ez a sárga zokni is már régóta nyomja a lelkem, igen, most (néhány éve, ebből is látszik mekkora a kupi) nagy rendcsinálás zajlik kívül-belül, ezt a zoknit is réges rég meg kellett volna írnom már, ez zokni kísér engem nyaranta, ha jövök megyek üdülés ürügyén, hogy legyen, ami védjen a hűvös éjszakákon. mert oda kell figyelnem magamra. nem járja, hogy tavasztól késő őszig csak mezitláb, míg más illemtudóan harisnyát húz, de legalább zoknit. ekkor találtam ki a sárga zoknit. ha valaki szörnyülködve néz a felhőszakadást tapicskáló meztelen hézagos műanyag (Ikea) klumpás lábamra, már kapom is elő a sárga zoknit, hogy itt van, van nálam, ha kell majd, nem fázom meg, és ezzel kész is, max. egy sóhaj a folytatás. apám járt mezítláb kora tavasztól, még sütött a föld hidege, de már lerúgta a bakancsot (Mózes Pálnak hívták a cipészt), és kapkodta a lábát fürgén (tehetséges sprintelő is lett volna belőle) a falu utcáin és a határban, (a tarlón is!) hónapokon át. versengtek is a klottgatyások -ahogy meséli- ki megy leghamarabb meztélláb az iskolába, ő egyszer -így meséli- már március 15-én. lányom zokniban alszik. a fényképen a sárga nem látszik, csinálok majd másikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése