már megint szabadságon vagyok, megint nyár van és megint fogadkozom, hogy akkor most ráállok a rendszeres erre, meg arra, meg, hogy mostantól odafigyelés lesz mindenre, amire, amire eddig nem volt, de vajon mért nem volt eddig? vagy mitől lenne ezután? mi változik? idő lesz több? vagy jobban beosztom? vagy néger (sicc!) szolga? nem tudom. de soha nem unom el a tervezgetést, az újba kezdést. újrakezdést, valami mindig teljesül belőle azt hiszem. nevezhetnénk fokozatosságnak is, de nem, csak az marad meg, ami hozzámragad, ami természetessé válik, ami természetemmé válik. most például kenem végre a sarkamat, talpamat éjszakára. szép is. szarvasfaggyú krémmel, ami nem egyenlő a mai dédszülő korosztály által ismert szarvasfaggyúval, csak azért írom, ha esetleg ők olvassák, ne értsék félre, az, amit ők ismertek, használtak, már nincs, ez egy szarvasos drogérialánc által árult krém, viszont jó és én használom. most az segített, hogy a fogadkozásból megvalósítás legyen, hogy egy csomó filmet láttam, amiben a nő este selyemhálóingben az ágy szélére ül és finom mozdulatokkal bekeni a kezeit elalvás előtt. a selyemhálóing nem volt fogadalom, a finom mozdulat megvan, csak nem vászonképes, ahogy különböző pózokban dülöngélek annak érdekében, hogy a megfelelő helyen kapjam el a sarkam, hogy minél alaposabban, minden milliméterbe bemasszírozzam a faggyút, és az ágynemű minél később kenődjön össze.
és idén nyárra arra is rájöttem, hogy milyen egyszerű indok kell, hogy mindig rend legyen a lakásban. eladásra kell kínálni és megy is már magától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése