görögdinnye saláta

Egy évet vártam a dinnyeszezonra, hogy kipróbálhassak egy izgalmas saláta receptet, aztán jól elfelejtettem, csak eszegettem nyáron a dinnyét, amúgy hagyományosan és ízlett is nagyon, majd szabadság után itthon hirtelen homlokomra csaptam, - De hát nekem van egy izgalmas dinnyesaláta receptem, és dinnyét is árulnak még mindig.
Aztán jól nem találtam a fecnit, amire felírtam, tehát nekiestem a netnek, hátha a nyomára bukkanok. Hát nem, de találtam egyet, amit megkívántam és el is készítettem.......az én sali változatomat a recept után szabadon, mondhatom ízlett mindenkinek, akit kínáltam, és nekem is.
Később kis segítséggel meglett az eredeti recept, amit nem tudom, hogy tv-ből, vagy rádióból vettem, de köszönöm szépen a receptgazdának, mert ez is nagyon finom. Ilyen dícséretet kapott pl., - Hm, hát ebből bocs, de kell még szednem, nagyon ízlik, pedig én nem szeretem a kaprot.
Én nagyon örülök, hogy felfedeztem végre, hogy a kedvenc gyümölcsöm édesen túl sósan is kiváló.

joghurtos görögdinnye saláta

4 személyre körülbelül így:

1 kis pohár joghurtot, kockára vágott feta vagy krémfehérsajttal (a darabnak max. a fele), fekete (vagy zöld) olajbogyóval (én félbevagdostam úgy 7-8 dekát), egy evőkanál oliva olajat és fél csokor aprított kaprot összekeverünk és hozzáadjukkb. 1 kg felkockázott dinnye húsát.
Fűszerezhetjük még (én megtettem) frissen darált korianderrel és lepkeszegmaggal, de ezek elhagyhatók ám, csak ha szereted ezeket a fűszereket, vagy kíváncsi vagy, akkor szaladj el egy keleti fűszerboltba értük
Lefedve hűtőbe tesszük fél órára. Enged egy kis levet, de azt a végén én iszom meg, mert annyira üdít. :)

piros-fehér-zöld saláta görögdinnyéből

a dinnye húsát (a fehéret is) kockára vágjuk, pár zsenge saláta levelet is apróra vágunk, egy teáskanál olajba keverjünk két csipet bazsalikomot, -vagy ha van, akkor tépkedjünk fel néhány friss bazsalikom levelet, ekkor olaj nem kell-, ízesítsük még citrom levével és morzsoljunk rá a végén feta vagy krémfehér sajtot. Én imádom, ezért garam masala is került rá egy mokkáskanálnyi, de ez aztán tényleg elhagyható, nem akarlak rábeszélni, de ha van otthon, ne hagyd ki :)

-Így megy ez-

A tudós kap ajándékba egy bolhát, és kísérletezni kezd vele. Kitépi az egyik lábát, és mondja neki: - Bolha, ugorj! A bolha ugrik.
Ezután kitépi egy másik lábát is, és mondja neki: - Bolha, ugorj! A bolha most is ugrik. Kitépi a következő lábat is és mondja neki: - Bolha, ugorj! A bolha ugrik. Sorban kitépi a többi lábát is, a bolha ugrik. Már csak egy lába maradt a bolhának, a tudós azt is kitépi és mondja: - Bolha, ugorj! A bolha nem ugrik.
A tudós ezt írja a naplójába: Ha a bolha összes lábát kitépjük, a bolha megsüketül.

emberi apró

Reggel a pesti utca lépcsőzugában egy hosszú ősz hajú, erősen megviselt ruházatú nő elmélyülten lakkozta körmeit ezüstre, amikor arra jártam. Jó nap lesz a mai.

Béke

Nem tudtam, hogy minden évben vágyom majd és minden évben visszajárok. És minden évben igyekszem több időt tölteni a közelében, rajta, a szentélyben. Nem kell buddhistának lenni, hogy megérintsen és mélyre fusson a varázsa. A nagy fehérség gömbölyded nyugalma a tisztáson a (zalai módra) hegy, igazság szerint domb tetején. Nem kell kegyelettel telni, elég, ha természetes vagy, olyan itt, mintha minden a helyére kerülne, szülők csitítják sikítozva fogócskázó  gyermekeiket, de a sikítozás is belefér. Fényképező kattintások, pózok Buddhával, Buddha nélkül, teljesítmény trappolás szintjein körbe-körbe, de itt lehet, bármi történik, mindenből nyugalom árad. Talán ez a béke.
Most építkezés van.  Látogatóház épül, köröskörül téglák, cserepek, felvonulási épület, korlátszalagok. De itt bármi lehet, mindenből nyugalom árad.
Azt hittük, rengeteg időnk van, lassan bandukoltunk fel az erdőn át a kék(!) jelzésen, amit rögtön le is fényképeztünk nagy boldogságomban, hogy minden mindennel összefügg, El Kékkinnyónk is vezet majd bennünket erre :)
Nem kell a beszéd, hogy lenyűgöző, csodás, tudjuk, hogy a másik is látja, járkálás, ülés, elmélyülés és jó, ha indulunk a szentély felé, mert az a rengeteg idő, az bizony múlik.
A szentélyt külön csodálom, egy falusi ház padlásteréből lett, bejárat a hegy felől, ahonnan jövünk, így mintha földszintre lépnénk, de a teraszon látjuk, a szerzetesek lakta ház tetején járunk, ami alattunk egy utcára nyílik.
Sem most, hogy építkezés van, sem az előző években, sehol semmi korlátozás, tiltó kiírás, hogy tilos a bemenet, a szemetelés, a rongálás, a bármi és valahogy mégis működik minden, mindenből nyugalom árad, a szerzetesek mosolya már ráadás, hogy eltelt a három óra és siessünk nyugodtan az erdőn át az útra, ahol apu-nagypapa vár, hogy visszavigyen a nyaralásba.

mert minden mindennel összefügg

http://stupa.hu/zalaszanto/

bárminek is nevezzelek

Barátnőm felhív telefonon, hogy elmondja, rájött végre, hogyan szeretne élni..
- Csak semmi önmegvalósítás -kezdi, majd részletesen elmeséli, hogyan valósítana meg ön.

Rendes évi agytisztítás

Egyszer majd valahogy összeszámolom, hányadik alkalommal voltunk idén  Nomád kempingben. Igen, ennek a sátorozó helynek a neve is ez a gát és a 'Nagy Folyó' között. Attól nomád, hogy nincs villany és 100 méterre van a közkút és az (egyébként csillogó-villogó csempéjű és makulátlanul tisztán tartott wc), és nekem attól is, hogy első nap megvásárolom az élelmet (városi Tesco) és aztán beosztom a hétre. Na jó, ha valamelyikünk később érkezik (ahogy most is) és be kell menni érte a városba, akkor még kipótolom a zsákmány zöldség, tejtermék és desszert részét (ahogy most is).
Gyomaendrődön voltam 1999-ben elsőbálos vízitúrás, tetszett, ahogy hömpölyögtünk a Kőrösön, expedíciónak tűnt, pedig alig volt pár kilométer. Aztán Szigetköz következett, a Nyáros sziget teljes-valós nomád körülményeivel, 'ásd el'-lel, hogy fürdőkádnak reggel-este ott a Duna, és kenuval jártunk tűzifáért, ott nem húztak el sátraink mellett éjszakai evezésre dajdajozó csapatok, sem kóbor gépjárművek, de a természetvédelem fontos dolog és figyelmeztettek, hogy 'rendalelkünk', ezért pár év után áttettük székhelyünket Doborgazszigetre. A történeti hűség kedvéért megjegyzem, bátor és tapasztalt túratársaink néhányszor elmerészkedtek a Tiszára haladós túrára, ahonnan túl sok kellemetlen időjárási-körülményi és egészségügyi tapasztalattal érkeztek vissza a már belakott helyünkre.
Szerencsére tükör sincs, így nem látjuk magunkon az összes felhólyagzott, vagy tenyérnyire dagadt vörös csípésnyomot, mely szinte összefüggő fedőréteggé vált lábszárunkon, combunkon, karunkon és állítólag derekunkon is. Csíplegyek, valami szemüveg nélkül alig észrevehető fekete izé, ami harap, méhek, átutazóban darázs és este szúnyogfelhő, ami felbolydul és ádáz támadásba lendül különösen irtás után. Az idei hosszú kánikula utolsó hetében táborozunk, napi hat órát töltünk a tűző napon evezve vagy vízben, a természet bizony tájkép csata után, a Nagy Árvíz sok szemete csüng a parti fákon, élőlény alig, néhány kacsa, egy-egy gém, kócsag, hattyú sehol. Majd utolsó nap reggel indultunk a vízre, és megnyugodva tapasztalhattuk, hogy az állatvilág él, csak normál mód elbújtak a meleg elől, mikor mi portyázni szoktunk.
Teljes napokat éltünk, nyolc körül ébredés, miután sikeresen felvettem a sátorból kimászó pózt és kijutottam a fényre, meggyőződhettem róla, hogy a falu kutyája éjszaka szétcsócsálta-e újfent a függő szemeteszsákunkat, majd egy pohár ébresztő citromos vízzel folytattam a magammal hozott hetilap böngészését azzal a kéjjel, hogy erről a szennyről én most csak olvasok és nem veszek részt benne, a laza kávét reggeli követi, majd még egy laza kávé és a szertartásos készülődés az aznapi útra lélekben, elemózsiával és egyéb kegyszerekkel, majd a szükséges idő eltelte után vízre szállunk és megyünk, míg mártózni vagy falatozni nem támad kedvünk. Annyira csodás minden, hogy már közös nagy "vízcsend"ben (ahogy egyikünk elnevezte) ülünk a hajókban és engedjük, hogy átfollyon rajtunk a látvány és érzéssé váljon, mindenkinek a sajátjává.
Az este a komótos vacsoráé a csillagok alatt, szavainkkal ugyan világot nem váltunk, de kitesszük, amit gondolunk róla és bízunk benne, hogy abban a másik életben -ahova majd visszatérünk ez alapos agytisztítás után-, helytállunk majd és tesszük a dolgunkat konokul-makacsul, amiből még egyszer (csakúgy véletlenül) világmegváltás is lehet.

A tavalyi írás tábori menüvel:
http://mondogatomtom.blogspot.hu/2012/08/vizitura-satorozas-termeszet-lagy-ole.html

Hónapértékelő 13/7

JÚLIUS

Ami volt

Az év legemlékezetesebb és legszeretetteljesebb hónapja, ünnepek, ünneplések, kisebb és nagyobb találkozók, üdülés, barátok, limonádé és jegeskávé, születés és halál.

Ami nem volt

Hűvös