szavak

1. REND
2. IDŐGAZDÁLKODÁS
3. TÜRELEM

...morfondírok, csak úgy csendben, jártomban-keltemben, mert úgy vettem észre, hogy nem könnyű kitalálni a kellő mennyiségű időt, sem egy találkozás időpontját, sem a felmosás szükséges idejét és gyakran még az ébredés óráját sem. És közben megy az idő. És vagy túl sok van, vagy túl kevés.
Az időgazdálkodás már része lehet a rendnek és az időgazdálkodáshoz (is) türelem kell, ha feltétlenül összefüggést keresek. De nem keresek. Csak most éppen ezek a fontos szavaim.

Mi a rend és kinek ajánlom?

A rend kényelmet és biztonságot ad, önmagában még nem elég a Boldogsághoz ugyan :D, de komoly lépés a jóllét felé. A rendhez nem kell puritánnak, sőt tisztaságmániásnak sem lenni. A rend egy folyamat és ettől olyan nehéz. Túl rövid a szó ahhoz képest, milyen "hosszú" a jelentése. Egy nagytakarítás, egy "agytakarítás" nem csinál rendet. Az csak a kezdet. A rend úgy kezdődhet, hogy felmérem, minek hol a helye. Én legtöbbször itt adom fel, mert ehhez már átlátni, rendszerezni kell, mi tartozik össze, mibe fér bele... Lehet, hogy ez nem megy egyedül, barát vagy szakember közreműködése kell az induláshoz és a folyamattartáshoz is. Úgy vettem észre, az nem igaz, hogy a környezetében rendet tartó emberben rend van belül is, de azt el tudom képzeli, hogy aki rendben van magával, azt természetes rend veszi körül.

Az időgazdálkodás nyugalmat ad és magabiztossághoz vezet és persze a rend felé is :) (mert folyton minden mindennel összefügg)

Az időgazdálkodás nekem azért annyira fontos, mert szeretek aktívan élni, menni és tenni, de szükségem van nagyon a teljes punnyadásra, a tök "üresen" töltött időre is. Óh, ehhez is idő kellett, míg ezt észrevettem, volt idő, hogy nem értettem magam, a szükséges punnyadásra úgy gondoltam, mint valami betegségre és féltem, hogy így maradok leeresztve, pedig csak egyszerűen nem vagyok mindig egyforma és nem kell lassítanom, ha felpörgök valamire és nem kell tornagyakorlatba kezdenem, ha heverésznem kell. Meg kell adnom mindenre az időt, akkor nem csap be a szervezetem, ha "érzi", hogy hagyom lelassulni, kikapcsolni akár, nem akar többet, mint amennyi szükséges nekem. És olyan egyszerűnek tűnő dolgokban is, hogy mire mennyi idő kell, nyugodtan legyünk engedékenyek és szánjunk rá eleinte, amíg gyakorlunk, jóval több időt, mint ahogy kapásból gondoljuk. Óh, felporszívózok, max. 10 perc, majd 1 óra múlva csalódottan veszem észre, hogy mi minden marad el, amit a következő 50 percre szántam vagy kezdetét veszi a kapkodás, a loholás, hogy megmutassam, akkor is én vagyok az erősebb, hogy mégis odaérek....Ha egy órát tervezünk a porszívózásra és kész vagyunk 50 perc alatt, olyan jó még gyönyörködni kicsit az eredményben. A találkozók megbeszélésénél sokszor úgy érzem, azt gondoljuk, teleportálással közlekedünk. Akkor kezdünk készülődni, amikor indulnunk kellene. És értem ám miért, mert fejben a pillanat töredéke alatt ott vagyunk és hihetetlen, hogy a fizikai valóság más. Mérjük ki ezt az időt is bőven és ha az a gondolat jön, hogy óh, még ráérek indulni, főzök egy kávét, azon nyomban induljunk, mert kezdődik a csúszás :D. Lehet, hogy egy darabig mi érkezünk előbb, ilyenkor jó, ha van nálunk notesz-toll, vagy olvasnivaló, de ne hagyjuk magunkat lebeszélni a pontosságról, mert a másik késik. Nem jó ám az neki. Az időgazdálkodás erősíti az önbizalmat.

A türelem rózsát terem. És tényleg. Nem látjuk magunkat kívülről, amikor kapkodunk, sürgetünk, hajtunk valamit. De másokat megfigyelhetünk. A ráncok a homlokon, a megfeszült test, hogy már máshol kellene tartani, a sürgető tekintet. Minek. Felesleges. A türelmetlenség csak veszekedést, rossz légkört és végül kudarcot szül az élet bármely területén. Le akarok fogyni. Holnapra. A gyerekem már elsős és nem olvas folyékonyan. Már 30 másodperce itt állok és még mindig piros a lámpa.

A türelem már a megértés előszobája, a türelem hatalom, mert teret ad, lehetőséget a másiknak is.