sárga zokni

ez a sárga zokni is már régóta nyomja a lelkem, igen, most (néhány éve, ebből is látszik mekkora a kupi) nagy rendcsinálás zajlik kívül-belül, ezt a zoknit is réges rég meg kellett volna írnom már, ez zokni kísér engem nyaranta, ha jövök megyek üdülés ürügyén, hogy legyen, ami védjen a hűvös éjszakákon. mert oda kell figyelnem magamra. nem járja, hogy tavasztól késő őszig csak mezitláb, míg más illemtudóan harisnyát húz, de legalább zoknit. ekkor találtam ki a sárga zoknit. ha valaki szörnyülködve néz a felhőszakadást tapicskáló meztelen hézagos műanyag (Ikea) klumpás lábamra, már kapom is elő a sárga zoknit, hogy itt van, van nálam, ha kell majd, nem fázom meg, és ezzel kész is, max. egy sóhaj a folytatás. apám járt mezítláb kora tavasztól, még sütött a föld hidege, de már lerúgta a bakancsot (Mózes Pálnak hívták a cipészt), és kapkodta a lábát fürgén (tehetséges sprintelő is lett volna belőle) a falu utcáin és a határban, (a tarlón is!) hónapokon át. versengtek is a klottgatyások -ahogy meséli- ki megy leghamarabb meztélláb az iskolába, ő egyszer -így meséli- már március 15-én. lányom zokniban alszik. a fényképen a sárga nem látszik, csinálok majd másikat.

vöröshagyma

régi vágyam, hogy megénekeljem a vöröshagymát, nem általában a hagymákat, hagymaféléket, hanem magát ezt a rőtvörös ruhában kerekedő konyhai alaptartozékot, a vöröshagymát. kamaszkoromban a kisvárosban annyiszor néztem meg a moziban a Hyppolit, a lakájt , ahányszor csak adták. sokszor adták és én ettem a zsíros kenyeret és " hagymát hagymával". jól elvoltunk vörös barátommal főzve, sütve, nyersen, időnként egy kis lila-, póré-, új- társát is bevettük a csapatba. mikor sérelmezni kezdtem, hogy csak alapanyagnak nézik, zsiradékkal és pirospaprikával hevítve, akkor kerestem ötleteket hagymaszósz, vagy hagymakence, fűszeres tepsis hagyma készítéséhez és itt említeném meg a hagymalevest, amit imádok, akár francia, akár nem (csak ne legyen benne tejszín). egészen addig tartott a szerelem, amíg meg nem hallottam egy talán piaci gasztrofilmben, hogy "a hagymák közül nyes fogyasztásra a vöröshagymát nem, csak a többi, kevésbé intenzív fajtákat ajánljuk". és ekkor én, az álhatatlan ezt nyomban elfogadtam és követni kezdtem, azóta ha tehetem, lila-, póré- és újhagymát fogyasztok hőkezelés nélkül, de azokból sokat. vörös barátom (ha még mondhatom így) feldolgozva kerül a kenyérre vagy főfogásként az asztalra, mert arra továbbra is figyelek, hogy alapzöldség legyen

reggel

már elmúlt hét, az ég távolból morajlik, a szomszédban tetőfelújítás, összevissza dobált felhők az égen, tibeti rítusok, később csendes zápor indul és kisejlik a nap a felhők között, szivárványunk lesz,
rózsák közül a narancsos-rózsaszín tombol.
mikor reggelizzek(?), éhes vagyok(?), várok még kicsit, jó nézni az ég változó szürkeségét (nemtom hány árnyalat) és hallgatni az esőt (ha az eső hangja erősödik, a tetőfelújítás elhalkul), mostanában eltalálják az előrejelzést még ide is, ahol a szél és a felhő rendszerint megfordul.
nyár van és szabadság

uborkaszezon

már megint szabadságon vagyok, megint nyár van és megint fogadkozom, hogy akkor most ráállok a rendszeres erre, meg arra, meg, hogy mostantól odafigyelés lesz mindenre, amire, amire eddig nem volt, de vajon mért nem volt eddig? vagy mitől lenne ezután? mi változik? idő lesz több? vagy jobban beosztom? vagy néger (sicc!) szolga? nem tudom. de soha nem unom el a tervezgetést, az újba kezdést. újrakezdést, valami mindig teljesül belőle azt hiszem. nevezhetnénk fokozatosságnak is, de nem, csak az marad meg, ami hozzámragad, ami természetessé válik, ami természetemmé válik. most például kenem végre a sarkamat, talpamat éjszakára. szép is. szarvasfaggyú krémmel, ami nem egyenlő a mai dédszülő korosztály által ismert szarvasfaggyúval, csak azért írom, ha esetleg ők olvassák, ne értsék félre, az, amit ők ismertek, használtak, már nincs, ez egy szarvasos drogérialánc által árult krém, viszont jó és én használom. most az segített, hogy a fogadkozásból megvalósítás legyen, hogy egy csomó filmet láttam, amiben a nő este selyemhálóingben az ágy szélére ül és finom mozdulatokkal bekeni a kezeit elalvás előtt. a selyemhálóing nem volt fogadalom, a finom mozdulat megvan, csak nem vászonképes, ahogy különböző pózokban dülöngélek annak érdekében, hogy a megfelelő helyen kapjam el a sarkam, hogy minél alaposabban, minden milliméterbe bemasszírozzam a faggyút, és az ágynemű minél később kenődjön össze. 

és idén nyárra arra is rájöttem, hogy milyen egyszerű indok kell, hogy mindig rend legyen a lakásban. eladásra kell kínálni és megy is már magától.