Nem először veszem észre, hogy másnap sírok. Tehát felnőttem, érzelmeimet, indulataimat tudom kezelni.

Feltámaduunk!....

....és ez így jó is lesz, ezért maradnék én a hamvasztásnál, mert ha majd, akkor én jelentkeznék egy másik testért, szívesen kipróbálnám majd a "szőke-hosszúcombú" és a szép is-okos is szerbantali lehetetlenséget, amit azért a letűnt kor után rendre képviselnek nemtársaim elvéve ezzel az ész álarcát csúnyább társnőik képe elől.
Feliratkozom hát erre a listára és üzenem, hogy ráérek, szívesen várakozom jelen adottságaimmal, kevésbé szépen, kevésbé hosszúcombún, kevésbé okosan....
Üdv!

Újhagymás citromos vörösbab leves brokkolis tészta főzővizével

....és kb. tényleg ennyi. Mert spagettit akartam zöldségest, így lesz egy fazéknyi lé, tehát leves is mára-holnapra. A feldarabolt brokkolit felteszem sós vízbe fedő alatt főni, amikor felforr, beleteszem a spagettit és készre főzöm, majd leszűröm a levet egy másik fazékba (a tészta ízesítését folytatom majd, ahogy kedvem van) és kezdődhet a leves: a léhez dobok egy darabka csillagánizst, egy konzervnyi vörösbabot, felkarikázott újhagymát, egy teáskanálnyi kurkumát, főzöm úgy 5 percig, aztán egy evőkanálnyi kukorica keményítővel sűrítem, két karika citromot adok hozzá és kész.

naptár

Kell egy nap, amikor nem csinálok semmit,
amikor leszedem a szárítót és berakok egy világos színes mosást,
és összeszedem a tegnap esti, hétköznapokat tápláló kártya parti maradékát és
mosogatás közben véleményrádióm hallgatom, (a véleménytévét egy hete kikapcsoltam),
kisütöm a reggel hétkor fűszeres lébe áztatott szójaszeleteket és a szárzelleres rizs főzése közben nyugtázó mosollyal merengek az imént olvasott netes cikken a szár(angol, halványító)zeller csodaerejéről és amit én tettem közzé, hogy "József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott....",

szeretem az ilyen napot, amikor nem csinálok semmit, és hogy reggel van, pont elég idő lesz a semmihez, amit ma még csinálni fogok.

az az ebéd, amelyik csípi a szemem

nagyon szép emlékű, jóízű vasárnapi ebédként őriztem magamban a KÖZÖS LÁBOS-t és készültem rá ma is, ezen a (feltehetően néhányunk számára) fokozottan izgatott napon, jó hely, jó emberek, jó ügy és nem is főzök vasárnap, de jó!
:minden úgy van, csak a szép emlék változott, és nem tudom, hogy ez új, vagy bevett szokás-e: az óriási, gyönyörűen illatozó és gőzölgő kondér mögött bájosan mosolygó, kínáló önkéntes előtt a perselynél elhelyezett kiírás: ajánlott adomány: 750.-
gondolhatnók, hogy hovatovább erőst árérzékeny vagyok, és ez így is van, és ettől nem vagyok boldog, persze nem azért, mert ez így olyan, mint a rezsicsökk., amiben tudvalevőleg mind egyenlőek vagyunk...
én ismerek olyat, akinek, ha ráhatás nélkül kalkulálhat, akkor egy ilyen nemes célú ebéd, akár (sokkal) többet is megér(ne).....egy kicsit lett rosszkedvem és bekanyarodtam az évtized óta kedvenc sarki kínai kifőzdébe

erős leves, csirke bambuszrüggyel és rizzsel

"A Közös Lábos a Szimpla piac keretein belül megvalósuló közösségi főzés, ami civil szervezeteknek, alapítványoknak, egyesületeknek ad lehetőséget adománygyűjtésre.
A résztvevők, így mi is, kétféle menüt készítenek el, amit adományért cserébe kóstolhatnak meg a vásárlók."

önös ismeret

"Az önismeret egy marhaság, legalábbis abban az értelmében, ahogy mostanában úton-útfélen használják. Pedig a nagy félreértés réges--régen kezdődött....ismerd meg önmagad írták a delphoi jósda falára. A szavakból akár azt is gondolhatnánk, hogy én, mint egy személy megismerhetem önmagamat, egy személyt. Mintha két személyről lenne szó, az egyik vizsgálja, körbejárja, levetkőzteti, felboncolja, átvilágítja, elemzi, kipróbálja a másikat, aztán, amikor már megismerte, megnyugodhat, elkezdhet élni, mert a jövő nem lesz többet titok a számára" Feldmár András

Igazából azért az idézet, mert már nagyon szerettem volna feltenni ezt a képet :)