Rendes évi agytisztítás

Egyszer majd valahogy összeszámolom, hányadik alkalommal voltunk idén  Nomád kempingben. Igen, ennek a sátorozó helynek a neve is ez a gát és a 'Nagy Folyó' között. Attól nomád, hogy nincs villany és 100 méterre van a közkút és az (egyébként csillogó-villogó csempéjű és makulátlanul tisztán tartott wc), és nekem attól is, hogy első nap megvásárolom az élelmet (városi Tesco) és aztán beosztom a hétre. Na jó, ha valamelyikünk később érkezik (ahogy most is) és be kell menni érte a városba, akkor még kipótolom a zsákmány zöldség, tejtermék és desszert részét (ahogy most is).
Gyomaendrődön voltam 1999-ben elsőbálos vízitúrás, tetszett, ahogy hömpölyögtünk a Kőrösön, expedíciónak tűnt, pedig alig volt pár kilométer. Aztán Szigetköz következett, a Nyáros sziget teljes-valós nomád körülményeivel, 'ásd el'-lel, hogy fürdőkádnak reggel-este ott a Duna, és kenuval jártunk tűzifáért, ott nem húztak el sátraink mellett éjszakai evezésre dajdajozó csapatok, sem kóbor gépjárművek, de a természetvédelem fontos dolog és figyelmeztettek, hogy 'rendalelkünk', ezért pár év után áttettük székhelyünket Doborgazszigetre. A történeti hűség kedvéért megjegyzem, bátor és tapasztalt túratársaink néhányszor elmerészkedtek a Tiszára haladós túrára, ahonnan túl sok kellemetlen időjárási-körülményi és egészségügyi tapasztalattal érkeztek vissza a már belakott helyünkre.
Szerencsére tükör sincs, így nem látjuk magunkon az összes felhólyagzott, vagy tenyérnyire dagadt vörös csípésnyomot, mely szinte összefüggő fedőréteggé vált lábszárunkon, combunkon, karunkon és állítólag derekunkon is. Csíplegyek, valami szemüveg nélkül alig észrevehető fekete izé, ami harap, méhek, átutazóban darázs és este szúnyogfelhő, ami felbolydul és ádáz támadásba lendül különösen irtás után. Az idei hosszú kánikula utolsó hetében táborozunk, napi hat órát töltünk a tűző napon evezve vagy vízben, a természet bizony tájkép csata után, a Nagy Árvíz sok szemete csüng a parti fákon, élőlény alig, néhány kacsa, egy-egy gém, kócsag, hattyú sehol. Majd utolsó nap reggel indultunk a vízre, és megnyugodva tapasztalhattuk, hogy az állatvilág él, csak normál mód elbújtak a meleg elől, mikor mi portyázni szoktunk.
Teljes napokat éltünk, nyolc körül ébredés, miután sikeresen felvettem a sátorból kimászó pózt és kijutottam a fényre, meggyőződhettem róla, hogy a falu kutyája éjszaka szétcsócsálta-e újfent a függő szemeteszsákunkat, majd egy pohár ébresztő citromos vízzel folytattam a magammal hozott hetilap böngészését azzal a kéjjel, hogy erről a szennyről én most csak olvasok és nem veszek részt benne, a laza kávét reggeli követi, majd még egy laza kávé és a szertartásos készülődés az aznapi útra lélekben, elemózsiával és egyéb kegyszerekkel, majd a szükséges idő eltelte után vízre szállunk és megyünk, míg mártózni vagy falatozni nem támad kedvünk. Annyira csodás minden, hogy már közös nagy "vízcsend"ben (ahogy egyikünk elnevezte) ülünk a hajókban és engedjük, hogy átfollyon rajtunk a látvány és érzéssé váljon, mindenkinek a sajátjává.
Az este a komótos vacsoráé a csillagok alatt, szavainkkal ugyan világot nem váltunk, de kitesszük, amit gondolunk róla és bízunk benne, hogy abban a másik életben -ahova majd visszatérünk ez alapos agytisztítás után-, helytállunk majd és tesszük a dolgunkat konokul-makacsul, amiből még egyszer (csakúgy véletlenül) világmegváltás is lehet.

A tavalyi írás tábori menüvel:
http://mondogatomtom.blogspot.hu/2012/08/vizitura-satorozas-termeszet-lagy-ole.html