az az ebéd, amelyik csípi a szemem

nagyon szép emlékű, jóízű vasárnapi ebédként őriztem magamban a KÖZÖS LÁBOS-t és készültem rá ma is, ezen a (feltehetően néhányunk számára) fokozottan izgatott napon, jó hely, jó emberek, jó ügy és nem is főzök vasárnap, de jó!
:minden úgy van, csak a szép emlék változott, és nem tudom, hogy ez új, vagy bevett szokás-e: az óriási, gyönyörűen illatozó és gőzölgő kondér mögött bájosan mosolygó, kínáló önkéntes előtt a perselynél elhelyezett kiírás: ajánlott adomány: 750.-
gondolhatnók, hogy hovatovább erőst árérzékeny vagyok, és ez így is van, és ettől nem vagyok boldog, persze nem azért, mert ez így olyan, mint a rezsicsökk., amiben tudvalevőleg mind egyenlőek vagyunk...
én ismerek olyat, akinek, ha ráhatás nélkül kalkulálhat, akkor egy ilyen nemes célú ebéd, akár (sokkal) többet is megér(ne).....egy kicsit lett rosszkedvem és bekanyarodtam az évtized óta kedvenc sarki kínai kifőzdébe

erős leves, csirke bambuszrüggyel és rizzsel

"A Közös Lábos a Szimpla piac keretein belül megvalósuló közösségi főzés, ami civil szervezeteknek, alapítványoknak, egyesületeknek ad lehetőséget adománygyűjtésre.
A résztvevők, így mi is, kétféle menüt készítenek el, amit adományért cserébe kóstolhatnak meg a vásárlók."