, a szakács csak hindiül beszél, így nem tudtuk meg, miből készült az az elképesztően finom szósz, amibe megforgatta a héjas krumplit, mielőtt rászórta a reszelt sajtot. Ha valakinek van ötlete, bátran írja meg!

Agrában, a Taj Mahal - látogatás után (úgy tűnik, mintha természetes volna ezt írni, Taj Mahal - látogatás, de nem elképesztőőőőőő, hogy láthattam) erősen megéhezve utcai árustól vásároltunk és nem bántuk meg, a burger természetesen vegetáriánus, hopsz azt nem is mondtam, hogy a hinduk általában hústalanul esznek, (de láttunk néhány húsos éttermet, gyorsétkezdét is), a fűszeres leveles tésztában finoman ízesített krumplis töltelék van, mindkettőhöz csípős szósz jár (természetesen, másmilyen nincs is), azt hiszem, nem meglepetés: jól laktam 😊

Risikés

A felső képen a lila ház utáni házban működő motel(?) második emeletén van az a szobaétterem, aminek alacsony, 10-12 személyes asztalkája körül a földön ülve a konyhába beláttunk (alsó kép). 
Itt a rendelésünk leadását követően  - 5 sütőtök leves, 2 paradicsom-, 3 zöldségleves -, az egyik főzőlegény kivett az étteremben álló hűtőszekrényből egy darab sütőtököt, majd kb húsz perc múlva előttünk gőzölgött az indiaiasan fűszerezett, gyömbéres leves. Persze, megpróbálom majd emlékezetből elkészíteni itthon 😏

Ez is Risikés, a Gangesz másik partján, a dosa-s (ejtsd dószás) hely, felső képen az ebédünk maga, a papírvékony lepény fűszeres krumpli töltelékkel, ekkor masala dosa a neve, mellette kétféle zseniális (ugye értelemszerű, hogy csípős) mártás, úgy fogyasztjuk, hogy törünk egy darabot a dószából és belemártjuk a mártásba, vagy mártásokba, majd jóízűen megesszük.
Kerestem a neten receptet, rengeteg van....mind különböző 😃 Az alsó kép szintén az étteremben készült.

Mikor Risikésből egy hegyi kis templom felé tartottunk, megéheztünk, az útmenti kifőzdéből kóstoltuk (a kifőzde a fotó hátterében, az út másik oldalán látható) ezt a csodafinom (csípős) pakorát (csicseriborsó lisztbe forgatott és hiretelen kisütött zöldségek, csilipaprika is csípős szósszal)
Előtte masala chai-t (ejtsd: maszala csáj) kóstoltunk és felüdültünk a kb 35 fokban (azért kb. mert igazán senkit sem érdekelt, hány fok van, pont jó volt)

Ez is egy (taxisunk által ajánlott) útszéli étterem (fent), ahol a legfinomabb lencsét tálalták útban Devprayag felé (ahol a Himalájából két folyó egybefolyik és onnantól Gangesz a neve, de erről majd később), és ebben a gyönyörű szelencében (lent) étkezés után az édesköményt a jó emésztés érdekében rágcsálni ( a fehér kristályok a cukor, együtt is finom) ezt a szokást itthon is tartom és ajánlom:

Csapvizet nem iszunk Indiában, a bélflóránk nem bírja, palackos vizet mindenhol árulnak, de a helyjegyes kocsiban a vonaton a jegyhez jár, ahogy kaja és masal chai is:

Végül egy kakukktojás, ebből nem kóstoltunk ugyan, de olyan gyönyörű virágformára tépkedett pomelo kosárkákat árultak mindenfelé, hogy legalább fotón elhoztam:

Nos, mivel bőven maradt még a témában fotó, a későbbi bejegyzésekbe beillesztem majd azokat is.
Addig is jó étvágyat kívánok!