Azért ez a mellkasnyomás szűnni nem akar. Pedig nincs semmi baj, megyek az utcán, reggel 8:15, kevesen vannak és mindenki fegyelmezett, nagy távolságban kerüljük egymást, többeken maszk, sokunkon kesztyű, én a sálat húzom a szám elé, mínusz 1 fok van.
Ma munkahelyi munka, ideges, feszült, kapkodó hangulat, pedig az ügyfelek nem sürgetnek, vagy ha sürgetni kezdenek, pár megnyugtató szó után megy minden csendesen telefonon és személyesen is.
Nem, nem akarok általánosítani, sokaknak szüksége van élelemre, a gyerek(ek)nek eszközre a digitális iskolához, de gyakori az is, hogy
"Valami" adományt kér, "valami" utalványt, majd mikor nyugodtan körbejárjuk, mi most a helyzete, a körülményei, lehetőségei, és elbúcsúzunk úgy telefonon, mint személyesen, többször kiderül, hogy a bizonytalanság, a pánik volt a valódi probléma. Egyelőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése