amikor leszedem a szárítót és berakok egy világos színes mosást,
és összeszedem a tegnap esti, hétköznapokat tápláló kártya parti maradékát és
mosogatás közben véleményrádióm hallgatom, (a véleménytévét egy hete kikapcsoltam),
kisütöm a reggel hétkor fűszeres lébe áztatott szójaszeleteket és a szárzelleres rizs főzése közben nyugtázó mosollyal merengek az imént olvasott netes cikken a szár(angol, halványító)zeller csodaerejéről és amit én tettem közzé, hogy "József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott....",
szeretem az ilyen napot, amikor nem csinálok semmit, és hogy reggel van, pont elég idő lesz a semmihez, amit ma még csinálni fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése