Ilyen feszes dramaturgiájú, gördülékeny szerkesztésű, mestereket, mesterműveket felvonultató színházi előadásokat, mint ez a Holmi búcsú, ahonnan szellememben, kultúrámban, arc- és rekeszizmomban erősödve távozom és az utcán fennhangon emlegetjük, hogy ki olvasta fel még annál is jobban a saját írását, hogy igazából mindenki rohadt jól olvasta fel, és majd' kilógott a két, azaz a házigazda Bálint Andrással együtt három színész, aki a távollévő alkotók írásait adta elő. (Mert persze Mándy, Petri, Székely János, Nemes Nagy nem jöhet, de Rakovszky, Tóth Krisztina, Tandori?)
Aztán már otthon jön az érzés, hogy ez egy búcsú volt. annyira igazi búcsú, hogy maga Réz Pál=Holmi is telefonon szól, tegnap elesett és megütötte a lábát, együttérző aggodalmunk jeléül mély hangon búgunk mi nézőtér, majd tapsolunk.
És emlékeznek és idézik fel nekünk a 25 évet tovább Radnóti Sándor, Závada Pál, Várady Szabolcs. Én Váradyt mindig is becsültem, kedveltem és miatta (meg Latorért) néztem a Lyukas órát, de nem tudtam hogy egy showman is és hogy ennyire jó a humora. Závadáról hallottam, hogy szerény, de hogy ennyire és nem ál-, hanem valóság, azt most tapasztaltam igazán, nem írom le a példát, mert nem. De figyeljünk továbbra is oda rá.
Spiró novellát hozott, (persze egy olyat, mely végig, aztán az utolsó sora meg sőtpláne odaüt, mármint nem oda, hanem ide, be,) és hallgattuk Kocsis Zoltán Schumannját és még azokat is mind, akik a képen fel vannak sorolva.
Kőrizs Imre sorait pedig a tükrömre írom:
"...és nektek, középkorúak, akik fölfelé már csak a korfán haladtok,
és akik ilyen minőségetekben lehet, hogy nem is léteztek,mert a fiatalság és az öregség között talán nincs is semmi,,,,"
mert végre megmagyarázta nekem, hogy hol és mibe vagyok és milyen egyszerű lesz holnaptól az egész: felébredek és eldöntöm, fiatalon vagy öregként töltöm-e a napot, mert az mindkettő legalább valamilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése